Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kiderült, hogy a csecsemők már egyéves korukban is elraktároznak emlékeket, csak felnőttként ezeket rossz módszerrel próbáljuk előhívni.
Emlékszel, milyen volt az első születésnapod? Vagy arra, amikor először kimondtad: anya? Nyilván nem, hiszen a felnőttek semmit sem tudnak felidézni életük abból a szakaszából, amikor még kisbabák voltak. Egy friss kutatás szerint viszont ez nem azért van így, mert a csecsemőkori emlékek nem léteznek. Megvannak valahol az agyunkban, csak később nem tudjuk előhívni őket.
Másképp működik a kisgyerekek memóriája
A Yale Egyetem kutatói 26 csecsemőt vizsgáltak, fele-fele arányban egyévesnél fiatalabbakat és 12-24 hónaposakat. Képeket mutattak nekik két másodpercig, közben pedig fMRI-vel, egy agyi képalkotó eljárással figyelték a hippokampusz nevű agyi terület aktivitását, amely az érzelmekért és az emlékezetért felelős.
A képek bemutatása után a csecsemők újabb két képet kaptak: egy ismertet és egy újat. A kutatók nyomon követték a babák szemmozgását:
ha jobban fókuszáltak az ismerős képre, az arra utalt, hogy felismerték, előhívták a korábbi emlékeket.
A csecsemők azt nézik, amit érdekesnek találnak, és a kísérletekben már régóta kihasználják ezt a viselkedést, hogy a memória működését vizsgálják. Ha nem volt különbség a képekre adott reakcióban, az azt jelentette, hogy az adott korú csecsemő memóriája még kevésbé fejlett.
Ezután a tudósok összehasonlították az agyi felvételeket: mi történik az agyban akkor, amikor a kisgyerek hosszabb ideig nézi az ismerős képet, és mi zajlik olyankor, amikor nincs preferenciája. Az eredmények azt mutatták, hogy az idősebb, több mint 12 hónapos babáknál a hippokampusz aktívabb volt az emlékek kódolása, vagyis az információk agyi rögzítése során. Emellett csak az egy év fölötti csecsemők mutattak aktivitást az orbitofrontális kéregben, amely kulcsszerepet játszik az emlékekkel kapcsolatos döntéshozatalban és a felismerésben.
Vagyis úgy tűnik, nem igaz az az elképzelés, hogy a csecsemők nem képesek emlékezni, ahogy az sem, hogy csak körülbelül 2-3 éves kor körül keletkeznek emlékek.
A felnőttek memóriájánál már bebizonyosodott, hogy azokat az információkat vagyunk hajlamosak rögzíteni, amelyek fontosak a tapasztalataink szempontjából. A mostani kutatásnak az is a különlegessége, hogy a hippokampusz „adatrögzítő” funkcióját olyan ingereknél érték tetten, amelyek annyira nem fontosak a csecsemők számára.
Az a kérdés viszont még megválaszolásra vár, hogy a memória kódolása miért erősebb az egyévesnél idősebb gyerekeknél. A szakemberek valószínűsítik, hogy ebben az időszakban a csecsemők agya számos változáson megy keresztül, és ebbe beletartozik a hippokampusz növekedése is.
Miért nem lehet előhívni a csecsemőkori emlékeket?
Bár a tanulmány bebizonyította, hogy már egyéves korban elraktározunk emlékeket, ez újabb kérdést vet fel: miért nem vagyunk képesek ezeket felnőttkorban előhívni? A tudósok úgy gondolják, hogy a hippokampusz nem kapja meg a megfelelő „keresési feltételeket” a gyerekkori emlék megtalálásához.
A szülők számára azonban így is nagy jelentősége van annak a ténynek, hogy már az egyéves csecsemők is emlékeznek. Még ha később nem is tudják felidézni ezeket a korai információkat, tanulnak a tapasztalatokból, akár a mindennapi dolgokról, akár az érzelmekről van szó. Érdemes szülőként ezt nem elfelejteni – bevésni az agyunkba, ugyebár –, hogy a csecsemőkor nem tétlen időszak, a gyerekek rengeteget tanulnak, ami hatással van rájuk.
Ha javítanád a memóriádat, próbáld ki ezeket a hétköznapi trükköket!
