A bolygónak csak a nyugati részén szorította szinte teljesen a háttérbe a kecsketejet a tehéntej: a világ háromnegyede issza, és nem is véletlenül, hiszen rengeteg egészségügyi előnye van. Az anyatej helyettesítésére ugyanakkor a közhiedelemmel ellentétben alkalmatlan.
A kecsketartás évezredes múltra tekint vissza. A kecske az egyik legkorábban háziasított állatfaj: régészeti bizonyítékok szerint 10 000 évvel ezelőtt, Iránban már háziasított kecskék legelésztek őseink lakóhelye körül. A kecskét teherhordásra használták, de húsát, tejét, szőrét és bőrét egyaránt hasznosították, trágyája pedig kiváló tüzelőanyagnak számított. Bőréből tömlőt varrtak, amelyben vizet vagy bort tárolhattak, esetleg pergament állítottak elő belőle.
A kecskének ma is fontos szerepe van a fejlődő országokban a népesség élelmezésében. Egy kifejlett állat naponta 3-4 liter tejet ad, ebből sajt, vaj, joghurt és egyéb termékek készülhetnek. A kecsketej sűrűbb és krémesebb, mint a tehéntej, emiatt homogenizálni sem szükséges. Emellett több tápanyagot tartalmaz, amelyek különböző egészségügyi előnyökkel is járnak az emberi szervezetre nézve – nem utolsósorban azért, mert a kecskék szabadon legelnek, nem pedig istállókban tartják őket, mint a szarvasmarhák többségét.
A kecsketej fontos tápanyagok forrása
A kecsketej kiváló fehérje-, kalcium-, kálium-, foszfor- és magnéziumforrás, de nem éppen kalóriaszegény: ha megiszunk egy pohárral, 168 kalóriát és 11 gramm cukrot viszünk be a szervezetünkbe. Emellett A-vitaminhoz is juthatunk általa: a béta-karotin a kecsketejben A-vitamin formájában van jelen, amelynek megfelelő bevitele kutatások szerint csökkenti a szürke hályog és a rák bizonyos formáinak kialakulását. A kecsketej B1-, B2- és B5-vitamin-, valamint D-vitamin-tartalma is jelentős. A kecsketejben háromszor annyi D-vitamin van, mint a tehéntejben. Egy kutatás szerint a kecsketej fokozhatja a szervezet azon képességét, hogy felszívja a fontos tápanyagokat más élelmiszerekből – szemben a tehéntejjel, amely gátolja a vas és a réz felszívódását a tejjel egyszerre elfogyasztott élelmiszerekből.
Csökkenti a koleszterinszintet
A kecsketejnek magasabb a fehérjetartalma, mint a tehéntejnek vagy a különböző növényi „tejeknek”, ráadásul emészthetőbb formában van jelen – azaz szervezetünk jobban hasznosítja. A kecsketej és a tehéntej zsírtartalma hasonló, de a kecsketej zsírgömbjei kisebbek, így szervezetünk könnyebben megemészti. A kecsketej segít a koleszterinszint csökkentésében is: a közepes láncú zsírsavak segítenek növelni a „jó” koleszterin (HDL frakció) szintjét és csökkentik a „rossz” koleszterin (LDL) szintjét a vérben, ezáltal szívünk egészségét is védik.
A kecsketejben a „prebiotikus” szénhidrátok (oligoszacharidok) magasabb arányban vannak jelen, mint a tehéntejben, amelyek segítenek táplálni a bélrendszerünkben élő jótékony baktériumokat.
Kalciumtartalma is jelentősebb, mint a tehéntejé: egy pohár kecsketej a napi ajánlott érték körülbelül 33%-át tartalmazza, szemben a tehéntej 28%-ával.
A benne található, jelentős mennyiségű D-vitamin biztosítja a kalcium megfelelő felszívódását a szervezetben.
Egészségesebb választás, mint a tehéntej
Azok, akik allergiásak a tehéntej valamely összetevőjére, sokszor biztonsággal fogyaszthatják a kecsketejet – attól függően, hogy a tehéntej mely alkotóelemére érzékenyek. Legtöbbüknek az A1 kazein okoz panaszokat: nem tudják megemészteni, így ez a fehérje gyulladást okoz a szervezetükben, és hozzájárulhat olyan gyomor- és bélrendszeri problémák kialakulásához, mint az irritábilisbél-szindróma, a Crohn-betegség, az áteresztőbél-szindróma és a vastagbélgyulladás. De szerepet játszhat olyan kevésbé nyilvánvaló problémák kialakulásában is, mint az akne, az autoimmun betegségek és különböző bőrproblémák, például az ekcéma vagy a neurodermatitisz. A kecsketej nem tartalmaz A1 kazeint, kizárólag A2 kazeint, de ha tejérzékenyként a kecsketej fogyasztása mellett döntenénk, előbb konzultáljunk az orvosunkkal: laktóz ugyanis a kecsketejben is van, bár némileg alacsonyabb mennyiségben, mint a tehéntejben.
A kecsketej szépészeti felhasználása ősidők óta ismert: Kleopátra, Poppea és Sissi osztrák császárné is szívesen kényeztették bőrüket kecsketejjel. Ma is remek bőrápoló termékek (például szappanok, tusfürdők, testápolók) készülnek a felhasználásával, amelyek táplálják, hidratálják, nyugtatják és regenerálják a bőrt, segítenek megőrizni annak rugalmasságát és megakadályozni a bőrszárazságot, ezáltal lassítani a bőr öregedésének folyamatát.
Babáknak ne adjuk!
Több kutatás is zajlott abban a témában, hogy a kecsketej milyen formában adható a csecsemőknek. Állatkísérletek például kimutatták, hogy a kecsketejjel táplált vemhes egerek utódaiban kisebb valószínűséggel alakult ki allergiás légúti gyulladás – az emberekkel végzett kutatások egyelőre váratnak magukra. Anyatej-helyettesítő tápszerek viszont készülhetnek kecsketej felhasználásával – de nyers kecsketej, akárcsak nyers tehéntej, nem adható a csecsemőknek, mivel súlyos betegségeket, sőt akár anafilaxiás sokkot is okozhat.
