Még ha azt is gondoljuk, hogy egy öntudatlan állapotban elvégzett műtét felér egy jó alvással, ez koránt sincs így. A gyógyszerekkel előidézett alvás ugyanis egyáltalán nem hasonlít a természetes alváshoz. De akkor pontosan mi is történik velünk a műtőben? Dr. Zubek László aneszteziológust kérdeztük.
Mielőtt belemerülnénk a részletekbe, fontos tisztáznunk, hogy bizonyos beavatkozásoknál azért kell aludnunk, vagyis azért tesznek amnéziássá bennünket, hogy elviseljük az operáció hosszát, másrészt, hogy teljesen mozdulatlanok tudjunk maradni, amelyre egy magánál lévő beteg nem képes.
És hogy miért nem ugyanúgy alszunk a műtőasztalon, mint otthon?
Mert míg utóbbi során ciklikusan változnak a gyors szemmozgások nélküli, mély NREM és a már sokat emlegetett REM-fázisok, addig a műtéti tulajdonképpen nem is alvás. Ennek pedig pont a ciklikusság hiánya az oka, a mesterséges alvásban ugyanis nincs ilyen, így az nem is tud pihentető lenni.
Ezért altatnak műtét közben
„Amit a köznyelv általános anesztéziának nevez, mi, altatóorvosok kombinált anesztéziának, mert az alvást altatószerekkel, az érzéstelenséget kábító fájdalomcsillapítókkal, az izomellazulást pedig relaxánsok alkalmazásával érjük el” – mondja dr. Zubek László aneszteziológus, a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság Közép-Magyarország területi szekciójának elnöke, hozzátéve: napjainkban már nem feltétlen cél a tudat módosításával járó altatás, elég a fájdalomérzet kialakulásának megakadályozása is.
Ezalól kivételek egyelőre a testüregi – mellkasi vagy hasi –, valamint a koponyaműtétek, amelyeknél még nincs alternatívája az altatásnak.
Altatás vagy érzéstelenítés: melyik volt előbb?
Tudtad-e, hogy a műtéti fájdalom és a stressz elviselésére hamarabb kísérleteztek altatással, mint érzéstelenítéssel? Kloroformot és étert már a 19. század közepétől használtak, a tudati állapotot nem befolyásoló, csak az érzés kialakulását blokkoló és általában az érzőidegek vezetésének megszüntetésére irányuló érzéstelenítést viszont csak jóval később alkalmazták. A 20. század második felében először a gerinc közeli – spinális vagy epidurális – érzéstelenítés terjedt el, majd a 21. század első évtizedeiben az ultrahang fejlődésével az úgynevezett vezetéses érzéstelenítés is, amely során egyszerre iktatják ki egy nagyobb, központibb idegtörzs és annak minden kisebb idegének fájdalomérzetét.
Amikor kikapcsol az agy
Noha az altatószerek pontos hatásmechanizmusát a mai napig nem ismerjük az agy különböző struktúráira, annyi biztos, hogy képesek csökkenteni az agy működését. Az altatószerek hatására ugyanis megszűnik az agyi elektromos aktivitás – EEG, elektroencephalográfia –, és elsimulnak az agyi elektromos hullámok, pont úgy, mint egy agysérülés után észlelhető elektromos csendnél. Eközben a fájdalmat a fájdalomérzet tudatosulását előidéző receptorok blokkolásának segítségével csillapítják, az izomműködést pedig ideg-izom átmenetében alkalmazott receptorblokkolókkal gátolják.
Szervpótló kezelések műtét közben
Az operáció során mindeközben az orvosi csapat arra törekszik, hogy szervezetünk belső miliője változatlan maradjon, egyedül a műtétben részt vevő operatőrök igénye lehet a légzés vagy a keringés kikapcsolása, amelyet ilyenkor szervpótló kezeléssel tartanak fenn.
„Ehhez segítséget nyújthat a lélegeztetőgép vagy a szívmotor alkalmazása, amelyek átmenetileg képesek pótolni a szív vagy a tüdő funkcióit” – teszi hozzá dr. Zubek László.
A gépi lélegeztetésre csak akkor van szükség, ha a betegnél a mozdulatlansághoz szükséges, légzőizmok elernyedésével is járó izomrelaxánst is alkalmaznak. Érzéstelenítés vagy olyan altatás során azonban, amikor a mozdulatlanság nem fontos, nincs szükség lélegeztetésre sem.
Így alszunk el
A betegek nagy része tehát valamilyen intravénás altatószer beadásától alszik el, amely gyakorlatilag nem más, mint egy vénás injekció. Az operáció ideje alatti alvó állapotot vénás vagy inhalációs úton, vagyis altatógázzal tartják fenn, és amikor a szervezetünkből egyébként kiürülő vagy lebomló altatószer adagolását abbahagyják, akkor felébredünk.
Ébredés előtt azonban még sok minden történik, amiről persze nem tudunk.
Például az, hogy bármennyire is azt hisszük, hogy álmodhatunk közben, mi több, ráadásul ezekre a képekre emlékezhetünk is, a valóságban ennek az esélye minimális, hiszen a már korábban is említett alvásciklusaink nem változnak spontán.
Sajnos az inkább elképzelhető, ami elég ritkán, de azért előfordul, hogy az alvás mélysége a műtét valamilyen fájdalmasabb részében lecsökken, és a beteg – legalább részlegesen – felébred, amelyre aztán a műtét után esetleg emlékszik.
Altatás előtti vizsgálatok
Jó hír azonban, hogy az altatás nagyon biztonságossá vált – 100 ezer altatásra mindössze 1 haláleset jut –, így nem jelent nagy pluszrizikót akkor, ha a páciens fizikális állapota megfelelő. Dr. Zubek László szerint a jelenlegi szakmai szabályok alapján a műtétek előtt igyekeznek minél kevesebb felesleges vizsgálatot elvégeztetni. Erre jól használhatók a páciens saját bevallása alapján kitöltött aneszteziológiai kérdőívek.
