A prágai Barrandov-teraszok legendás uszodája lelátóján egykor ezrek nézték az úszó- és toronyugróversenyeket. Ez volt Csehszlovákia első olimpiai méretű medencéje, amely a második világháború után a környezetével együtt romlásnak indult.
A versenymedence 50 méter hosszú és 18 méter széles volt, mélysége pedig 4,5 méter is lehetett. Mellette egy, a Vladimír Grégr építész által megálmodott, 10 méter magas ugrótorony állt, no és kisebb, 5 méteres ugrószintek, így az uszoda nemcsak úszó-, hanem ugróversenyekre is alkalmas volt.
Csehszlovákia egyik kedvenc találkozóhelye volt
E létesítmény azonban csak a jéghegy csúcsa volt: a versenymedencét és mellette a – többek között – gyermekmedencét, tenisz-, kosárlabda- és röplabdapályákat is magába foglaló Barrandov-teraszok a két világháború közötti Csehszlovákia egyik legfontosabb társasági célpontja volt, amelyet az elit, a közeli Barrandov Filmstúdió hírességei és olyan személyek is látogattak, mint Tomáš Garrigue Masaryk egykori csehszlovák elnök.
Tízezrek mentek el a megnyitóra
Az épületekből, teraszokból és kertekből álló, funkcionalista épületegyüttes a köztársaság későbbi disszidense, költője és elnöke, Václav Havel édesapja rendelte meg fiai számára a San Franciscó-i, Csendes-óceán partján álló Cliff House mintájára. A Prága Barrandov negyedében, a Moldva folyóra néző épületegyüttesre
Táncterem is volt az uszoda közelében
A helyszínen 3 ezer ember befogadására alkalmas panorámás éttermek várták vendégeiket, de a teraszokon – a már említett, egykori kőbánya helyén létesített úszómedence mellett – egy napozóterasz, egy 15 méter magas kilátó és tánctermek is helyet kaptak.
Étellift szállította a vendégeknek a fogásokat
Az egész komplexum fénypontja a panorámaablakos étterem, a Terasy volt, amely a teraszok több szintjén terült el, az ételeket és italokat így étellift szállította le és fel. A vendéglátóhely összeköttetésben volt az 1930. augusztus 16-án megnyitott szabadtéri úszómedencével, onnan egy, a sziklafal mentén kanyargó lépcső vezetett a finom fogásokig. Az éttermet autóval is meg lehetett közelíteni egy külön erre a célra épített úton, amelyhez egy parkoló is kapcsolódott.
A jobb megközelíthetőség érdekében a teraszok építésével egy időben a villamosvonalat is meghosszabbították Hlubočepyig, így kapcsolatot teremtve Prága belvárosával.
A komplexum belső tereit és kerthelyiségeit funkcionalista bútorokkal rendezték be, ám miután az 500 kerti asztal és a 3 ezer kerti szék téli tárolása némi fejtörést okozott, ezért összecsukható fémbútorokat kezdtek alkalmazni. Ez az akkoriban még ritkaságnak számító berendezés másoknak is megtetszett, így a Brandýs nad Orlicí nevű cég innentől kezdve más kerthelyiségek számára is gyártani kezdte.
A komplexum tervezője nem csak építész volt
Az 1929 és 1930 között épült létesítmény tervezője Max Urban volt, aki nemcsak a teraszokat, hanem a közeli Barrandov Filmstúdiót és a teljes Barrandov-lakónegyed városrendezési tervét is jegyezte. Urban egyébkét különleges személyiség volt, ugyanis nemcsak építészként, hanem operatőrként és producerént is dolgozott, ráadásul a felesége, Anna Ondráková színésznő volt, méghozzá a korszak egyik legismertebbje.
Legendás épületekből romok lettek
Prága addig csillogó és nyüzsgő, teraszos pompáját megtörte a második világháború. A náci megszállás alatt a vendégkörét főként német tisztek és katonáik alkották, mi több, a hely stratégiai jelentőségűvé is vált: a 302 méteres magasságban elhelyezkedő teraszok és a 15 méteres kilátótorony előnyeit kihasználva a Wehrmacht megfigyelőpontként kezdte alkalmazni a a légvédelmi állások felderítésére. Noha a háború után egy rövid időre visszatértek a teraszok dicsőséges napjai, 1948-ban az épületegyüttesre a kommunisták tették rá a kezüket. A komplexumot üdülőközponttá alakították, ám
a beruházások és karbantartások híján az épületek állapota egyre csak romlott.
Az 1989-es bársonyos forradalom után a Barrandov-teraszok visszakerült a Havel-családhoz, sőt, az étterem ezt követően még öt évig működött is. Ezzután azonban végleg bezárta kapuit. Az épületek ekkor kezdtek igazán tönkremenni: egy részüket vandálok rombolták le, a megmaradt, egyre kopottabb falak között pedig az otthontalanok találtak menedéket. A romos épületekből minden mozdíthatót elvittek, a legendás uszodát pedig a felismerhetetlenségig benőtték a növények.
Sokáig senkit sem érdekelt a sorsa
Hosszú évekig senki sem törődött a jobb napokat megélt komplexummal, míg végül az örökségvédelmi tárasasággal együttműködésben megszületett a döntés a felújításról. A tervek szerint a sziklán kanyargó épületrész egy 200 vendég befogadására alkalmas szállodaként működött volna két étteremmel.
A munkálatok 2016-ban meg is kezdődtek, és bár azt jósolták, 2020-ra be is fejezik, ez nem történt meg.
Ma két, egy két- és egy háromszintes, modern épület áll a helyén, a magassabb pont akkora, mint az egykori étterem, így a kilátótornyával együtt hasonló képet fest, mint fénykorában. A terület kiegészült Martin Sladký alkotásával, egy a náci megszállás áldozatainak emléket állító mozaikkal. Az 1988-as felavatása óta ennek az állapota is leromlott mára, ráadásul a rajta található bronztáblát is ellopták.
A Barrandov-teraszok ma műemléki védettség alatt áll.
Ha tetszett a cikk, kalandozz el Varsóba is, ahol egy olyan különös, faházas lakótelepre hívunk, amelyben, mintha megállt volna az idő.
