SZÜLŐSÉG

A nindzsák meg lerúgják a gyerek fejét

2017. március 29., szerda 17:11

Ha már a buta rajzfilmekről kiderült, hogy nincs velük nagy gond, utánajártunk, mond-e valami felmentőt a tudomány a csihipuhi műfajról. Rossz hír: nem. Az erőszak tényleg erőszakot szül. De mi tartozik ide?

Fiatal, szingli nő koromban meg voltam róla győződve, nincs az az isten, hogy az én gyerekeim valaha játékfegyvert kapjanak a kezükbe. Sőt, úgy fognak felnőni, hogy tudomásuk sem lesz arról, hogy a fegyveres erőszak egyáltalán létezik a világon. Aztán, ahogy lenni szokott, megszülettek a gyerekeim. Először egy kislány, akivel tökéletesen valóra is válthattam az elképzelésemet, akivel beigazolódott az elméletem helyessége, tessék, így kell gyereket nevelni.

Aztán megszületett a fiam. Azóta az erőszakot mélységesen megvető, pacifista lelkem nap mint nap kapja a pofonokat; az egyébként szelíd, hétéves kisfiam, aki soha nem bánt senkit, a fiúkkal rend szerint kommandósat, nindzsásat, szamurájosat, meg katonásat, és egyéb ilyen harci játékokat játszik a világ minden kulturális hagyománya szerint, amihez megfelelő méretű játék fegyvereket is kunyerál természetesen.

shutterstock 520281448

A játékhoz pedig, szellemi háttérként, már-már kötelezően tini nindzsa teknőcöket, transformerseket, és egyéb harcos-erőszakos animációkat kellene figyelemmel követnie a tévében, hogy le ne maradjon a többiektől. Igaz, ezt nem szoktuk engedni neki, de azért mindig próbálkozik, hátha csökkent időközben az ellenállásunk.

Mivel legutóbb, nem kis döbbenetemre, megtudtuk a gyerekpszichológustól, hogy a Spongya Bob, Sanjay és Craig, és hasonló, „idióta” kategóriájú rajzfilmekből jót is ki lehet hozni, arra gondoltam, megkérdezem, mi a helyzet a csihi-puhi típusú animációkkal. Hátha a tudomány jelenlegi állása szerint ezekkel kapcsolatban is tud valami felmentőt, de legalább biztatót mondani Peer Krisztina.

Hát nem tudott. Az erőszakos rajzfilmekkel most is ugyanaz a helyzet, amit korábban tudtunk: egyáltalán, semmilyen szempontból nem jó, ha a gyerek ilyeneket néz, ezért, ha egy mód van rá (márpedig miért ne lenne?) el kell kerülni, hogy ilyeneket lásson a gyerek. Röviden összefoglalva azért, mert az erőszak erőszakot szül, de ezt azért kifejtjük bővebben is. 

Minél gyakrabban néz egy gyerek erőszakos filmet, annál inkább igaz, hogy az erőszakhoz való viszonya megváltozik – mondja Peer Krisztina gyermekpszichológus. Előfordul, hogy egy idő után közömbössé, cinikussá válik, és nem fogja odagondolni az erőszak mögé a másik szenvedését.  

Az is bebizonyosodott, hogy a rajzfilmben látott erőszakot hajlamosak a gyerekek utánozni, gyakorlatilag megtanulják, hogy hogyan kell erőszakosan viselkedni, hogyan kell ütni, rugdosni valakit, vagy kalapáccsal verni, pontosan úgy, ahogy azt előtte látták. Nemcsak a technikát sajátítják el, hanem legfőképpen azt tanulják meg, hogy az erőszak egy lehetséges út, és lehet más embereket bántalmazni.

Az erőszakos rajzfilmek annál károsabban hatnak a gyerekre,

- minél fiatalabb,

- minél többet ül a tévé előtt,

- minél kevesebb a szülői, nagyszülői kontroll,

- és minél kevésbé van lehetősége megbeszélni a látottakat.

Mindezeket nem árt szem előtt tartani, amikor az ember beteszi a gyereket a tévé elé.

Ha egy gyerek egyébként is hajlamos az agresszióra, az ilyen rajzfilmek nemhogy levezetnék azt, hanem csak még inkább fokozzák. Például, ha összekapott előtte a testvérével, úgy érzi, igazságtalanság érte, és erre az izgalmi szintre még rátesz egy lapáttal az a rajzfilm, amit néz, könnyen előfordulhat, hogy a testvérét fogja okolni a frusztrációjáért, és ennek megfelelően áll majd bosszút rajta.

Amikor a jók eszköze is csak a nettó erőszak

Az erőszakos filmekben a hősök, lássuk be, nem kimondottan a leleményességükkel, békülékenységükkel, kedvességükkel és diplomáciai érzékükkel érik el, hogy végül olyan egyezség szülessen, amivel mindenki megelégedhet. Helyette feketék és fehérek, száz százalékig gonoszok és jók vannak, ez pedig az életben nem túl valóságos felállás, vagy legalább is nézőpont kérdése. Ennek megfelelően a filmekben a gonosz ellenséget nettó erőszak útján semmisítik meg a jók, amiből a gyerekek azt a következtetést vonhatják le, hogy a győzelemhez egy út vezet: az erőszak. Ehhez képest, például egy népmesében mennyi más út is van! – magyarázza a gyermekpszichológus és meseterapeuta, Peer Krisztina.

shutterstock 250881613

Az erőszakos szereplők ráadásul követendő példává válnak, hiszen a képlet egyszerű: győztes=hős. Minél egyszerűbb ez a képlet, minél sztereotipikusabb a figura, a gyerek annál könnyebben tud azonosulni vele. Amit pedig a valóságban nem igazán szeretne egyetlen szülő sem.

Azt pedig már szinte mondani sem kell, hogy mennyi más dolgot is csinálhatna a gyerek a családjával, vagy a barátaival, ahelyett, hogy a képernyő előtt gubbaszt.

Azért van pár jó dolog is

A "csihipuhi rajzfilmek" sem csak az erőszakról szólnak, hanem például kultúrtörténeti szempontból egy tágabb rendszerbe illeszkednek – magyarázta Peer Krisztina. Például a nagy klasszikusra, a Tom és Jerry-ra gyakran rásütik az erőszak bélyegét, ugyanakkor be lehet rajta mutatni a burleszk stílusjegyeit, a zenére vágást, a zene dramaturgiai szerepét, vagy az irreális színre vitelét, hogyan működik az animációs filmek valóságalkotása – mennyire más mondjuk, mint a Stan és Pan. Erről nagyjából kisiskolás kortól, amikor már kognitív szinten érett rá, lehet beszélgetni is egy gyerekkel.

Tévézés helyett

  • Nézzünk közösen rajzfilmet (családi mozidélután), hogy legalább az élményen lehessen osztozni
  • Menjünk színházba helyette
  • Mi, felnőttek változtassuk meg a szokásainkat (kapcsoljuk ki a TV-t és mondjunk le a kedvenc szappanoperánkról)
  • Jön a tavasz, meg a nyár, vége a lakásban szenvedésnek, irány a természet és a játszótér!
  • Rajzfilmek helyett meséljünk népmesét inkább a gyerekeinknek, ott is van rengeteg izgalom és borzongás (lásd: Szörnyeteg királykisasszony)

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2017.03.29 19:05:02Jucika11

    Ha nem jó ( márpedig nem jó! ) a gyerekeknek a sok horrorisztikusz, meg erőszakot bemutató GYEREKFILM, akkor miért gyártják őket? Mert manapság szinte csak ilyenek vannak. SAJNOS. Nem kéne kicsit jobban fellépni ellene pszichológusoknak, tanároknak, szülőknek?

  • 2017.03.30 08:27:40wmiki

    "Fiatal, szingli nő koromban meg voltam róla győződve, nincs az az isten, hogy az én gyerekeim valaha játékfegyvert kapjanak a kezükbe. Sőt, úgy fognak felnőni, hogy tudomásuk sem lesz arról, hogy a fegyveres erőszak egyáltalán létezik a világon. "
    Kicsit off, de az indexnél feltétel, hogy csak ilyen, álomvilágban élő, félkegyelmű írnokokat alkalmazhat? Még öregen is?
    Csak az a baj, hogy továbbmennek...

  • 2017.03.30 08:57:09fizetekmegegysort

    Jucika11: cukrot és csokit is gyártanak, az se jó nekik. A szülő dolga korlátokat szabni, szerintem ez rendben van. Én sokkal jobban hiányolom, hogy nincsenek valódi közösségek, valódi, közösen kialakított értékrenddel, ami mentén lehet a gyerekeket terelni. Hiába hangzik el ugyanez az óvónők szájából minden egyes szülőin, mindig van aki vállat von és a tévé előtt nő fel a gyereke. Ezzel pedig szembeköp mindenkit, aki igyekszik betartani a gyerek életkori sajátosságai szerinti nevelést, és mondjuk nem enged erőszakos tartalmat nézni a gyerekének.

  • 2017.03.30 09:33:16hollandrémület

    Nepmesek: levagjak a sarkany fejet, felvagjak a kisgombocot , a lanyok szerencsetlen magatehetetetlen idiotak, akiket a fiuknak kell megmenteni... tenyleg semmi eroszak es csupa ertek.

    Mondjuk ennek csak az ugynevezett magyar mondokak a rosszabbak, ahol, ha kihagyod a gyerekveroset, az idiotat meg a rasszistat, akkor a 80% kiesik.

  • 2017.03.30 10:27:51Kovácsné

    A gyerekekben (vagyis hát az emberi lényben) az erőszak benne van (rossz hírem van: a lányokban is), alapvetően állatnak születünk. Ha soha az életében nem lát valaki erőszakos rajzfilmet, a játékaiban, kommunikációjában valamennyi agresszivitás akkor is jelen lesz. Nem az a cél, hogy a gyereket elzárjuk az erőszaktól, hanem hogy megtanulja kezelni az indulatait (a nevelés során állatból emberré váljon). Az erőszakos rajzfilmekkel nem a létük a probléma, hanem az, amikor az erőszakos rajzfilm neveli fel a gyereket - emberi kommunikáció és empátia híján egy idő után a gyerekben CSAK az erőszak marad, amire a (rajz)film még alaposan rá is erősít.

  • 2017.03.30 10:29:11Rébusz

    Szerintem a fiúgyereknél természetes, hogy szeret kardozni és harcolni, a mai nagypapák is így játszottak gyerekkorukban, hősködtek, harcoltak. A népmesék is arról szólnak, hogy a jó legyőzi a rosszat és van úgy, hogy szép szóval ez bizony nem megy, hanem erővel vagy furfanggal. A népmesék olvasásánál az a jó, hogy a gyerek képzelete a határ. Életkortól függő, hogy egy gyerek mit tud már reálisan elképzelni és mi az, amit még nem tud elképzelni a maga szörgyűségében. Egy gyerek még nem tudja elképzelni, milyen szörnyű az, ha valakit felfal a farkas. Régen vagy akár még ma is egy falusi gyerek többet látott ilyen dolgokból, mint egy városi gyerek, mindez az élet része volt. A mai rajzfilmekkel nekem az a bajom, hogy folyamatosan akcióznak benne a szereplők. Mindig problémák vannak benne, az egész képben, hangban, történetben túl hangos, túl gyors, túl akciódús. Vicsorgós fogka, dühtől csillogó szemek, harcok, büntetések sora. Még a legegyszerűbb mesék esetében is. Sajnos ovisok már zombit játszanak vagy az éppen aktuális lényeket, ami éppen van és nem hős lovagot. A pókember a példaképük, aki úgy jó, hogy közben brutálisan erőszakos. Nem a gonosz sárkányt kell legyőzni, hanem a másik ovistársat, sőt a lányokat. Nagyon messze van ez a lovagiasságtól. A bátorság helyett a durvaság van, a szó ereje helyett pedig a megfélemlítés. A mai razfilmek nem tanítanak erényességre, nincs bennük szó szeretetről, hanem érdekek, bosszú vezérlik a jó szereplőket is.

  • 2017.03.30 11:52:41Tronald Dump

    Nem értem, miért vannak kiemelve a népmesék. Persze kultúrkör válogatja, de a nyigati civilizáció népmeséiben ugyanúgy fekete-fehérek a karakterek, és a jó totálisan megsemmisíti a gonoszt a végén. Nyilvánvalóan ezt a vonalat viszik tovább az említett erőszakos mesék. Ráadásul ha mélyebben utánanézünk ezeknek a népmeséknek, kiderül, bizonyos elemei a korabeli gondolkodásmód szerint valami még brutálisabbat jelentett, mint amit ma értünk belőle.

  • 2017.03.30 12:14:21Rébusz

    @Tronald Dump: nem tudom. Azért képzeld el, milyen lehetett a keresztes háborúk vagy a 30 éves háború alatt gyereknek lenni. Képzeld el a középkort, ahol hihetetlen szellemi magasságok, zsenialitás volt jelen, vagy akár még egy katonai felvonulás is maga volt a pompa, de a másik oldalon a többség brutális és barbár hétköznapokat élt meg. Charles Perrault mesegyűjteményében (1600-as évek) sok mai mese még durvább elbeszéléssel található (eredeti formájukban írta le a szövegeket), a Grimm fívérek még finomítottak is rajta később. Talán visszafelé haladunk egy barbár világ felé? Érdekes pl. hogy az olyan mesék, mint a Nyuszi Péter, még az is hagy kivetnivalót maga után. A képi világa szép, igényes, a figurák szerethetőek, mégis, egy pár rész után a főszereplőből egy irritáló "megmondóember" lesz, aki mindenhol rendet akar tenni, aki bár a jót képviseli, nem szeretetből, hanem kötelességtudatból cselekszik, védelmez vagy éppen lop. Gyakorlatilag megnevelhetetlen, öntörvényű, egy harcológép, ahol viszont a szüntelen harcának semmi értelme nincsen, hiszen a rosszat sose győzi le, a róka örök ellenség marad, ahol a szereplők soha nem változnak meg, bármi is történjen. A történeteknek semmi tanulsága nincsen, mert nem valamiért harcolnak, hanem mindig csak valami vagy valaki ellen.

  • 2017.03.30 13:28:13fizetekmegegysort

    Pedig egyszerű a magyarázat: a népmese a maga figuráival a gyerek belső konfliktusainak feloldásában segít. A hallgatott mese esetén a gyerek belső képekkel oldja a saját szorongását is. A népmesék ősi kérdéseket feszegetnek (élet, halál, jó és rossz harca, szolidalitás - jótett helyében jót várj - stb.), ősi szimbólumokkal dolgoznak. A szimbólumok segítségével a gyerek tulajdonképpen képes megjeleníteni a saját szorongásait, és legyőzni azokat. Ezért jó a népmese/tündérmese.
    A nézett mese nem ad belső képet, ún külső képet hoz létre. A villózó gyors képek váltakozásával a gyereknek ideje sincs bámit létrehozni/átélni, így a rá zúduló külső képáradat neki csak temérdek információ, ami tovább növeli a felszültségét. Ezért nem jó a "nézős mese".

  • 2017.04.01 20:38:38ColT

    Igen. Ha a gyerek semmi ilyesmit nem tapasztal, akkor valószínű nem is tud majd mit kezdeni a világ hasonló megnyilvánulásaival. Mert a körülöttünk levő világot nem zavarja, hogy az a gyerek erőszakmentesen lett nevelve...
    De a hasonló, akár klasszikus "harcos" rajzfilmekből kiderülhet a cspatszellem, a kitartás, stb. fontossága is.

    Ugyanakkor, érdekes módon, gyerekkorunkban barátokkal trash sci-fiket néztünk, olvastunk, amikor már volt normális számítógép-háttér, akkor lövöldözős játékok, Doom, Descent, Mortal Kombat sz*rásig... és senki nem követett el semmilyen erőszakos dolgot, mindenkinek elég jó kis karrierje lett.
    A kérdés nem az, hogy mit néz a gyerek, hanem hogy elég intelligens-e ahhoz, hogy elvonatkoztasson. Illetve, hogy a szülők elég intelligensek-e ehhez, és van-e jó családi háttér.
    Mert nagyon könnyű mindent a rajzfilmekre és a játékokra fogni, mármint annak, akinek fogalma sincs róluk.

  • 2017.04.02 01:06:29fizetekmegegysort

    CoIT: szerintem az inger mennyisége és minősége, időbeli eloszlása a kérdés. Nemtom te mikor voltál gyerek, de ha mai szülő vagy, akkor 30-as, 40-es lehetsz. Ez azt jelenti, hogy valamikor a 70-es 80-as években születhettél. Tehát egészen biztos, hogy kisgyerekként (értsd: 0-7 éves korig) nem voltál kitéve 24 órás mesecsatornák tömkelegének, számítógépnek, tabletnek, okostelónak, autóba szerelhető kütyüknek, melyek a nap 24 órájában öntötték rád az ingereket. Az általad említett játékok idején én fiatal felnőtt voltam, a huszonéveim elején. Még épphogy elérhető volt a net. Betárcsázós. :) Azt hiszem, a 8-12 évesen, minden vasárnap 3 órányi kacsamesék, meg az esti mese nem egyenlő aztal, mikor még az orvosi váróban is ömlik a gyerekre a rajzfilm- áradat, már egy évesen is. Nyilván a szülői szűrő számít. De szerintem még jobban számít az, hogy nagyon fejletlen idegrendszerrel és nagy koncentrációban ömlik a gyerekekere a digitális inger, születésüktől. Ettől biztos, hogy több bennük a feszültség.

  • 2017.04.02 09:30:01ColT

    @fizetekmegegysort : Én a 90-es években voltam tizenéves :) De volt ott már minden akkor. Pl. Cartoon Network is volt. És a mai napig minden munkahelyemen azokra a mesékre nosztalgiázik mindenki - ha jól megnézed, elég beteg cuccok voltak :D (Ja, és rengeteget néztem képernyőt én is :) )

    "Nyilván a szülői szűrő számít. " - nagyon is. Ugyanis leginkább az a baj, hogy a szülők nem korlátozzák a gyerekeket, akik sehonnan nem azt látják, hogy ha nem tartod be a játékszabályokat, akkor megbüntetnek.
    Ha én beszóltam volna egy tanárnak, otthon is kapok pár pofont (akkor is ha az illető tanár tényleg hülye). Ma a szülők vannak felháborodva ha a hülye fiacskájuk kap egy karót.
    Szerintem az ilyesmi sokkal több kárt okoz, mint az, hogy mit néz a gyerek.
    Másik : mondom, mit kap otthon. Az én szüleim szerettek olvasni. Akinek nem, az nem fogja megszeretni az olvasást, ha inkább leültetik TV-zni. Fentebb pedig valaki kifejtette, az miért is káros.

  • 2017.04.02 14:20:10fizetekmegegysort

    CoIT: stimmel. Tizenévesen nézted a cartoont. Nem egy évesen. Nem a tizenéves kori inger számít, hanem születéstől kb 7 -8 évesig. Az az időszak, mikor az agyi idegpályácskák még intenzíven alakulnak. Akkor nagyon nem mindegy, hogy a gyerek mozog vagy tévézik, rajzfilmből tanul konfliktust kezelni vagy családból, hallja a mesét és csökkenti ezáltal a szorongását, vagy nézi és növeli. Tizenéves korodban már alkalmazod a tanultakat. Írásodból nem derül ki, hogy van-e már gyereked. Én arra tippelnek inkább, hogy nincs. Tapasztalataim szerint a tisztán a szülő a hibás álláspont többnyire a gyermektelenek, vagy a nagyon szerencsés egykések sajátja. Aztán mikor a gyakorlatban kell megszűrni ezeket az ingereket, 2-3 kisgyerek mellett, nagyjából 3-6 év nemalvás után, a szülők véleménye egészen megváltozik arról, hogy leülteti tévézni vagy sem. A büntetés-jutalmazás pedig marhaság. A gyerek félelemből csak ideig óráig alkalmazkodik, a büntitől pont hogy nő az agresszió. A mintaadás a célravezető, ahhoz viszont anya apa is le kell hogy mondjon kütyüről, híradóról, háttértévézésről. Szerintem ezért nem megy.

  • 2017.04.03 10:36:31Rébusz

    @fizetekmegegysort: elolvastam, amiket írtál és teljesen egyetértek vele. A tévézés és a szórakoztató elektronika már az egészen kicsiket eléri, gyerektabletek már 2 éves kortól is vannak. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy ma nem olyan nyugodt mindennapokat élünk mint felmenőink mondjuk a 80-as években, amikor a gyerekek iskola után sötétedésig kint lehettek a ház körül, egyedül lófrálhattak, biciklizhettek az utcákon, ezalatt az anyukájuk nyugodtan vacsorát készíthetett vagy ami éppen adódott.. Én akkor voltam kisgyerek és az én kisebb gyerekemnek azokat a meséket próbálom előszedni az interneten, amiket még én is néztem, akkoriban még csak esti meseként, vagyis naponta egyetlen részt, hétvégén egy kicsit többet. Azokban is volt konfliktuskeresés, de mégsem zombikat és mindenféle szörnyeket, kísérteteket, harcoló gépeket kell nézni.

  • 2017.04.30 11:40:50axy

    A gyerek majd megtanulja, a saját kárán Cris Kyle mondását. Akármit is mond az anyád, az erőszak megold bizonyos problémákat. A nem erőszakos ember az az áldozat. El kell dönteni, akarunk-e áldozatot nevelni belőle. v. sem. Rossz az erőszak? ok. Akkor ne állj ellen egy sorozatgyilkosnak.
    Nem erőszakellenesre kell nevelni a gyereket, hanem meg kell adni azokat morális alapokat, hogy tudja mikor KELL alkalmazni. Azért a KELL-t használom, mert ha van más lehetőség akkor azt kell tenni..

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta