A perm és a triász korszak határán, 252 millió évvel ezelőtt zajlott le a Föld történetének legnagyobb kihalási eseménye, melyet a szakértők csak „Great Dying”, vagyis „nagy kihalás” névvel illetnek. A tengeri élőlények 95 százalékát, a felszíni állatok és növények 70 százalékát kipusztító kataklizmát a kutatások szerint egy nagyszabású globális felmelegedési hullám idézte elő. Vajon ez vár ránk is, ha nem fékezzük meg a klímaváltozást?
A „nagy kihalás” során az óceánok és tengerek vize olyan mértékben felmelegedett, hogy többé nem volt képes elegendő oxigénnel ellátni a benne élő állatokat és növényeket, ez okozta azok szinte teljes egészének kihalását. A tudósok szerint a folyamat kiinduló oka a Szibériában történt vulkánkitörések sorozata volt, mely következtében a légkör megtelt üvegházhatású gázokkal. A legújabb kutatások szerint ez a folyamat okozta a tengervíz hőmérsékletének pusztító kimenetelű megemelkedését.
Ugyanez várhat ránk a jövőben?
A The Independent cikke szerint amerikai tudósok szerint a sok millió évvel ezelőtti események megjósolhatják azt, mi vár ránk a jövőben, ha a jelen tempóban folytatódik az emberiség okozta globális felmelegedés. A kutatók szerint a szibériai természeti katasztrófa előtt az óceánok hőmérséklete a maiéval megegyező volt. Ha nem csökken a klímaváltozás mértéke, a 2100-as évek elejére a tengervizek odáig melegszenek, hogy hőmérsékletük a perm korszak végén tapasztalhatónak a 20 százalékát fogja elérni. A 24. század hajnalára pedig már a „nagy kihalás” forrósági szintjének 35-50 százalékán fog állni a mutató.
A Washingtoni Egyetem munkatársai a kutatás során lemodellezték a „nagy kihalás” során történt változásokat, a napjainkban tapasztalható üvegházhatást a 225 millió évvel ezelőtti szintre turbózva fel. A szimuláció során átlagosan 10 °C-ot emelkedett az óceánok és tengerek vizének hőmérséklete, minek folytán oxigéntartalmuk 80 százalékát elvesztették. Ennek következtében a tengerfenék kb. felében, különösen a mélyebb régiókban, teljesen kipusztult az élet minden formája.
A tudósok hatvanegy különböző, ma élő tengeri élőlénytípust, többek közt cápákat, kisebb halakat, korallokat és rákféléket vizsgáltak meg aszerint, miként érintené őket ez a feltételezett kataklizma, felállítván egy ún. „kihalási térképet”. Dr. Curtis Deutsch, a vizsgálat társszerzője úgy véli, a szóban forgó élőlények többsége a jobb körülmények reményében elhagyná jelenlegi élőhelyét.
Vagy elmenekülsz, vagy meghalsz. Nincs más választás
– vázolja a helyzetet a kutató.
A szimuláció megmutatta továbbá, hogy a kataklizma azokat az élőlényeket érintené a leginkább, melyek a trópusi régióktól távol élnek, és amelyek léte legjobban függ az oxigéntől. A régészek által talált fosszíliák arról tanúskodnak, hogy a „nagy kihalás” során hasonló mintákat követett az élővilág kipusztulása. Azok a trópusi fajok, melyek alapból jobban alkalmazkodtak a melegebb éghajlathoz és a kevesebb oxigénhez, sikeresebben találtak maguknak új otthont, míg a hidegebb, légdúsabb környezetben élő társaik kevésbé voltak szerencsések.
A jelen kutatást megelőzően a tudósok bizonytalanok voltak annak eldöntésében, hogy vajon az oxigén hiánya, a hő okozta nyomásváltozás, a víz megnőtt savassága, vagy a különböző káros vegyi anyagok okozták-e a tengeri élőlények pusztulását a perm korszak végén. „Ez az első alkalom, hogy képesek voltunk egy valóban működőképes modellt felállítani, mely révén közvetlenül összevethetjük az ősi kövületekből levont tanulságokat a jövőre vonatkozó jóslatainkkal” – állítja Justin Penn, az egyetem doktorandusza, a vázolt kutatás vezetője.
A szakértők szerint bolygónk jelenleg történetének hatodik nagyobb kihalási hullámán megy keresztül, melynek okozója az emberiség. Földünk természeti kincseinek túlzott felélése, a környezetszennyezés és a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok által okozott klímaváltozás mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy napjainkban folyamatosan nő a kipusztuló fajok száma.
