Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az időpont 1077 januárja, a helyszín Canossa, a szereposztás pedig következő. Kint álló férfi: IV. Henrik német-római császár. Beengedő férfi: VII. Gergely pápa. A tét a pápai átok visszavonása.
A híres reformjairól ismert Gergely pápa 1073-ban került Szent Péter trónusára, és megválasztására a német-római császár is áldását adta. Nem sokkal később azonban súlyos kenyértörésre került sor az egyházi és a világi hatalom között. Az új pápa legfontosabb feladatának tekintette az egyház megreformálását – bevezette többek közt a cölibátust és a hivatalok adásvételének tiltását –, és azt is szerette volna elérni, hogy hatalma megerősödjön a keresztény világban. Ez utóbbi célja szembement Henrik császár akaratával, aki saját maga szeretett volna püspököket választani birodalma területén (ezt a konfliktust nevezi a történelem invesztitúraharcnak).
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Gergely, hogy letörje Henrik ambíciót, 1075-ben kiadott egy bullát, melyben a császárt a pápa mögé helyezi a keresztény hierarchiában. A vérig sértett Henrik 1076-ban lemondásra szólította fel Gergelyt, de a pápa nem maradt adós a válasszal: a böjti zsinaton kiátkozta Henriket, aki szerinte „elfordult az egyháztól és szét akarta zúzni”, ezért megtiltotta, hogy uralkodhasson a német és itáliai földeken, és azt is, hogy bárki királyként szolgálja őt. Henrik megingott pozíciójára nemsokára jelentkező is akadt Sváb Rudolf herceg személyében, ezért az összeomlástól tartva a császár drasztikus lépésre szánta el magát: úgy döntött, bocsánatért esedezik a pápánál.
1077 januárjában Henrik kíséretével átkelt az Alpokon – mely igen fáradságos zarándoklatnak számított –, hogy felkeresse Gergely pápát, aki Itáliában, a Modena melletti Canossa várában tartózkodott. Január 25-én a császár – hogy minél látványosabbra sikerüljön a produkciója – díszkíséretét hátrahagyva, mezítláb, rongyos darócruhában érkezett a vár kapuja elé, hogy bocsánatért esdekeljen. A pápa azonban még így sem volt hajlandó kinyitni a kaput, ezért Henrik három napig állt ott böjtölve, imádkozva, éjszakánként pedig a földön aludt a vár előtt. Látva a császár kitartását, Gergely végül beengedte. Henrik térdre borulva könyörgött a kiátkozás visszavonásáért, és ezt a pápa végül teljesítette.
A béke nem bizonyult azonban hosszú életűnek. Henrik és a pápa között nem sokkal később újra háborúskodásra került sor, minek folytán Gergely másodszorra is kiátkozta a német-római uralkodót. Henrik ekkor már nem bizonyult ennyire alázatosnak: seregével elfoglalta Rómát, és ellenpápát állított III. Kelemen személyében, akivel ismét császárrá koronáztatta magát. Gergely pápa száműzetésben halt meg, az invesztitúraharcot első körben tehát a császár nyerte. A Canossa-járást többféleképp értelmezte az utókor, egyesek ügyes politikai manővert látnak benne, mellyel a császár időt nyert magának, hogy felkészülhessen a háborúra. Történészek azt is felvetették, hogy az egész a külvilágnak szóló színjáték volt, melynek részleteiről előzetesen megegyeztek a felek.
Bármi is legyen az igazság, a Canossa-járás úgy került be a köznyelvbe, mint a vesztes pozícióba jutott fél bűnbánata és megalázkodása a megbocsátásért. A kifejezés az irodalomban is felbukkan. Híressé vált Otto von Bismarck német kancellár mondása is, miszerint „Nem fogunk Canossát járni – sem testben, sem lélekben”. 1781-ben történt a fordított Canossa-járás, amikor VI. Pius pápa Bécsbe zarándokolva – sikertelenül – próbálta rávenni II. József Habsburg uralkodót türelmi rendeletének visszavonására.
Érdekelnek más Kultbait-cikkeink is? Itt találod az előzőt:
