Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Apró, pillanatnyi villanások, de nagyon is léteznek – ráadásul nemcsak a modern korban tapasztalhatók, évezredek óta pislákolnak a fények a Holdon.
A Holdat a legtöbben nyugodt, méltóságteljes égitestként ismerjük, amely évmilliók óta kíséri a Földet. Mégis, időről időre különös fényeket észlelnek rajta – rövid, néha színes felvillanásokat, amelyek hirtelen tűnnek fel, de nem tartanak tovább egy pillanatnál. Ezeket a jelenségeket a tudósok „átmeneti holdi jelenségeknek” nevezik.
A Hold villanásai
Az ilyen furcsa fényekről már több mint ezer éve vannak feljegyzések. Az egyik legrégebbi ismert beszámoló 1178-ból származik: egy angol szemtanú arról írt, hogy a Hold egyik szarva hirtelen kettévált, majd lángoló fényt bocsátott ki, mintha „tüzes szikrák” repültek volna szét az égen. Azóta számos hasonló megfigyelést rögzítettek, mind amatőr csillagászok, mind tudományos megfigyelőállomások részéről.
A tudományos közösség sokáig kételkedett ezekben a jelentésekben. A régi észlelések gyakran nem voltak pontosan dokumentálva, sokszor egyetlen ember figyelte meg őket, és nem volt bizonyíték arra, hogy más is látta volna ugyanazt.
Ráadásul a Föld légköre néha megtévesztően torzíthatja a látványt – ezt a jelenséget a csillagászok égköri torzulásnak nevezik –, így egyes fényvillanások akár optikai csalódások is lehettek.
Az utóbbi években azonban modern teleszkópok és érzékeny kamerák segítségével sikerült kétséget kizáróan bizonyítani: nem csak a szemünk káprázik.
A kutatók a görögországi NELIOTA-projekt keretében például 2017 és 2023 között több tucat valós, rögzített holdi villanást regisztráltak. Ezek mind nagyon rövid, néhány tizedmásodperces fényjelenségek voltak, amelyeket több különböző teleszkóp is egyszerre látott – ez pedig bizonyítja, hogy nem lehet szó optikai illúzióról.
Mi az oka?
A tudósok két fő magyarázatot tartanak valószínűnek. Az egyik szerint apró meteoroidok csapódnak a Hold felszínébe. Mivel a Holdnak alig van légköre, ezek a részecskék nem égnek el a levegőben, mint a Föld esetében a hullócsillagok, hanem közvetlenül becsapódnak – ütközésük pillanatában pedig fényt bocsátanak ki. Az egy-egy ilyen becsapódás során keletkező energia elegendő ahhoz, hogy a Földről is látható rövid villanás jöjjön létre.
A másik lehetséges magyarázat szerint a Hold belsejéből szivároghatnak ki gázok, például a radioaktív radon. Ha ez a gáz hirtelen távozik, magával sodorhat finom holdport, amely a napfényben vagy a kitörések energiájától átmenetileg fényleni kezd. Ezt a jelenséget hasonlóképp lehet elképzelni, mint amikor a Földön egy vulkánkitörésnél a por és gáz világít a fényben – csak itt sokkal kisebb léptékben valósul meg. Az átmeneti holdi fények azonban nem mindig ilyen egyszerűek.
Vannak megfigyelések, amelyek túl sokáig tartottak vagy különös színeket mutattak ahhoz, hogy pusztán meteoroid-becsapódás legyen az okuk.
Más esetekben pedig a fényváltozás inkább lassan halványult. Ezért a tudósok ma is többféle elméletet vizsgálnak, és nincs egyetlen, egyetemes válasz.
Ha kíváncsi vagy, miért távolodik a Hold a Földtől, olvasd el ezt a cikkünket is.
