Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Szerencsére tőlünk még légvonalban is több mint 13 ezer kilométerre él a világ legerősebb mérgű kígyója, de azért nem árt tudni róla – pláne, ha valaki épp az Ausztrália Új-Guinea tengelyében tervezne épp utazást.
A kispikkelyű tajpánt, latin nevén Oxyuranus microlepidotust eredetileg 1879-ben Frederick McCoy paleontológus-zoológus írta le. Noha e faj több, Ausztráliában honos kígyóval is hasonlóságot mutat, mérgük erősségében azonban nagyon is különböznek.
Félénk és nyugodt a világ legerősebb mérgű kígyója
Bár azt mondják, hogy a világ legmérgezőbb kígyójaként emlegetett kispikkelyű tajpán messze nem a legveszélyesebb, azért azt fontos hozzátenni, hogy pusztán azért, mert ember ritkán találkozhat vele. Bármennyire is furcsa azt állítani bolygónk egyik legtoxikusabb élőlényéről, hogy félénk, a viszonylag nyugodt tajpán félsivatagos hazájának valóban az egyik legvisszahúzódóbb faja.
Évszakonként változik a színe
A robosztus testfelépítésű kígyó színe a világos őzbarnától a sárgásbarnán át a sötétbarnáig terjed, a feje és a nyaka viszont több árnyalattal sötétebb. Különlegessége, hogy színe évszakonként változik, az egyedek télen sötétebbek, nyáron pedig elhalványulnak. E szezonális változás feltehetően segít a tajpánnak abban, hogy
sötétebb színével a hűvösebb hónapokban gyorsan felmelegedjen, halvány színével pedig a melegebb hónapokban elkerülje a túlmelegedést.
Búvóhelyen tölti napjai nagy részét
Az emberek szerencséjére a főleg Queensland délnyugati és Dél-Ausztrália északkeleti részének ritkás növényzetű, agyagos, löszös talaj repedéseiben, hasadékokban, lyukakban és emlősök odvaiban meghúzódó tajpán csak akkor merészkedik ki a sivatagokba, dűnékre, ha talál magának fedezéket. A faj egyedei a kora reggeli órákban a legaktívabbak, rövid ideig sütkéreznek és táplálékot keresnek a mély talajrepedésekben vagy azok közelében, mielőtt a nap hátralévő részére visszavonulnának a búvóhelyükre.
A rágcsálókon múlik, milyen formában van a kígyó
A tajpán kizárólag kis és közepes méretű emlősökkel táplálkozik, kedvenc eledele a hosszúszőrű patkány, amely faj egy úgynevezett fellendülési és leépülési ciklusokon megy keresztül. Ez azt jelenti, hogy a „jó” évszakokban elszaporodik, a szárazság idején azonban jóformán eltűnik. Amikor patkányokban bővelkedik a mérges kígyó vadászterülete, a tajpán felhízik, ám amint a rágcsálók eltűnnek,
a kígyónak kevésbé elterjedt zsákmányállatokra kell támaszkodnia vagy a zsírtartalékaikból kell merítenie.
Halálos sebet ejt az áldozatán
A tajpán a zsákmányát általában egy odúban vagy földhasadékban szorítja sarokba, majd gyors egymásutánban többször megharapja, majd elegedi. Miután a méreg rendkívül gyorsan hat, a kígyó megvárja, míg az erősen toxikus anyag végez áldozatával, így megkímélve magát attól, hogy a vergődő állat sebet ejtsen rajta.
Ha megzavarják, az ember sem menekül
Az átlagember ritkán találkozik a vadonban tajpánnal, amelyre a legtöbb hüllőtenyésztő úgy tekint, mint egy nyugodtan kezelhető kígyóra. Azonban, mint minden állat, ez is megvédi magát, ha provokálják. Először is fenyegető mozdulatot tesz: fejét és a testének fejéhez közel eső részét alacsony, S-alakú ívben felemeli, és a támadó felé fordul. Ha a támadó úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja a figyelmeztetést, a tajpán lecsap, és általában több gyors harapást ejt.
A kobráénál is félszázszor erősebb a mérge
A csörgőkígyónál 200-400-szor, a kobráénál pedig 50-szer erősebb mérge szó szerint pusztító: az egereken végzett LD50-tesztek szerint az összes kígyóméreg közül a legerősebb. Idegrendszeri károsodást okozó taipoxinból, neurotoxinok, prokoagulánsok és myotoxinok összetett keverékéből áll, amely amellett, hogy
megbénítja az izmokat, gátolja a légzést, valamint vérzést okoz az erekben és a szövetekben.
Veszélyességét még tovább fokozza, hogy a méreg még egy, a felszívódás sebességét gyorsító úgynevezett hialuronidáz enzimet is tartalmaz. A toxikus anyag összetettsége és pillanatokon belüli szétterjedő hatása miatt tehát nem kérdés, hogy már egyetlen harapás is életveszélyes lehet, átlagosan 45 perc alatt végez egy emberrel.
A mérgezés tünetei közé tartozik a fejfájás, hányinger, hányás, hasi fájdalom, összeesés és bénulás.
Veszélyes állatok még bolygónk legkisebbjei között is szép számmal akadnak – ha érdekel, melyek ezek, olvasd el a világ legveszedelmesebb halairól szóló cikkünket!
