Egy friss kutatás megállapította, hogy a gyerekkorunktól felhalmozódó nehézségek tartós hatással vannak az agyra, és idővel rontják a kognitív teljesítményt, valamint növelik a demencia kockázatát.
A kutatók már régóta tudják, az egyéni társadalmi hátrányok, mint például az alacsony iskolázottság, a traumatikus élmények vagy a szegénység befolyásolhatják az egészségi állapotot. Most az is kiderült, hogy ezek a nehézségek az élet előrehaladtával összeadódnak, és maradandó nyomot hagynak az agyban.
A gyerekkori körülmények növelhetik a demencia kockázatát
Egy friss tanulmány szerint a hátrányos helyzettel járó negatív hatások nemcsak a szellemi teljesítményt és az ember mindennapi működését rontják, hanem az agy szerkezetében és kommunikációs hálózatában is mérhető változásokat okoznak.
A Nature Communications című folyóiratban megjelent kutatásban Latin-Amerikára összpontosítottak. Azért választották ezt a helyszínt, mert a demencia előfordulása ott a második legnagyobb a világban, és a régióra jellemző a nagy társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség. A tudósok 2211 embert vontak be a vizsgálatba Argentínából, Brazíliából, Chiléből, Kolumbiából, Mexikóból és Peruból. A résztvevők között voltak egészséges idősek, Alzheimer-kórral diagnosztizált betegek és frontotemporális demenciában szenvedők.
Egy nagyon részletes kérdőívvel felmérték az azokat a társadalmi és anyagi tényezőket, amelyek végigkísérték az életüket. Összesen 319 szempontot értékeltek többek között az oktatás, az élemiszer-biztonság, a pénzügyi helyzet, a vagyon, az egészségügyi ellátás, a társadalmi státusz, a gyerekori élmények és traumák, valamint a társas kapcsolatok terén.
Megállapították, hogy minél kedvezőtlenebbek a társadalmi tényezők, annál erőteljesebb a kognitív, funkcionális és mentális agyi károsodás.
Ezt azt jelenti, hogy a megpróbáltatásokkal teli, nehéz sors egyértelműen összefüggött a gyengébb szellemi teljesítménnyel, a rosszabb mindennapi feladatvégzéssel (például pénzügyek intézése), valamint a súlyosabb pszichiátriai tünetekkel, mint a depresszió vagy a szorongás.
A káros hatások összeadódnak életünk során
Az egészséges idősek körében a szellemi teljesítmény visszaesése volt a leggyakoribb következmény, míg a demenciával élőknél a hányattatott életút minden területen rosszabb eredményekkel járt: a gondolkodásban, a napi működésben és mentális egészségben egyaránt.
Fontos megállapítás, hogy egy-egy kedvezőtlen életkörülmény önmagában nem mutatott összefüggést az agy egészségének romlásával, hanem az életen át felhalmozódó megpróbáltatások együttesen váltották ki a károsodást.
A résztvevők egy része MRI-vizsgálaton is átesett. A felvételek kimutatták, hogy több hátrányos társadalmi tényező mellett kisebb volt az agyi szürkeállomány térfogata olyan kulcsfontosságú régiókban, amelyek a döntéshozatalért, tervezésért és a kognitív folyamatokért felelnek.
A kutatás egyik legfontosabb üzenete, hogy a szellemi leépülés kockázatát nem elég életünk közepe felé csökkenteni, és a megelőzés nem korlátozódhat a megfelelő étrendre, a testmozgásra vagy az orvosi segítségre. A társadalmi környezet már gyerekkorunktól kezdve hatással van ránk, és idővel tartósan megváltoztatja agyunk szerkezetét és működését. Ennek ellensúlyozására azonban rendszerszintű társadalmi változásokra van szükség.
A szellemi leépülés mielőbbi felismerése segíthet lassítani a folyamatot, ez a demencia egyik legkorábbi jele.
