De orkokat is kerülgettünk az Urániában, ahol a hétvégén a magyar Tolkien-fanok szervezte rajongói napon Középfölde összes szerzetével találkoztunk.
Az ember odafelé orknak öltözött fiatal srácokra és kockák hadára, na meg 80:20 százalékos nemi arányra számított a férfiak javára, ehhez képest arculcsapó volt szombat reggel 8-kor, hogy mennyire mást kapott. A hétvégén tartották a 2015-ös Tolkien-napot, amit a Magyar Tolkien Társaság a brit nyelvész és író, a fantasy műfajának egyik alapítója tiszteletére rendeznek minden évben az ő születésnapján (Tolkien professzorról részletesebben keretes írásunkban olvashat). Idén ráadásul különleges apropója volt a rendezvénynek: Peter Jackson befejezte a (sokak szerint összegányolt) Hobbit-trilógiát Az öt sereg csatájával, ami már a magyar mozikban is dübörög.
Szóval az egész úgy indult, hogy teljesen más közönséget találtunk az Urániában tartott rendezvényen, mint amire számítottunk. Zömmel tinik és egyetemista korúak alkották a törzsgárdát (ráadásul ugyanannyi lány, mint fiú), viszont családosok is jöttek kisgyerekekkel, és idősebbeket is szpottoltunk a tömegben. Merthogy jókora tömeg volt, amiben nem egyszer tűnt fel egy-egy hegyes fülű tünde, bottal hadonászó mágus, vagy szőröslábú hobbit. Miközben nyakig merítkeztünk volna Középfölde világában, az előadásokban, workshopokban, árusok és társasjátékozók közt, megnézve A hobbit második, kibővített részét a moziteremben, megkérdeztünk pár embert, miért nem jó (miért nem gáz) elmenekülni egy ilyen világba, és ők hogy csinálják ezt.
Kóti Krisztinát például tündejelmezben találtuk meg: a fiatal lány egyhetes tervezéssel és bruttó négy hónapnyi munkával készítette el fehér ruháját, amivel egy versenyen dobogós is lett (a fenti fotón nem ő látható!). „Barátnőm kért meg, hogy készítsek ruhát és öltözzek be a második Hobbit-film premierjére" – magyarázta a hátteret a Gyűrűk Ura Cosplay Club tagja, akinek hosszú palástját maga Galadriel úrnő, Középfölde egyik tünde felsővezetője ihlette.
J.R.R. Tolkien világa
Az 1892-1973 között élt angol filológus és nyelvészprofesszor sajátos világot hozott létre a semmiből. C. S Lewis jóbarátja eleinte gyerekeinek talált ki mesés történeteket, ezek egyik kiemelkedő darabja lett A hobbit, aminek sikere után kiadója kérte fel egy nagyobb történet kidolgozására. Ebből született A Gyűrűk Ura, illetve a jegyzetek tömegéből a középföldei eredetmitológia. Tolkien alaposságára jellemző, hogy komplett nyelveket és legendákat, fajokat és földrajzi tájakat kreált, ezeket borzasztó részletgazdagsággal ruházva fel. Tolkien művein is látszik, mennyire érintették a háborúk: az első világháborúban harcolt, a másodikban majdnem kódfejtő lett, de mindvégig pacifista és mélyen vallásos maradt.
Miközben belefüleltünk a Melkor szolgái című előadásba, ahol a gonosz természetét taglalták, beleütköztünk Bombadil Tomába, a Gyűrűk Ura könyvek egyik legfurább, meseszerű figurájába. Ő alapvetően egy kósza, egy vándor akart lenni, de mesélte, hogy „steampunk cilindere" miatt valaki lebombadilozta régebben. Megkérdeztük őt is az új Hobbit-filmről, ő pedig a sokat hangoztatott választ adta: nem kellett volna három filmre szabdalni az alapból rövid, tömör történetet. Kérdésünkre elmondta, az eredetmitológia, A szilmarilok jogai az író fiánál, Christopher Tolkiennél vannak, aki nem is akarja, hogy megfilmesítsék azokat, mert az eddigi filmekkel sem volt elégedett.
Megnéztük közben a merchandise-pultot, ahol Gyűrűk Ura-pólókat és ékszereket lehetett venni, de aki rajong A hobbit sárkányáért, Smaugért, az I LOVE SMAUG pólót is kapott. Eközben vettük észre azt az idős nőt, aki itt előadó lányát kísérte el. „Messziről nézve ez végtelenül nevetséges, de jó dolog" – mondta a nő a szerinte érdekes és meglepő tolkieni világról és a fanokról. Hozzátette, különös, hogy manapság mennyire népszerű a mágia, holott a technikával már majdnem mindent elérhetünk, de a fantáziába való menekülés mégis változatlanul fennmaradt. Eközben meghallottuk a Melkor szolgái előadás egy kiszűrődő mondatát, miszerint „az orkokról se feledkezzünk meg", majd bementünk a Hobbit-filmek digitális munkálatait készítő Weta Digital magyarjainak előadására.
Az orkok animátorai bemutatkoznak
A Gyűrűk Ura és A hobbit filmek trükkjeiért és látványvilágáért a Weta nevű, Peter Jackson által létrehozott új-zélandi cég felelt, a digitális kidolgozásban viszont három itt dolgozó magyar, Mesterházy Miklós, Haraszti Nagy Marcell és Keresztes Dániel is részt vett. Előbbi videóüzenetet küldött, utóbbi kettő megjelent az Urániában is. Érdekes szerepük volt a CGI-jelenetekben, csináltak motion capture-t, amikor fura, testhezálló ruhában ugrál a színész zöld vászon előtt, és rögzítik a kamerák a mozgását, majd a digitalizált, mozgó alakot látja el a stáb egy része arckifejezéssel, bőrrel, ruházattal stb. Mesterházy már inkább a világítási vonalat vitte. Változó volt a hozzáállásuk a tolkieni világhoz: Keresztes nem is olvasta a könyveket, Mesterházy viszont napközis tanára felolvasása óta szerette.
Amit eddig is tudni lehetett, azt itt is megerősítették: igen, egyetlen képkocka elkészítése is igénybe vehet egy hetet, több munkaállomáson és kézen is átjut, és supervisorok ellenőrzik, mire a rendező Peter Jackson is rábólint. Ennek ellenére egyszer egy fegyver nélkül lesújtó alak is bekerült az egyik jelenetbe úgy, hogy senki sem észlelte, csak utólag. Ekkor bele kellett tenni a kezébe egy buzogányt digitálisan.
Keresztes a harmadik Hobbit-film törpfalanxára büszke, Haraszti Nagy pedig az aranyból kiemelkedő sárkányfejre, ezek kimunkálásában vettek részt. Mindez rengeteg munkát igényelt, Keresztes a végehajrá felé egyszer heti 104 órát dolgozott, de volt 120 órás munkahetet lenyomó kollégája is. Ami szomorú, hogy Jacksonnal egyszer sem találkoztak, annyi volt a forgatási és utómunkálati helyszín és akkora a stáb. A forgatási helyszínek közül csak Haraszti volt Rivendellben, azaz Völgyzugolyban, de ahogy mondta, „ez olyan, mintha itt elmennél a Blahára".
