A változó kor az idősödéssel együtt járó elkerülhetetlen időszak, amely sok kellemetlenséget von maga után mind a nőknél, mind a férfiaknál. Ezek közül az egyik jelentős tünet a csontvesztés.
A menstruáció elmaradására a szervezet nem csak a fogamzásképesség megszűnésével reagál, az ösztrogén termelés csökkenése a bonyolult emberi szervezet szinte egész működését érinti. Ez alól nem kivitel az emberi csontrendszer sem – tájékoztat dr. Bors Katalin reumatológus rehabilitációs szakorvos. A férfiak több szempontból is szerencsésebbek. Bár a tesztoszteronszint csökkenése számukra is számos kihívást jelent, az alapkiindulás esetükben kedvezőbb, hiszen csonttömegük összességében nagyobb. (A csontvesztésben egyéb befolyásoló tényezők is szerepet játszanak, mint például a genetikai és a csökkenő aktivitás.)
Jelentősen nő a csontritkulás kialakulásának kockázata
Sokan úgy gondolják, hogy csontunk egészségével ráérünk öregen foglalkozni, de ez óriási tévedés. A csonttömeg-csökkenés 30 éves korunk után megkezdődik. A nők 20 százaléka perimenopauzában, de főleg a posztmenopauza első szakaszában úgynevezett gyors csontvesztővé válik. Ha ez egy bizonyos mértéket elér, akkor a csont élettani megkevesbedése kórossá válik, és először oszteopénia – csontmegkevesbedés – következik be, utána kialakulhat maga a kóros állapot, a csontritkulás.
Nem hiába hívjuk néha kórnak a betegséget, mert a csont tömegének csökkenése, szerkezetének és minőségének negatív változása nem ad alarmírozó tüneteket,
sokszor csak az első törések hívják fel rá a figyelmet.
Innen lehet tudni, hogy nagy-e a baj
A tipikus csontritkulásos törések a saját testmagasságból elesve bekövetkező csukló-, csigolya-, felkar-, és csípőtáji törés. Sokszor fokozza a problémát, hogy a csigolyán belüli, hálózatos csontszerkezet összezökkenésének fájdalmát szokványos hát-, vagy deréfájdalomként könyvelik el az érintettek. Sajnos az egyéb okból készült röntgeneknél sem mindig figyelnek megfelelően a csigolyatestek kóros magasság-csökkenésére – mondja a szakértő. A csonttömeg csökkenést fájdalmatlan, 20-25 perces vizsgálattal pontosan diagnosztizálni lehet. Amennyiben az eredmény eléri a kóros értékhatárt, a kezelő szakorvos feladata, hogy a kivizsgálást kiegészítse a gondos kórelőzmény felvétellel, fizikális vizsgálattal, laboratóriumi vizsgálattal – hogy a leglényegesebbeket említsük.
Sokat tehetünk a csonttöréskockázat csökkentése érdekében
A védekezés a kezdeti szakban részint dietetikai jellegű. Része a bevitt kálcium-mennyiség emelése, a kellő D-vitamin és egyéb csontrendszert befolyásoló vitaminok szintjének biztosítása – tájékoztat Bors Katalin. Fontos szempont a fizikai aktivitás megtartása, sőt, mindennapossá tétele is. A gravitáció jótékony hatását kihasználva előnyt élvez a futás, a séta, a kis súlyzókkal végzett gyógytorna. Kerülni kell viszont az előrehajlással járó gyakorlatokat, oszteoporózisban vagy oszteopéniában ezek különösen károsak és veszélyesek, csigolyaösszeroppanást okozhatnak – hangsúlyozza a szakértő. Az optimális testedzéssel a jó izmok jó csontokat eredményeznek, akár 20 százalékos töréskockázat-csökkenést is el lehet így érni. Még érv amellett, hogy a testedzést sosem késő elkezdeni.
Ha szeretnél bővebben is tájékozódni a csontritkulásról, ezt a cikket ajánljuk.
