SZÜLŐSÉG

Bezzeg az én időmben a fiatalok tudták, hol a helyük!

Egy jó könyv az éngeneráció mítoszáról

2017. március 9., csütörtök 08:19 |

"A mai szülők szokatlanul engedékenyek és túlvédők, aztán csodálkoznak, hogy a gyerekeik úgy viselkednek, mintha körülöttük forogna a világ.  Egocentrikus és nárcisztikus felnőttek válnak majd belőlük, mert mindent a fenekük alá tolnak."

Ilyen és ehhez hasonló általánosítások ihlették meg Alfie Kohnt, a gyermeknevelés elismert szakértőjét Az elkényeztetett gyerek legendája – Hogyan neveljünk józan lázadókat? című könyv megírására, ami nemrég jelent meg magyar fordításban.

Melegen ajánljuk ezt a kritikai gondolkodásra ösztönző kötetet azoknak, akik csak egy kicsit is kételkedtek már az olyan elvek és módszerek létjogosultságában, mint például az önfegyelem erőltetése, a jutalmazás és büntetés szükségessége vagy a „Jobb, ha hozzászoksz...” kezdetű mondatok mantrázása.

Egyébként pedig minden szülőnek, aki önállóan gondolkodó, boldog és sikeres gyereket szeretne nevelni. A könyv leglényegesebb üzeneteiből szemezgetünk.

De mégis hogyan neveljünk józan lázadókat?

Egyre többet dobálózunk a helikopterszülők fogalommal is, aminek jelentése “olyan túlbuzgó nevelés, amikor a szülő végletesen nagy szerepet vállal a gyermeke életében”. De mi számít végletesnek? - teszi fel a kérdést a szerző.

Tény, hogy ebben a féltés is szerepet játszik, de a probléma nem az aggodalom, hanem az, hogy az irányítást és a gondoskodást a feltételekhez kötik.

Azok a gyerekek, akik eleve értékesnek érzik magukat (és nem csak akkor, ha egy jó tett miatt kiérdemlik a dicséretet), pszichésen stabil fiatalokká válnak, akik képesek lesznek megbirkózni az élet adta kihívásokkal, és a kudarcélményeket is megfelelően tudják majd kezelni.

A gyermekneveléssel és az oktatással kapcsolatos legtöbb témához hasonlóan ezúttal is igaz, hogy a tetteink hatása nem a konkrét viselkedéstől függ, hanem attól, mit gondolnak és éreznek a gyerekek ezzel a viselkedéssel kapcsolatban. Más szóval a szülői támogatás jótékony volta attól függ, örül-e a gyerek a támogatásnak, vagy éppen tehernek érzi azt.

„A gyerekek akkor tanulnak meg jó döntéseket hozni, ha van lehetőségük dönteni, nem pedig akkor, ha utasítások betartását várjuk el tőlük. Ha azt szeretnénk, hogy felelősségteljes felnőttként majd a világ jobbításán dolgozzanak, akkor felelősséget kell adnunk nekik. Azaz vissza kell vennünk az irányításból.” 

Kohn rámutat: valójában a hatalmi helyzetben levő felnőtteknek és intézményeiknek engedünk meg túl sokat. Ezért kell olyan gyerekeket nevelnünk, akik szembe tudnak szállni velük.

„A mi kultúránkban a gyerekekkel és a gyerekneveléssel kapcsolatban tetten érhető konzervativizmus mutatkozik meg abban is, hogy képesek vagyunk továbbra is hagyni ezeket az intézményeket bármiféle támadás és kérdés nélkül működni.”

A nyugati társadalmakban élők folyton azt szajkózzák, hogy a mai gyerekek mennyire tiszteletlenek, és nincs meg bennük a nagybetűs élethez szükséges kurázsi. És elszántság. Ez a nézőpont azonban semmiben sem különbözik a korábbi generációk szemléletétől; az elmúlt 150 év íróinak beszámolóiból is jól látszik, hogy a saját koruk fiataljait ők is elkényeztetettnek és önimádónak tartották. Kohn ezért már a könyv elején leszögezi, hogy

A probléma nem a kölykökkel van!

B289752

A szigorú szülői kontrollon alapuló nevelés azt üzeni, a gyerekekkel szembeni pozitív attitűdnek feltételesnek kellene lennie, és nem szabad feltétlen szereteten alapulnia.

Eszerint nem mindenki érdemli meg a sikert, és az élet sokszor a nélkülözésről szól, ami megtanít az önfegyelemre.

Sajnos ezek a nézetek áthatják az oktatást, a gyereknevelést és a politikát is, holott egyetlen komoly tudományos vizsgálat sem támasztja alá az ilyen hozzáállás pozitív hatásait.

Amit nárcizmusnak és követelőzésnek tartanak, talán nem más, mint egyszerűen a fiatalok igénye, hogy beleszólhassanak a saját életükbe, és tisztelettel bánjanak velük”.

A gondolkodás tévútjai

Kohn szerint a mai fiatalokat érő vádaskodások egyrészt bizonyos fogalmi zavarok miatt hangzanak a ténylegesnél hihetőbbnek, másrészt a logikai és gondolkodásbeli bakugrások miatt, amikre a szociálpszichológusok már jó ideje rámutattak.

  • Az egyik ilyen jelenség amikor általános szabályt fogalmazunk meg egyetlen eset alapján - pusztán azért, mert a példa a szokásosnál kirívóbb vagy éppen kézenfekvő. Gyakran megesik, hogy amikor meglátunk egy gyereket hisztizni a boltban és a szülei nem tesznek semmit, egyből megállapítjuk, hogy “Manapság a szülők bármit megengednek a gyereküknek! Bezzeg az én időmben...” Vagy ha kinyitottuk az ajtót néhány kamasznak, és azok még egy köszönömöt sem vakkantottak oda nekünk, akkor máris felcsattanunk, hogy “A mai fiatalokat semmi más nem érdekli, csak az én, az én és az én!”
  • A megerősítési torzítás pedig azt jelenti, hogy hajlamosak vagyunk azt venni észre és arra emlékezni, ami alátámasztja a már eleve adott meggyőződésünket. „Ha azt valljuk, hogy a kamaszok önző paraziták, a szülők pedig teszetoszák, akkor aránytalanul nagyobb figyelmet fordítunk az olyan esetekre, amelyek a tényeket támasztják alá és közben égre-földre esküdözünk, hogy mi csupán objektív megfigyelők vagyunk” - írja a szerző, megerősítve azt a nagy igazságot, amit Paul Simon is szépen megénekelt: Az ember azt hallja, amit akar, a többivel nem foglalkozik.
  • De van még egy gyakori jelenség, ami különösen elterjedt az olyan társadalmakban, ahol az individualizmus egyszerre valóság és nagy becsben tartott ideál. Ez az alapvető attribúciós hiba, vagyis az, hogy nagyon is gyakran tulajdonítjuk az ember személyiségének azt, ami valójában a társadalmi környezet függvénye. Egyszerűen azért, mert szörnyen nehéz elfogadnunk, hogy nem mindenki teljes mértékben a saját szerencséjének kovácsa.

Az együttműködés nem feltétlenül engedékenység, a behódolás nem tisztelet

De ez csak néhány példa azon magatartásformák és téves meggyőződések közül, amiket a szerző fontosnak tart tisztázni. Kohn arra is figyelmeztet, hogy összekeverjük a tisztelet fogalmát a behódolás fogalmával, illetve az együttműködő nevelést az engedékenységgel; de azon elképzelésről is megvan a véleménye, hogy a gyerekeket díjakkal kell motiválni és egymással versenyeztetni, büntetéssel pedig önfegyelemre tanítani őket, mert állítólag csak így készülhetnek fel a nagybetűs életre.

shutterstock 473372215

A gyerekek kudarcok nélkül is megtanulják a leckét

Ha hagyjuk. Kutatások bizonyítják, hogy azok a gyerekek, akik kudarcot vallanak valamiben, kisebb eséllyel fognak a jövőben keményebben próbálkozni, és sokkal hajlamosabbak feladni a küzdelmet. (Az persze szintén érdekes kérdés, mi a kudarc, hiszen számtalanszor írtunk már arról is, hogy milyen nagy mértékben a tálaláson, a felnőtt attitűdjén múlik az, hogy ha valami nem sikerül a gyereknek, azt kudarcként éli meg, vagy tanulási lehetőségként, ami után érdemes tovább próbálkoznia.)

Ha folyamatosan versenyhelyzetnek tesszük ki őket, akkor lehet, hogy néhány gyereket sikerül keményebb munkára ösztönözni, a legtöbb versenyzőből azonban kiöljük a belső motivációt, ráadásul a csalódástól nem lesz legközelebb ügyesebb a gyerek, és a konstruktív hozzáállást sem segíti elő a kudarcélmény.

A vizsgálatok szerint az előzetes sikerélmények sokkal inkább összefüggnek a sikerekkel, és bár vannak kivételek, a legvalószínűbb következménye a kudarcoknak az, hogy a gyerek elégedetlen lesz magával, kevésnek érzi magát és elveszíti az érdeklődését az iránt is, amit korábban szeretett csinálni.

A büntetés a lebukás elkerülésére tanít

„A díj olyan jutalom, amelynek számát mesterségesen korlátozzuk: ha X kap belőle, akkor Y nem kaphat. A jó érdemjegy jutalom. Hajszolásának legerősebb hatása az, hogy az iskolások ritkábban kérdezik meg a tanártól, hogy: Ez mit jelent? mint azt, hogy: Ez benne lesz a dolgozatban?” – írja Kohn, aki szerint a gyerekek feletti hatalom gyakorlása néha mézesmázos dicséretek formájában nyilvánul meg, és éppen a gyerekeknek az irányítással szembeni ellenállása lehet a magyarázat azokra a kutatási eredményekre, amelyek szerint a dicséret gyakran visszafelé sül el (kivéve, ha a rövid ideig tartó engedelmességet vizsgáljuk, mert azt a jutalmak és büntetések néha valóban ki tudják kényszeríteni).

De mi a helyzet a dorgálással? Hát az, hogy tévedünk, ha azt hisszük, hogy a büntetés képes segíteni az erkölcsi érzék, a felelősségtudat vagy a mások iránti odafigyelés fejlődését. Az viszont nagyon is igaz, hogy erősíti az intenzív haragot, arra irányítja a figyelmet, hogyan lehet elkerülni a lebukást (és nem arra, hogyan lehet helyesen cselekedni), azt tanítja a gyermeknek, hogy hatalmával visszaélve (és a gyengébbek bántalmazásával) az ember bármit megszerezhet az életben. Vagyis a büntetéssel csak az önös érdekekre tereljük a gyerekek figyelmét.

Van káros és van egészséges önfegyelem

Kohn szerint a káros önfegyelmet az egészséges, adaptív önfegyelemtől a mértéktartás és a rugalmasság különbözteti meg.

„Az számít, mennyire képes az adott személy eldönteni, mikor legyen kitartó, az legyen-e egyáltalán - vagy éppen gyakoroljon-e önuralmat, várjon-e a jutalomra, - vagy kövesse-e szabályokat -, és nem egyszerűen az, hogy zokszó nélkül elvégzi-e a kötelességét. Ez a döntési képesség az, amit érdemes a gyerekeknek elsajátítaniuk” – véli a szakember.

A romboló "Johaho" és a feltételekhez kötött szeretet

“Ideje megtanulniuk, hogy az élet nem móka és kacagás!” “Munka vár rájuk!” “Ha tetszik, ha nem...” Az ilyen megnyilvánulásoknak és a szerző által Johaho-elvként („Jobb, ha hozzászoksz!”) emlegetett szülői magatartásnak az üzenete az, hogy a gyereknek késlekedés nélkül meg kell ismerkednie a frusztrációval és a boldogtalansággal, ám ez a hozzáállás cseppet sem segít a gyerekeknek szembenézni a kellemetlenségekkel; hozzájárul viszont a kellemetlen körülmények fenntartásához.

A kutatások szerint ugyanis a büntető és kényszerítő módszerekre hagyatkozó szülők gyermekei már háromévesen az átlagosnál erősebb hajlamot mutatnak a kortársaikkal szembeni zavaróan agresszív viselkedésre, és ezekből a gyerekekből sokkal kisebb eséllyel válnak segítőkész és empatikus felnőttek.

„Ritkábban cseperednek a gyerekek a fennálló rendszert megkérdőjelező felnőttekké, ha szigorúan, a hagyományos értékeknek és gyakorlatoknak megfelelően bánunk velük, ha zsarolással és fenyegetéssel manipuláljuk őket az első perctől kezdve, így aztán fel sem merül bennük, hogy másképpen is lehetne. A Johaho-módszer az engedelmesség kikényszerítésének biztos receptje” – írja a szakember.

De nem csak a kényszerítő módszerek, de a feltételes törődés is aggasztó hatást gyakorol a fiatalok érzelmi és szociális életére. Ha ugyanis a felnőtt azt az üzenetet közvetíti, hogy “a szeretetem/gondoskodásom attól függ, megteszed-e ezt vagy azt”, akkor a gyermekben gyökeret ver az a képzet, hogy “csak akkor vagyok értékes, ha megteszem ezt vagy azt”. Ez pedig a pszichológiai kontrollnak egy roppant káros formája.

A szerző sokkal hasznosabbnak tartja, ha "együttműködő" - és nem "kényszerítő" - nevelésről beszélünk. Ez a kifejezés az irányítás helyett a közös cselekvést, a hatalom fitogtatása helyett a szeretet és érvelés fontosságát hangsúlyozza.

shutterstock 140079634

Az együttműködő nevelési stílus jellemzői

  • a gyermeket feltétel nélkül elfogadjuk - önmagáért szeretjük, nem azért, amit tesz,
  • rendszeres lehetőséget biztosítunk neki arra, hogy döntsön az őt érintő kérdésekben,
  • többet foglalkozunk az igényeivel, és az engedelmesség kikényszerítése helyett inkább az útmutatás biztosítására koncentrálunk
  • a helytelen magatartást lehetőségnek tekintjük a problémamegoldás gyakorlására és a tanításra, nem pedig szabálysértésnek, amelyért büntető következmények járnak, valamint
  • igyekszünk a gyermek viselkedése mögé látni, hogy megértsük a rejtett indítékokat és okokat.

A Johaho-szemlélet alkalmazása helyett sokkal nagyobb eséllyel teszünk jót a gyerekeinknek – és javítjuk a társadalmat, amelyben (velünk együtt) élnek -, ha feje tetejére állítjuk a tradicionalisták megközelítését és kritikai gondolkodásra bátorítjuk a gyerekeket is. 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2017.03.09 11:02:36FlybyWire

    Exide: szerintem meg ez: "a gyermeket feltétel nélkül elfogadjuk - önmagáért szeretjük, nem azért, amit tesz,"

    Amiket te linkeltél, azok is persze.

  • 2017.03.09 11:07:19FlybyWire

    Az első két idiótának:

    "a gyermeket feltétel nélkül elfogadjuk - önmagáért szeretjük, nem azért, amit tesz,
    rendszeres lehetőséget biztosítunk neki arra, hogy döntsön az őt érintő kérdésekben,
    többet foglalkozunk az igényeivel, és az engedelmesség kikényszerítése helyett inkább az útmutatás biztosítására koncentrálunk
    a helytelen magatartást lehetőségnek tekintjük a problémamegoldás gyakorlására és a tanításra, nem pedig szabálysértésnek, amelyért büntető következmények járnak, valamint
    igyekszünk a gyermek viselkedése mögé látni, hogy megértsük a rejtett indítékokat és okokat."

    Próbáljátok meg egyenként és külön-külön is értelmezni.

    Senki nem állítja, hogy rá kéne hagyni mindent a gyerekre.
    Sőt. Akár mindent kinevelhetsz belőle, ami neked nem tetszik, csak rohadtul nem mindegy, hogy hogyan.
    "Azért nem, mert csak!" - én vagyok a nagy szülő, neked kuss, nem érted, kicsi vagy, hülye vagy hozzá, meg még erősebb is vagyok és kész.
    "Azért nem, mert..... (kidolgozott válasz)."
    Ja, hogy a másik időbe telik, "le kell menni" a gyerekhez, megpróbálni megérteni, miért mondogatja hogy "hülye anya, buta apa" látszólag ok nélkül? A kulcsszó a LÁTSZÓLAG: Lehet, hogy olyan bántotta meg, amit mi nem is vettük észre, neki viszont nagyon is fontos. Odafigyelés, törődés, empátia - és a gyerek nemhogy nem lesz hisztis, hanem magától, saját felénk érzett bizalmának eredményeképpen fog úgy viselkedni, ahogy kérjük tőle!

    Akinek hisztis a gyereke, az egészen biztosan nem figyel rá oda eléggé, sőt - jó eséllyel leszarja a gyerek. Pont ezért hisztizik! A figyelemért, a törődésért, amit nem kap meg.

  • 2017.03.09 11:08:20FlybyWire

    "jó eséllyel leszarja a gyerek" - helyesen "jó eséllyel leszarja a gyerekET"

  • 2017.03.09 11:10:06min

    "Sajnos ezek a nézetek áthatják az oktatást, a gyereknevelést és a politikát is, holott egyetlen komoly tudományos vizsgálat sem támasztja alá az ilyen hozzáállás pozitív hatásait."
    Az ellenkezőjét alátámasztja? Nem látok forrást hozzá.

  • 2017.03.09 11:13:50min

    @Vezetékkel irányít: "Nyilván nem lehet mindig, minden esetben, van amikor nem lehet vele szót érteni, nincs idő, stb. Ha viszont van rá lehetőség, az bizony baromi kifizetődő." Ellentmondasz sajáf magadnak ezzel a mondatoddal :-)

  • 2017.03.09 11:16:02FlybyWire

    min: akkor neked nem nagyon megy a szövegértelmezés...

  • 2017.03.09 11:17:14anyatámogat

    Három kamasz fiamat alapvetően ilyen módon neveljük/neveltük. Nagyon értelmesek, mind különbözőek, van véleményük, azt merik és tudják is közvetíteni. A fölösleges szigorkodásnak semmi értelme. A cikk nem szól a szabályok nemlétéről, de tapasztalatom szerint sokszor könnyebb gondolkodás nélkül uralkodni a gyerek felett, mint odafigyelve rá, együtt élni vele, hiszen ez 24 órás meló. Egy pillanatot sem bántam meg. (És esténként még azt is megkérdezik, milyen napotok volt ma? A választ még meg is hallgatják!)

  • 2017.03.09 11:19:30FlybyWire

    anyatámogat: fellélegeztem végre egy picit :)
    Remélem, az első két kommenternek és ennek a min nevűnek nincs gyereke.

  • 2017.03.09 11:27:28nemorino

    @FlybyWire Régen rossz, ha személyeskedéssel, idiótázással kell érvelned...

  • 2017.03.09 11:30:51FlybyWire

    nemorino: én nem érvelek, és nem is akarok meggyőzni senkit. Aki annyira idióta, hogy ilyen szinten félreértelmez egy ennyire fontos témát, azzal amúgy sem lehet mit kezdeni.

  • 2017.03.09 11:32:34fizetekmegegysort

    GiaMarie
    Akiről beszélsz egy kisgyerek, aki simán félhet egyedül a wc-n. Elvárod tőle, hogy leküzdje a félelmét. Elvárod tőle, hogy alkalmazkodjon hozzád, és ahhoz, hogy te kávézni akarsz. Ki nem állhatod, mert zavar a barátnőzésben, és nem képes alkalmazkodni, ezért a barátnőd már csak egy kedves ismerős. Vágom.
    Nekem mi a mentséged arra, hogy felnőttként képtelen vagy alkalmazkodni ahhoz, hogy a barátnődnek gyereke lett, és az már fontosabb, mint a szaros kávéd?

  • 2017.03.09 11:36:28fizetekmegegysort

    A gyereknevelés egy olyan hosszú távú projekt, aminek a kimenetele csak sejthető. Mire az eredmény jelentkezik, nem korrigálható. Így mindannyian csak tapogatózunk, és próbáljuk legjobb tudásunk/elképzelésünk szerint végezni a dolgunkat.
    Azonban a mai társadalom, mely jórészt a poroszos nevelés "végterméke" semmire nem lehet büszke. Így nem látom be, miért ne próbálkozhatnánk más módszerekkel. Max a következő generáció is olyan elcseszett lesz, mint a mai felnőttek.

  • 2017.03.09 11:37:01FlybyWire

    fizetekmegegysort: ahhoz, hogy ezt a kérdésed akár csak megérteni megpróbálja, feltételeznie kéne, hogy a gyereknek is vannak saját gondolatai, érzései, félelmei, kötődései stb stb.

    Szerinted egy ilyen komment alapján van neki erre kapacitása és igénye?

    :( Nem csoda, hogy felhúzom magam az ilyen véglényeken.

  • 2017.03.09 11:47:06fizetekmegegysort

    FlybyWire: én nem húzom fel magam. 9 éve gyerekezem, hárommal. Megszoktam, hogy a szülők nagy része elér arra a pontra, mikor az egyszerűbb, poroszos utat választja. Mert basszus, tényleg nehéz és tényleg sokkal egyszerűbb megfélelmlítve, hatalmi pozícióból beidomítani egy gyereket, mint megérteni és esetleg elfogadni a viselkedésének okait. Vagy pl a körülményeket megváltoztatni. Én belátom, hogy rémisztő, mert közben ÉN IS kénytelen vagyok változni, nézőpontot váltani, elgondolkodni azon, amiket korábban hittem és felülírni a korábbi hitrendszereimet. Szóval szerintem a poroszos nevelés mellett két indok szól: a félelem, hogy nekem változni kellene, és a kényelem. És a szülők nagy többségénél ez külön - külön is megugorhatatlan akadály, nem hogy együtt.

  • 2017.03.09 11:50:22FlybyWire

    fizetekmegegysort: én is így látom.
    1 gyereknél sem könnyű már, hárommal most még el sem tudnám képzelni.
    Empátia, odafigyelés, és végtelen, óceánnyi türelem.
    Én is elhiszem, hogy egy idő után az utóbbi elfogy, és marad a poroszosság.
    Sőt, ezen még ki sem akadok, mert valahol megértem - még ha nem is örülök neki.

    Na de hogy (jó eséllyel) kibicként ekkora baromságokat ugassanak emberek, mint az első két kommentáló: erre már pöccen az agyam...

  • 2017.03.09 12:01:23fizetekmegegysort

    FlybyWire: nem tudom, én gyerektelenként mennyire voltam nagyokos. Biztos tudnának sztorikat mesélni az akkori gyerekes barátaim. :)

  • 2017.03.09 12:05:08potie23

    ?

  • 2017.03.09 12:14:18zizi77

    FlybyWire, látom feltaláltad a spanyol viaszt! :-) Az igazság valahol a két véglet között van szerintem.
    fizetekmegegysort, egyetértek annyi kiegészítéssel, hogy néha szükség van arra is, hogy "csak, mert azt mondtam". Vannak olyan szituációk, amikor nem magyarázhatod el a gyereknek, hogy mit miért nem engedsz meg neki. Vagy azért, mert kizárt hogy megértse, vagy azért, mert a magyarázattal csak rosszabb lesz neki. Pl. egy 5 évesnek nem magyarázod el, hogy mi az a pedofil. De a 2 évesnek is hiába magyarázod, hogy ne nyúljon a konnektorba/tudom, dugasz, de nem tudsz mindent kiiktatni, ami veszélyes lehet/.
    Mi is próbáljuk lazábban nevelni a gyereket, de azért most, hogy kiskamasz a legnagyobb, nem mondhatom, hogy megkönnyíti a dolgunkat. A középső 3,5 éves dackorszak, amióta megszületett. A legkisebb meg 1 éves, akinek meg hiába magyarázok. Nagyon nehéz megtartani az egyensúlyt szerintem.

  • 2017.03.09 12:17:03zizi77

    fizetekmegegysort, gyerek nélkül a legtöbben jobban tudják, aztán jön a pofára esés. A legrosszabb az, amikor az első mondjuk egy könnyen kezelhető, mert aztán akkor még igazolva is látják, hogy nagy ugye. Aztán jön a következő, aki meg homlokegyenest az ellentéte, és jön a pislogás. :-)

  • 2017.03.09 12:21:43potie23

    Flybywire

    Poroszos nevelés régóta nincs.Alsóban nem lehet buktatni.A gyerek vagy megtanul olvasni vagy nem.Ennek a mentalitásnak láthatjuk az eredményét (PISA).Melyik szülő vállalja be, hogy évfolyamot ismételjen mert nehezebben halad az olvasás tanulásával?Ebben mi a poroszos,hogy alsóban úgy tanul a gyerek, ahogy akar úgysem lehet buktatni.Mentalitás meg olyan pl honismeret volt ilyen ha nem lehet buktatni,akkor nem is tanulom.És poroszos mentalitás igenis kell bizonyos esetekben.pl. ha nem akar megtanulni olvasni írni, akkor is rá kell venni a gyereket ez nem kérdés.

    Poroszos nevelés, amikor egyetemi ismerősöm azt mesélte,hogy megkérdezte mennyi 100-nak a 2%-a és nem ment.Hol van itt számonkérés?Hol van itt megtanítva gyerek vizsgázni?

    Wc-s esetben, meg nem gyerek hibás,hanem szülő.Szegény gyerek fél egyedül, ez még nem olyan gond, de ahol kávéznak ott nem kakilunk,szag fertőzési lehetőségek miatt.Ilyenkor poroszosnak kell lenni és akkor elnézést kérek és gyerekkel elmegyek toalettbe ahol nyitott ajtónál elvégzi a dolgát.Utánna félig csukott ajtónál majd csukottnál közben beszélve gyerekhez,hogy érezze a közelséget.Vagy maradjon így?És nézzen hülyén 10 év múlva,hogy mi baja az embereknek kávézás közben fingik egyet?Vagy rángasson élete végig embereket budiba, mert nem tud egyedül Wc-zni?

  • 2017.03.09 12:26:16fizetekmegegysort

    zizi77: persze, nálunk is van azért mert azt mondtam jellegű dolog. Pl nem kívánságműsor, hogy hánykor fekszenek aludni... arról már beszélgethetünk, hogy előtte előbb legyen mese és utána bújás, vagy előbb bújás utána mese.
    Ami meg a gyerektelenséget illeti, szerintem a legrosszabb az, mikor egy születik, az könnyen kezelhető, és innentől az adott egykés szülő tudja, hogy ő egy gyereknevelési zseni. Ennek megfelelően ki is oszt mindenkit. :)

  • 2017.03.09 12:34:22fizetekmegegysort

    potie23: szerintem kezeljük ezt a problémát a gyökerénél, jó? Onnan kezdjed, hogy hol találsz még Európában olyan sulirendszert, amelyik még mindig a poroszos egy év alatt tanulunk írni-olvasni rendszert tolja? És utána közvetlenül, hogy miért jó a halasztott írás olvasás tanítás, és miért nem kell buktatni gyereket.
    Amit pedig a wc-ről írsz... bocs, de ugye nincs gyereked?
    Akinek akár egy is van, minimum egyszer, de inkább többször tette már tisztába a gyerekét a vasárnapi családi ebédnél, a húsleves és a rántotthús között. Tehát baromira nem zavarja, ha ilyesmik történnek körülötte. A gyerek bizony jó darabig büdös (különféle egyéb okok miatt is, de például vendégség esetén sem kérdezi meg, hogy lehányhatja -e az anyját, ha úgy adódik, és ezt bizony a vendég néniknek és bácsiknak illik elfogadni....) És nem, nem marad 10 év múlva fingós és nem fog senkit a budiba rángatni. Ehhez elég, ha vannak alapvető gyermeklélektani ismereteid. Ha nincsenek (mint a feltételezés mutatja), akkor guglizz rá, mikor és hogyan alakul ki az úgynevezett szégyenérzet. (Tudod, ami miatt a felnőtt férfiak nem lóbálják a péniszüket a strandon, a 3 évesek meg még igen. :)) Megvan ennek a maga TERMÉSZETES menete, amikor a gyerek magától leválik a szülőről. A saját lakásomban, a saját gyerekem meg had bilizzen ott, ahol én akarom, jó?

  • 2017.03.09 12:36:55FlybyWire

    Zizi77: alapvetően egyetértek, kicsit szerintem félreértettél, mert leírtam azt is, hogy igenis vannak, sőt kellenek határok, és nem lehet mindig és mindenhol csak odafigyeléssel, érvekkel, empátiával nevelni. "De a 2 évesnek is hiába magyarázod, hogy ne nyúljon a konnektorba/" - a másfél éves fiamnak egyszer elmondtuk, megfelelően komolyan hangsúlyozva, hogy a konvektort nem fogjuk meg, mert forró - megértette, soha nem ért hozzá!

    Az intelligens ember meg tudja különböztetni, mikor lehet és érdemes a gyerekének elmagyarázni dolgokat, az empatikus meglátja, hogy mikor bántja a gyereket valami, mikor "rosszalkodik" kizárólag azért, hogy végre figyeljenek rá oda, stb. És ilyenkor nem leteremtés, leordítás a megoldás, nyilván.
    Ez neked, nekem, fizetekmegegysörnek és úgy általában az intelligens, normális és türelemmel is megáldott szülőknek alap.
    Mondom, engem az első két "beleugatok valami baromságot" kommentelő húzott fel.
    Persze remény van, ha lesz saját gyerekük, talán rájönnek. Az a végtelen, hihetetlen mennyiségű szeretet amit az ember a saját gyereke iránt érez, sok mindenkit gyökeresen meg tud változtatni. Magamon és a páromon is látom, szinte minden nap :)

  • 2017.03.09 12:37:55FlybyWire

    "szag fertőzési lehetőségek miatt" --- dupla facepalm....

  • 2017.03.09 12:40:27FlybyWire

    Potie23: szerinted a nevelés = iskola?
    Hagyjuk szerintem, nem egy síkon gondolkodunk. Mondhatnám úgy is, hogy fogalmad nincs, miről beszélgetünk itt többen.

  • 2017.03.09 12:41:12fizetekmegegysort

    FlybyWire: majd mikor a döglött gilisztát/egeret/madarat csempészi be a szobájába... na ott lesz szag, meg fertőzési lehetőség.. :)

  • 2017.03.09 12:47:14FlybyWire

    fizetekmegegysort - hát nálunk az első elképesztően nehéz eset: iszonyatos akaraterő, mindent csak kizárólag saját meggyőződésből/döntésből hajlandó csinálni (még nincs 4 éves), megtörhetetlen, elpusztíthatatlan - mindeközben baromi érzékeny is. Igazi robbanókeverék :)
    Nála csak a meggyőzés/megegyezés működik a dackorszak vége óta (3 éve kortól kb), az a pár dolog ahol autoritásként kell fellépnünk (reggeli készülődés, nincs idő vitára) is félig megegyezéses alapokon megy, ahol az ő döntése is számít pici vagy/vagy alapon (lustálkodhatsz még de akkor nincs játék, stb.) .
    Egyszerűen így működik a gyerek, az anyja is ilyen és én is (amióta az eszünket tudjuk), hogyha mindenen nekiállnánk háborúzni, kinyírnánk egymást.
    Persze vannak fix pontok, fürdés/alvás időpontja/hány mesét mondunk este/max napi fél óra mesenézés tévében stb, ezeket mi szabjuk meg. Van időnként bepróbálkozás, ezeket lenyomjuk.
    A legnehezebb amikor beteg, mert akkor otthon van, és az embernek nincs szíve hagyni, hogy küzdelmekre pazarolja az erején: ilyenkor szoktunk megtörni és adni neki több édességet, hagyni több mesét nézni stb.
    Nem könnyű sport, na.

  • 2017.03.09 12:51:42Dökvín

    Aranyos, milyen nagyképűek lesznek egyesek 1-2-3 poronty után :)
    fizetekmegegysort hozzáállása szimpatikus, de FlybyWire, ne haragudj, a stílusoddal épp a magadnak állított piedesztálodról lököd magad lefelé jókora ívben. Nem bántani akarlak, de néha érdemes magunkba nézni, főleg mások heves támadása közben.

  • 2017.03.09 13:01:38zizi77

    FlybyWire, " a másfél éves fiamnak egyszer elmondtuk, megfelelően komolyan hangsúlyozva, hogy a konvektort nem fogjuk meg, mert forró - megértette, soha nem ért hozzá!"
    Na itt jön be az, hogy egy gyerekből már úgy gondolod, hogy ez minden gyereknél így működik. Az első nálunk is egy nagyon jól kezelhető, belátó, könnyen alkalmazkodó típus/volt/, aztán megszületett Ketteske, aki ,mint írtam, születésétől dackorszakban szenved. :-)

  • 2017.03.09 13:10:04potie23

    fizetekmeg egy sort

    Miért baj ha terv egy év?Poroszos rendszerben sem kell egy év alatt.Hanem megy akkor évet ismétel.Csak ez olyan mint tömjénfüst,hogy jaj akkor gyerek debil,holott csak lassabban halad,mert későn érő típus például.Mi van az olyan gyerekekkel akik úgy mennek suliba,hogy tud írni olvasni.Tököljön 3 évet azzal amit már úgyis tud.Csodálkozunk ha fegyelmezetlen az órán.Ilyen esetekben meg akkor ne is tanítsunk írás olvasást.Szülök cseszik el az egészet,mert jajj Józsika ne bukjon meg, mert olyan égő holott csak lassabban érik, lassabban nyílik az értelme.Csak annyi sok a kretén,hogy ha egy év alatt nem sikerül neki megtanulni,akkor elkönyvelik hülyének.Így amelyik gyerek tehetséges nem tud haladni,hanem húzzuk el ezt és akkor nem tűnik fel annyira ha valaki lassabban halad.Igaz,hogy tehetséges 3 évig nem csinál semmit, az nem baj csak józsika ne bukjon.Gratula!!

    Gyerek alapvetően ne legyen büdös.Ha büdös akkor tisztába kell tenni.Másik,hogy 4-5 éves gyerekről írt és nem pelenkáról.Ez,hogy jön ide?Nem erről beszélt.

    Flybywire

    Előfordulhat,hogy mellépakol a gyerek,mert megy hasa.Ha megy hasa,akkor valószínű,hogy valami fertőzést szedett össze.És nem valami kellemes dolog takarítani a szőnyegből.Mivel ez benne van a pakliban ezért írtam lehetőségről.És annak is meg van a lehetősége esélye,hogy fertőtlenítő nem tudja elpusztítani, főleg ha vírus a ludas, mert vírusölő szer nincs.

  • 2017.03.09 13:44:39Szelid sunmalac

    A beszeljunk egyenrangua felkent a gyerekkel a legnagyobb faszsag a vilagon. Nem azert, mert ayerek hulye, vagy mert ne lehetne neki megengedni neki neha sajat dontest hozni. Hanem azert, mert altalnos tetelkent alkalmazzak az osanyak. Csakhogy a gyerek mashogy priorizal, mas dongok fontosak neki es hianyzik a apasztalat, illetve a hoszutavra valo tervezes kpssege (egyelore) Epp ezert a fontos dolgokban 90%-os bizonyossaggal fog hozni rossz, szamara hatranyos dontest. Ez is elofordulhat, csak epp vannak olyan dolgok, amiket nem lehet rendbe hozni, vagy csak kinkeservesen es akkor Sem teljesen. Aztan lehet jnni, hogy marpedig az gyerekem odaszarhat az osztaly kozepere ha ugy akarja, legfeljebb megptapasztaj milyen ha kibasszak az iskolabol, csak utana ne tessek csodalkozni azon milyen nehez az elete. Mert mondjuk msoknak is meg van a szabadsaga, hogy ok meg NE ugy gondoljak. Ezt hivja kTARSDALOMNAK, meg EGYUTTELESNEK

  • 2017.03.09 14:09:56FlybyWire

    zizi77 - már másodszol értesz félre. Sehol nem írtam, hogy a második gyerekemtől is elvárnám ugyanazt, mint az elsőtől. Bele is őrülnénk még egy ilyen öntörvényű kis akarnokba :)
    Pontosan példának hoztam fel azt, hogy nem lehet általánosítani.
    Arra is jó példa mellesleg, hogy mindig érdemes megbeszélni a gyerekkel, hogy minek mi az oka. Sokszor sokkal többet felfognak már egész kicsiként is, mint mi gondolnánk.

    Sunmalac: ezt se mondta sehol senki, "beszeljunk egyenrangua felkent a gyerekkel" - ha ezt értetted ki az egészből, akkor nem sok ment át,

    Az, hogy megpróbálod megérteni, ő mit akar, és az ő fogalomrendszerében elmondani neki, amit szeretnél, egészen más mint amiről itt összefüggéstelenül hadoválsz.
    Igenis érdemes megpróbálni a gyerekkel több síkon (ész, érzelem) kommunikálni, mert sokszor hozhat eredményt. NEM MINDIG, ezt még mindig nem állította senki, sőt.

  • 2017.03.09 14:11:34FlybyWire

    potie23 - ne erőltessük, inkább olvasd el a legelső kommentet. A gyerek NEM kakilt, mégcsak nem is pisilt. Értelmetlen a témád.

    Az oktatásról meg... hagyjuk. Szép volt a XIX. század is, de nem kérjük.

  • 2017.03.09 14:13:12FlybyWire

    Dökvín : aki nem érvel, csak idehány baromságokat (nem rád értem), azzal szemben nincs tiszteletem, sőt. Ez van.

  • 2017.03.09 14:37:38cupcake25

    Én alapvetően azt mondom hogy kellenek szabályok, határok, amiket a szülő állít, nem a gyerekkel együtt kialakítva a szabályt, hanem egyedül mert ő a szülő és ezeket a határokat kő keményen be kell tartani. Minden mást meg lehet sőt meg is kell beszélni, el kell magyarázni a gyereknek. És így lesz normális felnőtt ember.
    A gond az és ezt kicsit kitekeri a cikk, hogy a szülők a határokat nem húzzák meg, nem követelik meg azok tiszteletben tartását, ráadásul következetesen. És ez a kulcsszó. A gyereknevelésben mindig következetesnek kell lenni, különben teljesen összezavarod a gyereket. És a szabályok keretein belül nyugodtan meg lehet engedni, hogy a gyerek maga döntsön egyes helyzetekben, de a döntésének a következményét viselnie kell és erre sem tanítják meg a gyerekeket a szülők sokszor. És most lehet jönni azzal, hogy a szabályok betartatása poroszos módszer, de kérdem én, az mennyire lesz poroszos amikor a gyerek bajba kerül majd azért mert nem bírja elviselni, hogy vannak szabályok, amikor bár nem tetszenek neki, mégis be kell tartania. Én sem értem, hogy miért pont jobbkéz-szabály van az egyenrangú útkereszteződésekben mégis betartom, mert ez van és kész, valaki így találta ki. És most lehet azt mondani, hogy dehát egy 3 éves nem így gondolkodik, de sajnos a születése pillanatától el kell kezdeni ezekre rávezetni, mert később meg már késő vagy sokkal de sokkal nehezebb lesz.

  • 2017.03.09 14:39:31potie23

    Flybywire

    "Legutóbb, mikor nála voltam, a 4-5 éves gyerek fapofával behozta a bilijét, elhelyezte a konyha közepére, ahol kávézva beszélgettünk, ráült, és nem pisilt.." pontok végén szerintem azt jelenti,hogy kakilt. Mondatvégi pontozás a gondolat befejezetlenségére utal.Nem hiszem,hogy az akasztotta volna ki hogy gyerek egy üres bilin ül.

    Elhiszem hogy hagyjuk kategória a suli, mert nem tudsz rá semmi értelmeset mondani.Van egy osztály 3 gyerek már olvas 8 év végére tanulja meg 5 meg bagadozik. Következő éveben már 11 olvas 5 nem, tehát olvasás órán már 11 fog unatkozni.Ha belassítod az olvasás tanulását akkor az értelmesebbét fogjuk vissza.A modern felfogás szerint az értelmesebb hülyüljön hozzá a gyengébbhez.Gratulaa!!

    Mostani rendszerrel ami hangsúlyozom a porosz közelében nincs.Sikerült azt elérni,hogy egyetemen el kell magyarázni a százalék számítást.Kedvencem meg Magyarország szomszédos állama Albánia.

  • 2017.03.09 14:55:11fizetekmegegysort

    potie23: miért baj, hogy egy év? azért, mert alapjaiban véve a gyerekek nagyon különbözőek. Azaz a képességeik 6 éves kor körül még nagyon szórnak. Van aki ebben jobb, van aki abban. Olyan NINCS hogy valaki nagyon jól olvas, és minden másban IS nagyon jó. Tehát olyan sincs, hogy ha 3 gyerek már nagyon jól olvas az első végén 5 meg nem, akkor a következő években az a 3 FELTÉTLENÜL lemarad, mert mindig van mit fejleszteni. A halasztott írás olvasás tanulásnak, amikor az alapkészségek elsajátítására 3 évet hagyunk épp az az értelme, hogy nem a gyereket szabjuk az iskolára, hanem az iskolát a gyerekre: egyszerűen elfogadjuk, hogy kb 9 éves kor az, amikor már nagyjából mindenki ugyanazon a szinten képes lenni, ha előtte megfelelő módon foglalkoztak vele. A bukás pedig azért rossz, mert egyrészt megbélyegez, másrészt rendkívüli módon rombolja a gyerekek önbizalmát, harmadrészt kivesz egy közösségből. Bár hajlamos vagy ettől eltekinteni, de a suli a közsségi élet helyszíne IS, azaz a gyerek itt szocializálódik. És baromira nem mindegy az ovis váltás után egy kis 6-7 évesnek, hogy azért mert esetleg később érik, törik -e a bizalma és biztonságérzete, amit a kis barátai és a tanítónéni jelent neki.
    Ami pedig a büdösséget illeti: a gyerek nem 4-5 évesen születik. Mire eddig a korig az anya eljut, már bőven fontosabb neki a gyerek biztonságérzete, mint a kaki szaga. Az csak a fanyalgó vendégnénit zavarja. Sanszos, hogy anyát addig már párszor lehányták, lekakilták, és különböző játszótérről behordott, itt-ott eldugott büdi izékhez is volt szerencséje, nap mint nap. És nem attól büdösek a gyerekek, hogy nincsenek tisztába téve. De ezt majd ráérsz magad megtapasztalni.

  • 2017.03.09 14:58:54FlybyWire

    Potie23: elismerem, így is lehet értelmezni (hogy kaki volt), nekem nem ez jött át, akkor tévedtem.

    Az oktatás sokkal komolyabb téma. A mostani eredmények nem azért gyengék, mert már nem elég "poroszos" az oktatás, hanem pont azért, mert még mindig túlságosan az: a tanár sokszor "adásra" van állítva, fix, unalmas, száraz, nem valósághoz kapcsolódó anyagok, statikus módszerek, tömbszerű, tematikusan egymást teljesen összefüggéstelenül követő órák: úgy szar ahogy van.
    Az egyetlen értelmes oktatás a projekt-alapú: veszünk egy igazi életbeli példát (tengerek), és minden hozzá kapcsolódó természet és humán tudományt köré építünk, heteken át. Fizikai, kémia, földrajz, biológia, de történelem, irodalom is SIMÁN kapcsolódik. Rengeteg érdekesség, közös projektmunkák, mindenki bevonva - sajnos ez még csak a jövő nálunk, pár szerencsésebb helyen már ez a jelen.
    Nem a jegyek a lényeg, hanem az érdeklődés fenntartása.

    Ebben a topikban viszont NEM erről beszélgetünk, hanem arról, hogy a saját gyerekével hogyan ért szót, hogyan kapcsolódik hozzá a szülő. Nekünk kell a gyereket rendben tartanunk, normális értékítélethez szoktatunk, nem hatalomból, erőből megoldással, hanem odafigyeléssel, türelemmel.

    Kiragadtad az egy szem oktatást, és csak azon rugózól, de azon is nagyon felületesen csak...

  • 2017.03.09 15:02:03fizetekmegegysort

    cupcake25: A gyerekek mintakövetőek. Nem azért nem szarnak a szoba közepére, mert anya azt mondta, hanem mert anya sem szarik a szoba közepére. Amikor te betartod a jobbkéz szabályt te is egy mintát követsz. Ugyanis már azelőtt betartottad, hogy tanultad KRESZből, mert ezt láttad anyádtól, apádtól. A gyerekemnek SOHA nem tanítottam a jobbkéz szabályt, mégis megáll bringával a jobbkezes utcáknál, pedig csak nyolc éves. Egyszerűen azért, mert pici kora óta hordom autóval, és eltanulta, hogy meg kell ott állni. Magától. A viselkedés mintákat és alapvető értékeket is így veszik le. Ugyanakkor rendkívül fontos nekik, kb 6-8 éves korig, hogy a felnőttekbe vetett bizalmuk, az életbe, a világba vetett bizalmuk ne sérüljön. Ezért fontos nekik az érzelmi biztonság, amit a szabályok állandó előtérbe helyezésével nem lehet biztosítani. Kellenek a szabályok, fontosak, és fontos a következetesség is. DE csak lényeges dolgokban. Abból meg nincs sok. Az, hogy a gyerek a vécén kakil 4-5 évesen, ha egy számára idegen néni van nálunk, vagy a bilin anya előtt, nem tartozik a fontos szabályok közé. Szerintem az fontos, hogy a szülő határozottan tudjon különbséget tenni az érzelmi biztonsági igény és a követelőzés között, illetve határozottan állítsa fel azt a néhány szabályt, ami tényleg megszeghetetlen. Nálunk ebből mondjuk kb 5 db van. A többit lemodellezik rólunk. Pl valaki írta az asztalnál fingást... akkor fogja csinálni, ha tőlünk is ezt látja. A gyerek viselkedése nagyon sokat elárul arról, hogy otthon, a négy fal között mit engednek meg maguknak a szülők. :)

  • 2017.03.09 15:02:45FlybyWire

    cupcake25 - tökéletesen fogalmaztad meg, a cikknek (nem a könyvnek) talán hibája, hogy a fix határokat és a következetességet nem említi, pedig tényleg nagyon fontosak. A gyerek lelkivilágának is, nagyon!
    A nagy kihívás megtalálni, elkülöníteni azokat a dolgokat egymástól, amik fixek azoktól, ahol a gyerek hozhat saját körben döntést.
    Ami elítélendő, ha valaki csak az egyik vagy másik végletben tud élni: a gyereknek mindent szabad vs. minent a szülők szabályoznak, mindent ők döntenek el.
    Egyik végleten élő sem törődik azzal, mit akar a gyereke, mire lenne igazán szüksége.

  • 2017.03.09 15:05:46FlybyWire

    "Szerintem az fontos, hogy a szülő határozottan tudjon különbséget tenni az érzelmi biztonsági igény és a követelőzés között"

    Na, valahogy ezt akartam én is kinyögni, de ma nagyon nem megy a fogalmazás...

  • 2017.03.09 15:45:14zizi77

    FlybyWire, nálunk most az 1 éves feszegeti a határokat. A gyerekzárat minden gond nélkül nyitja ki a szekrényen. A vezetékek, konnektor különösen érdekes. Neki aztán magyarázhatom. Szépen mosolyog rám, közben meg matat a háta mögött a kezével. Nehéz dolgok ezek! :-)

  • 2017.03.09 15:53:14fizetekmegegysort

    zizi77: nálunk a legkisebb ilyen születése óta. Most 4 éves. Már az óvónéni is mondta, hogy kössem fel a gatyámat. :)

  • 2017.03.09 16:05:59cupcake25

    fizetekmegegysort: azt aláírom hogy a példamutatás nagyon fontos DE nem csak ezen múlik a dolog és a szabályok betartása sem. A gyerek természete, hogy feszegeti a határokat, nézi, hogy meddig mehet el, még akkor is, ha a szüleitől nem ezt látja, hiszen ez a fejlődésének a része, ekkor kell például nagyon komolyan venni a szabályokat és bár szeretnéd azt hinni, de nem, ezekből nincs olyan kevés mint te azt hiszed, hiszen ott vannak pl az alapvető társadalmi szabályok, amikre rá kell vezetni a gyereket és igenis a szülő kötelessége, hogy ezeket a gyerek betartsa és nem azért mert a gyerek ezt akarja. A bilizéshez visszatérve szerintem itt a szülő hibázott, ugyanis a gyermeket el kellett volna vinni a WC-re vagy a fürdőbe, normálisan nem rángatva persze, elmondva neki, hogy a konyha közepén nem bilizünk, anya elkísér a félsz, fogja a kezed stb. ha szeretnéd. Attól, hogy valaki nem engedi a gyereket a konyha közepén wc-zni még nem lesz spártai vagy poroszos a nevelési módszere, az attól függ, hogy mindezt hogyan kommunikálja a gyerek felé. És szerintem abban nyugodtan egyetérthetünk, hogy a szocializáció része az, hogy megtanítjuk a gyereknek, hogy hogyan kell viselkedni mások társaságában (pl. nem bilizünk).
    Mellesleg nekem nem a jobbkezes utcákat tanították és a gyereked sem azért áll meg ott mert tudja, hogy az egy jobbkezes utca, hanem azért mert megtanítottad rá, hogy itt megállunk, nekem pl azt, hogy MINDEN kereszteződésben megállunk, körülnézünk és csak akkor megyek ha nem jön semmi, zebra ugyan ez. A jobbkezes szabályt és a KRESZ-t később tanultam meg és nem példamutatásból. :)

  • 2017.03.09 16:29:30fizetekmegegysort

    cupcake25: egyetértek, hogy be kell tartatni a szabályokat. De azt lehet kedvesen, türelemmel, rávezetve a gyereket - és ez idegmunka, amikor a gyerek próbálgatja a határait - meg lehet spártaian, "azért mert azt mondtam" módon. Nagyon nem mindegy. Szerintem a bilizésnél nem biztos, hogy hibázott a szülő. Ugyanis a történetnek csak az egyik oldalát ismerjük. Mégpedig azét a "kedvesvendégét", aki láthatóan minden, csak nem jóindulatú. Az általad választott megoldásnál valószínűleg azt kifogásolná, hogy a kiskölök ugrátlatja anyát, aki nem képes otthagyni a klotyón, hanem fogja a kezét közben otthagyva a vendégét. Én azt tapasztaltam, hogy a szülők általában pontosan tudják, hogy mit és miért hagynak. Jelen esetben (a bilisben) a nemtomhányévig szoptatás is kifogásolásra került, nem túl szimpatikus kivágnám mint macskát szarni összefüggésében. Szóval igen, a szocializáció része, hogy megtanítjuk a gyereknek, hogy hogyan kell viselkedni mások társaságában. Ettől eltekintve - meg attól, hogy mire tanítom a gyereket - előfordulhat számtalan olyan eset, mikor hagyom neki. Mert épp etetem a kisebbet, mert épp kezemben a tűzforró tál, amit nem tudok azonnal letenni, mert épp keverek valamit amit nem tudok otthagyni és ha lehúznám a tűzről akkor tönkremenne az egész. Szóval nálunk, három gyerkekkel, akiknél a legkisebb és legnagyobb között is csak 4 év korkülönbség van, számos ennél még sokkal cifrább dolog is előfordult már. És igen, a gyerekes barátaim ezen legyintve röhögnek, a nem gyerekesek meg felháborodva hörögnek.
    A gyerekem minden olyan utcánál, ahol nincs tábla benéz jobbra. Nem azért mert megtanítottam rá. Arra tanítottam amire téged tanítottak, az ilyen utcáknál mégsem néz be balra is, csak jobbra. Mikor kérdeztem miért, akkor azt mondta, azért anya mert megfigyeltem, hogy te is így szoktad. Később, majd mikor KRESZT tanul, ugyanezt

  • 2017.03.09 16:32:36fizetekmegegysort

    ugyanezt hozzácsatolhatja a fogalmakhoz, és nyilván szabályosítja. Több, gyakori felnőtt szabállyal van így: előbb tudja a szabályt mint a nevét, mert előbb leveszi a mintát. Szerintem ennyire pici korban nem lehet a fejüknek magyarázni, mert nem marad meg. Keretek, minta... kb ez tartja őket egyben.

  • 2017.03.10 04:58:10Fodor Balázs

    "Az egyetlen értelmes oktatás a projekt-alapú: veszünk egy igazi életbeli példát (tengerek), és minden hozzá kapcsolódó természet és humán tudományt köré építünk, heteken át. Fizikai, kémia, földrajz, biológia, de történelem, irodalom is SIMÁN kapcsolódik."

    Az a probléma ezzel, hogy ez ugyanúgy egy másik tömbösítés, amiben meg egy adott tudományág saját összefüggő részeit és mélységeit nem sajátítja el. A vertikális helyett horizontális a felosztás, a maga előnyeivel és hátrányaival. Azt a jelenséget sem oldja meg, hogy ha a gyereket nem érdekli a fizika, akkor nem tanulja meg, mert itt ha a gyereket a tenger pont nem érdekli, akkor azon keresztül a többit nem tanulja meg, holott lehet, ha más projektben lenne, jobban érdekelné. Nincs itt semmi különös: ha nem egyéni tanítás van, akkor mindig lesz olyan rész, ami a gyereknek unalmas, nem érdekli, a mellette ülőt meg igen.

  • 2017.03.10 11:12:38FlybyWire

    Fodor Balázs: marhaság.

    A gyerek akkor tanul, ha fenn tudják tartani az érdeklődését. Egy 6 évest még kb. MINDEN érdekel.
    Azok a gyerekek, akik már unnak valamit, na pont őket rontották el az idióta, logikátlan, természettel kapcsolatban nem álló, élő példákkal nem illusztrált, közreműködést nem igénylő, száraz, statikus régi oktatási rendszerben.

  • 2017.03.10 19:01:16-JzK-

    Kolompárék, Sztojkáék is "feltétel nélkül" "szeretik" a gyereküket, a kis Szándokánt, amikor megverik a tanárt, amiért egyest adott a kis lurkónak..

  • 2017.03.13 00:31:56Körömcsiga

    Nincs bünti. Értem, akkor ha az egyik veri a másikat, akkor választhasson ajándék kisautó vagy csoki között? Engem nem érdekel ez a modern gyereknevelés, egyik sem bánthatja a másikat. Ha bántja, akkor kap büntetést (nyilván nem pofont és sötétszobát). És ezt nem fogja megtanulni se rábeszéléssel se jutalmakkal. Mert nálunk semelyik nem vált be...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta