Az idei téli olimpia az első, amelynek havas számait teljes mértékben műhavon tartják meg – a klímaváltozás téli sportokat ellehetetlenítő hatása soha nem volt még ennyire kézzelfogható.
A sokak által kedvelt téli tömegsportok története a második világháborút követően kezdődött: az első komolyabb síliftek ötvenes-hatvanas években történő megjelenését követően iparág épült a síelés köré, mely most nagy kihívás előtt áll. Az elmúlt egy évtizedekben egy fokkal emelkedett a földfelszín átlaghőmérséklete, ugyanakkor Európa ennél drasztikusabb, két fokos felmelegedéssel kell, hogy megküzdjön. A decembertől áprilisig terjedő téli sífőszezonban 1,5–1,8 fok közti a hőmérséklet-emelkedés, aminek hatásai a pályákon is látszanak.
A téli sportok helyzete csak romolhat
És ez még csak a jelen, melynél a jövő lehet sokkal rosszabb is. A Klímapolitikai Intézet elemzése szerint ebben az évszázadban tovább fok növekedni a kontinens átlaghőmérséklete, akár kilenc fokig, de minimum 1,2 fokkal.
Az északi területek mellett az Alpok és a mediterrán országok lehetnek a felmelegedés legnagyobb vesztesei a kalkulációk alapján.
2050-ig 25-30 százalékos további csökkenés várható az Alpokban, az évszázad végére pedig a 2000 méter alatti területeken 40, de akár 90 százalékkal is kevesebb lehet majd a hó.
Minderre szigorúan a sportirányból nézve a problémát, létezik megoldás: a műhó. Ezt a megoldást alkalmazzák a pekingi olimpián is: a területen az elmúlt években alig néhány napot havazott, a jencsingi síközpont évente 21 centiméternyi havat lát mindösszesen. Épp ezért kizárólag műhóval készülnek a szervezők arra, hogy a megfelelő minőséget biztosítva rendezhessék meg az itteni számokat. A lefedendő terület ugyanakkor hatalmas: tízezer futballpályának felel meg, ehhez pedig rengeteg műhóra van szükség.
A profik is megérzik a műhavat
Közel kétmillió hektoliter: ennyi víz szükséges ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű műhó álljon rendelkezésre a pályákon az Independent cikke szerint. Ez komoly környezetvédelmi kérdéseket is felvet, főként egy olyan városban, amely folyamatosan küszködik a vízhiánnyal. Ezen túl azonban probléma az is, hogy a műhó a sportolók szerint meglehetősen eltérően viselkedik, mint a természetes hó. Jessie Diggins, az amerikai olimpiai csapat egyik síző tagja szerint sokkal gyorsabban csúsznak lefelé a műhavon, amely inkább jeges, mint havas, ami veszélyes.
A pályák kanyarjai is szűkebbek, hogy kevesebb hó is elég legyen, ami balesetveszélyt jelent.
A helyzet azonban nem enged lehetőséget más megoldásnak, mint a műhó bevetésének, amely az ismert síterepeken is bevett szokás – és a jövőben ez még inkább így lesz. Az OECD becslése szerint az európai síterepek mintegy kétharmadának fennmaradását sodorja veszélybe a klímaváltozás, svájci szakértők szerint ötven éven belül minden 1200 méteres magasság alatt fekvő síterep lehúzhatja a rolót. Ez nemcsak a síelés szerelmeseinek borzalmas hír, hanem a gazdaságának is, hiszen a síturizmus óriási bevételeket termel.
A klímaváltozás itthon még nagyobb kárt tehet
A magyar sípályák még kitettebbek ezeknek a hatásoknak, mint az alpesi nemzetek terepei: az elmúlt három évtizedben majd kétharmadával csökkent a 30 centiméternél vastagabb hótakarós napok száma, és a hóágyúzásra alkalmas napoké is csökken.
Egyes becslések szerint a jövőben a mostani költségek négy-ötszörösébe fog kerülni a pályák működtetése hazánkban,
ráadásul itt nem állnak rendelkezésre olyan trükkök, melyeket alpesi nemzetek hasznosíthatnak – nem tudunk gleccserek hővédő fóliával történő letakarásával havat átmenteni a következő szezonba. Szükség lesz minden leleményességre, ha a téli sportokat meg akarjuk menteni a klímaváltozással folytatott harc keretében.
