Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az lesz kiegyensúlyozottabb kamasz, akinek az apja már csecsemőkorban jól volt az apaszerepben. Csakhogy ehhez nulla segítséget kapnak a férfiak.
Míg a régebbi pszichológiai elméletek többnyire az anya szerepét hangsúlyozzák a gyerek nevelése és későbbi pszichés egészsége szempontjából, az utóbbi években egyre több kutatás emeli ki az apa szerepét. Nemrég egy huszonöt éven keresztül tartó, követéses vizsgálat igazolta, hogy kevesebb problémával küszködnek azok a kiskamaszok, akiknek apja csecsemőkorukban élvezte az apaszerepet.
Ha az apák megtalálták a helyüket az apaszerepben és érzelmileg jól reagáltak rá a baba nyolc hónapos korában, akkor a gyerekek később, kilenc-tizenegy éves koruk között kisebb eséllyel lettek viselkedészavarosak. Érdekes módon az apák gyermekgondozásban való gyakorlati részvétele nem befolyásolta a későbbi kimenetelt, fontosabb volt az érzelmi viszonyulás.
Támogatni kell az apákat is
A tanulmány eredményei arra is felhívják a figyelmet, hogy az anyák mellett az újdonsült apákat is érdemes támogatni – nem csak saját érdekükben, hanem a gyerekek érdekében is. Míg ugyanis az anyaságra felkészítő csoportok viszonylag könnyen elérhetőek (többnyire a védődőnél), önsegítő könyvekkel pedig Dunát lehetne rekeszteni, addig az apaságra senki sem készíti fel igazán a férfiakat. Pedig a szülővé válás számukra is sok kihívással járhat.
Mindez részben annak a nézetnek is köszönhető, amely szerint a csecsemőgondozás egyértelműen anya dolga, az apák maximum a gyerek későbbi éveiben lépnek színre, amikor már lehet focizni. A tapasztalatok szerint pedig már a csecsemőkorban is kulcsfontosságú, hogy apa is vegyen részt a babával való foglalatosságokban.
Főként dolgozó apák
A szóban forgó tanulmány során tizenötezer, a kilencvenes évek elején született gyereket követtek figyelemmel születésük óta. A gyerekekkel kapcsolatban többek között 9-11 éves korukban is felvettek adatokat: anyjuk töltötte ki az Erősségek és Nehézségek kérdőívet, amely a gyermek érzelmi egyensúlyára és ezzel kapcsolatos problémákra, hiperaktivitásra, viselkedészavarra és társas készségekre kérdez rá. Emellett adatokat gyűjtöttek a családok életkörülményeiről, lelki egészségükről, és a gyerek fejlődéséről annak nyolchetes, nyolc hónapos, kilenc- és tizenegy éves korában.
A vizsgálatban részt vevő gyerekek apja átlagosan 31 éves volt és az apák átlag 45 órát dolgoztak hetente abban az időszakban, amikor a baba nyolchónapos volt.
Az érzelmi válasz kulcsfontosságú
Az apák részvételét a csecsemőkorban három tényező alapján vizsgálták. Az első az volt, hogy az apák a baba nyolc hónapos korában milyen érzelmi választ adtak a babára és a szülői szerepre. A második az, hogy apa mennyire vett részt a háztartásbeli és gyermekgondozási teendőkben. A harmadik pedig az, hogy mennyire érezték magukat biztosnak a szülői és férjszerepben ezek az apák.
Amikor mindezeket összevették a gyerekek kiskamaszkori viselkedésével, kiderült, hogy a legnagyobb hangsúllyal az első és a harmadik faktor esik latba. Vagyis az, hogy apa érzelmileg hogyan viszonyult az apasághoz, illetve a babához, valamint hogy mennyire találta meg a helyét és érzi magát biztonságban az apaszerepben. A második faktor, vagyis apa gyakorlati segítsége nem függött össze a későbbi viselkedészavarokkal.
A szakemberek szerint az eredményeket, főként ez utóbbit óvatossággal kell kezelni, hiszen nagy valószínűséggel az érzelmi odafordulás mellett azért apa gyakorlati részvétele is fontos. A tanulmányt ráadásul huszonöt évvel ezelőtt kezdték, a kilencvenes évek eleje óta pedig az apaság megítélése, az apák szerepe viszonylag sokat változott.
Elképzelhető ugyanis, hogy a kilencvenes évek elején egyes apák ugyan a gyakorlatban megosztották a háztartási és gyereknevelési teendőket, de mindez inkább anyagi nyomásnak volt köszönhető, mivel anyának is vissza kellett mennie dolgozni a baba féléves korában. Manapság egyre jellemzőbb, hogy az apák önmagában, a babázás öröméért, az apaszerepben való kiteljesedésért töltenek több időt az akár csecsemőkorú gyerekekkel, és mindez egyre elfogadottabbá válik.
A fenti eredmények is azt támasztják alá, hogy a babáknak nem szimplán a gyakorlati teendők ellátására, hanem apa kiegyensúlyozottságára és érzelmi odafordulására van szüksége. Vagyis érdemes vigyázni a csecsemős apákra, hiszen ezzel nem csupán nekik, de a gyerekeknek is használunk.
