Tényleg kinyúlt az anyja méhéből a műtött baba? Az igazság a híres képről, ami ma is botrányokat kavar

A magzatok méhen belül történő műtéte hatalmas adománya az orvostudománynak. Számtalan rendellenességet lehet helyrehozni segítségével, ráadásul egy kicsit beleshetünk a babák méhen belüli életének mindennapjaiba is.

Az ultrahangnak és más diagnosztikai eszközöknek hála még a várandósság idejében fel tudunk ismerni olyan rendellenességeket, mint a húgyúti elzáródások, tumorok, rekeszizomsérv vagy nyitott gerinc. Természetesen a műtétre sor kerülhet a születés után is, ám addig előfordulhat, hogy veszélyes állapotba kerülnek. Rekeszizomsérv esetén például a fejlődő baba belső szervei a lyukas rekeszizom miatt a hasból a mellüregbe kerülhetnek, s ez akár rosszul fejlődő tüdőt, szívet, legrosszabb esetben halált is okozhat. A magzatkori nyitott gerinc is felelős lehet komoly fejlődési rendellenességekért, akár bénulásért, vízfejűségért vagy elhalálozásért. Jelentős lehetőség tehát, hogy pár évtizede tudunk és merünk méhen belül is műteni. Az ilyen beavatkozások azoknak az ikreknek is esélyt adnak az életre, akik a közös méhlepény okozta gondoktól nem tudnak megfelelően fejlődni. Ugyanilyen hasznosak lehetnek a köldökzsinór erén keresztül bejuttatott gyógyszerek is magzati szívritmuszavar vagy épp Rh-összeférhetetlenség esetén. 

A technika folyamatos fejlődése miatt a baba és a mama esélyei is egyre javulnak: az első, méhen belüli rekeszizomsérv-operációt San Franciscóban végezték el 1989-ben. Azóta már odáig fejlődött a tudomány, hogy endoszkópos úton, a méh felvágása nélkül is sikeres lehet a beavatkozás. Egyelőre azonban gyakoribb az olyan operáció, ahol a méhet a császármetszéshez hasonlóan felvágják. Kétféle, méhen belüli műtéti eljárást különböztetünk meg. Az egyik során a baba – általában a terhesség 28. hetében – a méhen belül marad, ám komolyabb beavatkozásokhoz ki is kell emelni onnan. Itt már magasabb fertőzési és koraszülési kockázattal kell számolni, de még így is dönthetnek úgy a szülők, hogy megéri vállalni az eljárást. S milyen jó, hogy így tesznek! A most 21 éves Samuel Armas, akiről világhírű fénykép készült még a születése előtt, valószínűleg nem élne, ha annak idején nem operálják meg. 

A világon szinte mindenki ismeri Michael Clancy fotóját a kis Samuelről
A világon szinte mindenki ismeri Michael Clancy fotóját a kis SamuelrőlMichael Clancy / Wikipedia

1999-et írtunk, a kis Samuel pedig épp fejlődésének 23. hetén tartott. A korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy súlyos, az életét veszélyeztető rendellenességgel, nyitott gerinccel küzd, amit még odabent meg kell műteni. Az operációra augusztusban került sor az amerikai Vanderbilt egyetemen. Mivel nagyon fontos eljárásról volt szó, Michael Clancy fotós is jelen lehetett a műtőben. Az orvos, dr. Joseph Bruner  sikeresen elvégezte a beavatkozást és éppen zárta vissza a méhet, amikor Samuel kicsi keze kicsúszott. Bár a legenda szerint magától nyúlt ki és szorította meg az orvos ujját, valójában a doktor fogta meg a kis praclit és helyezte vissza a méhbe. Az anya és a baba is érzéstelenítőt kapott a műtét idején, ezért sem történhetett meg az a csoda, amit a legtöbb abortuszellenző azóta is zászlóként lenget. A világhírű kép azonban így is elkészült és járja a maga útját azóta is. A történet igazi főszereplője, Samuel azonban fittyet hányva a pró és kontra érvekre szépen fejlődött tovább, és még abban az évben decemberben világra jött. Most 21 éves, s bár küzd néhány problémával, a nyitott gerinc nem szerepel köztük.

Apró kezek egyébként máskor is csúsznak ki a méhen belüli operáció vagy akár a császármetszés esetén, 2013-ban például ez a videó vált igen népszerűvé emiatt: 

2014-ben hazánkban is végeztek méhen belüli műtétet a Pécsi Tudományegyetem szülészeti klinikáján. Nem egy, hanem két magzat életét mentetették meg, akik egypetéjű ikrekként közös méhlepényen osztoztak. Egy úgynevezett iker-iker transzfúziós szindróma alakult ki náluk, azaz az érösszeköttetéseken keresztül az egyik baba folyamatosan vért ad át testvérének. Ez a magzatvíz mennyiségén is látszik, a fogadó donor magzat több liter magzatvízben úszkál, míg másikuknak alig jut. A szindróma olyan idegrendszeri károkat okoz, hogy az esetek többségében egyik baba sem éli túl. Ezért volt olyan fontos, hogy a terhesség 22. hetében megműtsék őket. A beavatkozást dr. Molnár Gábor szülész-nőgyógyász végezte: endoszkópot vezetett a méhbe és lézerrel elégette azokat az ér-összekapcsolódásokat, amelyek a közös keringést fenntartották a babák között. Az operáció sikerült, a kicsik egészségesen fejlődtek és születhettek meg. 

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek