Emberként nem éppen a legkellemesebb élmények egyike mezítláb álldogálni a sarki jégen, a pingvinek számára azonban a hómezőkön toporgás a legtermészetesebb dolog a világon. De vajon miért nem fagy meg a lábuk a sarkvidéki mínuszokban?
Egy átlagos emberi lény nagyjából két percig lenne képes mezítláb az Antarktisz jég borította talaján állni, mielőtt alsó végtagjai szétfagynának. A császárpingvinek ezzel szemben akár két hónapon keresztül is képesek talpon maradni a mínusz 60 fokos hidegben. Mindennek az oka a pingvinek különleges fiziológiájában rejlik, mely a hő megtartására specializálódott – meséli a BrainStuff podcast adása.
Különleges hőháztartás garantálja a túlélést
A pingvinek szervezete sikeresen alkalmazkodott az extrém hideg körülményekhez. A testüket borító vastag toll- és zsírréteg feladata, hogy minél kevesebb hőt engedjen ki, így plusz 40 fok körüli testhőmérséklet alakulhasson ki. Lábukat azonban nem fedi védelmet nyújtó tollazat, és zsírral sincs kipárnázva, ezért rendkívüli megoldásokat kellett találniuk arra, hogyan őrizzék meg alsó végtagjaik épségét a hóban-fagyban vándorolva.
A pingvinek lába különleges vérkeringés-szabályozással rendelkezik, mely képes megváltoztatni a végtagokba jutó vér mennyiségét, folyamatosan úgy csökkentve-növelve azt, hogy a lábak hőmérséklete sose lehessen a fagypontnál egy-két fokkal melegebb. Így a végtagok nem fagynak meg, és nagyobb hőveszteség sem éri őket. A lábakban emellett egyfajta hőcserélő mechanizmus is működik. A végtagból kimenő, vékony, egymással szorosan összefonódó artériák lehűtik a testből a lábakba érkező vért, visszafelé pedig fordítva, felmelegítik azt, miközben visszajuttatják a szervezetbe.
Ez a különleges hőszabályozó rendszer fontos szerepet tölt be a tojások melegen tartásában is. A hím császárpingvinek két hónapon keresztül egyensúlyozzák lábukon a párjuk által lerakott tojást (a pingvinek egyszerre mindig csupán egy szem tojást produkálnak), miközben a nőstények eleségre vadásznak. A tojást egy különleges bőrredőbe bugyolálják, mely megóvja az odabent fejlődő csemetét az időjárás viszontagságaitól. Ha a tojó nem tér vissza, mielőtt a fióka kikelne, a szorgos apapingvin egy, a torkában képződő különleges tejféleséggel kezdi táplálni az apróságot.
