Ha azt hisszük, a mai wellness- és bioőrület furcsa trendeket szül a betegségek kezelésében és megelőzésében, érdemes egy pillantást vetni a múltba.
Őseink ugyanis mindent bevetettek, hogy elkerüljék a betegségeket: a piócáktól a fokhagymás amulettekig, a kénfürdőtől egészen a dohányfüst-beöntésig. Bár némelyik módszer hallatán ma már felszisszenünk – mert valójában veszélyesek voltak – akad, amelyikben volt némi igazság.
A természet patikája segített a betegségekben
A piócaterápia például nem csupán babona volt. A piócák nyálában található hirudin nevű anyag gátolja a véralvadást, ezért ma is alkalmazzák egyes keringési zavarok, visszérproblémák és műtéti utókezelések során. Hasonlóan természetes gyógymódnak számítottak a kén- és kátrányfürdők, amelyek gyulladáscsökkentő és bőrregeneráló hatásuk miatt a 19. században orvosi javallatra is elterjedtek. A hidegvízbe mártózás, a gyógynövényes borok, valamint a füstölés gyógynövényekkel a test megtisztítását és a betegségek elűzését szolgálták – utóbbinak valóban lehetett fertőtlenítő hatása, hiszen több növény (például zsálya, rozmaring, kakukkfű) antibakteriális tulajdonságú. Már kérdés, hogy nem helyettesíti a ma használatos, tiszta fertőtlenítő módszereket.
A fokhagyma természetes antimikrobiális, vírus- és gombaellenes tulajdonságokkal bír, amit ma már laboratóriumi vizsgálatok is igazolnak. A népi hiedelem szerint a gonoszt és a betegséget tartotta távol –
de valójában a fokhagyma hatóanyagai, például az allicin, tényleg képesek gátolni bizonyos kórokozók szaporodását.
A múlt veszélyes gyógymódjai
Nem minden múltbeli gyógymód volt azonban ártalmatlan. A higany- és arzénkezelések a 18–19. században szifilisz és bőrbetegségek ellen terjedtek el, de súlyos mérgezést, szervkárosodást és idegrendszeri problémákat okoztak. Ugyanígy bizarr és veszélyes volt a dohányfüst-beöntés is, amit a 18. században a fulladásos balesetek után alkalmaztak.
Az állati belsőségekből készült pakolások, a vizeletterápia vagy a vérivás szintén az életenergia pótlásának, a test tisztításának reményével születtek. A középkorban például hatékonynak tartották az epilepsziás emberek vérének ivását – ami ma már egyértelműen veszélyes és etikátlan gyakorlatnak számít.
Babonából tudomány?
Bár sok múltbeli szokás ma már meghökkentőnek tűnik, mentségként szolgálhat, hogy az emberek mindig is keresték a természetben rejlő gyógyító erőt. A modern orvostudomány több hajdani praktikát új megvilágításba helyezett – a piócaterápiától a gyógynövényekig –, miközben elvetett számos ártalmas módszert. Ma már a nemzetközi gyógyszerhatóságok (pl. FDA, EMA) működésének köszönhetően jóval kevesebb veszélyes „terápia” terjedhet el világszerte. A vágy, hogy megelőzzük a betegségeket, egyidős az emberiséggel – a különbség csak az, hogy ma a tudomány segít megkülönböztetni a hatékonyt az ártalmas praktikától.
Ha érdekel, hogyan szőrtelenítették testüket régen a férfiak, ezt a cikket ajánljuk.
