Egyre több helyen hallottam, hogy vadgesztenyével szuperül lehet mosni. A csábítóan olcsó (pontosabban ingyenes) és környezetbarát megoldásnak pont szezonja van, ezért kipróbáltam. Egy héten keresztül mindent vadgesztenyével mostam, a gyerek farmeroktól a színes ruhákon át a fehérekig. Eredmény a cikkben.
Amióta lelkes környezetvédőként folyamatosan keresem az infókat, hogy a háztartásban mit, mivel és hogyan lehet kiváltani környezetkímélő megoldásokra, egyre gyakrabban futottam bele az infóba: vadgesztenyével is lehet mosni. Én persze egy pillanatig sem hittem, de hát tudjuk, hogy amit elég sokszor ismételgetnek, az előbb-utóbb igaz lesz. Vagy legalább is elkezdenek benne hinni.
Én is így voltam a vadgesztenyével mosással. Egyrészt tényleg nem telt el nap, hogy valahogy elém ne került volna valakinek a lelkendezése: vadgesztenyével mosott, és milyen jól sikerült, másrészt viszont újságíróként mégiscsak feladatom a kételkedés, úgyhogy egy percig sem hittem benne őszintén. Ugyanis, ha a vadgesztenye tényleg tisztára mossa a ruhát, vajon miért költünk ennyi pénzt különféle mosószerekre?
Végül úgy döntöttem, hogy magam fogom eldönteni a kérdést: kipróbálom. Szerencsére van két nagy gesztenyefánk, így az előkészületek nem követeltek különösebb logisztikát. A családom pedig már rég megszokta, hogy időnként a fejembe veszek mindenféle furcsa dolgot, ezért a szemük sem rebbent, amikor megjelent a mosógép mellett egy kosár vadgesztenye, a tetején egy metszőollóval.
Egy csomó jó érv mellette
A vadgesztenye a szakirodalom szerint ugyanazért alkalmas a mosásra, mint a mosódió: szaponint tartalmaz, aminek egészen jó a tisztító hatása. Ráadásul, mivel itt terem, és nem kell Indiából idehozatni, az ökológiai lábnyoma is jóval kisebb, vagyis nagyjából nincs is neki olyanja. Nem beszélve arról, hogy teljesen ingyen is be lehet gyűjteni, vagyis egy fillérbe sem kerül. Ha pedig már az öblítőről is leszoktunk, és ecettel helyettesítjük, szinte teljesen költségmentesen moshatunk, igaz, a vizet és az áramot így is ki kell fizetni.
A metódus
Egy héten keresztül mostam vadgesztenyével. Ez a négytagú családunkban pontosan nyolc adag mosást jelentett, és volt benne minden: a nyolc éves fiam farmereitől kezdve a hófehérekig. Hogy egyenlő esélyekkel indulhasson a versenyben, mosásnál a 8 darab, metszőllóval felvágott gesztenye mellé tettem a mosógépbe mosószódát is, mert szoktam, és mert a gyári mosószer-mosószóda-ecetes öblítés kombóval mindig elégedett vagyok. Tehát csak egy paramétert változtattam: mosószer helyett vadgesztenyét használtam, minden mást változatlanul hagytam.
A teszt maga
Először elég óvatos voltam, a fiam farmereit dobtam a mosógépbe. Ezek pont úgy néztek ki, ahogy elképzeljük egy nyolc éves fiúgyerek farmereit a nap végén: a térdükön fekete és zöld foltokkal. Mondjuk, én ezekkel legendásan megengedő vagyok, úgy vagyok vele, hogy csodát én sem tudok művelni, ha nem jön ki a fűfolt első mosásra, majd kijön az ötödikre. Úgyis látszik azon a nadrágon, hogy mosva van-e, vagy sem.
Borzasztóan kíváncsi voltam az eredményre. Csodát ugyan nem vártam, de reménykedtem, mert a nulla forintos költség eléggé csábító, de főleg az, hogy a ház előtti fán terem a mosószer. Nos, a nadrágok térde a mosás után is kissé gyanús volt, száradás után viszont valahogy eltűntek a foltok, és egészen vállalható lett az eredmény. Mármint kisfiú nadrágokhoz képest.
A következő mosásra a feketéket dobtam a gépbe, 8 darab negyedekbe vágott, és mosózsákba zárt gesztenye társaságában. Az eredmény elég nehezen leszűrhető, mivel ugyebár fekete ruhákról volt szó. Ami mégis furcsa volt, hogy gyakorlatilag semmilyen illata nem volt a ruhának. Jó ideje nem használok öblítőt, mert szerintem gusztustalan trutyit hagy maga után a mosógépben, az illóolajjal felütött ecet viszont nem, sőt, még tisztítja is a gépet. A gyári mosószertől ugyanakkor mégiscsak volt valami illata a mosott ruhának – a gesztenyével mosottnak viszont semmi. Abszolúte semmi, sem kellemes, sem kellemetlen, semmilyen. Nem baj, napon szárítottam, így a végén mégis finom, friss hatása lett a ruhának.
Ez után jöhettek a kedvenc világoskék és zöld, majd a piros és rózsaszín ruhák. Itt azért már voltak elvárások. Egyrészt azért, mert ezek az én ruháim (muhaha), másrészt pedig azért, mert ezeken tényleg meglátszik, ha nem stimmel valami. Vagy legalább is én észreveszem.
Mivel én háztartás témában kimondottan kalandornak számítok, és jó sokféle alternatív mosási megoldáson túl vagyok már, tudtam, hogy nem árt résen lenni, nehogy akkor kapjak észbe, amikor már menthetetlenül elszürkült az összes ruhánk. Volt már rá példa. És valóban: egyáltalán nem voltak olyan szépek és élénkek a színek, mint ahogy azt megszoktam a gyári mosószerrel. Sem a kékek, sem a pirosak, és ez nem lehet véletlen.Itt egy kissé megbicsaklott a vadgesztenyébe vetett bizalmam.
Mindegy, ha már tesztelek, nem hagyhattam félbe a dolgot, betettem egy kevésbé kényes fehér mosást is: pamutpólókat, trikókat, csupa olyasmit, amit valami alatt hordunk, így nem virít szembe viselés közben. A fehér ruha mosása olyan, mint a pizzában a margherita: nincs félrebeszélés, mindent elárul a felhasznált anyag minőségéről.
Az eredmény elég gyászos volt, és bár én még reménykedtem, hogy a száradás után javul a helyzet, mint a farmeroknál, de nem.
Ez volt az a pont, amikor a férjem megérdeklődte, hogy akarom-e még erőltetni ezt a vadgesztenyés mosást, vagy belátom végre, hogy ez azért elég gyengécske eredmény? Már persze csak akkor, ha a tiszta ruhákat nézzük, egyébként tök jó, hogy tudnak barkácsolni a gyerekek gesztenyekukacot, meg ilyesmit, mert gyűjtöttem nekik egy csomó alapanyagot, szóval ne keseredjek el, a munkám nem volt hiábavaló.
Én meg úgy vagyok vele, hogy ha már a férjem is észreveszi, hogy a fehér ruhái nem fehérek a mosás után (sőt, itt-ott némi gyanús sárga folt is megjelent), akkor tényleg nem kell tovább erőltetni a dolgot.
Habár persze minden attól függ, hogy mik az igények. Ha a legfontosabb szempont az, hogy megmentsük a Földet, és ez után következik minden más (ami egyébként tényleg ajánlott és időszerű lenne már), akkor a vadgesztenye kiváló megoldás, mert annyira azért tényleg nem volt gáz az eredmény. Először. Ha viszont a legnagyobb jóindulattal sem tudunk leszokni a nemcsak tiszta, de tisztának is látszó ruháról, akkor én inkább valami más megoldás után néznék. Pálma például adott egy csomó jó tippet itt.
