Nem csak képzeljük, a babaillat tényleg létezik, és az agyunk szerint tényleg isteni. De mire jó mindez?
A babaillat csodálatos dolog, ezt akárki megmondhatja, akinek valaha egy futó kalandnál hosszabb viszonya volt bármilyen csecsemővel. Mi több, a finom babaillatot nem csak az alváshiánytól zombivá vált friss anyukák képzelik be, hanem mások is érzik (és szeretik), ezért szoktak a rokonok, barátok, sőt, néha akár ismeretlenek is engedélyt kérni, hogy odaszimatolhassanak a bébi fejéhez-nyakához.
Most pedig már azt is tudjuk, hogy ennek valódi oka van, nem csupán arról van szó, hogy elég sok felnőtt osztozik egy random babaszagolgatós perverzión. A babaillat ugyanis tényleg létezik, mi több, jó kis evolúciós trükk, ami segíti a csecsemők életbenmaradását.
"Lássuk be, az élet egy csecsemővel nem a legnagyobb buli. Alszanak, eszek, időnként tisztába kell tenni őket. És örülhetünk, ha nem visítanak óraszámra! Mégis, a legtöbb szülő számára a gyerek születése életének egyik legnagyobb élménye. Kell, hogy legyen valamilyen mechanizmus, aki segíti ezt az azonnali erős kötődést a szülők, különösen az anya , és a kisbaba között. Azt gondoljuk, a babaillat az egyik ilyen trükk, amivel ráveszik a szülőket, hogy etessék, öltöztessék, védelmezzék őket - magyarázta Johannes Frasnelli professzor a Science of Us-nak.
Annyira erős reakciókat vált ki a babák illata, hogy rengeteg felnőtt - főleg szülők - azt mondja, ez az általuk valaha is érzett legkellemesebb illatok egyike.
Frasnelli 2013-ban egy olyan kutatásban vett részt, amelyben azt vizsgálták, miképpen reagálnak a nők az újszülöttek illatára. Kollégáival 30 nőt vontak be, az asszonyok fele röviddel azelőtt szült, másik 15 nőnek még nem volt gyereke. Mindegyikükkel ugyanaz történt: a kutatók a nők számára ismeretlen, legfeljebb két napos babák illatát szagoltatták a kísérleti alanyokkal. Az eredmények azt bizonyították be, amit amúgy is mindenki sejtett: a babaillat varázslatos.
Képalkotó eljárásokkal mutatták meg: a résztvevő nők agyában a csecsemőszagolgatás aktiválta az agykéreg jutalmazásért felelős régióit. Mi több, ebben az sem számított, hogy volt-e már gyereke az illetőnek, vagy nem, mindkét nőcsoport agya ugyanúgy reagált a bébik illatára: úgy, ahogy egy különleges finomságra vagy éppen kábítószerre reagált volna.
Az anya-gyerek kötődés kialakulásában a szaglás, a látás és az érintés egyaránt szerepet játszik, ám ezek közül az illatok szerepe a legkevésbé látványos. Miközben erre jut a legkevesebb tudatos figyelmünk, a szagok nagyon is jelentős szerepet játszanak, szorosan kapcsolódnak az emlékekhez, tanuláshoz és érzelmekhez. Mindannyian tudunk példát mondani arra, hogyan hívott elő egy bizonyos illat emlékeket és/vagy érzelmeket, vagy, ahogy a kisbabás kísérletben, agyi jutalmazást.
A kutatók azt egyelőre nem tudják biztosan, mi okozza a kisbabák finom illatát, bár van rá néhány elmélet. Az egyik teória szerint az izzadtságmirigyekből jön, másik elmélet szerint a magzatmáz - a babákat a méhen belül borító zsíros anyag, amit szülés után lemosnak - illata marad meg hosszabban a szülés után.
Ami viszont biztos: az illaton alapuló kötődés mindkét irányban működik. Agyunk minden belélegzett illat bonyolult, láthatatlan jelrendszerét fejti meg, és testünk folyamatosan illatinformációkat pumpál a levegőbe, a stressz-szintünkről, betegségekről, más emberekkel való kapcsolatunkról. Korábbi kutatásokból már kiderült, a csecsemők is képesek illat alapján megkülönböztetni tenni a saját anyjuktól és a más nőktől származó anyatejet, és jobban kedvelik az olyan ruhadarabokat, amiket az anyjuk hordott. Az anyák cserébe kevésbé találják büdösnek a saját gyerekük kakiját, mint a más gyerekekét.
Ez az egész tulajdonképpen elég megnyugtató, mert végül is az derül ki belőle, hogy miközben mindenki más is élvezi a saját kisbabánk illatát, mégiscsak mi élvezzük a legjobban, és a mi kötődésünk szilárdul minden egyes szippantással.
