Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A henna egy Magyarországon is sokak körében ismert gyógynövény, a legtöbben hajfestésre használják, mert természetes színanyagai kímélik a fejbőrt, mégis közepesen tartós színt kölcsönöznek a frizurának. Ám Indiában, ahol többek között őshonos a növény, a testet is hűtik vele az év legforróbb napjain, illetve természetes tetoválásként a nők kezét és lábát is díszítik vele különleges alkalmakkor.
A növénynek minden részét felhasználják, ám a legtöbb színanyag a levelében található, ezt őrlik porrá, és keverik össze meleg vagy forró vízzel, így aktiválódnak benne a vöröses színt adó anyagok. Az így készült pasztát a 45-50 fokos hőségben a lábfejre, a kézre és a fejre is felkenik – nők és férfiak egyaránt, ugyanis ahogy a masszából elpárolog a nedvesség, lehűti a testet.
Díszítésre is használják a hennát Indiában
A henna őrleményéből és vízből készült pasztával Indiában természetes, 1-2 hét alatt eltűnő díszítést is készítenek, ezt mehendinek hívják. A csipkeszerű, millió motívumot magában foglaló mintákat például a menyasszonyok karjára és lábára rajzolják fel az esküvő előtt, de a karwa chaut (ejtsd: karva csót) nevű ünnepkor – amikor az asszonyok egy napon át a férjük jóllétéért böjtölnek – is ez kerül a nők kézfejére.
A mehendi ára attól függ, hogy mennyire nagy és bonyolult a minta, egy egyszerűbbért mindössze 400 indiai rúpiát kell fizetni – ez hozzávetőleg 1600 forint,
míg egy esküvői díszért 1500 és 15000 rúpia között bármennyit elkérhetnek.
A hennából készült dísz akkor marad tartós, ha megvárjuk, amíg megszárad – ez a hőmérséklettől függően 2-4 órát is igénybe vehet. Utána mustármagból készült olajjal kell bekenni a felületet, majd ledörzsölni a száraz pasztát. 24 óra alatt a minta rozsdás vörös színűre válik, és kb. egy hétig megőrzi a színét, ám csak két hét után kopik le teljesen.
Ha arra is kíváncsi vagy, hogy hogyan festették a hajukat régen a nők, ezt a cikkünket ajánljuk.
