Bill Haast 100 éves koráig élt annak ellenére, hogy élete során 173-szor marta meg valamilyen kígyó, és 20 alkalommal majdnem belehalt a mérgezésbe.
Irvin D. Yalom amerikai pszichiáter-író szerint az extrém dolgokat kedvelő, életüket szórakoztatásból kockáztató emberek motivációja paradox módon a halálfélelemből ered: ilyen helyzetekben érzik igazán, hogy élnek. Bill Haast számára azonban nem a bungee jumping vagy a bázisugrás jelentette a veszélyt: az 1910-ben született férfi kisgyerekkora óta rajongott a veszélyes mérges kígyókért.
Kígyófarm otthon
Haast élete során több mint hárommillió mérges kígyóval került kapcsolatba, 173 alkalommal marta meg valamilyen hüllő, és 20 alkalommal kis híján belehalt a harapásba. A kígyókkal való közeli kapcsolatáról tanúskodtak kezeinek hiányzó ujjpercei is:
egyik ujjpercét a felesége vágta le egy kerti ollóval, amikor egy kígyómarás után a testrész feketedni kezdett.
Haast 11 éves korában, egy cserkészek számára szervezett nyári táborban kezdett érdeklődni a kígyók iránt. Ekkor egy erdei csörgőkígyótól szenvedett el kígyómarást, bedagadt karral gyalogolt vissza a táborba, de túlélte. A következő évben egy rezesfejű mokaszinkígyó támadta meg, ekkor már volt nála kígyóméreg elleni szer, de egy hetet még így is kórházban töltött. Kígyómániája ennek ellenére csak fokozódott: anyja tiltakozása ellenére otthon tartotta a veszélyes állatokat, amelyekből 15 éves kora óta rendszeresen nyert ki mérget.
Hüllők a világ minden tájáról
16 évesen otthagyta az iskolát, majd három évvel később csatlakozott egy férfihoz, aki hüllőkiállítással járta Amerikát. Haast Floridába ment vele, ahol a hüllőktől hemzsegő Everglades mocsár mellett volt alkalma veszélyes hobbijának élni. Saját kígyófarmját első feleségével kötött házassága után valósította meg, de a nő nem osztozott a hüllők iránti rajongásában, így hamarosan elváltak.
A második világháború előtt repülőgép-szerelőnek tanult, majd az amerikai légierő tagjaként a Pan Am légitársaságnál szolgált. Ezt az állását megtartotta a világháború után is, így lehetősége adódott arra, hogy repülései alkalmával Dél-Amerikából, Indiából és különböző afrikai országokból szerezzen be veszélyes hüllőket. „Akkoriban nem tiltotta törvény az ilyesmit, bár a legénység tagjai nem igazán lelkesedtek az ötletért” – emlékezett vissza.
Kígyómérget adagolt magának, működött
1947-re annyi kígyót gyűjtött össze, hogy megnyithatta a Serpentarium néven elhíresült hüllőfarmját. Ekkor kezdett el kísérletezni a kígyómarás elleni immunitás kiépítésével is: fokozatosan egyre több kígyómérget adagolt magának. (Ezt az eljárás mithridatizmusnak hívják: Mithridatész ókori pontoszi király annyira félt a mérgezéstől, hogy 54-féle méreghez szoktatta hozzá magát fokozatosan.) 60 éven keresztül folytatta ezt a gyakorlatot, és sikeresen immunizálta magát 32 kígyófajta mérgének keverékével. Azt, hogy ez a gyakorlat sikeres volt, a számtalan túlélt kígyóharapás bizonyította, Haast azonban csak a 100. születésnapja után merte azt is kijelenteni, hogy
ennek a nem mindennapi kúrának köszönhette rendkívül jó egészségi állapotát – már ha a kígyómarásnak áldozatul esett ujjperceket nem számítjuk.
Puszta kézzel kapta el őket
A Serpentariumba látogatók 1965-ben már több mint 500 kígyót tekinthettek meg. A látványossághoz hozzátartozott maga Haast is, aki puszta kézzel kapta el a veszélyes hüllőket, majd mérgüket gumicső segítségével nyerte ki, naponta akár százszor. A férfi többször szerepelt az amerikai televízióban, és évente 50 000-en látogattak el a különleges helyre. A Serpentarium népszerűségének egy tragikus baleset vetett véget: 1977-ben egy kisfiú felmászott az aligátorokat és krokodilokat elkülönítő fal tetejére, ahonnan leesett, majd egy krokodil elkapta. Az eset mélyen megrázta Haast, bezárta a Serpentariumot, de a mérgek iránti érdeklődése nem csökkent: laboratóriumot alapított, amelyben kígyómarás elleni ellenszereken dolgoztak.
Vére húsz embernek segített a túlélésben
Bill Haast többször adott vért kígyómarások áldozatainak, amikor nem állt rendelkezésre megfelelő ellenméreg, a vérével kezeltek közül több mint húszan felépültek. Venezuelában díszpolgárrá avatták, amikor a dzsungel mélyére repült, hogy vért adjon egy kígyó által megmart kisfiúnak. A hetvenes években egy floridai orvossal több mint 6000 embert kezelt kígyómarás elleni szérummal, azt állítva, hogy a szérum hatékony a szklerózis multiplex és az ízületi gyulladás ellen. (A készítményt 1980-ban az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság betiltotta, mondván, hogy nem bizonyított a hatása, ráadásul a gyártási folyamatban is hiányosságokat találtak. Tudósok azonban még ma is kísérleteznek a kígyóméreg felhasználásával rák, Alzheimer-kór és egyéb betegségek ellen.) 1989-ben Haast csak a Fehér Ház segítségével maradt életben: az amerikai kormány titkos kapcsolatokat használt fel, hogy beszerezzen egy ritka szérumot Iránból, amikor Haastot megmarta egy himalájai vipera. A férfi végül 100 éves koráig élt: 2011. június 15-én halt meg.
