A szója az egyik legtöbb formában felhasznált élelmiszer, ugyanakkor a legmegosztóbb is. Vannak, akik szerint a szója egészséges, míg mások óva intenek a fogyasztásától, mondván, többet árt, mint használ.
Mind a mezőgazdaságban, mind pedig az élelmiszeriparban teljes körű szemléletváltásra lenne szükség ahhoz, hogy a táplálkozásunk sokkal inkább az egészségünket, és ne a termelők gazdasági érdekeit szolgálja – vallja prof. dr. Bardócz Zsuzsanna vegyész, biokémikus, a táplálkozástudomány professzora, akit egyebek között arról kérdeztünk, milyen hatással lehet a szervezetünkre, ha genetikailag módosított szójával dúsított élelmiszereket fogyasztunk.
Miért olyan kétes a szójához való viszonyunk, miben áll a veszélye?
Az a szója, amit régebben ettek, és az a nemesített változat, amit most fogyasztanak, nem teljesen ugyanaz a növény. A szójához való hozzáállásunk egyrészt az eredetéből fakad, hiszen az 1930-as években még mérgező növényként tartották számon, amit nem használtak táplálkozási célra. A szójának azonban két alfaja van. A termesztett, nemesített szója, vagyis a glycine max az a szójabab, amit az emberek fogyasztanak. Ez a szója nem az a hüvelyes, amely 500-600 éve fermentált formában jelen van a kínai konyhában köretekben vagy levesekben. Amikor a szójatermesztés a 20. század elején megindult Európában és Dél-Amerikában, akkor az kifejezetten ipari célra történt. A szójafehérjéből egyebek között kartonpapírt és festékanyagokat készítettek, a szójaolaj pedig nagyon fontos szerepet játszott a második világháborúban – különösen a keleti frontvonalon a szovjet hadigépezetek működéséhez, melyek egy pillanat alatt befagytak nélküle.
Amikor az olajat elkezdték felhasználni, nagy kérdés volt, hogy mit lehet csinálni a fehérjével, amit általában a folyókba borították, és például Amerikában emiatt a tavak elalgásodtak és bezöldültek. Ezután lett belőle állati takarmány, a halhús helyettesítésére szolgált szárnyasok és sertések takarmányában.
De a szójában rengeteg antinutriens hatóanyag van, ami azt jelenti, hogy a megevett táplálék vagy nem emészthető, vagy más egyéb anyagok emészthetőségét gátolja.
Idetartoznak azok a gázfejlődésért felelős komplex cukrok, melyeket az emberi szervezet nem, csak a bélben lévő mikrobák tudnak feldolgozni, és ennek következtében gáz termelődik a bélben. Ezenkívül a szója tele van egy fitoösztrogén-szerű anyaggal, amely mind a tesztoszteron-, mind az ösztrogén-, mind a progeszteronreceptorokkal kölcsönhatásba lép.
Ez azt jelenti, hogy a szójafogyasztás másként hat a nőkre és a férfiakra?
A fitoösztrogén a nők esetében nem jelent akkora probléma, mint a férfiaknál, akiknek a növényi eredetű vegyület miatt csökkenhet a szexuális vágyuk. A szójafogyasztás közvetett vagy közvetlen hatása az is, hogy a férfiak egyre inkább elnőiesednek, ösztrogenizálódnak, például megnő a mellük. De a szójában vannak olyan anyagok is, amelyek megakadályozzák a tápanyagok felszívódását azáltal, hogy megkötik az ásványi anyagokat, melyek így a szervezet számára nem lesz lesznek hozzáférhetők. Mindemellett vannak a szójában úgynevezett goitrogének: ezek hormonszerű anyagok, amelyek pajzsmirigyproblémákat és szellemi visszamaradottságot okoznak, ahol például jódhiány van. Mindezeket ismerve kijelenthetjük, hogy a szója közel sem olyan egészséges étel, mint ahogy ezt sugallják az élelmiszergyártók.
A szója igen sok problémát okoz az állattartásban is. A téma legnagyobb hazai szakértője, Mester Károly agrármérnök nagyon régóta foglalkozik azzal, hogy a szóját hogyan lehetne az állati takarmányokban és az emberek által fogyasztott élelmiszerekben kiváltani.
Mikor, milyen formában és mennyiségben nem árt a szójafogyasztás?
Ahogyan említettem, a szójában lévő antinutriensek számos problémát okoznak, ami különösen érvényes azokra a vegetáriánusokra, akik nagyon sok szóját fogyasztanak, illetve a szója formulán tartott csecsemőkre, függetlenül attól, hogy fiúk-e vagy lányok. De a szójának is van egy olyan egészséges határértéke, ami még nem okoz problémát. Ezt felnőttek esetében napi 30 grammban állapították meg. Ennél többet, úgy gondolom, semmiféleképpen nem kellene fogyasztani, mert az már nem egészséges: a túl sok szójafehérje megzavarja a hormonműködését, és hasnyálmirigy-problémákat is okozhat.
A hatékonyabb feldolgozhatóság érdekében újabb és újabb nemesített változatai születnek a szójának, ami génmódosítással érhető el. Erről mit érdemes tudnunk?
A világon megtermelt mennyiség 95 százaléka genetikailag módosított szójabab. Ezek a szójafajták főleg arra vannak nemesítve, hogy a rájuk szórt gyomirtó szereket le tudják bontani. Ez az emberi táplálkozás szempontjából semmiféle előnyt nem jelent, és a nemesítés mindig a GMO irányába történik a szójánál. Itthon, illetve Európában, a Duna mentén van egy GMO-mentes szójatermesztési program, de ez nagyon kis mennyiséget érint.
A szója nagyon sokféle táplálékba bekerül, ott van a kenyérben, a péksüteményekben, a csokoládéban, a virsliben, a müzliben, és még sorolhatnám.
Azt azonban nem lehet tudni, hogy a génmódosított szója hatása pontosan minek köszönhető. Annak, hogy a szója egyébként sem a legjobb minőségű fehérje, vagy annak, hogy módosított gének vannak benne, vagy estleg annak, hogy amikor betakarítják, a gyomirtószer-maradványok és a bomlástermékek a babban maradnak. Ugyanis a legtöbb szója glifozát rezisztens.
A férjem, Pusztai Árpád szerint a glifozát a 21. század legnagyobb hatású mérge, mert rákot és bélrendszeri zavarokat okoz.
Úgy működik a bélrendszerben, mint egy antibiotikum, tehát hatással van a bélflórára, és emellett allergiát, fogamzási és hormonális problémát, valamint májkárosodást okozhat.
Miért van szükség arra, hogy az élelmiszereket szójával dúsítsák?
A szója egy nagyon olcsó fehérje. Nagyon sok olyan anyag van benne, ami könnyen és jól elegyíti vízzel a különféle olajokat, zsírokat, ilyen például a szójalecitin is. Tápanyagként egyáltalán nem vagyok híve a szójának, mert nagy előnyét nem látom. Nagyon olcsó a termesztése, hiszen nagyon kevés emberi munkaerő szükséges hozzá. A vegyszerekkel meg lehet oldani a GMO-s szója termesztését, hiszen semmi mást nem kell csinálni, mint a különféle gyomirtó szerekkel lepermetezni a szójatáblát. De miután a mai GMO-s szója többféle gyomirtó szerre is rezisztens, túléli a permetezést, így a gyomirtó szerek maradéka és bomlástermékei benne maradnak a növényben, és az élelmiszerekkel mi ezeket megesszük.
Honnan tudhatjuk, hogy az adott élelmiszer milyen szója felhasználásával készült?
A Magyarországon gyártott termékekben nincsen GMO-szója. Vagy ha igen, akkor jelölni kell, hogy 0,9 százaléknál több GMO fordul elő benne. Ugyanígy jelölni kell az összes többi élelmiszer esetében is, ami az Európai Unióból származik, de hogy jelölik-e, vagy nem, ezt ellenőrzik-e, vagy nem ellenőrzik, azt nem lehet tudni. Gondoljon abba bele, hogy a világon termesztett szója 95 százaléka GMO-s, tehát, amit az ember és az állat elfogyaszt, vagy sokkal inkább az állat, az ugyanilyen mértékben génmódosított szója. A Duna Szója Program egy nagyon jó kezdeményezés, mert arra törekszenek, hogy GMO-mentes vetőmagból GMO-mentes szóját termesszenek a hazai élelmiszerek előállításához. A biotermesztésből, azaz az ökológiai gazdálkodásból vagy organikus gazdálkodásból származó szójának a definíció alapján GMO-mentesnek kell lennie, de más termékek esetében ez semmiféleképpen nincs garantálva.
Mikor harapódzott el a helyzet? Mikor vált leginkább jellemzővé, hogy szójával kezdték el dúsítani az élelmiszereket?
Az élelmiszerekben a szója az ötvenes években kezdett el megjelenni, a GMO-s szója pedig a ’90-es évek közepén került be az európai élelmiszerpiacra. Akkor még az emberek nem voltak tisztában azzal, hogy mi is az a GMO-szója, így fogyasztották is. Az élelmiszerpiacon a GMO-s szójahasználat körülbelül 2010-ben csúcsosodott ki.
Így azok, akik most tízévesek, sokkal nagyobb valószínűséggel sokkal nagyobb mennyiségben fogyasztottak GMO-s szóját, mint a jelenleg 60-70 évesek.
Milyen hatással lenne az élelmiszeriparra, ha betiltanák vagy korlátoznák a szója használatát?
Ha arra gondolunk, hogy a '60-as, '70-es évek előtt nem fordult elő a hazai élelmiszerekben és a takarmányban szója, és mégis jó minőségűek voltak, akkor azt mondanám, hogy nem lenne komoly hatása.
Szója helyett lehetne az élelmiszerekbe tenni magot, borsót, lencsét vagy másfajta fehérjéket.
Régen a takarmányban hallisztet használták, amivel az volt a probléma, hogy a benne lévő, többszörösen telítetlen olajok miatt megavasodott, és emiatt mindennek jellegzetes szaga és halíze volt. Bár a szójának nincsen halszaga, de a szójaolajok is ugyanúgy tudnak avasodni és oxidálódni, amit hidrogénezéssel akadályoznak meg. Technológiailag lehet, hogy változtatni kellene a jelenlegi élelmiszer-feldolgozáson és -előállításon, de semmi problémát nem jelentene, ha egy tollvonással megszűnne a szója mint a táplálékhoz adható anyag.
Az édesköménymag ösztrogénszerű aktivitása miatt szintén hatással van a hormonrendszer működésére. Ha szeretnéd tudni, hogy a növény hogyan befolyásolja hormonháztartásunkat, olvasd el az erről szóló cikkünket is.
