Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Higany a hosszabb életért, koponyalékelés fejfájás ellen, forró vas az aranyérproblémákra… Napjaikban, amikor már egy szúnyogcsípést is lefertőtlenítünk, és a legszuperebb fogorvosi rendelőbe is félve lépünk be, el sem tudjuk képzelni, milyen bizarr gyógymódokhoz folyamodtak a régmúltban.
Természetesnek és modernnek tartották azokat a kezeléseket, melyekre ma elszörnyedve gondolunk. Amikor ezekről hallunk, nemcsak azt látjuk magunk előtt, hogy milyen környezetben történtek, hanem azt is, hogy a fertőtlenítés mellett a fájdalomcsillapításról sem voltak beható ismereteik abban a korban. Bár igyekeztek csillapítani embertársaik szenvedéseit a hihetetlen eljárásokkal; az állati testrészek, a ma már tudhatóan súlyosan mérgező anyagok és esetenként a halottakból szerzett szervek nem biztos, hogy jó megoldások voltak. A legbizarrabb az egészben, hogy van köztük olyan, amit még napjainkban is használnak egyes országokban a természetközeli eljárásokat alkalmazó gyógyítók.
1. Porrá őrölt múmia
A középkori Európában nagy keletje volt a múmiapornak, amit igencsak borsos áron lehetett megvenni a kiváltságosoknak. Úgy gondolták, hogy a különleges korban élt előkelőségek hamvai porrá zúzva, vagyis a múmiapor hatékonyan gyógyítja a betegségeket, főként a fejfájást, az emésztési gondokat, és gyorsabban gyógyítja a sebeket is. A fennmaradt adatok szerint akkoriban virágzott ennek a „csodaszernek” a kereskedelme, amit az Egyiptomból elrabolt múmiákból állítottak elő.
2. Macskával a torokgyulladás ellen
Egészen bizarr módszerrel kezelték a torokgyulladást az i. e. 600 körüli időszakban. Egy kövér macskát kellett hozzá megnyúzni, kitömni görög szénával, zsályával, valamit medve- és sündisznózsírral. Ez meg kellett sütni, majd az ebből keletkező anyaggal kenték be a torokfájós pácienst a kínja ellen.
3. Enyhíti a fájdalmat a bálna teteme
Bálna Hotelként nevezték azt az eljárást, amit nem is olyan régen, 1899-ben Ausztráliában alkalmaztak. Ezzel az ízületi gyulladást kezelték. Megvárták, míg egy bálna elpusztul, a testén egy keskeny nyílást vágtak, majd a betegnek be kell oda bújnia, és két órát tölteni a tetemben. Ez állítólag enyhítette a gyulladást és a fájdalmakat.
4. Méregtelenítésre használták a higanyt
Szinte csodaszerként tekintettek évszázadokig a higanyra, melyről ma már tudni, hogy erősen mérgező. Az ókortól egészen a 20. századig használták gyógyszerként különféle kezelésekre világszerte. Az ókori perzsák és görögök krémeket készítettek belőle fájdalmakra és bőrbajokra, Kínában pedig egyenesen a hosszú élet elixírjeként és az energiát növelő szerként tartották számon. Európában is megjelent a 15. században, ahol főként méregtelenítésre és a szifilisz kezelésére használták. A kezelések gyakran hónapokig tartottak.
5. Nem tűnt el teljesen a vizeletterápia
A vizeletivás igencsak elterjedt gyógyítási módszer volt az ókori Egyiptomban, Görögországban és Rómában, valamint az indiai, kínai területeken. Úgy tartották, hogy ez kiváló szer a vese- és májbajok ellen. Bármilyen bizarrnak tűnik ez a kezelés, még napjainkban sem tűnt el teljesen ez a módszer. Bár ma már nem isszák meg, de nagyon kis mennyiségben, vízzel hígítva bőrápolásra használják. Ennek követői úgy vélik, hogy rendkívül hatékonyan ápolja a bőrt, arclemosóként is kiváló, és akár többéves hegeket is képes eltüntetni.
6. Tüzes vassal az aranyér ellen
Az orvostudomány atyja, Hippokratész állapította meg az i. e. 4. században, hogy aranyér ellen legjobb gyógymód a tűz. És mi mással lehetne ezt oda bejuttatni, mint egy tűzben felforrósított vassal? Megfigyelte, hogy ha egy forró vasat helyeznek a problémás pontra, akkor azt el lehet tüntetni. Tanulmányában azt is leírta, hogy ha az eljárás közben a páciens fejét és kezét úgy tartják, hogy az kiabáljon, akkor még hatásosabb, mivel ilyenkor még inkább kinyúlik a kezelésre váró terület. A kezelés után lencséből és zöldségekből készült borogatást javasolt.
7. Szellentés a befőttesüvegben
A középkorban sokan gondolkodtak úgy, hogy a hasonló a hasonlót gyógyítja. Így amikor megjelent a pestis, amit a halálos gőzök okoztak, egyes orvosok meg voltak róla győződve, hogy a terápiás bűz lehet a kulcsa a betegség elleni küzdelemnek. Arra biztatták az embereket, hogy tartsanak otthon befőttesüvegben szellentést, és amikor a környéken felüti a fejét a pestisjárvány, szippantsanak belőle. Sajnos nem bizonyult a dolog hatásosnak.
8. Emberi koponyából készült cseppek
Amikor II. Károly 1685-ben agyvérzést kapott, a király csak egyféle gyógymódban bízott: az emberi koponyát is tartalmazó elixírben. Ezt Jonathan Goddard orvos és vegyész fejlesztette ki és „királycseppek” néven vált híressé. Úgy terjedt el, hogy bármilyen betegséget meggyógyít. Ez a főzet számos összetevőből állt, de a legfontosabb hatékonyságát az adta, mely öt kiló porrá zúzott emberi koponyából állt. Azonban nem volt mindegy, hogy kihez is tartozott korábban e testrész; egy olyan idős ember csontjait is tartalmaznia kellett, aki ugyanolyan betegségben szenvedett, mint a gyógyítani kívánt páciens. De a legideálisabb esetben olyan embertől származott, aki fiatalon és egészségesen erőszakos halált halt.
9. Döglött egeret raktak a szájba
Az ókori egyiptomiak döglött egeret raktak a páciens szájába azért, hogy enyhítsék a fogfájását. Ezt a kimúlt rágcsálót azonban nem csak így használták a gyógyászatban; a tetemét összekeverték egyéb hasznos összetevőkkel, borogatást készítettek belőle, és a fájó testrészekre helyezték. Azonban máshol is nagy keletje volt az egereknek, az 1500-as években Angliában a szemölcsöket próbálták meg eltüntetni úgy, hogy kettévágták az állatot, és a szemölcsös területhez dörzsölték. Emellett megsütve kiválónak tartották szamárköhögés, kanyaró, himlő és ágybavizelés ellen.
10. Koponyalékelés fejfájás ellen
Az ókortól kezdve népszerű sebészeti beavatkozás során lyukat fúrtak vagy vágtak a koponyába, fejfájás, görcsrohamok és mentális zavarok gyógyítását remélték a kezeléstől. Mivel sterilizálás és érzéstelenítés nélkül tették mindezt, az elviselhetetlen fájdalom mellett szembe kellett nézni a páciensnek a szövődmények és a halál igen magas kockázatával. A módszer 20. századi „továbbfejlesztője” Walter Freeman, aki már több mint 3000 lobotómiát hajtott végre, mire megálljt parancsolt az addig készséggel asszisztáló orvostársadalom és közvélemény az ámokfutásának.
+1. Disznóagy és rozsda vágások ellen
A 17. századi Angliában jellemző volt a kardokkal okozott sérülés, amit ugye azonnal kezelni kellett. Szerencsére volt is erre egy igazán hatásos szerük, ami gilisztákból, disznóagyból, rozsdából és a földből kiásott holttestek darabkáiból készült porrá őrölve. A keveréket nem a sebre, hanem a vétkes kardélre kenték. Ebből a szempontból talán ez a szer a leghumánusabb a listán.
Ha érdekel, milyen bizarr dolgokkal szórakoztak régen, olvasd elezt a cikkünket.
