Akadnak olyanok, akiknek eltávolítják, és olyanok is, akik nélküle születnek, ez az apró szerv mégsem teljesen haszontalan. Noha évtizedeken át hittünk abban is, hogy valójában egy apró evolúciós maradvány, amelynek semmi funkciója nincs, a tudomány ma már bizonyította: egészen más lenne a világ, ha senkinek nem lenne vakbele.
Ha a következő buliban leül a hangulat, segítünk feldobni: kérdezd meg a társaságot arról, vajon mire jó a vakbél. A válasz az lesz, hogy semmire, esetleg, hogy nem ezért ültetek le társasjátékozni vagy iszogatni, hogy fölösleges dolgokat tárgyaljatok meg. Ha mégsem lennél nyilvánosan geek, arra az esetre is vannak ötleteink: fusd át a tudomány izgalmas véleményét arról, vajon mi történne, ha nem lenne vakbelünk.
Az Imaginary Earths című sorozat azt találgatja, milyen lehet a világ, ha az élet egyik vagy másik, akár a bolygóval, akár az emberiséggel kapcsolatos kulcsfontosságú aspektusa megváltozna.
A vakbelet gyakran az evolúció haszontalan maradványának tekintik, hasonlóan a bálnák hátsó lábcsontjainak maradványaihoz. A Case Reports in Surgery folyóirat jelentése szerint 100 000 emberből körülbelül 1 vakbél nélkül születik, vagyis túl nagy haszna nem lehet, ha a természet sem ragaszkodik hozzá minden egyes esetben – gondolhatnánk. De milyen lenne akkor az élet, ha mindenkinek hiányozna a vakbele?
A vakbél egy kis kukac alakú zsákutca, cső alakú hólyag, amely a vastagbélből ágazik le. Charles Darwin azt feltételezte, hogy a vakbél az ősember egyik fontos szerve volt, és amikor zöldféléket evett, segítette őt az étel megemésztésében. Mivel ezek az ősök idővel a könnyebben emészthető, gyümölcsalapú étrendre támaszkodtak, Darwin úgy gondolta, hogy a vakbél már nem tölt be olyan funkciót, mint annak idején, így olyanná vált, mint az emberi gerinc tövében található kis, háromszög alakú csont, amely a farokcsontok maradványa.
„Ha Darwin akkor tudta volna, amit a tudósok most tudnak a vakbélről, soha nem gondolta volna, hogy ez az evolúció értéktelen maradványa”
– jelentette ki William Parker, az észak-karolinai durhami Duke Egyetem Orvostudományi Karának sebészeti docense.
2007-ben Parker és munkatársai úgy találták, hogy a vakbél hasznos bélbaktériumok tárolójaként szolgálhat, amelyek segítik a szervezetet az étel megemésztésében – számoltak be a Journal of Theoretical Biology című folyóiratban. Amikor a betegségek a jó és a rossz mikrobákat is kiürítik a bélből, jó baktériumok léphetnek elő a vakbél biztonságos kikötőjéből, hogy segítsenek visszaállítani a bélrendszert az egészséges állapotba.
„Ezenkívül ebben a szervben nagy mennyiségű limfoid szövet található. Ez a szövet limfocitákként ismert fehérvérsejteket termel, amelyek elősegítik az immunrendszer válaszát a behatoló baktériumokra, ami arra utal, hogy a vakbél segíthet ezen immunsejtek létrehozásában” – részletezte a Live Science-nek Heather F. Smith, az arizonai Glendale-i Midwestern Egyetem evolúcióbiológusa.
Amikor Smith, Parker és kollégáik azt vizsgálták, hogy mikor alakult ki a vakbél az állatvilágban, úgy találták, hogy a vakbél legalább 80 millió éve létezik az emlősök evolúciójában. Ezenkívül azt is felfedezték, hogy a vakbél legalább 32 alkalommal egymástól függetlenül fejlődött ki emlősök között, olyan változatos fajokban, mint az orangutánok, vombatok, kacsacsőrűek, hódok, koalák, disznók és lamantinok – írták 2013-ban a Comptes Rendus Palevol folyóiratban.
Mi lenne, ha senkinek nem lenne vakbele?
„Ha a vakbél eltűnne egy vadászó-gyűjtögető társadalomban, sokkal több ember halna meg fertőző betegségekben, mint egyébként” – mondta Parker. „Aztán hosszú idő alatt, évmilliók során, szerintem lassan kialakulna valami, ami ugyanúgy működik, mint egy vakbél” – fűzte hozzá.
Parker szerint, ha a vakbél eltűnne egy modern társadalomban az ipari forradalom után, az embereknek antibiotikumokkal kellene segíteniük a túlélést. Vakbél nélkül az emberek nem rendelkeznének a vakbélben található hasznos baktériumokkal, amelyek segíthetnének a káros fertőzésekből való felépülésben.
Furcsa, de ha így történne, jó eséllyel székletátültetések lennének szükségesek. Ezek egyre elterjedtebb eljárások, melyek során az egészséges emberek ürülékét a bélproblémákkal küzdő betegek beleibe juttatják a torkán vagy a fenéken elhelyezett csövön vagy kapszulán keresztül, hogy a transzplantáció egészséges baktériumokat juttasson a bélrendszerbe.
Mindent összevetve, egy vakbél nélküli világban az emberiség gyakrabban küzdene a baktériumokkal. Az az elképzelés, hogy ennek a szervnek ideje lejárt, és semmi haszna nincs, lassan olyan állítássá válhat, amelynek az ideje valóban lejárt. A vakbelünk még ma is kifejezetten fontos szervünk.
