Nem akkor vagy jó anya, ha mindent egyedül csinálsz: engedd oda az apát is!

Te nem értesz hozzá, inkább add ide! Vigyázz, még bajt csinálsz! Ugyan, fogalmad sincs semmiről! Gyakran ezeket a mondatokat kapják azok az apák, akik ugyan szeretnének részt venni a gyereknevelésben már a baba újszülött korától, mégsem engedik oda őket a kicsihez. Így hogy alakuljon ki az apa-gyerek kapcsolat?

Szülőnek lenni nem egyemberes feladat. Óriási felelősség, napi huszonnégy órás készenlét, folyamatos gondoskodás. Az apák ugyanolyan jól képesek erre, mint az anyák: pelenkáznak, büfiztetnek, altatnak, játszanak a gyerekkel. Akkor miért szorítjuk ki őket ebből a szerepből? Sok esetben a körülöttünk keringő tévhitek miatt. Amik azt mondják, csak akkor vagy jó anya, ha belepusztulsz a gyereknevelésbe, az alváshiányba, a fáradtságba. Amik azt állítják, hogy ehhez a férfiak nem értenek. Léder László pszichológus, az Apa Akadémia nonprofit szervezet alapítója, maga is két kislány édesapja, rendszeresen találkozik ezzel a jelenséggel. Tudományos kutatások segítségével járjuk végig, mi áll mindezek hátterében.

Láthatatlan programok futnak bennünk arról, milyen egy jó apa vagy jó anya, ráadásul ezek koronként változnak. Amikor megszületik a baba, akkor a tanult, modern gondolkodású és felvilágosodott párok is visszacsúsznak a hagyományosnak tartott anya-apa szerepbe, ezt hívjuk retradicionalizálásnak – magyarázza a szakember. Ennek egyik oka a társadalmi berendezkedésünk, ami meghatározza, milyen egy ideális szülő. Azt halljuk, hogy mivel a gyereket az anya hordja ki, ezért a babának sokkal mélyebb kapcsolata van vele, és csakis ő képes megérteni, gondoskodni, életben tartani őt. Vele alszik, őt hiányolja, keresi, ő eteti, az apa csupán egy kísérő.

Szakemberként tudjuk, hogy ez nem igaz. Komoly kutatások támasztják alá, hogy már azt is nehéz eldönteni, hogy ki szeretne jobban gyereket: a férfi vagy a nő. Ugyanannyi arányban vágynak a férfiak a szülői szerepre, amennyire az nők, sőt a testvérek esetében ők szeretnék jobban a második-többedik babát. Az a tévhit, ami szerint csakis a nők vágynak gyerekre és bennük valamikor kötelező jelleggel bekapcsol ez az ösztön, nagyon nehézzé teszi a gyerekvállalást, hiszen magányos műfajjá degradálja. Mintha ezt a férfiakra csak rákényszerítenék. Pedig a terhesség alatt az apa jelenléte jó hatással van a magzat egészségére, szülés után az apák is lehetnek depressziósak. Nekik is kialakul az apai ösztönük. A baba hatodik hetére az apák ugyanolyan pontosan ismerik fel, miért sír a gyerek, mint az anyák. Tehát semmilyen értelemben sem az a világ rendje, hogy anya a gyerekkel foglalkozik, apa pedig gondoskodik az egzisztenciáról, és csak később lesz köze a gyerekhez. 

Apa és fia jó kapcsolata csecsemőkorban kezdődik
Apa és fia jó kapcsolata csecsemőkorban kezdődikcnicbc / Getty Images Hungary

Érdemes megnézni, honnan hozzuk ezeket a mintákat. Vajon miért gondoljuk azt, hogy már a barlangban az ősember is elment mamutra vadászni, a nő meg otthon főzött, dajkálta a gyerekeket és szedte a bogyókat? Bizonyítékaink vannak rá, hogy őseink együtt vadásztak, nők és férfiak egyaránt, hiszen ehhez a „gyengébbik nemnek” rengeteg képessége volt. A gyereknevelést sem hagyták csupán az anyára, sőt a történelemben is azt látjuk, hogy a nagycsalád, a dajkák segítették a szülőket, és az apák is részt vettek a nevelésben. Akkor mire fel gondoljuk azt, hogy a hagyományos szerepek szerint a jó anya mindent egyedül csinál, a jó apa pedig jókora távolságból szemléli mindezt? A mai társadalmi képünket akarjuk igazolni, de tévesen. 

Ha mi másképp szeretnénk csinálni, akkor kvázi át kell lépnünk a saját árnyékunkat. Ehhez pedig rengeteg belső munkára van szükség. Látni és érteni, milyen mintát hozunk magunkkal, milyet cipel a párunk, és ehhez képest mi szülőként mit szeretnénk megvalósítani a saját családunkban. 

Nem baj, hogy az apák másképp csinálják

A férfiakról nehezen hisszük el, hogy ők is képesek gondoskodni akár egy újszülöttről is. Pedig minden képességük megvan hozzá, sőt már a várandósság alatt rendszeresen álmodnak is a gyerekükkel. Szülés után amint kialakul az apa-gyerek kapcsolat, a saját nevelési-gondozási stílusuk, gyakorlottan teszik a dolgukat. Ám ez mindig különbözik az anyáétól. Nem ellentétes vele, csak különbözik tőle. Amíg ezt a férfi nem találhatja meg, addig feszültség lesz a szülők között: az apa tanácstalanul álldogál, mondván anya úgyis mindent jobban tud, anya viszont ideges és fáradt. 

Na jó, de a férfi nem tud szoptatni

A csecsemő körüli teendők felosztásánál gyakran hivatkozunk arra, hogy csak az anyuka tudja etetni a babát, így nyilván ő van vele a legtöbbet. Ismét egy tévhit arról, hogy ez a világ rendje. Régen sem kizárólag az anya etette a gyereket – folytatja a szakember. Amikor még nagycsaládokban éltünk, akkor vagy a rokonok, vagy a dajkák szoptatták a gyerekeket, tejtestvéreket az anyák mellett. A kizárólagos, igény szerinti szoptatással nincs semmi baj, hiszen erre van szüksége a fejlődő babának. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a gyerek még így is keresi az apa társaságát, jelenlétét az anya mellett. Igényt tart mindkét szülő gondoskodására. 

Szoptatni tényleg nem tud, de meg tudja nyugtatni a babát
Szoptatni tényleg nem tud, de meg tudja nyugtatni a babátJose Luis Pelaez Inc / Getty Images Hungary

A bensőséges apa-gyerek kötődés kialakulása pedig már az anyaméhben elkezdődik, a kicsi felismeri az apa hangját, emlékszik rá a születése után is, ismeri az illatát, megnyugszik a közelében, szeret vele aludni – az is tévhit, hogy csakis az anyával kell aludnia a babának. Az apa aktív jelenléte ráadásul nem engedi, hogy anya és gyermeke szinte patológiásan szoros kapcsolatba kerüljenek egymással. Ez ugyanis gyakran kikészíti az anyát és a gyereket is. Szükség van arra, hogy a fáradt, feszült szülőt rendszeresen felváltsa a friss társ, így a gyerek is könnyebben megnyugszik. Ráadásul a gyereket sokszor az anya azért nem tudja megnyugtatni, mert tejillata van és a baba állandóan mellen szeretne lenni, nem csak akkor, amikor éhes. Az apának nincs tejillata, így az ő karjaiban nem kapcsol be ez a reflex. Emellett az is belefér, hogy az apa lefejt anyatejjel etesse meg a babát, ettől ugyanúgy jól tud lakni és utána el tud aludni.

Az anyai féltékenység is akadály lehet

Amikor anyaként azt látjuk, hogy a gyerek az apához is ugyanolyan erősen kötődik, vagy éppen apásabb időszakát éli, belénk hasíthat a féltékenység. Önérzeti kérdésként kezeljük, félünk, hogy nem vagyunk elég jó szülők. Pedig az igazság az, hogy a gyerek az apához és az anyához is másképp kötődik. Nem innen vesz el és oda teszi, hanem mindkettőjükhöz másképp ragaszkodik. Az, hogy egy gyerek néha apás, néha inkább anyás, teljesen normális, csak elfelejtenek felkészíteni minket rá. Ha ezt megértjük, akkor az anya felszabadul, ha azt látja, hogy a gyerek a másik szülőjéhez is biztonságosan képes kötődni. Ketten vannak a feladatra. Nem kell állandóan a gyerek mellett lennie, hamarabb visszamehet dolgozni például részmunkaidőben. Azok az anyák, akik nem szorulnak be fél évre egy szobába a gyerekkel, sokkal jobb állapotban vannak mentálisan – és mellettük a csecsemőt gondozó apák is. Meg kéne erősítenünk a nőket abban, hogy akkor lesznek még jobb anyák, ha van mellettük egy kompetens apa is. Az apa-gyerek kapcsolat nem elvesz az ő anyaságukból, hanem hozzáad.

Az apa kárt tehet a gyerekben?

Nagyon gyakran hallom apáktól, hogy nem merik megfogni a babát, mert félnek, hogy fájdalmat okoznak neki, elrontanak valamit – folytatja Léder László. Meg is szoktam kérdezni, hogy egy egészséges, stramm babában milyen kárt tudnál tenni? Arra kell figyelni, hogy a fejét biztosan tartsuk, de ha ez megvan, többféle módon is tarthatjuk, ringathatjuk a csecsemőt. Ám azok a férfiak, akik ezt nem tanulták meg, senki nem oktatta őket erre, elbizonytalanodhatnak – pláne akkor, ha közlik is velük, hogy rosszul csinálják. Gyakran meg is szégyenítik őket azzal, hogy nem elég jó apák. Az elbizonytalanodás vagy a sebzettség miatt passzívvá válnak. Nem csak az anyák lelkében okoz károkat az ok nélküli kritizálás.

Nem baj, ha az apa a biztonságos módszerek közül egy másikat választ, mint az anya. A gyereknek ez biztosítja a világ színességét, és semmi baja sem lesz attól, hogy nem ugyanúgy tartják egész nap. Mindenkinek az a legjobb, ha az anya és az apa egy csapatot alkot, és nem ragaszkodnak mereven a sztereotípiákhoz. Váltják, nyugtatják, kiegészítik egymást, és nem a jó zsaru-rossz zsaru leosztásba csúsznak bele, képesek kilátni a feszült élethelyzetekből. Attól, hogy valaki férfi vagy nő, nem lesz kompetens vagy inkompetens szülő, ez személyiség, oktatás, családmodell kérdése. A nők semmivel sem lesznek kevesebbek attól, hogy engedik az apákat is érvényesülni, a gyerek pedig, akiről ugye az egész történet szól, csak nyerhet vele. 

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra