256 évvel ezelőtt, 1764. január 7-én hajnalban támadta meg az osztrák katonaság a Madéfalván egybegyűlt, a határőrsorozás ellen tiltakozó csíki székelyeket.
A tragikus esemény előzménye 1760-ra nyúlik vissza, amikor Mária Terézia elrendelte az erdélyi határőrség újbóli felállítását. A szervezet feladata a határok védelme, a rablók és csempészek üldözése volt, a határőrök a zsold és ingyenfegyver mellett számos adókedvezményben is részesültek. Eleinte sokan jelentkeztek, hiszen bíztak abban, hogy így megszabadulhatnak a földesúri terhek alól, de amikor kiderült, hogy az adókat továbbra is fizetniük kell, és a régi szabadságjogokat nem nyerik vissza, mindezek mellett pedig idegenben is kell szolgálniuk, nagyon sokan meggondolták magukat.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Mária Terézia erőszakos sorozást rendelt el, azonban Madéfalván 2500 székely gyűlt össze, hogy tiltakozó petíciót fogalmazzon meg a bécsi udvarnak. Erről azonban a császári vezetés hallani sem akart: 1764. január 7-én hajnalban több mint ezer katona vette körül a falut, majd fegyverrel mészárolták le azokat a védtelen embereket – köztük nőket és gyerekeket is –, akik az órákon át tartó ágyúzás után még életben maradtak. A madéfalvi vérfürdő eredménye nagyjából 200 halott és kétszer ennyi fogoly volt. Közülük sokakat néhány nap után szabadon engedtek, áprilisban azonban megkezdődött az események kivizsgálása, ennek során pedig számos székely vezetőt ismét börtönbe vetettek.
A brutális fellépés végül megtette hatását: a határőrség szervezése végül márciusra befejeződött. Mindezek ellenére a történtek nem maradtak következmények nélkül, a következő hónapokban több ezren keltek útra a Székelyföldről Moldvába, hogy a Török Birodalom fősége alatt megmeneküljenek a katonai szolgálattól. Új otthonukat sokan végül Bukovina területén találták meg. Az újabb vándorlás arra vezethető vissza, hogy a ma Romániához tartozó terület 1775-től Habsburg-uralom alá került, ezt követően pedig a tartomány magyar kormányzója, Hadik András gróf intézkedett a moldvai székelyek áttelepítéséről, például Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts, Fogadjisten és Józseffalva településekre.
A Madéfalván történtekről Nyirő József erdélyi magyar író regénye eredetileg 1939-ben jelent meg, Madéfalvi veszedelem címmel. A mű egy magára hagyott népi közösség szenvedéstörténetének elbeszélésével hívja fel a figyelmet arra, hogy az erdélyi magyarok védelme nem képzelhető el a székely közösség védelme nélkül. A kollektív ábrázolás eszközének köszönhetően az események áldozatai egyfajta közös személyiséget kapnak a regényben, ezzel érezteti az író, hogy a vérontás nemcsak az egyének személyes tragédiája, hanem az egész népé.
Kultbait sorozatunk előző, Szent Johannáról szóló cikkét az alábbi linken olvashatod:
Borítókép: A madéfalvi veszedelem emlékműve Köllő Miklós szobrával
