Ezt senki nem mondta! – Ott Anna podcastjét a szülőségről már ismerheted, de ha nem csak hallgatnád, hanem olvasnád is, most már azt is megteheted. Megjelent az azonos címet viselő bookazine, melyben irodalom, pszichológia és sorssztorik mutatják be a szülőség (ezer) valódi arcát.
Ott Anna számára az anyaságban is kapaszkodót, lelki táplálékot és iránytűt ad az írott szó: nem meglepő, hogy podcastjéhez most már egy kézbe fogható kiadvány is csatlakozik az Ezt senki nem mondta! bookazine képében.
„Valuska Lacival, a Könyves magazin alapítójával gondolkoztunk sokat a témáról, a podcast két évada után merül fel az, hogy
mind a ketten az írott szóban hiszünk igazán, az az otthonos terep számunkra,
ezért jó lenne leírni ezeket a történeteket is. Csak a formát kellett kitalálni” – mondta Anna a bookazine születéséről. Ellentétek feloldásáról, a szülőség univerzális és nagyon egyéni aspektusairól és persze könyvekről is kérdeztük Ott Annát.
A bookazine-ban is olvasható, milyen sok információ áll már ma a szülők rendelkezésére nyomtatott vagy digitális formában, mégis alapélmény az „ezt senki nem mondta”. Te hogyan oldod fel ezt az ellentmondást?
Valóban ez az egyik legnagyobb ellentét és nem is biztos, hogy fel tudom oldani. Rengeteg tudás, információ érhető el, de bármit is olvastam, hallgattam vagy láttam még anyává válásom előtt, az volt az élményem, hogy ez mind rám biztos nem érvényes, én majd máshogy csinálom, nem így fog történni velünk. Amíg saját tapasztalatom nem lett, másként érintettek ezek.
Mivel emberekről van szó: nem tudjuk kalkulálni, megsaccolni, hogy milyen gyermekünk születik, hogy alakul a személyisége, és ez a hatalmas változás minket hogyan érint majd.
Azt mondod, minden anyaság egy külön, egyedi sorssztori?
Nagyon egyetemes és egyedi megélések, tapasztalatok is vannak. Irodalomterápiát tanulok és a szakdolgozatomhoz anyacsoportot szeretnék vezetni, mert úgy látom, mindenkinek van sokféle tapasztalata, ami sokszor szinte ugyanaz bármelyikünknél, de a kérdés az, ki hogyan reagál a helyzetekre. Engem például kevésbé borított ki a kialvatlanságom, mint az, amikor rájöttem, hogy már mindig meg kell szervezni, logisztikai kérdés lesz, ha el kell mennem otthonról például dolgozni, vagy egyedül szeretnék egy kicsit lenni.
A podcast eddigi évadjai alapján melyek azok a visszatérő témák, amelyek a szülőséggel kapcsolatosan szóba kerülnek?
Az identitásváltozás, az új szereppel való azonosulás kérdése. az a kérdés, amit rendre felteszünk magunknak, hogy
ki vagyok én, mi maradt meg belőlem, ki ez az új valaki, akivé lettem, és meg tudok-e barátkozni vele?
És ott van a magány is. ez is nagyon ellentmondásos, mert mindig velem van a gyerekem, de ettől még nagyon mély lehet az egyedüllét érzése, amit nehéz érzelmileg megélni. Akárcsak azt, hogy néha már ahhoz is fáradt vagyok, hogy elmondjam, hogy érzem magam.
Mit jelentett neked ebben a helyzetben az irodalom, a könyvek világa?
Mióta az eszemet tudom, olvasó vagyok: amikor rátaláltam a könyvekre, azonnal jelentőssé váltak számomra. Megszületett annak az élménye, hogy kiszakadhatok a saját valóságomból, és ehhez semmi más nem kell, csak egy könyv meg én.
Minden kérdésemre könyvekben keresem a választ, és ez a gyerekemmel is így van.
Lassan négyéves, és ha fél a sötétségtől, vagy felmerül, hogy bilire kellene ülnie vagy elhagyni a cumit, ezeket a témákat is könyvek segítségével beszéljük ki.
A terhességem alatt azzal riogattak, hogy most olvassak, mert miután megszületik a fiam, nem lesz időm. Ehhez képest az első időszakban, amikor a fiam csak evett és a mellkasomon aludt, rengeteget tudtam olvasni, idilli volt. Ekkor jött az a tapasztalás, hogy nagyon kevés olyan könyv van, amelyhez nyúlhatok a kérdéseimmel. Rájöttem arra is, hogy bár tíz éven át beszélgettem írókkal, azt sosem kérdeztem meg, hogyan tudtak megírni egy könyvet, magukra zárni a dolgozószoba ajtaját, amikor kisgyermekük volt. A nők felé fordult az érdeklődésem: most írom össze 2025 számomra kedvenc olvasmányait, és azt látom, csupa nő a szerző.
Ha már a nők szóba kerültek: a bookazine-ban erős a női hang, Szél Dávid, Simon Márton és Pál Márton törik csak meg. Szándékoltam inkább az anyaság, mint a szülőség a téma?
Szerintem nem a szülővé válás a legnehezebb, hanem a családdá válás, amiben pedig a férfinak, az apának is komoly szerepe van. A podcastben épp ezért fontosak a férfiak, a párok is, de a bookazine-ban valóban inkább az anyaság került előtérbe. Amikor azonban férfi a megszólaló, az hangsúlyos. Szél Dávid interjúját nagyon szeretem, azt, ahogy behozta az apát a képbe, ezzel együtt a szerepváltást, valamint azt, hogy milyen ma egy magyar családmodell – és hogy milyennek kellene lennie.
Említetted, hogy minden kérdéseddel könyvekhez fordulsz – az anyaság kapcsán is csak ez a forrásod?
Sosem voltam, nem is vagyok interneten kutakodós anya, ez nincsen a rutinomban. Előbb kérdezem a családomat, a közei barátaimat, mint hogy az internethez forduljak, másrészt a könyvekben keresem a választ, ha már felismertem, mivel állok szemben.
Az Ezt senki nem mondta! podcast és bookazine kapcsán megismert történetek közül van kedvenced, olyan, amely markánsan megragadja a szülőség lényegét?
Mindegyik beszélgetésből ki tudnék emelni ilyesmit. Nagyon különböző életkorban, élethelyzetben levő emberekkel beszélgettem, a gyerekek száma is eltért, de ezek a találkozások azt erősítették bennem, hogy a szülővé válásnak vannak nagyon egyetemes, mindenkit érintő sarokpontjai, de a saját, önazonos megoldásaink csak rajtunk múlnak.
Steigervald Krisztiánt is kérdeztük a szülőségről – olvasd el ezt az interjúnkat is!
