Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem egy olyan vallás van, amely tartózkodik a sertéshús fogyasztásától. De vajon mi az oka annak, hogy a zsidók, a muzulmánok, a hinduk és a buddhisták is nemet mondanak erre az állati alapanyagra?
Hárommilliárdra teszik azon hívő emberek számát a világon, akik saját vallásuk tanításának értelmében nem fogyasztanak sertéshúst. Miért lehet ilyen magas ez a szám, vajon a tabusítás mögött áll valamiféle praktikus tapasztalat is, melynek mi, többiek, híján vagyunk?
A sertéshús egyes kultúrákban nagy kedvenc
Még érdekesebbé teszi a kérdést az, hogy a sertéshús, különösen a szalonna és a sonka, mekkora népszerűségnek örvend világszerte azokban az országokban, amelyekben nem a fenti vallások képviselői vannak többségben. A magyar hagyományokat talán magyarázni sem kell: sertéshúsból is készülhet ropogós tepertő, zsírjával kenjük meg a kenyeret, de csak úgy szalonnázni is szívesen szoktunk – és nagy hagyománya is van a dolognak.
De tábortűz mellett is szívesen sütögetnek szalonnát tömegek, vagy éppen azzal spékelik meg az ünnepre készülő húst.
A bacon körüli őrületet vagy a barbecue-mozgalmat ezek után említeni is szinte felesleges, a többi példa alapján is egyértelmű, hogy a sertéshús élesen kettéválasztja az embereket: vannak, akik rajongják, és vannak, akik vallási tiltás miatt nem ehetik.
Nem volt mindig tabu a fogyasztása
A legrégebbi, sertéshússal kapcsolatos tiltás a Bibliából, egészen pontosan az Ószövetségből származik. Mózes ötödik könyve pontos iránymutatást nyújt azzal kapcsolatban, mit szabad megenni, és mit tilos: „Semmi útálatosságot meg ne egyél. Ezek azok az állatok, a melyeket megehettek: az ökör, juh, kecske, szarvas, őz, bival, vadkecske, zerge, vad bika és jávor. És mindazt az állatot, a melynek hasadt a körme és egészen ketté hasadt körme van, és kérődző az állatok között, megehetitek. De a kérődzők és hasadt körműek közül ne egyétek meg ezeket: a tevét, a nyulat és hörcsököt, mert kérődznek ugyan, de körmük nem hasadt; tisztátalanok legyenek ezek néktek.
És a disznót, mert hasadt ugyan a körme, de nem kérődzik; tisztátalan legyen ez néktek.
Ezeknek húsából ne egyetek, holttestöket se illessétek.”
Sokféle állat fogyasztását tiltja a szöveg, de a sertés az, amelyre újra meg újra visszatér, ami annál is érdekesebb tény, hogy nem mindig volt tabu ennek az állatnak a megevése a világ ezen táján. Krisztus előtt 1000 körül a térség déli részére vándoroltak olyan európai telepesek, akik disznókat hoztak magukkal. A filiszteusok a sertéshúsfogyasztás hagyományát alakították ki a filisztián néven ismertté vált területen:
a modern zsidók ősei, akik Dél-Izraelben éltek, és júdeaiaknak nevezték magukat, tartózkodtak a sertéshústól, hogy megkülönböztessék magukat a filiszteusoktól.
Északon azonban elterjedt volt a sertéshús fogyasztása, és ez csak akkor változott, amikor az időszámításunk előtti 8–7. században királyságuk összeomlott, és délre kellett költözniük – hogy asszimilálódjanak, nekik is megtilthatták a sertéshús fogyasztását, innen eredhet a tilalom.
A Korán is óva int tőle
A Korán szintén tiltja a disznóhús fogyasztását, méghozzá ezekkel a szavakkal:
„Megtiltatott nektek a dög, a vér, a disznóhús, és ami nem Allahnak szentelt. (Megtiltatott) a fojtott, az agyonütött, a lezuhant, a ledöfött, és amit ragadozó evett, kivéve, ha elvégzitek rajtuk az előírt vágást.
(Megtiltatott) az, amit bálványoknak áldoztak, s amit sorshúzással osztanak fel, mert ez istentelenség. Ezen a napon gyötrelem vár azokra, akik tagadják vallásotokat, hát ne őket féljétek, hanem Engem féljetek! Ezen a napon bevégeztem számotokra a hitvallást, beteljesítettem rajtatok kegyemet és megelégedéssel vettem az Iszlámot tőletek hitvallásként. De, akit éhsége kényszerít és nem belső szándéka visz a bűnbe, (annak számára) Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes.”
Indoklás nincsen itt sem, és bizony máig is alapja az iszlám vallásnak ennek a szabálynak a betartása.
Egy parazita lenne az ok?
A hinduk körében nem ilyen egyszerű a helyzet: nem kimondott tiltás vezet oda, hogy a legtöbben nem esznek sertést, hanem az, hogy nem tartják tiszta állatnak. A 16. század előtt sokan fogyasztották még, ezt követően jött a szemléletváltás, amely a sertésfogyasztás elkerülését okozta. Manapság újra hajlandók ehhez a húshoz nyúlni a hinduk is.
De vajon miért tisztátalannak, gusztustalannak tartott állat a sertés annyi kultúra fiai szerint?
Könnyen lehet, hogy a megoldás egy trichina nevű fonálféreg, amely időnként a sertésben is tenyészik, az embert pedig trichinellózissal fertőzheti meg, vagy akár halált is okozhat. Csak az 1800-as években derült fény erre az összefüggésre, amely egyesek szerint egyértelmű ok lehet a tiltás mögött: a megfigyelt megbetegedések azt üzenték az embereknek, hogy a sertéstől muszáj tartózkodni. Ez a veszély ugyanakkor csak a nem megfelelő hőfokon elkészített hús kapcsán volt reális, és más húsok hasonló veszélyeket rejtettek, miért épp a sertést választották volna ki tehát?
Léteznek más magyarázatok
Marvin Harris antropológus szerint egy praktikus dolog állt a tilalom mögött. Az ősi Közel-Keleten hirtelen nőtt a populáció, ugyanakkor elsivatagosodott a táj: ezek a körülmények nem igazán voltak alkalmasak a sertéstenyésztésre.
A tehén, a kecske, a birka ellegelész, a disznónak azonban olyan táplálékot kell adni, amit egyébként az ember ehetne meg: a konkurencia betiltása praktikus lépés volt.
Ráadásul a melegben dagonyázó állat látványa könnyen lehetővé tette, hogy tisztátalannak kiáltsák ki. Egy másik teória szerint a csirkehús sokkal praktikusabb élelem, mivel bár szintén olyasmit eszik, amit az ember, azt sokkal változatosabban hasznosítható, magasabb fehérjetartalmú élelmiszerré alakítja. Egy újabb teória szerint pedig politikai döntés is lehetett a sertéshús tilalma: a zsidókat leigázó rómaiakkal való szembehelyezkedés megnyilvánulása.
A modern ember már leginkább állatjólléti és lelkiismereti okok miatt dönt úgy, hogy egy állat húsát nem eszi – vagy éppen egyetlen állat húsát sem fogyasztja.
Még ha egyértelműen nem is tudjuk eldönteni, hogy a sertéshús tilalma a fentiek közül mely okból született meg, érdekes betekinteni abba, hogy a múltban mi alapozott meg egy ilyen döntést.
Ha kíváncsi vagy, hogy a jövőben mire cserélhetnénk le a disznóhúst, olvasd el az alábbi cikkünket is!
