A hazai divattervezők egy részét akkor kezdik itthon díjakkal elismerni, amikor már jelen vannak a külföldi divatszakmában is. Mit gondolsz erről?
Többrétű dolog ez. Egyrészt ez egy sznob szakma. Ha valaki külföldön már elért valamit, akkor szokás felfigyelni rá Magyarországon is. Másrészt pedig egy magyar tervező számára fontos, hogy jelen legyen a nemzetközi színtéren is, ugyanis az itthoni piac nagyon kicsi, és ha minőségi designterméket szeretnél előállítani, és eladni, akkor kénytelen vagy piacot találni hozzá. Azért összetett az a jelenség, mert először nevet kell szerezned, hogy elindulj a pályán és felfigyeljenek rád, és aztán el is kel tudni adni, amit csinálsz.
A te esetedben mi volt a sorrend?
A piaci lehetőség engem kicsit elkényeztetett, mert külföldön is elvégezhettem egy iskolát. Mindig azt mondom, ha valaki teheti, menjen külföldre tanulni, mert megváltozik a látásmódja. Sokkal jobban kitárulkozol, nyitottabb leszel az újra, nő a befogadóképességed. Ez segített engem itthon elindulni a pályámon.
Konsánszky Dóra
A MOME-n bőr és ruhatervező szakon végzett iparművész, aki az Air France és Nina Ricci közös ösztöndíjával Párizsban is tanult a Chambre Syndicale de la Couture Parisienne-n. és az Haute Couture Szövetség Iskolájában - ahol olyan tervezõk végeztek, mint Issey Miyake, Valentino, Yves Saint Laurent. Itt tanulta meg a háromdimenziós szabást, és ezen belül a francia fûzõszabászatot. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének a kilencvenes évek óta a tagja. Pályája kezdetén divatújságírással is foglalkozott, magazinok divatanyagai számára stylist munkákat készített. Több önálló divatbemutatója után 2001-ben a francia Fashion TV-n jelent meg az első divatklipje, itthon pedig a 2004-es egyéni divatkiállításán ismerte meg a szélesebb közönség, ez volt a Budapesti Történeti Múzeumban megrendezett Fűzött Ruhatár című show. A Marie Claire magazin szervezésében rendszeresen vesz részt csoportos divatbemutatókon a USE, a Je Suis Belle, a Nanushka, és Anh Tuan mellett. Évek óta igyekszik jelen lenni a nemzetközi divatszakmában.
Ösztöndíjasként tanultál Párizsban. Mi az, amitől nyitottabb lettél, amitől megváltozott a látásmódod?
Az a fajta kulturális közeg a legtanulságosabb, ami körülöleli a divatot. Párizsban olyan magas szinten művelik a divatot, hogy mindenki számára egy minőségi értéket ad, aki csak ott tanul, vagy dolgozik. Nekem azóta is vesszőparipám, hogy ügyelni kell a minőségre, és semmiképp nem szabad az igényességből leadni.
Olyankor sem bizonytalanodsz el, ha látod, milyen minőségű ruhák azok, amit itthon a legkelendőbbek?
Tény, hogy az elmúlt rendszer eléggé elnyomta a design kultúrát, ezt a hátrányt kell behozni. A minőség fontossága egy szemlélet, amit nehéz visszahozni. A gond az, hogy az emberek egy része nem látja a különbséget. Amikor fotón látnak egy ruhát, abban sok hiba nem jön ki, ha viszont az üzletben, a sztenderen látják ugyanazt, és megfogják, akkor sem biztos, hogy feltűnik nekik, hogy van megcsinálva.
A 2004-es fűzőkiállításodnak köszönhetően a munkáidat sokan azonosították a fűzőkkel. Azóta jó néhány, teljesen más jellegű kollekciód volt már. Van olyan új, jelzős szerkezet, ami a „fűzős divattervező" helyébe lépett?
Ha az embert belerakják egy hintába, az alapvetően jó. A fűzőkkel kapcsolatos munkám olyan látásmódot adott, amelyben a divattervezés és az építészet összekapcsolódik. Mindig kutatom az újfajta lehetőségeket, új technikákat, a ruhatervezés valahol építészet a számomra. Érdekel, hogyan épül fel egy ruha. Ha jellemezni kell a stílusomat, a formavilág megvalósításának a módjai érdekelnek, a 3 D-s ruhák, de nem szeretnék skatulyában lenni.
Van lehetőséged válogatni a külföldi megkeresések közt?
Igen, és kell is, meg kell gondolni, hogy az ember hova rakja az energiáit, mert ez kemény szakma. Idén januárban az Amszterdami Nemzetközi Divathéten mutattam be, áprilisban Bécsbe megyünk. Az őszi terveken a menedzserem még dolgozik, több meghívást is kaptunk, de csak komoly dolgokra szeretnék koncentrálni, és mivel babonás vagyok, inkább a már megtörtént eseményekről beszélnék.
Azt mondod, meg kell gondolnod, mire fordítod az energiádat. Mire fordítanád most legszívesebben?
Szeretnék végre pihenni, feltöltődni. Az a vágyam, hogy két hétig ne kelljen semmit sem tennem, elfáradtam.
Mi fárasztott le?
2006 óta folyamatosan kollekciót csinálok. Évente kétszer kell, és mindig sokkal korábban el kell vele készülni, mint hogy aktuális lesz. Már tavaly nyáron elkészült az a kollekció, amit nemrég mutattunk be, mint az új, tavaszi kollekciót. Tavaly augusztusban Düsseldorfban mutattam be, szeptemberben Bécsben, október elején Párizsban. Már készen van a 2011-es őszi/téli kollekció is, és ideje elkezdeni a jövő évi tavasz/nyári ruhaterveket.
Egy korábbi interjúdban elmondtad, a nemzetközi divatszakmában a főbb célállomásaid Párizs, Düsseldorf, Szlovénia és Kuvait. Milyen ruhákat keresnek most az arabok?
A külföldi piac nagyon érdekes és változatos. Nem minden kollekciót lehet ugyanott eladni. A mostani ruháim inkább a franciák számára érdekesek, mert sokkal inkább designer ruhák. A formaviláguk expresszívebb. Az arabok a nőiesebb dolgokat szeretik, a kuvaiti férfiak a feleségeiknek vásárolnak. Általánosságban nehéz megmondani előre, melyik stílus melyik piacon találja meg a helyét.
Bahar Shahpar divattervező az évtized divatirányzatáról azt mondta az év elején, hogy a fenntarthatóság jegyében az eddigieknél ritkábban váltakoznak majd a trendek. Szerinted igaza lesz?
Ezt inkább abban látjuk majd megvalósulni, hogy egyre inkább a hordható ruhákat keresik majd az emberek. Kevesebb alkalmi ruha készül, a tervezők sokkal inkább utcai viseletre készítenek ruhákat. Lehet, nem lesz fontos annyira innovatívnak lenni, a használhatóságra kell inkább az energiát fordítani. A designerek versenye nem áll meg, sőt. Most már nem elég két kollekciót csinálni egy évben, több kell, hogy folyamatosan ott tudj maradni a színtéren. Annyi változás van csak, hogy ezeket nem kell high endben megcsinálni. A legfőbb szempont az, hogy minőséget kell teremteni, és hogy az a minőség minél jobb áron legyen eladható.
