Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Adyliget a II. kerület városrésze, mely a Hűvösvölgytől északnyugatra, a Hosszú-erdő-hegy délkeleti lankás lejtőjén és a 386 méter magas Fekete-fej-hegyen helyezkedik el. Ugyan a kerületrészen alig kilencszázan laknak, kellemes, kertvárosias hangulatával, kirándulóhelyeivel és a természet közelsége miatt Adyliget máig vonzza a nagyváros forgatagából kiszakadni vágyókat. De vajon miért viseli Adyliget a Nyugat leghíresebb költőzsenijének nevét?
A Nagykovácsi délkeleti határában található erdős terület 1828-ban házasság révén a Tisza és a Teleki családok közös tulajdonába került. A Telekiek egyemeletes klasszicista stílusú kastélyt építettek itt (mely ma Nagykovácsihoz tartozik), idővel azonban a Tisza família kezére szállt a rész kizárólagos birtokjoga. A század végére Nagykovácsi lakossága alaposan felduzzadt, egyre több vagyonos budai és pesti polgár szeretett volna telket vásárolni a környéken, így a Tisza család felparcelláztatta a birtok egy részét és árulni kezdte a földterületek tulajdonjogát.
Az 1920-as, ’30-as években alakították ki a mai kertváros ősét, egy felparcellázott, családi házas területet, melyet az 1918-ban meggyilkolt miniszterelnök, Tisza István tiszteletére neveztek el. A Tisza István kertváros telektulajdonosai között volt bútorgyáros, belügyi osztálytanácsos, alezredes és főjegyző is. A földvásárlók nevét, rangját és foglalkozását nyilvánosan közzétették, hogy idecsalogassák a hasonló egzisztenciájú családokat, a vételi szerződésekben pedig kikötötték, hogy a tulajdonosoknak nem szabad birtokuk összes fáját kivágni.
A kertváros közepén autós csárda épült, melyben cigány- és tánczenekarok léptek fel, de terveztek teniszpályákat és strandfürdőt is – ezek azonban végül nem valósultak meg. 1939-ben Nagykovácsi önkormányzata a kertvárost üdülőhellyé nyilvánította, nevét pedig Tiszaistvánligetre változatta. A második világháborút különösebb atrocitások nélkül vészelték át a lakók, 1944 decemberében azonban, miközben a szovjet csapatok körülzárták a fővárost, a liget egyik villájában döbbenetes eset történt: dr. Eischler István evangélikus kórházi főorvos morfiummal megmérgezte 14 éves fiát, majd saját magával is végzett.
A háború után az új hatalomnak persze nem tetszett a Tisza István név, ezért 1949-ben a kertvárost Adyligetté nevezték át. Hogy miért döntöttek épp Ady Endre mellett? A névadásra két (egymásnak nem ellentmondó) magyarázat is létezik: az első szerint a néhai költőóriás szeretett a környékbeli, hűvösvölgyi Balázs Vendéglőben étkezni, ennek emlékét kívánták a névadók megörökíteni, míg mások úgy tartják, a kommunista államhatalom szándékos fricskaként választotta Ady Endre nevét, a haladó szellemű költő ugyanis közismerten ellenséges viszonyt ápolt az egykori miniszterelnökkel.
Három hónappal a névváltoztatás után a ligetet elcsatolták Nagykovácsitól és a főváros II. kerületéhez illesztették, mai határa éppen egybeesik Budapest határával. A terület máig megőrizte vadregényes jellegét, néhány éve pedig hatalmas játszótérrel, sportpályákkal és madártani ösvénnyel újult meg a minden generáció számára kellemes időtöltést kínáló Adyligeti park. 1982 óta látható Adyligeten a névadó bronz mellszobra, Kiss István szobrászművész alkotása, de Borbás Tibor Tisza című köztéri alkotása is itt található, amely apró szójátékkal utal a terület korábbi elnevezésére.
Ha érdekel az utcanevek, közterületek története, kísérd figyelemmel Térfigyelő sorozatunkat!
