Az ázsiai, autoriter politikai rendszerekben egyre több helyen jelennek meg lányok kulcspozíciókban, de hiba lenne azt hinni, hogy ez már a dameokratizálódás és az emancipáció jegyében történik.
Furcsa ambivalencia mutatkozik a közép-ázsiai szovjet utódállamokban: a maszkulin muszlim társadalmakban, ahol a nők alapvetően egy klasszikus patriarchális rendszerben kénytelenek élni, egyre-másra nevezik ki akár kifejezetten magas kormányzati pozíciókba az autoriter államfők lányait.
A téma szakértői azonban óva intenek attól, hogy ebben modernitást lássunk, mindössze arról lehet szó, hogy az akár előnyös külső adottságokkal rendelkező lányok feladata a külföld felé javítani apjuk diktatúrájának megítélésén,
konzerválni a nők elnyomását és részt vállalni a hatalommegtartás érdekében a családi bizniszben, ahogy gyakorlatilag ezeket az országokat kezelik a legfőbb vezetőik.
Lánydiplomácia, angolul daughter’s diplomacy, így nevezi ezt a Közép-Ázsia köztársaságaiban jelenleg virágzó trendet Bruce Pannier, a washingtoni Yorktown Intézet Turán Kutatóközpontjának vezető elemzője. Ezek a fiatal vagy középkorú nők olyan szerepeket töltenek be, amelyek a reprezentáció és a valós hatalmi befolyás határmezsgyéjén lavíroznak. Néha azért vetik be őket, hogy javítsanak autoriter módon kormányzó szüleik nemzetközi PR-ján, máskor jótékonysági kezdeményezések arcai lesznek, de éppenséggel irányíthatják a gazdaság vagy a kormányzati adminisztráció egy területét is.
Ugyanakkor ezek a szerepek csapdát is jelentenek egyúttal a női állampolgárokra nézve: a modernizáció iránti társadalmi igények tompítására is szolgálnak, miközben szilárdan fenntartják a patriarchális kontrollt.
Azaz nem lehet azt mondani se bel-, se külföldön, hogy ebben vagy abban az „isztánban” a nők nem tudnak karriert építeni, hiszen lehet mutogatni arra, hogy az elnök lányának is sikerült ez, lám, nő az ország akár második számú vezetője is.
„Ezeket a nőket nem feltétlenül olyan értelemben ruházzák fel hatalommal, ahogy azt a Nyugat elképzeli. Nyilvános szereplésük gyakran inkább a család túlélési stratégiáját szolgálja. A hétköznapi küzdelmektől védve, politikai jelentőségű szerepekbe emelve, ezek a nők családi intrikák, protokollfeladatok és olykor valódi befolyás között egyensúlyoznak olyan rendszerekben, amelyek a hatalmat vérvonalakon belül tartják” – mondja Baqitzan Toregozsina jogvédő. Az például egyáltalán nem jellemző, hogy egy közép-ázsiai diktátor a lányában gondolkodjon potenciális utódként, még ha szép pályaívet is alakít ki neki a rezsimben.
A csúcspozíció mindig a fiúknak van szánva, akkor is, ha képesség alapján az ország jobban járna a női örökössel, gondolhatunk itt például a volt türkmén elnök lányára és fiára, előbbi ugyanis jóval magabiztosabban beszél angolul.
Eddig állítólag egyedül Iszlám Karimov korábbi üzbég diktátornak fordult meg komolyabban az a fejében, hogy elsőszülött lányát – aki politikusi pályája alatt volt az ország ENSZ-nagykövete és külügyminiszter-helyettese is – segíti majd a köztársasági elnöki székbe. Ebből végül is nem lett semmi, máig nem tudható ugyanis, miért vált kegyvesztetté Gulnara Karimova, aki most egy gigantikus korrupcióért épp 13 éves börtönbüntetését tölti, mint az Index is részletesen írt a botrányos esetről.
Nem az országot, hanem a dinasztiát kell képviselni
A posztszovjet térség dinasztikus női diplomáciájának legfrissebb példája a közelmúltban esett meg, amikor Türkmenisztán volt elnöke, az ország „Nemzeti Vezetője”, Gurbanguly Berdimuhamedov Bakuba utazott, hogy találkozzon Ilham Alijev azerbajdzsáni elnökkel. Feltűnő volt, hogy hiányoztak a vezetők fiai, akik ilyen utak alkalmával gyakran az utódlás jegyében kerülnek a reflektorfénybe. Helyettük hangsúlyos szerepet kapott azonban a volt türkmén elnök lánya, Oguljahan Atabajeva, valamint az azeri oldalról Leyla Alijeva. Néhány héttel korábban pedig Szaida Mirzijojeva, a jelenlegi üzbég elnök, Szavkat Mirzijojev legidősebb lánya találkozott Mihail Misusztyin orosz miniszterelnökkel egy hivatalos moszkvai látogatás során, mikor is elkísérte édesapját.
Szakértők szerint ezek a találkozók egy új hatalmi paradigmaváltás megnyilvánulásai a régió befolyásos családjainak szólóan, hogy a vezető famíliák informális, ám annál erőteljesebb diplomáciai kapcsolatokat építenek ki egymással.
A családi kötelékek és a személyes kapcsolatok szerepe egyre inkább jellemző Közép-Ázsia politikai viszonyaira, ami azt hangsúlyozza, hogy a politikai döntések elsősorban nem pártokon vagy kormányokon, hanem az uralkodó családokon, a topeliten múlnak. Az elnökök lányainak nemzetközi színtéren való megjelenése is arra utal, hogy az államfői poszt szimpla betöltése mellett egy mélyebb rétegű utódlási folyamat is zajlik, melynek részeként a női családtagokat is fel kell készíteni, az autokratikus vezetők igyekeznek ezáltal az országuk feletti hatalmat a szűk családjukban tartani. Szaida Mirzijojevát például már eddig is az egyik legbefolyásosabb üzbég politikusnak tartották apja főtanácsadójaként, a közelmúltban azonban egyértelműen ő lett az ország második embere az elnöki kabinet frissen kinevezett vezetőjeként, ami gyakorlatilag az elnök-helyettesi pozícióval egyenértékű. Hasonlóképpen a tádzsik elnök lánya is kulcsszerepet tölt be az elnöki adminisztrációban. Vagyim Borejko kazah újságíró ezt a mintázatot uniszex formulának nevezi, azaz a közép-ázsiai autoriter vezetők minden családtagot, legyen az férfi vagy nő, bevonnak a hatalom megtartásáért folyó munkába.
„Ez nem a nemi egyenlőségről, hanem a dinasztia hatalmának megőrzéséről szól.”
Így kell felépíteni egy „első lányt”
Oguljahan Atabajeva kényelmes életet élt viszonylagos ismeretlenségben Londonban, férje a türkmén nagykövetségen dolgozott, azonban 2019-ben hazahívták őket. Apjának ugyanis tervei vannak vele, így hát bedobta a politikai színpad közepére. A cél, hogy a lányát, aki azelőtt egy egészségüggyel foglalkozó alapítvány alelnöke volt csak, annyira felépítsék, hogy képes legyen enyhíteni az ország nemzetközi izolációján. Vagy akár teljesen meg is szüntetni azt. A szakértők szerint amikor a hatalmon lévő család egyik tagját elkezdik mutogatni a tévében a közép-ázsiai diktatúrákban, az világos jele annak, hogy valamilyen fontos pozícióra készítik fel éppen. Jelen esetben sokan úgy vélik,
Atabajevát hamarosan miniszterré vagy a parlament elnökévé nevezhetik ki.
Időközben közösségi médiás sztárrá is vált, főként az állam által fizetett influenszerek által posztolt videók és beszámolók révén a TikTokon és az Instagramon.
Mostanra Atabajeva állandó szereplője lett a szigorúan ellenőrzött állami sajtónak, bátyja és apja oldalán tündököl a híradásokban. Április 24-én az Al-Arabia televíziós csatornának adott interjúja már sejttette, hogy a jövőben a család külügyi képviselőjeként fog szerepelni, és segíteni fogja Türkmenisztánt abban, hogy beilleszkedjen a globális fősodorba. Atabajeva az interjúban a türkmén fiatalok és nők szószólójaként mutatkozott be, és nemzetközi nézőpontból beszélt az országot érintő közegészségügyi kérdésekről. Úgy tűnik, Atabajevát a türkmén diktatúra „lágyabb arcaként” állítják be, akinek feladata lesz olyan külföldi kapcsolatok kiépítése, amelyek révén az ország szociális, oktatási és közegészségügyi kihívásaira tudnak reagálni a gazdasági nyitás során. Interjúja világossá tette, hogy Türkmenisztán szeretné szorosabbra fűzni kapcsolatait az ENSZ olyan szervezeteivel, mint az UNICEF és az UNDP, és más nemzetközi fejlesztési intézményekkel is keresik a közös nevezőt. Persze, first daughterért nem kell Közép-Ázsiáig menni, Ivanka Trump is ilyen szerepet tölt be az amerikai elnök mellett, a különlegesség ezekben a karrierívekben tényleg csak annyi, hogy olyan államokat érintenek, ahol a nőknek általában nem osztanak lapot. Ilyesfélét egészen biztosan nem.
Moammer Kadhafi felesége hatalmat nem kapott, de magyar és máig bujkál: itt írtunk róla.
