Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egykor csak a gazdagok számára megfizethető luxustermék volt, ma azonban világszerte széles körben használják ételekben és gyógyászati célokra a sáfrányt. E fűszerre ugyan még most sem lehet azt mondani, hogy olcsó, hiszen még az aranynál is többet kóstál egy grammja. De vajon mi lehet a titka?
A sáfrány (Crocus sativus) története és eredete a misztikus homályba vész, bár számos kutató úgy véli, hogy a növény a Crocus cartwrightianus, egy vadon élő görög krókuszfaj mutációjából származik. Úgy tartják, hogy ez a mutáció vélhetően a késő bronzkorban következett be Krétán a növény szelektálása és háziasítása során, az viszont biztosnak tűnik, hogy a sáfránytermesztés története már több mint 4 ezer évre nyúlik vissza.
Az ókor fontos növénye volt
Leletek és feljegyzések bizonyítják, hogy az ókori Görögország a sáfrány egyik korai központja volt, miután akkoriban aromás és színező tulajdonságai miatt előszeretettel használták a görögök, például hajfestésre. A sáfrány jelentőségéről, mi több, gazdasági jelentőségéről árulkodnak ugyanakkor az i. e. 1600-1500-as évekből származó, a növény betakarítását ábrázoló freskók is a Kréta szigetén található Knósszosz palotájában.
Az értékes növényt Egyiptomban is kedvelték, a fáraók például ízesítőszerként és afrodiziákumként használták, de szívesen alkalmazták fürdőik és otthonaik illatosítására is. Kleopátra híresen sok sáfrányt tett a fürdővizébe azért, hogy az élményét kellemesebbé, a bőrét pedig még szebbé tegye.
A sáfránytermesztés Perzsiában már az i. e. 10. századtól virágzott, sőt a növényt már igen sokoldalúan használták is.
Sáfrányszálakat szőttek például a királyi szőnyegekbe és leplekbe, de kedvelt fűszer, gyógyszer és színezőanyag is volt, mi több, áldozati ajándéként is fizetőeszközként is alkalmazták. A sáfrány jelentőségét jól mutatta, hogy Dareiosz perzsa király i. e. 500 körül elrendelte annak termesztését a Perzsa Birodalom távoli, északi területein. És innen indult hódítóútjára is, amelynek első állomása Kelet-India volt.
Nagy Sándor kedvence is volt
Nagy Sándor ázsiai hadjáratai során a növény még messzebbre jutott, ám eközben, amíg a makedón király csapatai sáfránnyal színezett ételeket fogyasztottak, addig maga Sándor a sáfrány gyógyító erejében bízva, ebből tett a fürdővizébe is.
Európába a mórok révén érkezett a fűszer a Római Birodalom bukása után, nagyobb mennyiségben elsősorban Spanyolországba, majd Franciaország és Olaszország egyes területeire.
Ha úgy tetszik, az igazi áttörést a 14. század pestise jelentette, ekkor ugyanis jelentősen megnőtt a jótékony hatásokkal felruházott sáfrány iránti kereslet. Ebben az időszakban kezdődött el a sáfrány hajón történő importálása is a Földközi-tenger szigeteiről.
Keményen büntették a hamisítókat
A sáfrány annyira népszerű volt a 14. századi Európában, hogy egyetlen, növényt szállító hajó ellopása is 14 hétig tartó „háborút” robbantott ki. A sáfrány kereskedelmi központja Nürnberg lett, itt fogadták el az úgynevezett Safranschou-kódexet, amely halállal büntette a sáfrányhamisítást.
A már megannyi formában, gyógynövényként, illatszerként, afrodiziákumként és fűszerként használt növényt az európai bevándorlók vitték el Amerikába a 18. században, ahol a német és svájci gyökerű közösségek kezdték el termeszteni Pennsylvániában.
A karibi spanyol gyarmatokon óriási kereslet mutatkozott iránta, amely értéke egy időben az aranyéval vetekedett. Noha az 1812-es háborút követően a kereskedelem összeomlott, a pennsylvaniai holland sáfránynak ma is nagy a jelentősége.
Máig a legdrágább fűszer
Kétségtelen, hogy a ma már széles körben elérhető fűszer és gyógyászati alapanyag, a csak hagymákkal szaporítható Crocus sativus a világ egyik legrégebbi termesztett növénye, amelyet máig a legdrágább fűszerek közt találjuk meg. Fél gramm sáfrány akár 8 dollárba is kerülhet, amely több mint 6 ezer forint grammonkénti árat jelent. De miért ilyen drága ez a fűszer, és hogyan vált ennyire megbecsültté a történelem folyamán?
Fáradságos munkával takarítható be
Mint azt már korábban említettük, miután a sáfrány magjai nem termékenyek, a növény szaporítása kizárólag a gumók átültetésével lehetséges. Ez meglehetősen sok munkát igénylő eljárás, a betakarításához azonban még ennél is több időre, türelemre és odafigyelésre van szükség.
A virág közepében található, értékes vöröses-narancsos bibéket egyesével, kézzel, csipesz segítségével kell begyűjteni a reggeli órákban, amikor a virágok teljesen kinyílnak.
Ez a munka nemcsak pontos, hanem fáradságos folyamat is, tekintve, hogy egy kilogramm szárított sáfrány előállításához 70-200 ezer virágra van szükség – a bibeszüret így nem kevesebb mint körülbelül 370-470 munkaórát vesz igénybe. Ráadásul a folyamat alig gépesíthető, így a sáfrány ára a mai napig rendkívül magas.
A spanyolok nemzeti eledele, a paella nélkülözhetetlen összetevőjének fő termelője ma Irán, India és Görögország, ám a sáfrány számára is egyre nagyobb fenyegetést jelent a klímaváltozás. Noha a színpompás növény szárazságtűrő, a hosszú, forró nyarak késleltethetik a virágzását, amely komoly kihívás a kistermelők számára.
Ha arra is kíváncsi vagy, melyik az a fűszer, amely lassíthatja az agy károsodását, ajánljuk figyelmedbe ezt a cikkünket is.
