A vásárokon nemcsak a díjnyertes állatokat, a hatalmasra nőtt zöldségeket vagy a kiváló minőségű árucikkeket csodálták meg az odaérkezők, hanem a közszemlére tett csecsemőket és kisgyerekeket is.
1915 márciusában William Charles Flynn alig múlt hároméves, amikor édesanyja már megtalálta számára a tökéletes párt: az akkor 17 hónapos Alene Calvert Houckot. A jó hírt az újságok is leközölték, annak köszönhetően, hogy mindkét baba többszörös Better Babies-győztes volt: William 14-szer, Alene hatszor nyerte el a legtökéletesebb babának járó trófeát. Az édesanyák abban reménykedtek, hogy „a tökéletes kisfiú és a tökéletes kislány anyai kéz által irányított szerelme eugenikus házassághoz vezethet” – írta egy korabeli amerikai lap, a Spokesman Review.
Eugenika: a tökéletes ember nyomában
A 19. század végén és a 20. század elején Darwin fellépése és az öröklődés kutatása nyomán megnőtt az érdeklődés aziránt, hogyan lehetne egy fejlettebb emberekből álló társadalmat létrehozni. Egyes tudósokban felmerült a kérdés, hogy vajon ugyanazok az elvek, amelyeket a növénynemesítésben és az állattenyésztésben alkalmaznak, az emberekre is vonatkoztathatók-e. Az eugenika hívei az Egyesült Államokban is megjelentek, céljuk a „fajnemesítés” volt. Egyesek a „pozitív eugenikára” összpontosítottak, amely a mintaszülőket jutalmazta a gyermekvállalásért, illetve – mint majd látni fogjuk – a „tökéletes” gyerekeket. De a „negatív eugenikát” támogatók is jelen voltak, ők a „nem tökéletes” párok gyermekvállalását igyekezték korlátozni. Ez Amerikában az önkéntes absztinenciát és sterilizációs programokat jelentette, Európában pedig a fasizmus előretörésével a kényszersterilizálástól a kényszerdeportálásokig és a tömeggyilkosságig gyakorlatilag mindent.
A szándék jó volt
A Better Babies , azaz „jobb babák” versenyének ötlete egy Mary DeGarmo nevű nővér fejéből pattant ki, aki gyermekvédelemmel foglalkozott, és – érthető módon – fontosnak tartotta, hogy egészséges gyerekeket neveljenek, megfelelő higiéniai körülmények között. A 20. század elején az Egyesült Államokban is igen magas volt a csecsemőhalandóság: átlagosan százból egy gyermek halt meg az első születésnapja előtt. DeGarmo egy louisianai orvossal együtt dolgozta ki táblázatát, amelynek segítségével az anyák tájékozódhattak, mennyire sikeresek a gyereknevelésben és a gyermekről való szellemi és fizikai gondoskodásban.
Ki a jobb baba?
Az első Better Babies-versenyt 1908-ban, Louisiana államban rendezték. Az ötlet nagyon gyorsan népszerűvé vált, és hamarosan országszerte versenyeztették a gyerekeket.
A bírák egy 1000 pontos skálán értékelték, ki a „jobb baba”: 700 pontot lehetett kapni a fizikai megjelenésért, 200 pontot a mentális állapotért és 100 pontot a fizikai mérésekért.
A gyerekeket sorba állították, majd a bíróként funkcionáló nővérek és az orvosok mindegyiküket megvizsgálták. Megmérték a gyermek súlyát, mellkaskörfogatát, és tesztelték szellemi kapacitását is. Azok a gyerekek, akik túl félénkek voltak ahhoz, hogy interaktív teszteket végezzenek velük, pontokat veszítettek.
Gyermekszépségverseny extrákkal
Ebben az időszakban nem léteztek rendszeres vizsgálatok a gyerekek számára, így a Better Babies- versenyek lehetőséget biztosítottak az orvosoknak és ápolóknak arra, hogy a gyerekek testi-lelki fejlettségével kapcsolatban informálódjanak. A korai versenyeken a gyenge pontszámot elért csecsemők szüleit olyan információs füzetekkel küldték haza, amelyekből tanácsokat kaphattak csecsemőik jobb fejlődése érdekében. Ekkoriban csak a hat hónap és négy év közötti gyerekek nevezhettek a versenyekre, de hamarosan olyannyira népszerűek lettek, hogy idősebb gyerekek – sőt egész családok – is nevezhettek, abban a reményben, hogy megkapják a megtisztelő „tökéletes” címet. 1920-ban Kansas állam megrendezte a Fitter Families-versenyt, ahol a családok származásuk alapján bizonygatták, miért ők a legegészségesebbek és a legjobbak. Az elsődleges hangsúly tehát az anyák által befolyásolható tényezőkről az öröklődésre helyeződött át.
Személyre szabott tanácsadás
Az újságok nyíltan vállalták az eugenika célkitűzéseit: „E progresszív állam népe már nem elégszik meg azzal, hogy jobb állatokat tenyészt” – írta például egy kansasi lap, a Dearborn Independent. „Arra törekednek, hogy jobb polgárokat neveljenek: alkalmazzák az emberi fajra az öröklődés azon alapelveit, amelyek csodákat műveltek az állatállomány fejlesztésében.” A vásárokon hamarosan nemcsak megmérettetésre váró gyerekeket és családokat lehetett látni, hanem az érdeklődők személyre szabott eugenikai tanácsadás formájában ismerkedhettek meg az alapelvekkel. A nőtlen férfiak és hajadon lányok itt megtudhatták, hogyan válasszanak genetikailag megfelelő házastársat, hogy biztosítsák gyermekeik kívánatos tulajdonságait.
Úgy pontozták a gyerekeket, mint állatvásárokon a marhákat
A gyerekek számára rendezett versenyen „az orvos pontosan ugyanúgy pontozza a csecsemőt, mint az állattenyésztésben tapasztalt bíró a szarvasmarhát” – írta egy amerikai lap 1913-ban. „Először egy szabványt kell felállítani, majd minden példányt össze kell hasonlítani egy százszázalékos vagy tökéletes egyeddel.” A legtökéletesebb babák trófeát kaptak, szüleik pedig jutalmat; valamint az újságokba is bekerültek. Az 1910-es években a Woman's Home Companion magazin például országos eredménytáblát adott ki, és még egy irodát is létrehozott a versenyek népszerűsítésére. A magazin azt sem rejtette véka alá, hogy mi a verseny valódi célja: „Az ötlet varázsa mögött komoly tudományos cél rejlik – egészséges, szabványos csecsemők és évről évre jobb babák” – írták.
Rasszista felhangok
Innen már csak egy lépés volt odáig eljutni, hogy a bizonyos családok genetikai alkalmasságáról beszéljenek. Az eugenika hívei úgy vélték, hogy a gyengeelméjűség, a szegénység örökletes, így a társadalomnak kötelessége ez ellen fellépni. Mivel a szegények többsége színes bőrű vagy bevándorló volt, a 20. század elején pedig a bevándorlás sok amerikaiban idegengyűlöletet szított, a mozgalom hamarosan igencsak rasszista színezetet vett. Az eugenikusok számára világos lett a következtetés: a tökéletes ember fehér; és szaporodniuk is a fehér, jól képzett, jómódú embereknek kell.
A mozgalom kompromittálva is tovább élt
Mindezek után nem meglepő, hogy elsősorban fehér bőrű gyerekek nyerték a versenyeket. Győztesnek lenni egyet jelentett azzal, hogy valaki egészséges, erős és fehér bőrű, a Better Babies-versenyek tehát azokat a gyerekeket jutalmazták, akik megfeleltek az ideális amerikai családról szőtt elképzeléseknek: középosztálybeliek voltak, vidékiek, és mindenekelőtt fehérek.
A holokauszt az eugenikát olyan mértékben kompromittálta, hogy az elnevezést még a hasonló kutatási témával foglalkozó intézmények és szaklapok címéből is törölték, a Better Babies-versenyek pedig elvesztették népszerűségüket. A „tökéletes” amerikai család gondolata azonban trófeák nélkül is tovább él, csakúgy, mint a gyermekvállalási jogok korlátozása: az Egyesült Államokban 1981-ig hivatalos sterilizációk történtek, különösen etnikai kisebbségeket és a szegényeket célozva.
