Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Vannak olyan betegségek, amelyekről alig hisszük el, régen mennyire brutális következményeik voltak – hiszen ma már gyógyíthatóak.
Ha ma elkap egy (bacilus okozta) tüdőgyulladás, beadnak pár antibiotikumot, és két hét múlva ott állsz a konyhában, hogy most akkor zabkása vagy tükörtojás legyen. De ha ugyanez a 19. században történik, könnyen lehet, hogy ugyanazon tizennégy napon belül már a temetésedet készítik elő. Három betegséget mutatunk be, amelyek régen végzetesek voltak, azóta azonban már nem számítanak olyan nagy problémának. Mindezt pedig nem a citromos víznek vagy a gyömbérteának köszönhetjük, hanem annak, hogy feltalálták az antibiotikumot.
1. Szifilisz – a lassú, de biztos halál
A szifilisz (vagy vérbaj) a Treponema pallidum nevű baktérium által okozott, szexuális úton terjedő betegség, amely az 1800-as, 1900-as években valódi népbetegségnek számított – különösen a háborúk idején. A korai tünetek fájdalmatlan fekélyek, ám ha a kórkép kezeletlen marad, a baktérium évek alatt tönkreteszi az idegrendszert, a szívet, és akár vaksághoz, őrülethez, majd halálhoz vezethet.
Kik haltak bele? Több történelmi személyiségről is feltételezik, hogy szifiliszben hunytak el, vagy ez a betegség okozta súlyos agyi tüneteiket – például Friedrich Nietzsche vagy Al Capone is a betegség utolsó stádiumával küzdött. Ady Endre a szifilisz szövődményei miatt hunyt el.
Mikor lett kezelhető? 1928-ban Alexander Fleming felfedezte a penicillint, de a szifilisz hatékony antibiotikumos kezelését csak az 1940-es években kezdték alkalmazni. Az áttörést a második világháború hozta: a katonák tömeges fertőződése miatt gyorsították fel a gyógyszer tömeggyártását.
És ma? Egyetlen adag intramuszkuláris penicillin megállítja a korai szifiliszt. Ha későbbi stádiumban kapja el valaki, több adag kell, de még akkor is jó eséllyel gyógyítható.
A baj csak az, hogy mivel „nincs mitől félni”, egyre többen elfelejtik az óvszert – így a szifilisz újra terjed.
2. Tüdőgyulladás – a csendes gyilkos
A tüdőgyulladás nem hangzik túl félelmetesen, de a 20. század elején még a halálozási statisztikák élén állt. Leggyakrabban baktérium okozza (például a Streptococcus pneumoniae), és ha a fertőzés nem áll meg, a tüdőhólyagocskák megtelnek folyadékkal, a beteg pedig megfullad.
Kik haltak bele? Sir Winston Churchill lánya, Marigold tüdőgyulladásban halt meg 2 éves korában. De a legtöbb áldozat nem híres ember volt – hanem kisgyerekek és idős emberek milliói, akiket nem tudtak megmenteni.
Mikor lett kezelhető? Bár a penicillint 1928-ban fedezték fel, csak az 1940-es évektől vált elérhetővé széles körben. A tüdőgyulladásra adott válaszidő kritikus: a penicillin megjelenése előtt az orvosok inkább tehetetlenül nézték, ahogy a beteg állapota romlik.
És ma? Egy sima antibiotikum-kúra (jellemzően amoxicillin vagy makrolid) jó esetben 5–10 nap alatt rendezni tudja a bakteriális tüdőgyulladást. Emellett ma már van védőoltás a leggyakoribb kórokozók ellen (pl. pneumococcus), amit főleg kisgyerekek és idősek kapnak meg.
3. Sebfertőzések – mikor egy karcolás is végzetes lehetett
Egy nyílt sebre ma csak egy kis jódot és sebtapaszt teszünk, de a penicillin kora előtt a legkisebb sérülés is halálos lehetett. A fertőzés a véráramba jutva szepszist okozhatott, ami akkoriban gyakorlatilag az élet végét jelentette.
Kik haltak bele? Az első világháborúban a katonák jelentős része nem a lövésekbe halt bele, hanem a sérülések elfertőződése miatt. A műtétek is életveszélyesek voltak: ha nem steril környezetben zajlottak, a fertőzés szinte garantált volt.
Mikor lett kezelhető? 1942-ben először sikeresen alkalmazták a penicillint egy súlyos fertőzés kezelésére – ezzel elindult ezen a területen is az antibiotikumos korszak.
És ma? A legtöbb seb kisebb fertőzése helyileg kezelhető, de ha súlyosabb, akkor szájon át vagy intravénásan adott antibiotikumra lehet szükség. A legtöbb fertőzés megelőzhető, és ha mégis kialakul, jól gyógyítható – ha időben orvoshoz fordulunk.
Egy injekció – egy élet
Amikor egy-egy antibiotikumos dobozt felhasználatlanul kidobunk, mert lejárt, könnyű elfelejteni, milyen kincs van a kezünkben. Ezek a gyógyszerek nem csak megkönnyítik az életünket – szó szerint életet mentenek.
Sajnos azonban túl gyakran és indokolatlanul is használjuk őket, és így egyre több baktérium válik ellenállóvá.
Az antibiotikum-rezisztencia már most is súlyos probléma, és ha nem figyelünk, újra olyan korban találhatjuk magunkat, ahol egy karcolás is végzetes lehet.
Ha kíváncsi vagy, milyen hátborzongató módon javították az egészségügyi ellátást a kínai kulturális forradalom idején, ezt a cikket ajánljuk.
