SZÜLŐSÉG

Úgy élünk, ahogy a gyereknek tanítanánk? Hm

2017. március 5., vasárnap 12:14

Mire akarjuk nevelni a gyereket? Hát persze, csupa szép és jó dologra, egészséges szokásokra, udvarias viselkedésre, együttérzésre és még sorolhatnánk. Eddig nem is olyan bonyolult, a cél egész világos. Ám azt is mindenki tudja, hogy a nevelés legfontosabb része a példamutatás. Mindenféle magyarázatot, jutalmazást és büntetést, dicséretet és kérlelést aláás, ha maga szülő nem úgy él, ahogy tanítja. Ritkán kérdezi meg magától az ember, hogy ő maga egyébként olyan-e, mint amit a gyerektől vár, pedig lehet oka a sikertelen nevelésnek, ha a válasz: nem vagy nem teljesen.

Legelőször az derül ki, ha a látható viselkedésben vannak ütközések. Például jó modort várunk a csemetétől, de mi magunk ingerülten förmedünk a buszon az illetőre, aki szerintünk úgy áll, hogy nem lehet tőle felszállni.

Később veszi észre a poronty az olyanfajta ellentmondásokat, amik szintén láthatók, de már kombinálni kell hozzá több eseményt, például, hogy őrá rászólunk, hogy ne beszéljen ki másokat a háta mögött, mégis jóízűt csámcsogunk kollégánk, Marcsi zavaros magánéletéről, ám, amikor Marcsi hív telefonon, bűbáj kedvesek vagyunk vele.

shutterstock 378763066

Kamaszkorban pedig kinyílik a szeme a mélyebb, erkölcsi jellegű ellentmondásokra, például, hogy hiába beszéltünk sokat a tisztességről és becsületről, olykor mégis vitatható megoldásokat keresünk mi is.

Amikor szabályokat állítunk a gyerek elé, valamiféle ideálkép lebeg a szemünk előtt. Természetes, hogy nem abból indulunk ki, mi milyenek vagyunk, hanem, hogy mi a helyes. Én mivel a szülő is esendő ember, magától értetődik, hogy a kettő nem tökéletesen fedi egymást. Hiábavaló próbálkozás, és csak a bizalmat ássa alá, a kapcsolatnak árt, ha ezt megpróbáljuk elleplezni.

Már a kisgyereknek is feltűnik sok apró ellentmondás. Inkább törekedjünk arra, hogy úgy kezeljük a kérdést: igen, ahogy ő is hibázik, úgy mi is, de mi is megpróbálunk minél jobbak lenni. Tőle is csak ezt várjuk.

Káromkodás?

Van néhány jellemző terület, ami a legtöbb családban probléma. Egyik például, hogy rászólunk a gyerekre, ha csak a „hülye” kicsúszik a száján, mi viszont sokkal cifrábbakat mondunk, ha idegesek vagyunk, vagy úgy látjuk, igazságtalanság ért minket. A gyerek ránk szól viccesen, hogy „ejnye, nincs holnap édesség, csúnyán beszéltél!” (már ha ez a szokásos büntetés). Erre hajlamos a szülő úgy kezelni, az más, neki igazi felnőtt gondjai vannak, persze, hogy ki kell ereszteni a gőzt. De a gyerek is feszült sokszor, neki mégis azt tanítjuk, hogy ez nem megengedett.

Apróságnak tűnik, mégis, ha sok ilyen ellentmondás felhalmozódik, akkor egyre kevésbé hiteles a szülő, és egyre hiábavalóbb mindenféle nevelési törekvés. Van olyan család, ahol minden alkalommal, ha a szülő elkáromkodja magát (és persze, ha lebukik a csemete előtt), egy aprópénzt kell adnia a gyereknek. A poronty gyűjti egy perselyben, aztán vehet valamit rajta. Nem mondom, hogy ez az üdvözítő megoldás, mert könnyen előfordulhat, hogy a gyerek már alig várja, végre káromkodjon anya vagy apa, de egy jó oldala biztosan van: jelzi a szülő álláspontját, hogy neki sem szabad. Nem biztos, hogy pénzt kell vinni a történetbe, talán elég egy bocsánatkérés, és a gyerektől is várjuk ugyanezt.

Képernyő?

Napjainkban a fentinél sokkal kényesebb és nehezebben kezelhető téma a kütyük használata, a képernyő. A legtöbb szülőben már tudatosult, hogy komoly kára származhat a gyereknek, ha fokozatosan rászokik arra, hogy a legfőbb örömforrás a képernyő legyen.

Már kétévesen azzal lehet legjobban megnyugtatni egy hosszabb autóúton, ha kezébe nyomjuk a tabletet, óvodásként már egyre magabiztosabban követeli az „adagját”, iskoláskorra pedig eljuthat oda, hogy teljesen beszippantja a videók és játékok világa.

Legsúlyosabb esetben elszigetelődik a kortársaktól, és azt várja egész nap, hogy mikor ülhet végre gép elé. És ez nagy baj, az anyák és apák ma már érzik, ezt még kisgyermekkorban meg kell fogni. Csakhogy az a csapda, hogy nem elég, ha korlátozzuk, hány percet és mit nézhet: az egész üzenetet lerombolja, ha a szüleit szinte mindig valamilyen képernyőt bámulva látja.

shutterstock 182380373

Egy része ennek kikerülhetetlen, hogyha a szülőt a munkája a számítógéphez köti, nyilván el kell végezni. De kell-e a cukrászdában várakozás közben megnézni, jött-e e-mail vagy hányan lájkolták legutóbbi fotónkat a Facebookon? Jó-e, ha a gyerek azt látja, amennyiben egy szobában alszik velünk, hogy este szinte telefonnal a kezünkben alszunk el, és reggel a legelső, hogy ránézzünk, mi újság a virtuális térben?

A nagy része ezeknek a kütyüzéseknek kikerülhető lenne: a szülő is jobban érezné magát, mert visszatérne a valóságba, és a gyereknek is jó példát mutatna. És gondoljunk bele, milyen üzenetet hordoz, ha a közös játékból, beszélgetésből is kiszállunk, mert pittyegést hallottunk...

Vég nélkül sorolhatnánk a példákat, gondoljunk csak az édességevésre vagy sportra. Mi úgy élünk, ahogy a gyereknek tanítanánk? Valójában nagy motivációt adhat, hogyha magunkért nem is változtatnánk, a gyerekért megtesszük. És ennek köszönhetően mi is sokkal jobban fogjuk magunkat érezni.

Cziglán Karolina
pszichológus 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2017.03.05 12:37:21min

    Ha egyes pszihológusokon múlna, az emberi faj már régen kihalt volna.

  • 2017.03.06 08:04:56Dor B. Zoltán

    Ne szépítsük: legtöbben példamutatás helyett csak papolunk. Pont.

  • 2017.03.06 08:21:10R2D2 & C3PO

    Ennél kicsit mélyebbre kellett volna ásni...

    A gyereknevelés unalmas. Csak teszünk ellene. Nem gondoljuk, hogy jó, csak mi nem tudunk változni. Pont azért "papolunk", hátha a gyerekünk jobb ember lesz tőlünk.

    Esetleg erre lehetne tanácsot adni.

    Nekem van az egy memória, amit már lehet a 4,5 éves gyerekkel élvezhető szinten játszani. Nem mindig. Nos?

  • 2017.03.06 08:32:22fizetekmegegysort

    Egyszer valaki azt mondta nekem (szakember), hogy nincs olyan, hogy nevelés. A nevelés két dolgot jelenthet: 1. megpróbálom valamire rászoktatni a gyerekemet, amit én nem csinálok, de szeretném, ha ő csinálna vagy 2. megpróbálom rászoktatni a gyerekemet, hogy valamit, amit én csinálok ő ne csináljon (nyilván ez ugyanannak az éremnek a két oldala) Ilyen értelemben a nevelés mindenképp valami álszent dirigálás lesz A gyerekkel lehet együttélni, hitelesen, és lehet odafigyelni, hogy milyen kortás csoportba kerül (ahonnan ugye a szupi kis mintákat gyűjti). Kb ez a két minta (szülői és kortárs csoportos) nagyjából meg is fogja határozni a gyermek viselkedését. Minden más, amit látunk a gyereken, az az idomítás eredménye, amit abban a percben kivág az ablakon és felülír, hogy meglesz a magához való esze. De felnőttkorra szinte biztosan.

  • 2017.03.06 10:03:42wmiki

    Elvtársak egy másik cikkben arról prédikáltatok, hogy a gyerekek csak a jó dolgokat veszik át egymástól, ezért is rossz a szegregáció, és csodálatos az integrált iskola.
    Akkor mi a probléma?
    Nyilván a rossz szokásokat a felnőttektől sem veszi át, csak a jó dolgokat, és az iskolában, a tévedhetetlen tudomány szent tanításait.

  • 2017.03.06 14:57:52báró Csekonics

    "ha a közös játékból, beszélgetésből is kiszállunk, mert pittyegést hallottunk..." - ki kell kapcsolni a wifit-adatot és nem pittyeg. Majd ha épp olyanom van (és időm is rá), akkor bekapcsolom és egyben megnézem mind a 25 emailt és 10 fb értesítést.
    A következetesség meg sajnos alap: 1. ha nem helyes, akkor apának és anyának sem az. 2. ha beígértem valamit, akkor azt bizony tartani kell. (Büntetésnél is, szóval óvatosan...)

  • 2017.03.09 16:06:46Ráérek

    wmiki,

    frappáns megjegyzés! :) És nagyon igaz.

    Vajon lesz rá reakció a "szent" integráció hívei részéről?

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta