Mindig csak a jogaikkal jönnek, a kötelességeiket azonban nem ismerik – hangzik el oly sokszor egy-egy felnőtt szájából akkor, ha szóba kerülnek a gyerekjogok. Pedig nagyon is fontos lenne, hogy gyerekek és felnőttek is ismerjék a lehetőségeket és a határokat, amiket nem szabadna átlépni – szülőként sem.
Bárcsak minden gyerekhez csatolnának egy használati utasítást, miután megszületett! Ilyet azonban nem kapunk a csecsemő érkezésével. Ám ettől még léteznek szabályok, amelyek egyértelműen jelzik, mire van szüksége egy gyereknek, és mi az, amit senki sem tehet meg vele. Ahhoz, hogy a gyerekjogok minél szélesebb körben elterjedjenek, és a fiatalok is érthető formában megismerkedjenek velük, fontos, hogy felnőttek és gyerekek együtt dolgozzanak. Erről szól a gyermekjogi követek munkája. Szerepükről Németh Barbara, a Hintalovon Alapítvány programvezetője és a 17 éves Kerék Rebeka gyermekjogi követ mesélt.
Miért fontos a gyerekjogi követek munkája?
Gyerekekről gondolkodni csak velük közösen érdemes. Hogyan is tudnánk tenni értük, ha nem kérdezzük meg őket, hogy mik a problémáik, mire van szükségük? – válaszol Barbara. Rengeteget tanulunk abból, hogy elmondják a véleményüket, visszajeleznek a gyerekek számára készülő anyagainkról, vagy segítik elérni a kortársaikat. Mindenkinek, aki gyerekeket érintő kérdésekkel foglalkozik, érdemes bevonnia a gyerekeket a döntésekbe. Célunk is, hogy ebben támogassuk a szervezeteket, iskolákat, és segítsük elterjedni azt a kultúrát, ahol a gyerekeket partnernek tekintik és komolyan veszik.
Hogyan alakul a munkájuk Magyarországon és külföldön?
Külföldön nagyobb hagyománya van annak, hogy gyerekekkel közösen dolgozzanak. Ezek a szervezetek általában tanácsadó testületek, például a Eurochild vagy Magyarországon a Kék Vonal. Máshol alkalmi konzultációkat szerveznek gyerekekkel, de nincs folyamatos kooperáció. Ezek a for profit szektorban is előfordulnak. Recept ehhez sincs, a fontos az, hogy valóban érdemi szerepük legyen a gyerekeknek, és a tudásuk, tapasztalataik mentén, önkéntesen vehessenek részt a munkában. Ez általában nem tudatos, de ha nincs végiggondolva a gyerekek oldaláról, például nem kapnak elég információt, vagy nem olyan a környezet, ahol ténylegesen szabadon elmondhatnák, amit gondolnak, azzal csak „használják” őket. Ezért is fontos, hogy legyenek egy szervezetnek gyermekvédelmi irányelvei, melyekben ezt lefektetik.
A követekkel való munkánk akkor működik jól, ha valamiféle szimbiózist tudunk kialakítani. Ők segítenek nekünk a gyerekjogi programokban és képviseletben, mi pedig segítjük őket, hogy eljusson a véleményük a szakemberekhez, döntéshozókhoz, a felnőtt társadalomhoz. A Hintalovon 2016-os indulása óta folyamatosan vannak gyerekek nálunk – épp nemrég számoltuk össze, hogy eddig 34 gyerekkel dolgoztunk, és a legtöbben 1-2 évig önkénteskedtek –, de eddig még minden évben, félévben alakítottunk a programon, hogy megtaláljuk a jó elrendezést.
Mit csinál pontosan egy gyermekjogi követ?
Tanácsot ad nekünk, kampányol, kutat, cikket ír, előadást tart szakembereknek, felhívja a figyelmet a gyerekek nézőpontjára vagy segít népszerűsíteni olyan lehetőségeket, ahol a döntéshozók gyerekekkel konzultálnak. Idén például foglalkoztak a távoktatás helyzetével, a koronavírus miatti lezárások hatásával, a digitális biztonsággal, az iskolai erőszakkal is. Mindenki az érdeklődése szerint. Idén például két kutatásban is részt vettek. A gyerekek nethasználatáról szóló reprezentatív kutatásunkban a kérdőív kialakításában és az eredmények értelmezésében, képviseletében is fontos szerepük volt; egy másik, drámaalapú kutatásunkban pedig megfigyelőként, elemzőként is részt vettek.
Mit tartotok a legnagyobb sikereteknek?
2020 elején adta ki az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága az ajánlásait Magyarország számára, amiben felhívta a figyelmet azokra a kérdésekre is, amiket a gyerekek a legfontosabbnak tartottak. Az 5300 gyerek bevonásával az ENSZ számára készült Te hogy látod? jelentés és kampány, amit a követekkel közösen készítettük, idén a Civil-díj döntőse lett. Ennek eredménye, hogy idéntől már gyerek tagja is van az EMMI gyermekjogi tematikus munkacsoportjának. Nagyon büszke vagyok arra, hogy most már szinte minden programunk kollégái dolgoznak gyerek önkéntesekkel, egyre több saját kezdeményezést valósítanak meg nálunk a követek, és nemzetközi gyerekjogi fórumokon is szerepeltek, például a Chills konferencián. De a program hosszú távú hatását nézve talán az a legjobb, hogy minden 18 évet betöltő követünk szeretne a gyerekjogokkal foglalkozni vagy folytatni az önkéntességet. Óriási lehetőség és felelősség van ebben, hiszen akármivel foglalkoznak majd felnőttként, ez a munkatapasztalat nagyban befolyásolja a szakmai szocializációjukat.
Rebeka, miért jelentkeztél gyermekjogi követnek?
Tavaly ősszel, egészen véletlenül találtam rá erre a programra és a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványra is, de egyből megtetszett, és jelentkeztem – válaszol a fiatal lány. Már a kiválasztási folyamat is nagyon jó élmény volt kezdettől fogva, tetszettek a mentorok és a csapat is. Azt éreztem, hogy más fiatalokat is foglalkoztatnak olyan problémák, amik engem, és ezekről tudunk is beszélgetni, és tenni valamit ellenük. Olyan környezetet találtam, ahol megértenek, figyelnek rám, és elmondhatom a véleményemet, a közös munkának pedig eredménye van.
Milyen feladatokat végzel pontosan?
A közös munkánk önkéntes, tehát mindenki azért van itt, mert változást szeretne ezzel elérni. Mi választjuk ki, hogy melyik projektekben veszünk részt. Emellett a Követ Programnak van egy szervezett struktúrája is, általában kétheti rendszerességgel egy délután találkozunk. Ilyenkor különböző tematikákat beszélünk át, mint például az iskolai bántalmazás, az, hogy mennyire élvényesül a gyerekek véleménye, milyen változtatásokat szeretnénk az oktatási rendszerben. Néha kisebb projekteken dolgozunk, kis csoportokban. Emellett minden félévben futnak nagyobb projektek is, idén például az INCLUDE-projekt kapcsán drámapedagógia segítségével vizsgáltuk meg, hogy mire lenne szüksége a gyerekeknek, hogy biztonságban érezzék magukat. Ez nagyon érdekes volt, mivel mi kutatóként vettünk ebben részt. A projekt nemzetközi, más alapítványokkal és szervezetekkel dolgozva készül majd belőle szakmai anyag. Az Európai Unió gyerekjogi stratégiájával kapcsolatos konferencián is részt vettünk. Ez volt az első olyan alkalom, amikor ezen gyerekek is megjelentek, az EU különböző országaiból. Ezt hatalmas előrelépésnek gondolom, mivel beleláthattunk a stratégiába, abba, hogy milyen megoldások, ötletek, törekvések születnek a fennálló gyermekjogi problémákkal kapcsolatban. Nagy eredménynek és lehetőségnek tartom, hogy volt erre lehetőségünk, mivel fontos lenne, hogy a gyerekeket érintő problémákban maguk a gyerekek is szót kapjanak.
Miket látsz a legnagyobb problémának a gyerekjogok tekintetében?
Elsősorban azt, hogy sem a gyerekek, sem a felnőttek nagy része nem ismeri őket. Az edukáció hiánya kiszolgáltatottá teszi a gyerekeket. A gyerekjog egy eszköz, egy védőháló, ami ha szem előtt lenne tartva, sok helyzetet könnyebben tudnánk kezelni. Fontos lenne, hogy a szülők is tisztában legyenek ezekkel az alapvető jogokkal, és biztosítsák a gyereküknek minden helyzetben, hogy így is járjanak el (például iskolában, orvosnál, akár rendőrségen is). Az alapítvány is rengeteget tesz azért, hogy a tudás mindenki számára elérhető legyen. Különböző platformokon igyekszünk terjeszteni gyerekbarát módon megfogalmazott anyagokat, amiknek a készítésében mi is részt veszünk.
Mit tud tenni egy középiskolás, hogy jobb legyen a gyerekek helyzete Magyarországon?
Ez egy nehéz és komplex probléma, de úgy gondolom, mindenki tud tenni valamit. Elsősorban az edukáció és a tájékozódás az, ami nem kerül semmibe, de mégis nagyon fontos. Rengetegen nem is tudják, hogy milyen jogaik vannak bizonyos helyzetekben, akár kisgyerekek vagy már nagyobb iskolások, diákok. Pedig ezzel indulna az egész probléma megoldása, hiszen könnyebben fognak megvalósulni a jogaim, ha én is tisztában vagyok velük. Én az önkéntességben is nagy lehetőséget látok, rengeteg olyan szervezet és alapítvány van, amelyek fantasztikus programokat működtetnek. (Ilyen például a Bagázs vagy a Mosoly Kórház Alapítvány.) Hiszem, hogy ezek a tevékenységek tényleges változásokat is el tudunk érni.
Hogy látod, mennyire figyelnek oda a felnőttek a gyerekek véleményére?
A véleményhez való jog és a szólásszabadság alapvető emberi jog, mindenkit megillet. Emellett a másik meghallgatása az alapvető kommunikáció része. Kommunikáció nélkül pedig nem működnek az emberi kapcsolatok, a kisebb-nagyobb közösségek, a család sem. Nagyon nehéz kérdés, hogy mennyire hallgatják meg a felnőttek a gyerekeket, mivel ez általánosítás, és minden a helyzettől, környezettől és embertől is függ. Problémának látom, hogy a kommunikációba a felnőttek a gyereket sokszor nem veszik be, sokszor a feje fölött beszélik meg a dolgokat, nem úgy gondolják, hogy el kellene neki mondani, mi történik. Szerintem ez nagyon káros, és kevesen tudják, hogy a gyereknek joga van elmondani, amit gondol egy őt érintő ügyben, és joga van a megfelelő tájékoztatáshoz, ahhoz, hogy tudja, mi történik vele. A szülőknek meg kellene adniuk a gyerekeknek azt az érzelmi biztonságot, amelyben nyitottan tudnak kommunikálni és megérteni egymást. Szerencsére én olyan környezetben nőttem fel, ahol mindig meghallgattak, mindig megoszthattam a véleményemet, ez természetes volt. Úgy gondolom, hogy minden gyereket így kellene nevelni. Bátornak, a kritikus gondolkodásra, a másik meghallgatására és az önálló véleményre. Sajnos azt látom, hogy ez sok intézményben vagy családban nincs meg. A legtöbb iskolában a gyerekeket alárendeltként kezelik, nem fogalmazhatják meg, mit gondolnak, vagy sokszor félnek ezt megosztani. Szerintem ez egy nagyon rossz felállás a tanár és a diák között. Sokkal jobban működne a rendszer, ha a diákok véleményét, igényeit is figyelembe vennék, meghallgatnák a nehézségeiket.
Számodra mit jelentenek a gyerekjogok? Miért fontos, hogy ismerd őket?
A gyerekjogok számomra biztonságot jelentenek. Biztonságot, mivel minden gyereket próbálnak megvédeni az esetleges veszélyektől, kiszolgáltatottságtól, és ezt komplex rendszerben foglalják össze. Csodálatos belegondolni, hogy működne a világ, ha ezt tényleg minden esetben be is tartanák a szülők, tanárok és a gyerek környezetében lévő felnőttek. Hiszem, hogy fantasztikus generáció születne, ha ilyen környezetben tudnának felnőni a gyerekek. Szomorú látni, hogy ezzel szemben sok esetben ez mennyire nincs így, pedig a gyerekek másokra vannak utalva: a legkisebbek öntudatlanok, cselekvés- és döntésképtelenek. Azzal, hogy ismerem a saját jogaimat, biztonságban érzem magam. Tudom, hogy mit nem tehetnek meg velem, és tisztában vagyok azzal, én mit tehetek saját magam vagy valaki más védelméért.
