SZÜLŐSÉG

Vekerdy: nem a kitűnőkből lesznek a topmenedzserek

2017. január 6., péntek 14:08

"Pablo Picasso nem tudott megtanulni az iskolában írni, olvasni, számolni. Ma fogyatékosnak minősítenénk, pedig "csak" zseni volt. Steven Hawking korunk egyik legnagyobb tudósa, mégsem ment neki az olvasás az iskolában. Később azért szerencsére sikerült megtanulnia. A világ marhaságokat sugall, nekünk, szülőként az a feladatunk, hogy elhiggyük: nem a kitűnő tanulókból lesznek a topmenedzserek. Hanem azokból, akik a gyerekkorukat nagy testi, lelki biztonságban töltötték" - fogalmazott Vekerdy Tamás a  Femina klub Thália színházban tartott beszélgetős estjén.

"Varga Tamás, az új matematika kidolgozója bejárta az országot, matematikai tehetségeket keresett az iskolában. Összesen hét gyereket választott ki, négyen kifejezetten rosszak voltak matekból. Miért? A gyerek megírta a dolgozatot, az eredmény ugyan jó volt, de a gondolkozás nem az, amit a tanár várt volna. Mi ez a katyvasz? Mit írtál oda? Biztos csaltál! Egyes! Pedig csak arról volt szó, hogy a gyerek máshogy gondolkozott, és a tanár nem értette."

"Nálunk az megy, hogy gondolkodj konvergensen. Ez azt jelenti, hogy egy kérdésre egyféle jó válasz van. Egy fix út. Egy elvárt gondolkodás. Mit sugallna a modern pedagógia? Divergenciát, vagyis sokféleséget. Évtizedek óta a két legfontosabb készség a kreativitás és a vállalkozói gondolkodás. De ezt nem értékeljük. Megkérdezzük a gyereket. Neki ezer dolog jut róla az eszébe, mennyi ötlet! Ne hablatyolj! Nem tudod a választ? Ülj le!

Holott régóta tudjuk, hogy az intelligenciának 9-11 féle formája van, mondjuk van ötféle szóbeli, ötféle cselekvési intelligencia. Ebből az iskola csak az értelmi intelligenciára, azon belül is csak a matematikai készségekre és a lexikális tudásra kíváncsi, miközben a gyerekek a cselekvési intelligenciában erősek.

Juli zseni, a Ferike meg hülye

A rendszer rákényszeríti a szülőket, rajtuk át pedig a gyerekeket egy természetellenes működésre. Nagy a világ nyomása, teljesíteni kell, versenyképesnek lenni. A piros oviban már van angol és német. A kékben jövőre lesz japán. Nálatok mi van? SEMMI???? JÁTÉK???? 

A külső kapaszkodók elvesztek, a belső önbizalom még nem épült ki, a mai szülőgeneráció pedig elbizonytalanodva tévelyeg: megengedhetjük magunknak, hogy ne szállunk be a versenybe? Mi lesz vele, ha már elsőben a padok alatt mászkál, ahelyett, hogy rendesen odafigyelne? Terrorizálva vagyunk, idegesek vagyunk, szorongunk. A gyerek pedig? Szorongó lesz, agresszív, figyelemzavaros a nyomás miatt.

Szülőként meg nem kapjuk meg a papírt, hogy nyugalom, a gyerek rendben van, 15 év múlva sikeres lesz, vagy legalább egy elégedett ember, mi meg végigszorongjuk ezt a 15 évet, miközben az iskola folyamatosan minősít. Kinek nincs olyan emléke, ahogy megszégyenülten áll a tábla előtt, és nem tudja?

Juli iskolába megy, már szépen ír és olvas, mert három nővére van, és mindegyik iskolásat játszott vele. Feri nem tud írni, olvasni. Neki nehéz az első. Juli hozza a piros pontokat. Feri meg küzd. Akkor ez most azt jelenti, hogy Juli zseni, a Feri meg hülye? 

Iskolai beválás=/= az életben való beválás

Fontos tudni, hogy a tehetség általában deviáns. Letokolja magát, védekezik, nem akarja felvenni azt, amire nincs szüksége. Egy csomó mindent nem akar tanulni. Einsteinről még az egyetemen is azt tartották, hogy az a kis mulya. Egyetem után ült a padlásszobájában, nagyon romantikus hely lehetett, rengeteget hegedült és szivarozott, és közben megcsinálta a relativitáselméletet. 

A legfontosabb lenne megtanulnunk, és megtanítani a gyereknek, hogy érezzük jól magunkat. Legyünk azok, akik vagyunk. Mindenkinek más az ujjlenyomata, más a dns-e, a rendőrség legnagyobb örömére. Akkor miért nem nyilvánvaló, hogy belül, fejben is mindannyian mások vagyunk? 

Nem igaz, hogy csak az lesz jó az egyetemen, az életben, aki a legjobb az iskolában. Rendszerhiba, sőt, önpusztítás csak a pontok alapján ítélni a továbbtanulásról. Egy normális szisztémában akár a tiszta ketteseknek is joga lenne átlépni a következő fokozatba. 

Érdekes, hogy tudjuk, 1904-ben a 8 osztályos gimnázium 4. osztálya, a nagyjából 14 éveseké volt a legkönnyebb. Mert megfigyelték, hogy akkor kamaszodnak. Azóta eltelt több, mint 100 év, és tudományosan is bebizonyították számtalanszor, hogy a kamasznak más a működése. Élettani lustaságban szenved, pszichológiai értelemben ez az időszak egy második születés, rengeteg feladattal. És mit adunk ennek a korosztálynak? Hetedik-nyolcadikban kell a legkeményebben dolgozni, a maximumot hozni. Most felvételizel fiam, egy életre meghatározza a sorsodat, minden ezen múlik!"

De hát az élet nem ilyen! Az élet kegyetlen! Verseny van!

És mit tehetünk mi szülőként? Nincs igaza azoknak, akik azt mondják, szeretgetésből, szabad játékból nem lesz rendes ember? Az élet nem ilyen! Ott teljesíteni kell!

"Winkler Márta csinált annak idején egy kísérleti osztályt. Persze jártak a nyakára a tanfelügyelők, és folyton szörnyülködtek. Ha a gyerek elfáradt, hátramehetett a terem végébe, párnák voltak, lefeküdhetett, vagy nézhetett egy mesekönyvet, pihenhetett. De hát ez lehetetlen? Mi lesz, ha mind hátramegy, és nem jönnek vissza? Mikor fogja bepótolni azt, amikor lemarad? De persze mind visszajöttek, és nem pótoltak, mert megtanulták amúgy is, mert amikor figyeltek, akkor figyeltek. Hat hetet molyoltak azzal, hogy kidolgozzanak és előadjanak egy színdarabot. Márta, nem lesz egy így jó, hát nézze meg, a párhuzamos osztály rendesen tanul, mégis alig tudják tartani a lépést a tananyaggal. Maguk nem fognak végezni vele! Aztán megmérték a gyerekeket az év végén, és mindenben jobban lettek, mint a párhuzamos osztályok. Aztán a következő év végén is. Nyolcadikban is. Gimnáziumban is, sőt, még egyetemista korukban is. 

Miért? Mert ezek a gyerekek az életkoruknak megfelelő körülmények között tanulhattak, fejlődhettek, a lehető legtovább. És ez a kulcs. Minél tovább adjuk ezt a lehetőséget a gyereknek, annál simábban, jobban illeszkedik majd be felnőttként. És nem, nem fog 30 éves korában, a multinál hátramenni ledőlni.

A kislányok ügyesek és szófogadóak, a fiúk gonoszok, ostobák, agresszívek

Amikor iskolába mennek a gyerekek, az az átlagos kép, hogy a kislányok ügyesek, szófogadóak, jobban tanulnak. Sokkal jobban alkalmazkodnak. A fiúk? Persze vannak kifejezetten fiús tanítók, de általában azért az a jellemzés, hogy a fiúk ostobák, gonoszok, agresszívek, nem tanulnak, nem viselkednek.

A kislány ül a padban. A kisfiú a padok alatt mászkál. Micsinálszott! Gyerekiazonnal! Mitvigyorogsz?

Hogy mit csinál? Az életkorának megfelelően viselkedik. Egy gyerek feje és agya majdnem felnőtt méretű. A tüdeje az ötöde a felnőttének. Ezzel a tüdővel kell oxigénnel ellátnia azt a majdnem felnőtt méretű agyat. Mászkál a pad alatt, mozog, izgalmas is, magasabb pulzusszám, több oxigén, neki most végre jó, hát persze, hogy vigyorog. Az lenne a természetes, hogy napi öt-hat órát rohangáljon a levegőn. Ehelyett? Szünetben szaladgált. Megintem. Feketepontban talán a fiúk járnak rosszabbul, de összességében mégis ők viselik jobban az iskolát.

Ennek a fiú-lány különbségnek ára van. A természetben a nők az erősebb nem, ezért is születik valamivel több fiú. Többen halnak meg a születéskor, vagy gyerekkorban valamilyen betegségben. A lányok erősebbek. Aztán iskolába mennek a gyerekek, és ez hirtelen megfordul. Az addig egészségesebb nem egyszer csak betegebb lesz. Fejfájás, hasfájás, gyomorgörcs, hányinger, szorulás/hasmenés, szédelgés.

A lányok ezzel fizetnek az alkalmazkodásért: a pszichoszomatizálással. Eleinte ezek valódi fájdalmak testi ok nélkül. De ha nem segítünk, idővel a test is megbetegszik. Azért, mert olyan nyomást, olyan terhelést, olyan elvárásokat teszünk rájuk, ami nem természetes."

Legyünk cinkosai a gyereknek! És mentsük ki onnan, ahol szenved!

A gyereknek tehát arra van szüksége, hogy "normális" terhelés mellett nőjön fel, de társadalom, az iskolarendszer ez ellen dolgozik. Hiába szeretném én szülőként, hogy hetedik-nyolcadikban az ágyon merengve gondolkozzon a világ nagy dolgain, ha felvételiznie kell. Vagy hiába mondom én, hogy az elsőssel akarja a franc az "m" betűt gyakorolni, amikor a tanító néni direkt felszólított rá. Mit tegyünk hát, és mit ne? 

"Először is a gyerekre szabott iskolát kell keresni. A jó tanítónénit keresni az jó.  Vagy valamilyen alternatívot, vannak ilyenek, akár az állami rendszeren belül, és mellette is. Lányi Marietta Pesthidegkúton, Winkler Márta és a Fogócska, Montessori, Waldorf. Vagy akár az egyre népszerűbb otthontanulós rendszerek, ahol összeáll öt család, és egy nyugdíjas tanítónéni harmadannyi idő alatt megtanít nekik mindent.

Aztán ott a kompenzáció, ha nyomaszt az iskola: én nem csinálok belőle ügyet. És kimentem a gyereket, ha látom, hogy tényleg nagyon rossz. Ha folyamatosan szenved, ha minden percét utálja, ha pikkel rá a tanár, akkor segítek, nem később, nem év végén, hanem rögtön. És küzdeni kell. Az oktatási rendszer problémái maguktól nem fognak megoldódni. Nekünk, szülőként kell kiharcolni, hogy jobb legyen. Ha látok egy jó ügyet, melléállok. Támogatom.

Harmadszor is: legyünk cinkosai a gyereknek. A házi feladat rossz. A hétvégi 47 feladat bűn. Ha belemegyünk, az egész családnak el van rontva a hétvégéje. Két dolgot tehetek. Beírom, hogy családi okból nem tudta megcsinálni, és még csak nem is hazudtam, az egy fontos családi ok, hogy legyen egy jó hétvégénk, amikor együtt jól érezzük magunkat. Vagy melléülök, és azt mondom: diktálom. Aztán kapok rá egy hármast, legfeljebb négyest, mi szülők azt szoktunk kapni.

Meg tudjuk tanítani a gyereket tanulni. Például meséléssel, és ez nagyon fontos. Minél többet mesélünk, és minél többet mesélünk neki fejből, annál többet tanul. Először meg kell tanulnia a nyelvet, hogy meg tudjon tanulni gondolkodni. 

És a mese nem feladat. Ne legyen tanulság, amit össze kell foglalni. Legyen szabad, legyen fejből. Már én szégyellem magam, milyen primitív történetekkel jövök elő, ők meg imádják. A legjobb az lenne, ha az esti mesét is először mi elolvasnánk, aztán elmondanánk nekik. Nagyon rosszul, össze-vissza kavarva, és pont úgy lesz jó.

Az iskola a gyerek dolga, nem az enyém

Aztán nagyon fontos, hogy nem szabad a gyerekkel tanulni. Mi lesz? Három perc múlva ott tartok, hogy Úristen, ez a gyerek buta. Nem olyan okos, mint amit gondoltam. Hát nem érted?Mit nem értesz ezen? Még három perc, és már nem csak buta, de jellemtelen is. Mit csinálsz az aszal alatt? / Figyelek / Dehogy figyelsz, a kenyeret galacsinozod. Én itt a lelkem kiteszem, hogy elmagyarázzam a matekleckét, te meg még hazudsz is? Újabb három perc, és látom, ez a gyerek nem szeret engem. Egy kicsit én is kevésbé szeretem őt. Mindketten utáljuk a matekot. 

Ha csak lehet, idegen tanuljon a gyerekkel. Ha nem tudom kifizetni, egy osztálytárs is lehet. Bárki. Az a jó korrepetitor, aki beszélget. Igen, az én pénzemen. Azt hallgatom a szomszéd szobában a fotelből, hogy milyen volt a mozi? Mit csináltatok hétvégén. Legyen baráti a dolog. Az nem jó, hogy Miért nincs még kikészítve a könyv, hogy lássam, hol tartotok? Abból nem lesz igazi tanulás.

És a legfontosabb: az iskola a gyerek dolga. Nincs kártékonyabb, mint a Van leckéd? Nincs? Szerdán is ezt mondtad, azt látod, mi lett! Hol a tornacucc? Már megint ott maradt? Ezzel sehova nem jutunk. A gyerek a harmadik, legkésőbb a negyedik egyes után megtanulja, hogy meg kell csinálni. És hosszabb távon azok lesznek a jobb tanulók, akikre rábízzuk. Azok jobban fognak figyelni az iskolában is.

Karácsony Sándor a '30-as években leírta: az iskola nem normális hely. Az kérdez, aki tudja, és annak kell válaszolni, aki nem tudja. És még mindig itt tartunk, a rengeteg, különböző kisgyerekkel. Az iskola azt kérdezi: mit nem tudsz? Pedig azt kellene kérdezni: mit tudsz? Fütyülsz? Táncolsz? Robbanómotort építesz apád legnagyobb rémületére? Remek! Mutasd!

A gyerek arra reagál, aki vagy, nem arra, amit mondasz. Légy önmagad!

Az, hogy maradjunk a gyerek mellett 2,5-3 éves koráig, az egy reális határ. Tényleg jó, de csak abban az esetben, ha mindenkinek jó. És ezt lenne a fontos, felismerni, hogy nekem, szülőként mi a jó, és merni azt tenni. Ha hét hónapos a gyerek, és azt érzem, eddig bírtam, nem megy tovább, muszáj visszamennem dolgozni, akkor vissza kell menni dolgozni. Mert az egész családnak az lesz a jó. Ha otthon akarok vele maradni, akár tovább is, és nem baj, majd élünk kevesebb pénzből, de úgy a jó, akkor azt kell tenni. 

A gyerek arra reagál, ami bennünk van. Nem arra, amit mondunk, hanem arra, akik, amilyenek vagyunk. És a közös jól létünkhöz az is alapvető mentálhigiénés szükséglet, hogy időnként megszabaduljunk tőlük. Nálunk még az sem fogad segítséget, aki megtehetné. De ez nem elsősorban pénzkérdés. Gyerekes szomszéddal, barátokkal, játszótéri ismerősökkel is meg lehet beszélni, hogy néha kölcsönösen fogadjuk egymás gyerekeit. És a szülőpár legyen akkor férfi és nő. Mert ez is kell, nagyon is!

Megy ez, hogy egész nap az anya gondja a gyerek, küzd, harcol, kényszerít, ő a rossz zsaru. Apa meg alig van ott, és fáradt, és nincs kedve a konfliktusokhoz, ő a jó zsaru. Ez nagyon rossz szereposztás, amit valahogy korrigálni kéne. Hogyan? Nem tudom. [nagy nevetés] De ha tudatában vagyunk, már az segít.

Arra kellene törekednünk, hogy gyakrabban megéljük azt, hogy részesei vagyunk egy nagy közös áramlásnak. Nevezhetjük ezt flow-nak, amivel rokon szó talán az áhítat. Meg kellene élnünk, hogy részei vagyunk egy nagy közös egésznek. Mikrokozmoszok a nagy makrokozmoszban. Ellazulni, magunkra figyelni. Én szülő, minél jobban vagyok önmagammal, annál jobb lesz a gyereknek is, annál jobb lesz a közös működésünk.

A hallott mese nem lustává tesz, hanem olvasásra, gondolkodásra tanít

Sokat kell mesélni. És a látott mese nem mese. A hallott mesére az agya belső képeket készít, úgy hívjuk, elaboráció, ez a feldolgozás. Ez segít abban, hogy jobban fejlődjön, ne legyen szorongó, agresszív. A másfél évesnek visszamesélek két dolgot, ami vele aznap történt. A 2-3 évesnek jöhetnek a kis állatos mesék. Aztán 4-5 éves kortól már a komolyabbak, a népmesék. 

És mesélhetünk, egészen akár a kamaszkorig. Egyre hosszabb történeteket, akár regényeket is. Fel lehet neki olvasni a Szent Péter esernyőjét, Dickenst, a Harry Potter is remek, de azt elolvassák maguk is. És az egy hülyeség, hogy Azért nem olvas az a gyerek, mert folyton felolvasol neki! Lustává teszed! Már tud olvasni! Éppen ellenkezőleg, ezzel nevelem az olvasásra. Megtanulja, milyen jó dolog.

Elébe mehetünk a kötelezőknek is. Elmesélhetjük nekik - fejből - a János vitézt, amikor még kisebbek. Jobban fogják szeretni és érteni, amikor az iskolában előkerül. Amikor a Toldi, még Arany életében kötelező olvasmány lett, ő így kiáltott fel: "Úr Isten! Magyar ember nem fogja többet élvezettel olvasni!"

A gyereket az fogja őrizni, amit tíz éves koráig kapott

Manapság nagyon más a tempó. Nagyon más az információfeldolgozás. Ezzel élni kell, de védeni is a gyereket. A két és fél éves is foglalkozhat pár percet a telefonommal, de együtt csináljuk, és nem bármit. Ahogy halad az iskoláskor felé, ez az idő fokozatosan nő. De nekünk kell megvédenünk, mi jut el hozzá. A mi felelősségünk, hogy ha beírja: nagyi, ne pornóoldalakat kapjon. Mert az hazugság. Árt, mert nem érti. Árt, mert az erotika nem ez, abban érzelem van. 

A telefon, a tablet, de még a kocsi is: csupa nagy kísértés. Ha nem figyelünk, nem mi használjuk már, hanem minket használ. Az a gyerek lesz függő, aki érzelmi hiánnyal éri el a kamaszkort. Azzal tudjuk megvédeni, amit az első tíz évben kapott. Ha elég érzelmi biztonságot, akkor ki fog jönni ezekből a kísértésekből. 

A kamaszt már szabadon kell engedni. Ha nem teszem, lázad, törésre viszi a dolgot, sőt, szuicid lehet. Ez nem könnyű. A kamasz tekintetében azonnal látjuk, hogy hülyék vagyunk. Ha ölni tudna vele, a kamaszkor első fél évében négyszer-ötször meghalnánk. Szabadon kéne engednünk, ehelyett a felvételire készülünk. 

A gyerekben minden benne van

Legyünk kíváncsiak arra, ki a mi gyerekünk! Ne dicsérjük sokat alaptalanul, mert nem fog merni hibázni. Akit folyton dicsérnek, nem mert hibázni, nehogy kiderüljön, mégsem olyan okos. De legyünk nyitottak.

Pygmallion hatásnak hívjuk azt, amit egy hatvanas években végzett kísérletből tanultunk. Elmentek a kutatók, végigmérték a gyerekeket. De nem értékelték ki, berakták a papírokat egy fiókba. És egy kalapból kihúztak iskolánként 12 nevet, visszamentek az iskolába, és elmondták a tanároknak, hogy ezek a gyerekek rendkívüli fejlődés előtt állnak.

Aztán egy év múlva újra végigmérték a gyerekeket, és egyben kiértékelték mindkét felmérést. Mindenhol szignifikánsan jobban fejlődött a 12, kalapból kihúzott gyerek. Csak azért, mert a pedagógus úgy nézett rájuk, hogy hű, ezek valami egészen különlegesek."

Vekerdy Tamás az estét egy Ady verssel zárta, amit a gyerekkorra különösen találónak érez. Kezeljük így a gyerekeinket! Íme:

Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse

Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2017.01.08 12:08:47indapass

    @attala13

    Köszi, már túl vagyunk rajta, a sarki általános iskola bevált (nyilván ott sem minden rózsaszín), a legnagyobb onnan a Fazekasba ment és nagyon szereti azt is. Szóval azért az állami oktatásban is vannak jó helyek.

  • 2017.01.08 12:48:44attala13

    @indapass

    persze hogy vannak! és a Waldofban is vannak, rossz helyek.
    Keresni kell!

  • 2017.01.08 17:30:32Androsz

    @Luke SW: ...
    A gyerekeknek természetesen örömöt okozna, ha a fárasztó tanulás helyett kreatív játékokkal és mesehallgatással tölthetnék az időt. A baj ezzel az, hogy ez a makacs és alátámasztatlan elv elég erőteljesen nyomul, ami sajnos a "morált" is rongálja. Önmagában is évtizedekig fennmaradó káros irányzat volt már az is, amikor a tanárok jogait és munkaterületi kiváltságait látványosan megszaggatták, a liberális gondolkodás más jelenségeihez hasonlóan ellenállásra bíztatva az ilyesmi értékelésére, helyes használatára nyilvánvalóan képtelen gyerekeket. Ennek az egyik igen káros folyományává vált, hogy a kiskamaszok korábban csak közepes amerikai filmekből ismert pofátlan szabotálással, engedetlenkedéssel teszik lehetetlenné a tanórák megtartását. Pedig az órákon ott ülnek olyan gyerekek is, akik szeretnék hallani, amit a tanár elmondana nekik. Az álom teljesülni látszik, ugye, néhány gyerek magától is tanulni szeretne, de pár hangoskodó, akik megfegyelmezésének szinte minden lehetőségét elvették az erre a helyzetre felkészítetlen tanároktól, ezt hatékonyan megakadályozza. Hol vannak ilyenkor a tanulni akaró gyerekek alapjogai?
    ...

  • 2017.01.08 17:39:33Androsz

    @Luke SW: ...
    Az, hogy a gyerekeknek ne kelljen száraz, haszontalan, vagy első látásra annak tűnő ismeretek megjegyzésével küzdenie, kellemes ábránd. De csak annyira komoly, mint amikor egy politikai hangoskodó, vagy egy párt azt követeli, hogy a kormány azonnal csökkentse az adókat, emelje a fizetéseket és fordítson több pénzt a mindenféle szolgáltatásokra, fejlesztésekre. Ez tényleg nagyon fincsi lenne, csak éppen teljesen kivitelezhetetlen. Ezt a hangoskodók is tudják, persze, és a hangoskodás értelme így igazán homályos, de attól még hangoskodnak, és a megvezetetteknek nem tűnik fel, hogy a pontos adatok elmaradnak a követelések mögül.

    A gyerekek tanulásra szorítása és a régies alapokon nyugvó tanítási metódusok ellen ágálók kissé populisták, sajnos a romboló hatása már minden kicsit is értelmes ember számára látható. A változás szószólói elfelejtenek új célt mutatni. Irányt valóban mutatnak, de már jó ideje tartozásban maradnak azzal, hogy konkrét módszertant ismertessenek, ne csak ötleteket. Ha szakértők, kutatják és tanítják az új elveket, akkor most már legyenek szívesek a tanárok, vagy általában a képzésben dolgozók részére érthető és követhető, hosszútávú eljárásokat leírni. És legyenek szívesek végre, szakmai felelősségvállalást is csatolva hozzá, gondos elemzéseket ismertetni az új módszerek várható eredményességéről is. Arról, hogy hogyan készül majd szakemberek, kutatók, tanárok tömege az új módszerrel. Mert remélhetőleg eszükbe jut, hogy ezekre még mindig szükségünk van, és a szükséges tudás mennyisége folyamatosan nő.

  • 2017.01.08 17:40:18Androsz

    @Keményen Dolgozó Gyíkember: "Most akkor a topmenedzser az valami pozitív, értékteremtő, álomfoglalkozás?"

    Egyetértek, azonnal bizonytalanná válik a cikk és az idézett előadás értékessége. Bár annyi igaz, hogy ha a fő cél a magas kereset, akkor ez az álomfoglalkozás. Kár, hogy a világ kevés hasznát látja.

    @Luke SW: "amit Vekerdy ebben az interjúban elmesélt, azok nem a saját nézetei."

    Érdekes indítás.

    "A pszichológia elmúlt 50-60 évéről van szó,..."

    A pszichológia – és persze a pedagógia, a képességfejlesztés, a tehetséggondozási módszertan – elmúlt 50-60 éve annak rendje és módja szerint sok új ötletet dobott fel, a szemléletváltozás mindenféle áramlatokat indított el. Ezek egy része szinte mindenki számára láthatóan hasznos volt. A szélsőségek mindig részét képezik az elméletek szabad születésének, csak annyira kell vigyázni, hogy ne dőljünk be nekik azonnal, első szóra. Ha politikáról lenne szó, akkor az effajta szélsőségeket rögtön populizmusnak neveznék, elítélve azt, hogy a politikus arról beszél megvalósítható célként, amire az emberek vágyakoznak.
    ...

  • 2017.01.08 19:54:48indapass

    @Androsz,
    Egyetértek, ami a tanulni akaró gyerekek jogainak semmibe vételét illeti. Nem véletlen, hogy nagyon sokszor maguk a tanulni vágyó diákok akarnak elmenni hatosztályos iskolákba, hogy kikerüljenek a számukra visszahúzó közegből.
    Ettől függetlenül lehetne értelmesebben, gyerekcentrikusabban tanítani. Még az is lehet, hogy akkor több lenne a motivált tanuló.

  • 2017.01.08 22:06:11Androsz

    @indapass:, a mostaninál értelmesebb pedagógiai működést én is örömmel látnám. Azt hiszem, a szakma egyszerűen össze lett zilálva. Ma is vannak jó iskolák és rosszak. Az ezt megfigyelők egyik tipikus hibája az, hogy a pénz hiányával magyaráznak mindent. A kb. tíz év alatt kialakult káoszt a kormányok először nem akarták meglátni, aztán pedig megpróbálták egyetlen huszárvágással elrendezni. Pedig a tanítók, tanárok, más pedagógusok között már sok olyan is dolgozik, aki már a káoszban tanult, őket nem lehet egyetlen rúgással új irányba fordítani, netán egyszerűen rábeszélni a lelkiismeretesebb vagy hozzáértőbb munkára. A tanításban negyven éve reformok érik egymást, és ez már önmagában is oka lehet annak, hogy ma már az olvasni tudás megszerzése is közszájon forgó téma, nem pedig egy említésre sem méltó, természetes, az iskolai munkát bevezető folyamat. Az én gyerekkoromban az embert megtanították olvasni és számolni, és aztán következett a tanítás. Tankönyvvel, feleltetéssel és házi feladattal. Ma már a tankönyv sem nyilvánvaló eszköz minden iskolában. Ha ehhez még hozzájönnek azok a makimajmok, akik szerint a tanulás fölösleges, az interneten mindent meg lehet keresni, akkor az átlagos emberben felmerül a kérdés, hogy tényleg, mire is való az iskola, ha nem ott tanítanak meg mindent a gyereknek, minek is kell otthon a tanulással nyűglődni. Lehet, hogy a mai átlagos ember már nem írt házi feladatot, mert az ő korában már elért az ő iskolájáig ez a végtelen ostobaság. Vagy írt, csak nem fogja fel, hogy annak volt értelme is.
    ...

  • 2017.01.08 22:11:40Androsz

    ...
    A tanárok szerintem elsősorban meg vannak zavarodva, az idealista vagy önjelölt világmegváltó szakmai vezetők pedig néhány évente rántják új irányba a gyeplőt. A pedagógusok nagy része csak egy kicsivel okosabb, ha okosabb, az átlagos embernél, és a gyeplőt rángató kedvére tenni már azért sem tudnak, mert nem értik, hogy a mit is akar. Az oktatás alapelvei váltak bizonytalanná, és ebben nagyon hibásak azok a "szakértők", akik mesebeli új találmányokkal bolygatják meg a sok évtized alatt valamennyire megszilárdult módszertant, úgy, hogy eközben nem igazolják sem előzetes tanulmányokkal, sem utólagos vizsgálatokkal azt, hogy a "reform" eredménye az eredményesebb képzés.

    Persze az is a problémák része, hogy az eredményesség nehezen kifejezhető. Lám, a cikk is azzal indul, hogy az eredményesség csúcsát a topmenedzserré válásban találja meg.

  • 2017.01.08 22:59:11Luke SW

    @Androsz
    Szó nem volt arról, hogy tanulni fölösleges, arról sem, hogy helyette kell mesét hallgatni. Arról sem volt szó, hogy minden veselkedés elfogadott és megengedett a tanuló részéről. Ezzel szemben Vekerdy konkrét hazai példákat adott a szerinte jól működő iskolákra. A példákkal kapcsolatban természetesen jogos a szkepticizmus, hogy egy elhivatott, felkészült pedagógus a módszerei vagy a személyisége miatt nevel-e okos, érdeklődő, kiegyensúlyozott diákokat. Remélhetőleg mindenkinek vannak emlékei olyan tanárokról, akiket szeretett az osztály, rend volt az óráin és jó eredményt is sikerült elérni. Ha minden tanár tudná, hogyan lehet ezt elérni, más hely lenne az iskola. Sajnos az oktatás minden szinten a tárgy tudásra koncentrál, és ironikus módon pont azok a pedagógusok beszélnek az iskola nevelési funkciójáról, akik bunkóságuk folytán a negatív példát testesítik meg a diákok szemében.

  • 2017.01.09 01:12:11Androsz

    "Ha minden tanár tudná, hogyan lehet ezt elérni, más hely lenne az iskola."

    Akkor tanítsák meg nekik! Akik most tanárképzősök, azokkal vajon mennyit beszélnek erről?

  • 2017.01.09 01:13:21Androsz

    "Ha minden tanár tudná, hogyan lehet ezt elérni, más hely lenne az iskola."

    Akkor tanítsák meg nekik! Akik most tanárképzősök, azokkal vajon mennyit beszélnek erről?

  • 2017.01.09 02:17:38Luke SW

    Egyébként világszerte akadnak olyan iskolák, ahol kimondottan mélyszegénységben élő gyerekeket nevelnek ebben a szellemben, kiváló eredménnyel.

  • 2017.01.09 02:18:49Luke SW

    Olyan is van, ahol az egész közoktatás így működik (Finnország), elég jó hatásfokkal.

  • 2017.01.09 02:22:35Luke SW

    A waldorfból sem funkcionális analfabéták kerülnek ki, messze felülteljesítik a hagyományos iskolából kikerülő diákokat a hagyományos iskolák számára fontos tárgyi tudásban. Kreativitás, önállóság, felelősségvállalás, szellemi energia, pszichikai közérzet szempontjából meg ugye nem kérdés, honnan jönnek a jobban teljesítők.

  • 2017.01.09 03:01:21Luke SW

    Érdemes észrevenni, hogy az évszázados stratégia, amely szerint a kitanított gyermek többre viszi a szüleinél, egyre kevésbé sikeres. Fontos a tanulás, fontos a képzettség, fontos a végzettség, de önmagában kevés, mert más fontos tényezők is vannak, amelyeket a közfelfogás elhanyagolt, rossz esetben félreértett.

  • 2017.01.09 09:51:56nünükeee

    @Androsz:
    "Ennek az egyik igen káros folyományává vált, hogy a kiskamaszok korábban csak közepes amerikai filmekből ismert pofátlan szabotálással, engedetlenkedéssel teszik lehetetlenné a tanórák megtartását. "

    Mikor korábban?
    Csak mert pl. emlékszem, hogy általánosban, úgy kb. 1990-ben egyik órán háttal ülve vártuk a tanárt énekórán. Megjegyezném, hogy egy klasszikusan poroszos iskola volt, a diákok pedig vegyes családokból származtak, de alapvetően teljesen átlagos felfogású, átlagos helyzetű szülőktől. Csak éppen utáltuk, hogy a tanárnő rendszeresen üvöltözik velünk, mert máshogy képtelen volt magára vonni a figyelmet.

    Meg azért visszagondolva az iskolai éveimre, milyen érdekes, hogy bár az évfolyam jobbik osztálya voltunk, mégis rendszeresen kaptuk meg azt a jelzőt, hogy mi vagyunk a legrosszabb osztály az iskolában. Természetesen ez nem volt igaz, érdemjegyekben és magatartásilag sem, de valamiért azt gondolták az okos felnőttek, hogy ez motiváló erő lehet.

    Egyébként szerintem kicsit szűk látókörű vagy, aki meg van győződve az igazáról. Képzeld, sokféleképpen lehet ám élni! :)

  • 2017.01.09 15:54:38nland

    ...de hát ez a vita már több 100 éve tart :o)

    kreativitás vs szorgalom (leegyszerűsítve legyen kr+szrg = 1 )

    A kettő összértéke határozza meg a sikerességet..
    lehetsz te kítűnő tanuló 0 kreativitással, vagy kreatív 5letgazda szorgalom nélkül egyik, esetben se leszel 'topmenedzser'

    akkor nyersz/leszel sikeres ha a kettő értéke nagyobb, mint 1 ...van aki ezt, van aki azt tudja eredményesebben használni... aki pedig mindkettőt (érték 2)...nos az biztos kiemelkedő BÁRMILYEN területen

  • 2017.01.09 16:39:37indapass

    @nland
    Még az is lehet, hogy inkább szorzóként működnek, nem? És nem árt azért valamiféle intelligenciát is beletenni a képletbe. Meg meghatározni, milyen sikerességről beszélünk.

  • 2017.01.09 18:38:50Alick

    Tanulni kell, tanulni jó... csak a tanulásnak nem feltétlenül a mai közoktatás szemlélete, az ebbe való beilleszkedés a mércéje. Különösen ha azt vesszük, hogy túl sok (gyakorlati kontextus nélküli) elméleti tudással és kevés alkalmazható gyakorlattal működik az iskolai oktatás.
    Erre jól rátapint a sakkozó Polgár lányok példája is.

  • 2017.01.09 18:40:32Alick

    Kevés ilyen szerencsés ember van:

    [link]

  • 2017.01.09 21:15:03PIPA

    Vekerdyvel értek egyet. Az élet azt bizonyítja hogy nem innen származnak a zsenik és alig van EMBER az országban. A PISA még papírt is adott róla.

  • 2017.01.09 22:27:51cardiobascuralis

    Vekerdy mindig is egy elmebeteg idióta volt.

  • 2017.01.09 22:36:14cardiobascuralis

    Luke SW:
    "A pszichológia elmúlt 50-60 évéről van szó"
    Pedig lehetne a homeopátia vagy az asztrológia elmúlt 50-60 évéről is.
    Ugyanolyan értékű áltudomány mindegyik.
    És mindegyikben hisz egy csomó gondolkodni képtelen vagy lusta elmerokkant.

  • 2017.01.09 23:13:32gerard1999

    Sziasztok. (na már ez meglepő lehet...:-))
    Kérek mindenkit (már aki nem csak pocskondiázni jött ide)
    hogy emlékezzen vissza az 5-10-15 éves középiskolai találkozójára.
    Ki volt ott sikeresnek mondható (nem, vagy nem csak anyagi értelemben,
    hanem megelégedettségben stb.) Az nem sikeresség, hogy bankvezér vagy, de
    a 4. házasságból a 8. porontyod születik, akiről újfennt nem tudsz semmit...
    Én emlékszem, a színtiszta ötös tanulók alig tudtak mit kezdeni az élettel.
    Mi renitensek voltunk a legsikeresebbek. Akiknek az ofő minimum börtönt jósolt.
    A feleésgemnek azt mondta az osztáyfőnöke, hogy a gimnázium is túlzás neki.
    A Toldiban végzett, Németországban lett diplomája, (meg itthon is) Nekem nem javasolta
    az a ringyó a továbbtanulást, mert túl buta vagyok. Hagyományos mérés szerint (MENSA) 158-as volt az iq-m kb 15 éve (mondjuk ez pont annyit ér, mint egy summa cum laude diploma) Összesen 3 diplomám van. A mi családunk elmondhatja, hogy a hagyományos iskolarendszer megméretett és könnyűnek találtatott.

  • 2017.01.10 00:24:10indapass

    @gerard1999

    Gratulálok a sikeres és boldog életetekhez és hogy túléltétek a pocsék pedagógusokat, akik ennyire félreismertek.

    Azonban sokféle ötös tanuló van. Még olyan is akad köztük, aki később ugyanúgy sikeres és boldog lesz, mint Te. Ne essünk át a ló túlsó oldalára: azt iskolai elvárások sikeres teljesítése nem jelenti azt, hogy akkor másban már nem terem számára babér.

  • 2017.01.10 00:58:10Luke SW

    @gerard1999: a mensa teszt 142-ig mér.

  • 2017.01.10 01:02:05cardiobascuralis 2

    gerard1999:
    "Hagyományos mérés szerint (MENSA) 158-as volt az iq-m kb 15 éve"
    Ez mondjuk nyilván nem igaz, de hazudni már remekül tudsz. A 98-as IQ talán már közelebb állhat a valósághoz.

  • 2017.01.10 01:02:50cardiobascuralis 2

    Luke SW:
    Tudtommal 150 fölöttig mér.
    140 a bejutási alap.

  • 2017.01.10 01:06:37Luke SW

    @cardiobascularis: maradjunk annyiban, hogy e 2 hozzászólásodból nem sugárzik az érzelmi stabilitás, a tudományos műveltség és az intelligencia. A véleményedhez persze akkor is jogod van, ha az nem igazán értékes.

  • 2017.01.10 01:13:04Luke SW

    10 éve írtam a tesztet, akkoriban 135 volt a küszöb és 142 a legmagasabb elérhető érték. Ez felel meg a felső 2 ill. 1 százaléknak. Igaz, ez nem volt mindig így, korábban ugyanezt a teljesítményt magasabb hányadosnak számították, de sosem mért a teszt 150 fölötti eredményt.

  • 2017.01.10 08:56:51salamander

    Nagyon sok mindenben egyetértek Vekerdi Tamással, de... azért azt sem mondhatjuk, hogy aki kitűnő, abból nem lesz semmi. Azaz nem csak a kitűnőkből lesz topmenedzser, hanem a kitűnők mellett egy-két szerencsés, aki rosszabb tanuló volt is bekerülhet.

    Igaz, hogy a gyereket elsősorban nagyon kell szeretni - lehetőleg úgy, hogy ezt a gyerek túlélje -, de lényegében minden (90%-ban) a szülőkön műlik. milyen a kapcsolati tőkéjük, a felkészültségük, az intelligenciájuk és nem utolsósorban a vagyonuk.

    Ha itt minden rendben akkor csak egy extrém eset (pl. drogos lesz a gyermek), lehet ami eltéríthető a megfelelőnek és elfogadhatónak mondható pályától. Ellenben az a tehetséges gyermek, akinek a szülei leszakadó társadalmi csoporthoz tartoznak, általában elkallódik.
    Ha mindehhez hozzávesszük a "feleslegesnek ítélt területek" képviselőit (bölcsész, filozófus, művész stb.) akkor kifejezetten láthatóvá válik, hogyan bánunk társadalmi szinten értékeinkkel. Ehhez az elpazarolt értékhez hozzátartozik a szegény családok gyermeke is!.

  • 2017.01.10 13:22:16Luke SW

    Salamander, épp ez az. Mit jelent az elfogadható pálya, és kinek elfogadható. Még érdekesebb, hogy a pályára lépve hogy megy a játék. Egyesek pedagógusként is nagy hatású személyiségek, lásd a cikkben hivatkozott tanárnőt, másoknak csak a küzdelem jut a pofátlan kiskamaszokkal, rengeteg keserűséggel és nem sok sikerélménnyel. Egyesek a romatelepen is elit diákokat képeznek, mások dohognak, hogy nekik a csürhe 4/B jutott egy budapesti iskolában.

  • 2017.01.10 20:09:00cardiobascuralis 2

    Luke SW:
    Szerinted nem szarom le magasról, hogy szerinted mi sugárzik, mi nem?

    Az intelligencia mondjuk a te hozzászólásaidból sem, de a nagyképű pökhendiség eléggé. Magyarul jogod van seggfejnek lenni, de nem lett volna kötelező, viszont te éltél a jogoddal.

  • 2017.01.10 20:10:37cardiobascuralis 2

    Luke SW:
    "Egyesek a romatelepen is elit diákokat képeznek"
    Álmodban.

  • 2017.01.10 20:10:59cardiobascuralis 2

    Ja, a romatelep neve magyarul cigánytelep.

  • 2017.01.10 22:20:25Luke SW

    Cardiobascularis 2: köszönjük az illusztrációt a cikkhez.

  • 2017.01.11 00:27:44cardiobascuralis 2

    Luke SW:
    Mit?
    Hogy belőled, az idiótából is lehet 40 év alatt olyan, aki képes kommentelni a neten?

  • 2017.01.11 03:02:01Luke SW

    Iiiiigen, hát persze. Én mondjuk arra céloztam, hogy az internet névtelen gyalázkodói nem épp a mentális erő szobrai, és mint tudjuk, ez jobbára a gyermekkori traumák eredménye. Így tombolja ki magát a sértett, dühös gyermeki. Talán terápiás céllal még jót is tesz tesz az elkövetőnek, örülök, ha ehhez sikerült a magam szerény módján hozzájárulni.

  • 2017.01.11 21:02:36LoveKills

    "subidubidu
    Ha valakinek rendezett gyerekkora volt és lelkileg kiegyensúlyozott, az lehet, hogy annyira nem is vágyik topmenedzsernek lenni :-D. "

    Ezen különben én is elgondolkodtam. Meglep, hogy egy olyan általam nagyra tisztelt, a saját generációm (X vagyok) számára alighanem példaértékűnek számító, önreflexív ember, mint Vekerdy Tamás, hogyan nem látja a fától az erdőt. A topmenedzserek (tisztelet a kevés kivételnek) többnyire súlyosan torzult személyiségű, pszichopátiás vonásokat felmutató, magánéletüket tekintve gyakorta totálisan becsődölt emberek, akik mindennek számítanak a józan, a társadalmi változokra (anomáliákra) reflektáló ember számára, csak pozitív példáknak nem. Vekerdy Tamás mégis pozitív példaként említi a topmenedzsereket, akik éppenséggel a groteszk, minden alapvető értékeiből kifordult világnak egyik eklatáns példái...

  • 2017.01.11 21:06:42LoveKills

    cardiobascuralis
    "Vekerdy mindig is egy elmebeteg idióta volt."

    Olvasva a bűzhödt hozzávakkantásaidat, kikristályosodni látszik az, hogy te egy igazán nyomorult, veszteslelkű - és ennyiben inkább szánandó, mint megvetendő - ember lehetsz, a trollok királya, az a fertőző métely, akiről Puzsér Róbert beszélt a kommentelők legalja kapcsán:

    [link]

    Te vagy az idióta. Nem kicsit.

  • 2017.01.11 21:11:19LoveKills

    "cardiobascuralis
    Luke SW:
    "A pszichológia elmúlt 50-60 évéről van szó"
    Pedig lehetne a homeopátia vagy az asztrológia elmúlt 50-60 évéről is.
    Ugyanolyan értékű áltudomány mindegyik.
    És mindegyikben hisz egy csomó gondolkodni képtelen vagy lusta elmerokkant."

    Vedd észre: égsz. Tényleg egy nyomorult kis pöcs lehetsz, aki szügyig felhúzott tréningnadrágban, a hitelre vásárolt békásmegyeri rabszolgatelepen egy tizedik emeleti kis odúban kuporogsz, és onnan vicsorogsz ki a világba mindenféle hagymázas, telepi bölcsességeket. Szégyellheted magad, ha ismernéd az érzést.

  • 2017.01.12 11:00:39fcsaba

    Nettó hülyeség. Ezzel nyalogatják a maguk meg egymás sebeit azok a szülők, akik annak idején legfeljebb középszerűek voltak (természetesen mindenért a tanár volt a hibás), és az okosnak tartott gyerekeik sem hozzák a jó eredményeket. Vekerdy egyfajta királyi utat próbál találni, csakhogy (Eukleidészt idézve) "a matematikához nem vezet királyi út".

  • 2017.01.12 13:46:07Luke SW

    fcsaba, a provokatív cím elterelte a figyelmed a tartalomról.

  • 2017.01.12 18:31:13cardiobascuralis 2

    Luke SW:
    "az internet névtelen gyalázkodói nem épp a mentális erő szobrai, és mint tudjuk, ez jobbára a gyermekkori traumák eredménye"
    Ja, mert neked nyilván Luke SW az anyakönyvezett neved, mi, seggfej?
    Szóval örülök, hogy írtál magadról.

    LoveKills:
    Anyád meg a tetves büdös kurva, aki az utcasarkon árulja magát bablevesért.
    Nem véletlen, hogy ilyen seggfej kölyke lett, mint te vagy, az apád meg valamelyik hajléktalan, akinek volt épp egy fölösleges bablevese az ebédosztás után.

    Egy 70-es IQ-jú agyatlan kis faszkalap lehetsz, akinek már az is sikerélmény, hogy valahogy meg tudott tanulni írni.
    Ja, hagymázos, faszfej, nem hagymázas.
    "hitelre vásárolt békásmegyeri rabszolgatelepen"
    Szóval a békásmegyeri rabszolgatelepet hitelre vásárolták?
    Ki?
    Egy értelmes mondatot sem bírsz megfogalmazni magyarul, te szerencsétlen kis mikropöcsű idióta.

  • 2017.01.14 17:20:12LoveKills

    cardiobascuralis 2:

    Nem mondom, hogy dögölj meg, nem mondom, hogy a mocskos, szerencsétlen kurva anyád, nem mondok semmi ilyesmit. Csak annyit mondok és kívánok (ezt viszont teljesen): maradj meg pont olyannak, amilyen vagy. Ennél súlyosabb sorscsapás, ennél nagyobb átok rád nézve még a legnagyobb fantázia mellett sem képzelhető el.

  • 2017.01.22 17:14:36ColT

    @Androsz : Sajnos már amikor én tanárképzőre jártam, 15 éve, akkor sem nagyon volt erős pedagógiai képzés. Valami volt, de nagyon nem jó módon, nagyon nem komolyan véve.

  • 2017.01.22 17:18:38ColT

    Hogy kiből lesz a topmanager... Miért, a topmanager a siker? A fenét. A leghajszoltabb életmód. Sok pénzzel jár, de ilyen áron kellene a fenének.

    Meg különben is, mi a siker? Nem biztos, hogy az, hogy beszállsz a mókuskerékbe. Sőt, tuti nem az.

  • 2017.01.22 17:30:43ColT

    Amúgy ismerek olyan jó tanulót, aki szinte semmire nem emlékszik az iskolából, én rossz tanuló létemre sokkal többre. Arról nem beszélve, hogy a szakmai ismereteimet is jobban használom, mint ő. (Azért ez már durva, ha valakinél én többet tudok :D )
    Egyszerű a megoldás. Ő akkor volt jutalmazva, ha jó jegyeket hozott, meg olyan helyre járt, ami kiemelkedő intézmény volt. Én meg egy rossz iskolába, leszidtak, ha rossz jegyeim voltak, de amúgy elfoglalhattam magam azzal, amit szeretek csinálni, és később az is lett a szakmám.

  • 2017.01.22 17:48:05ColT

    @salamander : "Ha mindehhez hozzávesszük a "feleslegesnek ítélt területek" képviselőit " - asz'szem meglepődne a világ, ha ezek az emberek eltűnnének :D Mondom mindezt mérnökként.

  • 2017.03.14 14:35:49Intuitiv

    Hát igen, mert a kitűnőkből olyan emberek lesznek, akik tényleg létrehoznak valamit. A topmenedzserek pedig menedzselnek és hasznot húznak a kitnőkből, mert létrehozni semmit se tudnak (a korlátozott értelmi képességeikkel)

    A topmenedzser az etalon, Verkedy szerint is. Ez sokat elárul erről a világról.

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta