Különleges együttműködés alakult ki 2001-ben egy angliai kórház orvosai és a Ferrari Forma–1-es csapat között: utóbbi segített az egészségügyi szakembereknek abban, hogy gördülékenyebben és kevesebb hibával juttassák el a csecsemőket a műtőből az újszülött intenzív osztályra.
A legtöbb embernek, ha a Forma–1-re gondol, nem az jut az eszébe, hogy a sportág emberéletek megmentéséhez járult volna hozzá. Sőt, inkább az ellenkezője: rengetegen haltak meg az őrült száguldással járó versenyzésben, ahol a kanyarok bevétele, az előzések és a kerékcserék során nemhogy minden másodperc, de minden tized- és századmásodperc számít.
Egy váratlan ötlet
Az idő és a hibátlan, gördülékeny munka még sokkal, de sokkal fontosabb, amikor újszülöttek élete a tét. Az 1990-es évek második felében azonban súlyos problémával néztek szembe az angliai Great Ormond Gyermekkórházban (GOSH – Great Ormond Street Hospital). Az 1852-ben alapított intézmény volt az első gyermekkórház az országban, és története során mindig büszke volt arra, hogy első osztályú ellátást nyújt. Épp ezért érezték elfogadhatatlannak, hogy kifejezetten magas a veleszületett szívbetegség miatt megműtött újszülöttek körében a halandóság.
A kritikus művelet
A kórházban az 1990-es években lefolytatott vizsgálatok rámutattak: egy sikeres operáció után az egyik legkritikusabb művelet a csecsemő átjuttatása a műtőből az újszülött intenzív osztályra – ez alatt nő meg a legjobban a hibalehetőségek kockázata. Marc de Leval professzor azután jutott erre a következtetésre, hogy két év videófelvételeit elemezte.
2001-ben, egy különösen kimerítő nap végén Alan Goldman és Martin Elliott, a GOSH két orvosa lerogyott a televízió elé. Épp egy Forma–1-es futam ment a tévében: a versenyautók száguldását olykor egy-egy boxkiállás szakította meg. Ahogy a kocsik megálltak, lenyűgözte az orvosokat, hogy a csapat tagjai pár másodperc alatt nemcsak kereket cserélnek, de olykor kisebb javításokat is elvégeznek. Mindenki tudta a dolgát, minden mozdulat megtervezett, ezerszer begyakorolt, tökélyre fejlesztett koreográfia szerint zajlott.
„Ha ők meg tudják csinálni, miért ne tudnánk mi is?”
– gondolta magában az egyik orvos, és a kérdés ötletté fejlődött. Felhívták a Ferrari Forma–1-es csapatát, akik azonnal felajánlották segítségüket. A Ferrari mérnökei és a boxcsapat tagjai elemezték a kórházban készült videófelvételeket, és több fázisban konzultáltak az egészségügyi szakemberekkel.
Tánckoreográfus is segített az orvosoknak
Egy újszülött szívműtétje után az apró, sérülékeny testtel együtt számos technikai szerkezetet is mozgatni kell: a többi között lélegeztetőt, infúziót, különféle megfigyelő műszereket – ezeket előbb a műtő rendszereiből a hordozható berendezésekre kell kapcsolni, majd az intenzív osztályra érve ismét mindent transzferálni kell. Mindeközben a sebészcsapatnak rengeteg fontos információt is közölnie kell az intenzíven dolgozókkal.
Az F1-es szakemberek étékelése a videók alapján lesújtó volt: az átadás rosszul kivitelezett, koordinálatlan és zajos, ráadásul nincs egyértelmű vezetője a műveletnek.
Az orvosokat ugyanakkor lenyűgözte az olaszországi látogatás során a boxcsapat tagjainak munkája. Közelről figyelhették meg, hogy mindenkinek pontosan meghatározott feladata van, amelyet a tökéletességig begyakorolt. Minden lépésnél egyértelmű, hogy kinek a szava dönt, a lehetséges hibákra pedig előre kidolgozott válaszprocedúrákat alakítottak ki.
Noha a kórházban folyó munka és egy csecsemő eljuttatása a műtőből az intenzívre sokkal összetettebb folyamat, mint egy boxkiállás, így is rengeteg eredménye lett az együttműködésnek. Új átadási protokoll készült, amelynek rövidített, egyoldalas változatát kifüggesztették, hogy bárki gyorsan átolvashassa, így tisztában legyen a fő feladatokkal. Az új protokollt be is gyakorolták, a minél gördülékenyebb együttműködés érdekében
egy tánckoreográfus is részt vett a „próbákon” – abban segített, hogy az egészségügyi szakemberek ne akadályozzák mozgásukkal egymás munkáját.
Az új irányelvek azt is pontosan meghatározták, hogy kik vezetik a műveletet: az átadás nagy részében az altatóorvos szavára kell hallgatni, egészen addig, amíg ő át nem adja a gyeplőt az intenzív terápiás szakorvosnak.
Tényleg segített a Forma–1-es protokoll
Az új rendszernek meg is lett az eredménye: az átadás ideje átlagosan 10,8 percről 9,4-re csökkent, és a hibák száma is mérséklődött. Az új protokoll bevezetése előtt 27 átadásból 9 során, vagyis az esetek 39 százalékában történt legalább egy technikai vagy információátadással kapcsolatos hiba.
Az F1-es csapattal történő konzultációk és az azokat követő reformok után ez az arány 11,5 százalékra csökkent (27 esetből 3).
Nem ez volt az egyetlen eset, amikor Forma–1-es csapat segített orvosoknak. A Williams a Walesi Egyetemi Kórháznak adott tanácsokat ahhoz, hogy hatékonyabbá tegyék az újszülöttek újraélesztésének folyamatát. Bevezették a műtők egységes belső elrendezését, és a szükséges eszközöket és berendezéseket tartalmazó kézikocsik felszereltségét is sztenderdizálták. Így az orvosok mindig tudhatják, hogy mit hol találnak. A kommunikációs technikákon is változtattak: a legtöbb szituációban
beszéd helyett kézjelekkel adják át egymásnak a szakemberek a legfontosabb információkat
a kritikus pillanatokban, amikor minden tizedmásodperc számít, és nincs helye félreértésnek. Átalános gyakorlattá vált az is, hogy a beavatkozások után a készült videófelvételeket kielemzik, hogy rávilágítsanak az esetleges hibákra, és tovább tökéletesítsék a gyakorlatot.
Úgy tűnik tehát, hogy minden előzetes várakozás ellenére van közös aspektusa a Forma–1-nek és az orvostudománynak – mindkettőben akadnak olyan helyzetek, amelyekben a csapatmunka, a gyorsaság és a pontosság elengedhetetlen.
A Forma–1 egyik leghíresebb pilótája, Michael Schumacher 2013 decemberében szenvedett súlyos síbalesetet. Most ennyit lehet tudni a hétszeres világbajnok állapotáról.
