Nyáron arra is még több lehetőség jut, hogy a tinédzserek az interneten töltsék idejüket, ráadásul sokszor nincs, aki látná, pontosan milyen hosszan van kezükben okostelefonjuk, hisz a szülő továbbra is dolgozik, míg gyermeke már nem ül napi hat-hét órát iskolában.
Az NMHH közelmúltban kiadott kutatása szerint a gyerekek négy órát töltenek naponta kütyüik bűvöletében: már ez az adat is ijesztő, főként, ha mellé tesszük Bereczki Enikő generációs szakértő saját kutatásának eredményét. A szakember A rejtélyes Z generáció című kötetének írásakor 700 fiatalt kérdezett internethasználatáról, a válaszadók 13 százaléka pedig maga is úgy fogalmazott, hogy függő.
Nem értik szüleik az internetező tinédzsereket
A megkérdezettek közel 43 százaléka esetében a szülők a gyermekük online tevékenységének nagyságrendileg a felével vannak tisztában, míg 28,4 százalék szerint a szülő nagyon keveset, körülbelül az online tevékenységeik 20 százalékát ismeri és érti. 9 százalék azt mondta, szüleinek elképzelése sincs arról, ő mit csinál a neten, és csak a válaszadók ötöde szerint ismeri és érti esetében a szülő, hogy ő mit csinál a világhálón.
Mi történik egy ilyen alaphelyzetből kiindulva nyáron, amikor a gyeplőt még inkább a lovak közé dobják a családok, leginkább kényszerűségből?
Bereczki Enikőt kérdeztük – válaszaiból kiderült, hogy szülőként bizony fel kell kötnünk a nadrágunkat.
Unalomból tiktokoznak
Egy, az Amazon számára márciusban Indiában végzett felmérés szerint a szülők 85 százaléka aggódik amiatt, hogy gyermeke túl sok időt tölt a képernyő előtt a nyári vakáció alatt, és a szülők több mint 90 százaléka úgy gondolja, hogy gyermeke kevésbé aktív, ha több időt tölt a képernyős eszközök használatával.
„Mivel a gyerekek és a fiatalok nálunk is hasonlóan aktív eszközhasználók, hiszen egy globális nemzedékről beszélünk, azt feltételezem, ha nálunk is lenne hasonló kutatás, az adatok nem nagyon térnének el” – vélekedik Bereczki Enikő. „Egy nyári találkozás története jut eszembe, amikor egy édesanya megkért, kezdjek valamit a lányával, aki egész nyáron nem tesz mást, csak a telefonját nyomkodja. De mi van ezen kívül? – kérdezi? Majd egy szóban meg is válaszolja: Semmi.”
„Kiderült, mennyire szégyelli és értéktelennek érzi magát gyermeke, amiért élete nagy részét egy aprócska képernyő előtt tölti. Ha nincs ezenfelül más tevékenység, amiben egy fiatal sikerélményhez juthat, előbb-utóbb kevésnek érzi magát.
A szégyenérzet a túlzásba vitt videójátékozás, tiktokozás, a titokban nézett felnőttfilmek, szexting, a haszontalanul elkütyüzött órák, napok, hónapok, évek miatt, ha nincs segítség, a fiatalokat rezignált beletörődésbe sodorja, miközben önmagukról is lemondanak.”
Bereczki Enikő szerint fontos, hogy egyrészt korlátok közé tereljük ennek megelőzésére a gyerekek internethasználatát nyáron is, de az is, hogy legyenek alternatívái a céltalan böngészésnek, olyan minőségi programok, melyek elől nem menekül az unalomból végzett, esetenként káros online tevékenységekbe, mint a bullying vagy prankek, heccek, kihívások végrehajtása.
Beszélnünk kell velük erről is
Ezen túlmenően, ha a szülő nem akar lemaradni teljesen arról, amit gyermeke az interneten csinál, elkerülhetetlen, hogy beszélgessen vele arról: a tűzoltás, vagyis ha csak akkor kerül elő a dolog, amikor megvan a baj, nem célravezető.
„Folyamatosan érdemes beszédtémává tenni azt, mi történik vele online, és annak megfelelően változtatni a szabályokon, korlátozáson, hogy milyen életkorú, és milyen élethelyzetben van éppen a gyerek.
Mivel a digitális bennszülöttek életük meghatározó részét az online térben töltik, fontos, hogy a virtuális valóságban végzett tevékenységeik se maradjanak rejtve a szülők elől.
Ha megkérdezzük, hogyan telt egy délelőttjük a barátoknál vagy a nagymamánál, miért volna érdektelen, hogy a többórás online kalandozás során mi történt? Tehát beszéljünk róla, ez is legyen a mindennapi beszélgetések témája a gyerekeknél, kamaszoknál: minimum heti 2-3 alkalommal is szóba hozhatjuk” – tanácsolja Bereczki Enikő.
Ezt akkor is meg kell tenni, ha a dolog nehézkes, mert amíg évtizedekkel ezelőtt mindenki a Dallast nézte, így adott volt Jockey simlisségeit kitárgyalni, addig ma már
simán megtörténhet, hogy a nagyinak arról mesél unokája, hogy Pingvinharcos streamjét nézi a Twitchen, a dologból pedig már nemcsak a nagyszülő, de a szülő sem ért egyetlen kukkot sem.
„Félrevezető azonban azt hinni, hogy a trendek beható ismerete nélkül képtelenség segíteni a gyerekeket. A felkészítésben, alapelvekben, időkorlátban, konfliktusok kezelésében (online is lehet ilyen) mindenképp nagyobb tapasztalattal rendelkezünk. Megjelent egy új szülői felelősség a 21. században, ez pedig a digitális szülői felelősség. Szerencsére már számos könyv és segédanyag áll a szülők rendelkezésére” – mondja Bereczki Enikő, aki jó szívvel ajánlja a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Gyerek a neten oldalát, a Nemzetközi Gyerekmentő Szolgálat Safer Internet oldalát és a Mobil a családom oldalakat, számos gyerekvédelmi szervezet weboldala mellett. Saját könyvében a tinik világában ismert arcokat, influenszereket is megkérdezett, hogy közelebb vigye ezt a kultúrát a szülőkhöz.
Meg kell ismernünk a világukat
Bereczki Enikő szerint nagyon fontos a gyerekekkel folytatott őszinte kommunikáció.
„Sok gyerek arra vár, hogy végre egy kicsit beavathasson minket a saját világába, felvilágosítson a technológiai újdonságokról. Közben úgy érezheti, hogy végre akad egy terület, amelyen fölényben van. Ez gyakran csupán látszat – hiszen
az, hogy valaki pillanatokon belül letölt egy appot, nem jelenti feltétlenül, hogy a tartalmával és működésével is elboldogul segítség nélkül, de akár a csetelés közben kialakult konfliktusok kezelésében is jól jöhet számára egy tapasztalt felnőtt tanácsa.
Együtt is mérlegelhetjük, hogy veszélyes vagy káros lehet-e a számára az adott csatorna vagy játék” – mondja a szakértő. Ha megengedjük, hogy 13 éves kor fölött egyes platformokon regisztráljon, azokkal először nekünk kell megismerkednünk behatóbban, majd közös megegyezés alapján érdemes őt itt követni, ismerősnek jelölni. Ha azt kéri, ne kommenteljünk, lájkoljunk, azt tartsuk tiszteletben – így van esélyünk valamelyest tisztában lenni azzal, kik a barátai, bár sok fiatalnak két profilja van: egy a haveroknak, egy pedig a felnőtt külvilág felé.
Ha megadjuk a biztos alapokat, később a fiatalok maguk is eligazodnak majd ebben a világban.
„Ha már kisebb korukban fokozatosan vezetjük be őket az online világba, idővel eljöhet a pont, hogy elengedjük a kezüket, és az ellenőrzésről a bizalomra kerül át a hangsúly. Ha valamit pirossal kellene írni, ez lenne az: a legfontosabb a bizalom. Az online világ nem veszélytelen, a kamaszok nem képesek még hosszú távon gondolkodni, sokszor nehéz számukra az indulataikat kordában tartani, könnyen megesnek a hibák. Legyen olyan felnőtt, akihez fordulhatnak, ha beüt a krach. A fiataloknak ugyanis – ne legyen kétségünk – szükségük van olyan felnőttre, akiben megbízhatnak, hiszen csak olyantól tudnak segítséget kérni” – összegez Bereczki Enikő.
