Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A mese oldja a feszültséget, segít, hogy lezárd a napot, és a gyereked is könnyebben beszél majd a napközben történt eseményekről. A pszichológia nem véletlenül alkalmazza a történetek gyógyító erejét.
Sárvári Töttős Györgyi magyar szakon végzett, majd másoddiplomásként lett tanácsadó szakpszichológus. Jó ideig nem találta az irodalom és a pszichológia ma már egyértelmű metszéspontjait, ám idővel ráébredt, milyen sokat segítenek a történetek a traumák feldolgozásában. Azt mondja, nincs olyan problémánk az életünkben, amire ne lenne ott a megoldás a mesékben.
Nincs korhatár, ott vannak a válaszok
A mesék segítenek, hogy a gyerek feldolgozza a félelmeit, fejlődik általa az érzelmi intelligenciája, és a szókincse is. Egy amerikai kutatás szerint, azok a gyerekek, akiknek a szülei olvasnak mesét esténként, 290 ezerrel több szóval találkoznak ötéves korukig, mint azok, akiknél ez a rituálé kimarad.
„Én már várandósan is olvastam fel a gyerekeknek, és az életem során több olyan epizód volt, amikor az irodalom, a történetmesélés jelentette a kapaszkodót, a mentsvárat” – magyarázza Sárvári Töttős Györgyi meseíró pszichológus. „Tanácsadó szakpszichológusként az emberek életében jelentkező normatív krízisekkel foglalkozom, a valós, hétköznapi problémákkal, a kistinitől a nagymamáig. A meseolvasásnál nincs korhatár, bárki megtalálhatja benne a válaszait.”
Ugyan a szakember nemcsak népmeséket alkalmaz a terápia során – hiszen ő maga is ír meséket –, de azt mondja, Bajzáth Mária, Zalka Csenge Virág vagy éppen Boldizsár Ildikó gyűjtéseiben talán nincs is olyan nehéz helyzet, amire a mese ne szolgálna útmutatóul az életünkre. És erre általában nem csak a gyerekek nyitottak.
A jó harag és a rossz harag
A mese – és legfőképpen a népmese – nagy titka, hogy emberöltők bölcsességét rejtik a sorai.
„Mindig akad olyan szereplő, akivel tud az olvasó azonosulni” – magyarázza Györgyi. „Emellett megment minket attól az illúziótól, hogy munka nélkül fel lehet érni a csúcsra, hiszen a mesékben általában próbákon kell keresztülmenni ahhoz, hogy végül elnyerjük a vágyott jutalmat.”
A történetben mindig van egy átmeneti mélypont, aztán a főszereplő megoldást talál rá. És ez a mi életünkre is igaz; hiszen amit ma nagy problémaként élünk meg, arra talán öt év múlva már nem is fogunk emlékezni.
A mesék bölcsességét felnőttkorunkban is érdemes megfogadni.
„Sokszor ajánlok Lázár Ervin-meséket a felnőtt klienseimnek, az egyik kedvencem közülük a Szegény Dzsoni és Árnika. Ebben van egy rész, amikor a király azt kéri, hogy az udvarmester számoljon el 5000-ig, mielőtt kivégzik a kérőket. Aztán, mire elérnek 5000-ig, kijön a palotából, hogy ugye nem vágták le senki fejét. Milyen szép példája ez annak, hogy van jó harag és rossz harag, és a rossz haraggal – ha hirtelen döntünk – nagy bajokat okozhatunk.”
A gyászmunkában is segít
A mesék esetében nincsenek kész receptek; ha a gyereket rémálmok gyötrik, vagy elvesztette a nagymamáját, nem egyértelmű, melyik mese segít majd neki. Ezért is érdemes sokat olvasni; hiszen leszűrhetjük, hogy ránk, a gyermekünkre melyik történet van jó hatással. Az a mese, amelyik a szívünkbe talál, szerepmintát ad, ötletet egy probléma megoldására, és nem érzem magam többé egyedül a bajommal, hiszen lehet, a főhős hasonlóval küzd.
„A gyerekeknek, de sokszor a szülőknek is, sokat segíthet a gyászmunkában is a mese” – mondja a pszichológus. „Alkalmat ad beszélni erről a tabutémáról, megoldja a nyelvet. A láthatatlan fonál, a Nagypapa szigete, vagy éppen a Miú, Vau és a cikázó cickány vigasztaló történetek, melyek által enyhülhet a feszültség, a veszteség élménye. Nem csak a gyerekek, a felnőttek is megkönnyezik a történetet.”
Mesét olvasni nem letudandó feladat, és jó, ha az anya és az apa is kiveszi részét az esti olvasásból, hiszen ezzel a kapcsolatotok is sokat formálódik.
„Mindenkinek jólesik az egész napos rohanás után elcsendesedni, a felnőtteknek is kell az átmenet nappal és éjszaka között. Ez a rituálé lehetőséget ad, hogy felszínre bukkanjanak olyan események, amelyeket talán el sem mondott volna a gyerek, de a történetek kihozzák belőle. És hogy meddig olvassunk mesét? Amíg a gyerekünk igényli. Ha még 13 évesen sem öröm, hanem feladat az olvasás, olvassuk fel inkább mi a történetet. Mert az esti meseolvasásnak nem a gyakorlás, a tanulás a célja, hanem a szórakozás” – összegez Sárvári Töttős Györgyi meseíró pszichológus.
