Az első triumvirátus tagja, Marcus Licinius Crassus rejtélyes körülmények között halt meg a carrhaei csatában. Tragédiáját számos legenda övezi. A mai napig talány, hogy vajon a csatában ölték meg, kivégezték a párthusok, vagy még ennél is hátborzongatóbb sorsra jutott ellenségei kezében.
Ez utóbbi sem kizárt, ugyanis, ahogyan a ravasz Crassus egyre több vagyont halmozott fel, elképzelhető, hogy a gazdagság utáni szomjúsága volt az, ami végül bukásához vezetett.
Ravasz üzletember volt
Marcus Licinius Crassus római politikus, tábornok és egyúttal a római történelem egyik leggazdagabb embere volt. Kr. e. 115-ben született és 53-ban halt meg. Crassus Julius Caesarral és Pompeiusszal együtt tagja volt az első triumvirátusnak, vagyis annak az informális politikai szövetségnek, amely a késői köztársaság idején uralta a római politikát. Crassus egyebek között ismert volt katonai hadjáratairól, valamint arról, hogy jelentős szerepet játszott a Spartacus által vezetett rabszolgalázadás sikeres leverésében Kr. e. 71-ben.
Crassus egy minden hájjal megkent üzletember volt, ingatlanspekulációval, rabszolga-kereskedelemmel és egyéb vállalkozásokkal szerezte vagyonát, melyet a politikai hatalom megragadására használt fel.
Politikai rivalizálás
Politikai sikerei ellenére Crassust gyakran háttérbe szorította 2 szövetségese az első triumvirátusban. Pompeius, a római hadvezér és államférfi az egyik fő riválisa volt. A két férfi hevesen és ellenségként versengett a politikai hatalomért és befolyásért. Emellett Crassusnak vitás kapcsolata volt Julius Caesarral is. A prominens római vezetőt szintén fenyegetésnek tartotta saját ambícióira nézve.
De Crassust elsősorban Pompeius katonai sikerei iránti heves féltékenysége és saját vágya motiválta, hogy Róma leghatalmasabb emberének tekintsék. Ez a rivalizálás arra késztette Crassust, hogy katasztrofális hadjáratot indítson a Párthus Birodalom ellen, ami végül a carrhaei csatában bekövetkezett halálához vezetett.
Katonai dicsőségre vágyott
A carrhaei csata előtt Crassust a római szenátus nevezte ki az iráni népek által alkotott Párthus Birodalom elleni római hadjárat élére. Crassus a hadjáratban lehetőséget látott a katonai siker elérésére és a nagyobb hatalom, valamint gazdagság megszerzésére. Azt is remélte, hogy túlszárnyalja politikai szövetségesei, Julius Caesar és Pompeius vívmányait, akik mindketten számos katonai dicsőséget szereztek hadjárataik során.
Crassus kinevezése azonban nem volt egyhangú, és a szenátus egyes tagjai ellenezték a hadjáratát azzal érvelve, hogy az szükségtelen és kockázatos. Ezen ellenvetések ellenére Crassus rá tudta venni a szenátust, hogy támogassa őt, és elnyerte a hadsereg fölötti parancsnokságot is.
Crassus mintegy 40 ezer katonából álló hadsereget vezetett a Párthus Birodalomba, abban a reményben, hogy új területeket hódíthat meg, valamint katonai dicsőséget szerezhet. A mintegy tízezer lovasból és tízezer gyalogosból álló párthus hadsereg azonban félelmetes ellenfélnek bizonyult, főleg amiatt, hogy a párthusok kiváló lovas íjászok voltak, akik néhány óra leforgása alatt megtizedelték a római sereget.
A súlyos veszteségeket elszenvedő Crassus tudta, hogy tárgyalnia kell az ellenséggel, ha el akarja kerülni a teljes katasztrófát.
Hogyan halt meg Crassus?
Számos elképzelés és korabeli beszámoló létezik arról, hogyan halt meg Marcus Licinius Crassus a carrhaei csatában. Halálának részletei kissé bizonytalanok, egyrészt azért, mert a csatának nem volt olyan római túlélője, aki szemtanúként hiteles forrás lehetett volna, másrészt a Crassus haláláról szóló legendák évekkel a csata után íródtak.
Az egyik ilyen beszámoló alapján Crassust megölték, miután nem volt hajlandó megadni magát a párthusoknak. E verzió szerint Crassus megsebesült a csatában, és megpróbált tárgyalni az ellenséggel, ám a párthus tábornok, Surena elrendelte Crassus megölését, akinek fejét levágták, és a párthus királyhoz vitték. Ezt követően a hadvezér koponyáját kellékként használták egy színdarabban, melyet a párthus királynak adtak elő.
Egy másik beszámoló szerint Crassus halálát épp telhetetlensége okozta: egy párthus katona olvasztott aranyat öntött le a torkán kapzsiságának és gazdagságszeretetének jelképeként.
Nagy Sándor az ókor történetének egyik legkiemelkedőbb személyisége volt, akinek már életében legendák szövődtek személyisége köré. Ám nem csupán élete, halála is igen rejtélyes volt. Ha szeretnéd tudni, milyen érdekességek fűződnek a hadvezér életéhez és halálához, olvasd el az erről szóló cikkünket is.
