Egyre többször fordul elő, hogy a szülők csak kettesben, sőt, akár az egyik szülő csak egyedül, a család nélkül megy el nyaralni. Ez nem önzőség, sőt, adott esetben az egész család érdekét szolgálja.
A nyaralás talán minden család egyik legkedvesebb elfoglaltsága. A gyerekek és a szülők önfeledten együtt szórakoznak, miközben kapcsolatuk is erősödik. Legalábbis egyes esetekben, vagy elképzeléseinkben. A gyerekekkel közös nyaralás ugyanis sokszor nem a pihenésről szól, a szülőnek ilyenkor is teljes erőbedobással kell ellátnia feladatait. Éppen ezért sokakban megfogalmazódik az érzés: jó lenne a gyerekek nélkül is elmenni egy kicsit, sőt, akár egyedül. De ez mennyire normális?
A szülő és a gyerek kapcsolata
Természetesen nem mindegy, milyen korú gyermek mellett fogalmazódik meg valakiben ez az igény. Egy csecsemőt nem lehet napokra magára hagyni, de egy-egy órára rá lehet bízni a nagyira.
Egy iskolás korú gyerek esetében a helyzet már egészen más, míg a kamaszok megint más következtetéseket vonhatnak le ebből a lépésből. Vajai Flóra pszichológus kiemeli, hogy helyénvaló, ha szeretnénk kicsit önmagunkra is figyelni.
Miért dönthet valaki úgy, hogy egyedül nyaral?
„Ennek a témának az átgondolásánál nagyon fontos, hogy összetetten tekintsünk a kérdésre. Sok szempontot érdemes figyelembe venni, de ha van egyfajta tudatosságunk, sok pozitív hozadéka lehet az egyedül nyaralásnak az egész család számára” – mondja a szakértő, hozzátéve:
ha szeretnénk jól átgondoltan dönteni, mindenképp jó, ha szem előtt tartjuk a gyermek életkorát, hogy milyen gyakran történik az egymástól való elszakadás, és az utazástól függetlenül milyen a szülő és gyermeke közti kapcsolat.
„Ez utóbbinál többek között a kötődési mintázatra, a hétköznapokban együtt töltött minőségi időre, a kapcsolódási lehetőségekre, és arra is, hogyan reagál a gyermek olyan helyzetekben, amikor külön töltünk időt egymástól” – fűzi hozzá a pszichológus.
Fontos a gyermek életkora
A szakember szerint a gyermek életkorát és pszichés érettségét mindenképpen szem előtt kell tartani a döntés meghozatalánál. Csecsemőkorban természetes igény a gondozó fizikai és érzelmi közelsége, emiatt az édesanyák részéről az egyedül töltött nyaralás igénye is ritkábban merül fel. Ebben az időszakban a hosszabb vagy gyakori távollét bizonytalanságérzést, akár döccenőket is okozhat a szülő-gyermek kapcsolatban. Persze itt is fontos megemlíteni, hogy az élet hozhat olyan helyzetet, amikor hosszabb ideig kell távol lenni a babától.
Ilyenkor nagy erőforrás lehet anya és gyermeke számára is, ha a kicsi szerető, biztonságos közegben tölti az időt, és érzelmi, fizikai szükségletei ki vannak elégítve.
A kisgyerekeket már otthon lehet hagyni a nagyival?
„Kisgyermekkorban is érdemes figyelembe venni a gyermek érettségét abban a tekintetben, mennyi külön töltött idő fér bele mindkét fél számára. Ez nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk a feltöltődésről, de érdemes mérlegelni a gyermek teherbírását. Rövidebb időszakok, például babakorban pár óra vagy egy-egy nap – amíg egy szerető, a gyermek jelzéseire érzékeny személy van a gyermekkel – már adhat egy kis lehetőséget az édesanyának az öngondoskodásra” – emeli ki Vajai Flóra, aki szerint
ha felkészítjük, bevonjuk a gyermeket a folyamatba, és életkorához mérten elmondjuk, mi és miért fog történni, mikor várhatja vissza a szülőt, az újratalálkozás után pedig lehetőséget kap arra, hogy beszéljen az élményeiről vagy játékon keresztül dolgozza fel azt, az összességében jó modell is lehet számára.
Nagyobb gyerekkel más
Ahogyan nőnek a gyerekek, úgy lesz számukra is más jelentése annak, ha a szülők, vagy akár csak az egyikük egyedül megy el nyaralni. Míg eleinte a hazavárás élménye a fontos, később már az önismeret és önértékelés folyamata is megjelenik előttük.
Milyen hatással lehet ez a kapcsolataira és a gyerekekre?
Iskoláskorban jó alkalom lehet ez a bizalom kifejezésére is. Itt is – ahogy kisebb és nagyobb gyerekeknél – fontos, hogy a külön töltött idő alatt a gyermek biztonságban érezze magát nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is. Sok gyereknek segít, ha tudja, mikor és hogyan tarthatja a kapcsolatot a szülővel (például videó- vagy hanghívás formájában, esetleg rajz, képeslap küldésével).
Nagyobb, kamasz gyerek esetén a szülő egyedül töltött nyaralása lehet példaértékű abban is, hogy megmutatja: lehet teret adni a saját igényeinknek, nem kell mindig tökéletesen megfelelni a ránk nehezedő elvárásoknak.
„A gyermekek életkori és egyéni sajátosságainak, igényeinek figyelembevételével önmagában az egyedül elutazás ténye nem csorbítja a szülő-gyermek kapcsolatot – sőt, sok szempontból erősítheti is azt, hiszen a gyermekek egy békésebb, kiegyensúlyozottabb, jelen lévő szülővel kapcsolódhatnak a mindennapokban” – mondja Vajai Flóra.
Kapcsolati kérdés
Idehaza sem túl jók a statisztikák, ha a házasságok tartósságáról van szó. Ennek egyik oka, hogy a párokat maga alá temeti a sok szerep, aminek meg kell felelniük. A munkahelyi elvárások és a gyereknevelés már önmagában is kitölti a napot, de a háztartást is vinni kell, és a szülői munkaközösség vagy más feladatok sem várhatnak sokáig.
A párkapcsolatban így nem mindig jut idő a férfi-nő kapcsolódás megélésére, ami hosszabb távon komoly probléma lehet. Attól, hogy valaki családot alapít, még nem szűnik meg nőnek vagy férfinak lenni – és ezt érezni, éreztetni is kell.
A külön nyaralás jót tehet a szülők kapcsolatának?
Vajai Flóra szerint éppen ezért a szülők kapcsolata egy másik fontos szempont lehet a kérdés átgondolásánál. Ha a szülők együtt, a gyerekek nélkül mennek nyaralni, az a párkapcsolatukra nagyon jó hatással lehet.
A gyermekes családok hétköznapjaiban sokszor a rengeteg teendő miatt háttérbe szorul a kapcsolat ápolása, pedig az egész család, a gyerekek jólléte szempontjából is lényeges, hogy erre figyelmet fordítsunk.
Erre jó alkalom lehet egy közös nyaralás, ahol a pár tagjai újra férfiként és nőként kapcsolódhatnak egymáshoz, nem pedig szülői szerepeiken keresztül.
Rossz ember vagyok, ha megjelenik az igényem?
Ha egy felnőtt, családos ember úgy dönt, gyerekek nélkül megy nyaralni, gyakran így is kap ferde pillantásokat. Ha pedig az igénye az, hogy egyedül, a párja és a gyereke nélkül tegye ugyanezt, az már sok esetben felhördülést is kivált a környezetében.
Olyan társadalmi normákkal kell ugyanis szembemennie, amelyeket sokan nem szeretnek, de ettől még betartják azokat.
Miért elutasító az ilyen pihenésekkel szemben a társadalom?
„A mi kultúránkban még mindig erősen él az önfeláldozó anya ideálképe. Eszembe jut néhány évvel ezelőttről a közösségi médiában, anyák napja környékén terjedő kedvesnek szánt üzenet:
„Szuperhősök vagytok, anyukák!”
Kellemetlen érzéssel töltött el mindig ez a mondat, mert sűrítve jeleníti meg azt a lehetetlenül sokrétű elvárást, ami annyira mélyen beivódott a köztudatba, hogy észre sem vesszük, mennyire a mindennapjaink része lett. És nem arról van szó, hogy ne lenne sokszor heroikus az a rengeteg energia, jelenlét és gondoskodás, amit az édesanyák végeznek – de milyen jó lenne, ha a támogató rendszerek, közösségek és társadalmi körülmények megtartanák annyira az édesanyákat, hogy lehessenek emberiek, ne kelljen szuperhőssé válniuk ahhoz, hogy értékeljék őket” – magyarázza a pszichológus.
Ez a külső elvárás sok esetben belsővé is válik. Emiatt sok édesanyában bűntudat ébred, ha önmagára, a saját jóllétére is szeretne időt szánni – aminek egy kevésbé megszokott formája lehet az egyedül töltött nyaralás.
„Az utóbbi években érzékelhető pozitív elmozdulás a szülők mentális jóllétére fordított figyelemben: egyre több hang meri kimondani, hogy az önmagunkról való gondoskodás nem luxus, hanem lelki egészségünk egyik alapfeltétele. Egy kiegyensúlyozott szülő gyermekeivel való kapcsolatában is más minőségben tud jelen lenni, így az édesanya vagy édesapa mentális jólléte a gyermek érdeke is” – fejti ki Vajai Flóra pszichológus.
Ha tetszett ez a cikk, olvasd el, hogy mekkora jelentősége is lehet egy utazásnak.
