Évtizedek alatt ellepték az egész világot, ott vannak a folyókban, az állatok húsában, a földben. A mikroműanyagok okozta veszélyt még csak kapiskáljuk, az azonban biztos, hogy az agyunkra is hatással van, ha fogyasztunk belőlük, ami óhatatlanul megtörténik minden alkalommal, amikor eszünk vagy iszunk valamit.
Lassan száz éve már, hogy a műanyagokat szinte mindenre használjuk, hiszen olcsó és könnyen előállítható alternatívát nyújtanak az üvegek és fémdobozok helyett. Azt azonban, hogy milyen hatást gyakorolnak a környezetre és az élőlények szervezetére, még csak most kezdjük megérteni.
Évente 300 millió tonnányi műanyagot állítanak elő a gyártósorokon, melyek fát, üveget, papírt és fémet helyettesítenek igazán változatos módon. A műanyag-előállítás legnagyobb felvevőpiaca Európa, a világon felhasznált össze műanyag 40 százaléka itt kerül használatba valamilyen formában. A legtöbbjüket ráadásul csak egyszer használjuk.
Pillanatnyi könnyebbség a természet kárára
Elképzelhetetlen mennyiség válik általuk szemétté naponta, csak Magyarországon évente 1,5 millió tonnányit készítenek belőle, melynek fele ugyan külföldre kerül, de közvetve a mi életünket éppen úgy befolyásolja, mint az a szemét, ami hazánkban marad és a természet körforgásába keveredik. Mert ne legyenek illúzióink, az egyszer és a többször használatos műanyagok jelentős része bizony hamar szemétté válik a hulladék-újrahasznosítási projektek ellenére.
Alig egyötöde kerül újrafelhasználásra ennek a hatalmas mennyiségnek Magyarországon, de sajnos az uniós átlag sem fényesebb, Norvégia a maga alig 37 százalékával áll ebben az élen, ami még mindig rendkívül kevés a 24 millió tonnányi egyszer használatos műanyag csomagolást tekintve. A szemétté váló műanyagok mintegy felét elégetik, hogy hőt és energiát termeljenek vele, a többi az enyészeté lesz, rendkívül lassan, a természet részévé válva – s azt szennyezve.
A polietilén, a polipropilén, a polivinilklorid és a polisztirol csak egy kis része a számtalan, hosszú szénláncú, teljesen soha le nem bomló vegyületeknek, melyek nevét vagy az ezekből alkotott mozaikszavakat már ismerjük, de az élővilágra és az emberek szervezetére gyakorolt hatásait talán elképzelni sem tudjuk.
A Duke Egyetem legutóbbi vizsgálatai megdöbbentő következményeket tártak fel, s bár valószínűleg rémüldözünk majd az eredményeket olvasva, és néhányunkat arra sarkallnak az új ismeretek, hogy komolyabban vegyük a sárga fedelű hulladékgyűjtők használatát, azonban a hosszú távú megoldás még mindig várat magára.
Rendkívül veszélyesek az emberi egészségre
A műanyagok mikrorészecskéi ugyanis szemmel nem láthatóak, és éppen ezért nem is ivódott még a tudatunkba, mi mindenért felelősek. Pedig többek között az agyunkat is károsítják.
Az alfa-szinuklein nevű, agyban előforduló fehérjék felhalmozódásának, mely a mikorműanyagoknak köszönhető, olyan következményei lehetnek, amire korábban nem gondoltunk volna: ez felelős ugyanis a Parkinson-kór kialakulásáért.
A neurodegeneratív betegség az időskor egyik gyógyíthatatlan elváltozása, mely remegéssel, izommerevséggel és a mozgás lassulásával jár együtt. Az arcizmokat is érintő betegség késői stádiumában a mimika és a beszédkészség is torzulhat, a finommotorika, sőt a nagymozgások is nehézkessé válnak. A leépülő testi funkciók sok esetben vezetnek depresszióhoz is.
Az, hogya vér-agy gáton képesek átjutni, a Debreceni Egyetem és a Bécsi Orvosi Egyetem közös kutatásainak köszönhetően már ismert, ez ráadásul az immunrendszerre is hatással lehet. A mostani vizsgálatok azonban annak is feltárták az okát, amit eddig csak sejteni lehetett. A fehérjefelhalmozódással ugyanis sikerült egerekben Parkinson-szerű állapotot előidézni. Ezek a vizsgáltok azonban csak a kezdetet jelentik egy hosszú távú kísérletsorozatban, ugyanis emberek esetében mindezt még nem vizsgálták, ráadásul a kapcsolat sem egyértelmű még az alfa-szinuklein nevű fehérje felhalmozódása és a demencia között.
