SZÜLŐSÉG

Csoda, hogy ép ésszel kibírjuk az anyává válást!

2015. október 18., vasárnap 15:46

Amikor a karrier és anyaság összefüggéseiről beszélnek, általában az áll a fókuszban, hogy aki akar, hogyan tud dolgozni kisgyerek mellett is, és aki akar, otthon tud-e maradni, illetve, visszaveszik-e utána a munkahelyére. Ezek fontos gyakorlati kérdések. De kevesebbet beszélünk a lelki oldaláról, például arról, hogy annyira más világ a kettő, hogy elképesztő pszichés rugalmasságot kíván az embertől, hogy egyikből átváltson a másikba.

A többség számára teljes váltást jelent az első gyerek születése: néhány, vagy jópár otthon töltött év kezdetét. És erre az időszakra nehéz készülni, hiszen a gyerekvállalást megelőző évek valójában valami egész másról szólnak, mást követel meg az élet. Az ember szakmát tanul, igyekszik jó önéletrajzot írni, keresgél a szakmai gyakorlatok között. A fennmaradó gondolatai akörül keringenek, hogy végigveszi az ismerőseit, valaki tud-e majd segíteni az elhelyezkedésben. Aztán álláskeresés, továbbképzések, esetleg nyelvtanulás, megnyerőnek lenni a főnöknél stb.

Meredek váltás, mikor ezt az egészet egyszer csak elvágják, mindez egyik pillanatról a másikra teljesen lényegtelenné válik, és az ember otthon találja magát egy másik világban, teljesen más feladatok közt, szinte még az élet törvényszerűségei is megváltozni látszanak.

Megváltozik az időszámítás, hiszen eddig az órához időzítettük a kelést, és az a cél határozta meg a készülődést, hogy emberi külsővel időben a munkahelyen kell lenni. Most egy másik lény biológiai órája szabja meg, mikor alhat az ember, ami bizonyos pillanatokban kényelmesebb, mikor például délután mi is ledőlünk vele, de nagyfokú kiszolgáltatottság, kiszámíthatatlanság is. Külön ki kell találni, mikor és hogyan megszervezhető a négy fal közül való kiszabadulás. A feladatok eleinte monotonak: főleg szoptatás, pelenkázás, aztán szoptatás, pelenkázás. Közben persze a baba gyönyörű és aranyos, puha és jó az illata, és nem kell sok idő, már mosolyog is, és mindig valami újat tud, amit tegnap még nem. Csakhogy ezek az örömek nem feltétlenül teszik könnyűvé azt az életmódváltást, ami tényleg egyik hétről a másikra, sokkszerűen következett be. Hiszen sokan szinte a szülés pillanatáig dolgoznak, vagy ha nem, akkor is inkább a gyermek érkezésének gyakorlati feltételeit teremtik meg, még elvégzik a szobában az utolsó simításokat. Kevesen gondolnak bele, és tervezik tudatosan, milyen lesz azután, hogy otthon lesznek.

Bizonyos szempontból emlékezteti az embert az életforma arra, mikor ő volt gyerek: a sok otthonlét, az, hogy a nap nagy részében a hozzánk legközelebb állókkal érintkezünk, hogy nem kell maszkokat, és a hozzá tartozó szimbólumokat (kinek, mit: kiskosztümöt, sminket, fehér köpenyt, a hivatalos arcunk kellékeit) viselni. Gyerekként, ha jártunk is már közösségbe, akkor sem építettük még ki azt a szerepszemélyiséget, amit felnőttként a legtöbbet használunk. Természetes volt minden, mi magunk is. Az anyasággal valami hasonlóba csöppen bele az ember. A munkamegbeszélések, a hierarchia, a cég érdeke kissé művi világából valami sokkal magától értetődőbbe, kevésbé absztraktba. Ahol azért kell felkelni, hogy enni adjunk.

Ez szép is, de ijesztő is lehet, hiszen idő közben a munka világa vált magától értetődővé. Annak megvan a struktúrája, a maga logikája, és akár rémisztő is lehet belecsöppenni valamibe, ami egy korábbi állapotra emlékeztet, csak sokkal nehezebb, hiszen a felelősség már a miénk. Sokak számára olyan ez, mintha elvennék tőlük a „valódi” életüket. Megijednek, hogy ők már „csak” erre képesek. Igaz, ez a „csak” azt jelenti: táplálni, gondoskodni, ráhangolódni valakire, biztonságot nyújtani neki, az egész világot jelenteni számára. Szemben a munka világában szükséges feladatokkal, amik egy része hasznos, más része értelmetlen, de általában nem ennyire húsbavágóan szükséges. Csakhogy az ember elhiszi, hogy az a valós élet, hogy az ott nyújtott teljesítmény az igazi érték, és azt hiszi, kimarad az élet sodrásából, miközben az élet legfontosabb része éppen ott, otthon zajlik.

Érezheti úgy az ember, hogy elvesztette a szabadságát. A szabadidő, a szabad mozgás, a célok szabad kijelölésének lehetőségét. Nehezebb megküzdeni a helyzettel, ha anyagilag is kiszolgáltatott a párjától, úgy éli meg, hogy mivel nem (vagy minimálisan) járul hozzá a családi kasszához, kérnie kell a pénzt – hasonlóan, mint gyerekként a szüleitől.

Keveset beszélünk róla, hogy ez az egész együtt olyan kihívás, és akkora rugalmasságot kíván, amihez nehezen hasonlítható bármilyen más változás az életben. A többi életciklus váltás általában fokozatosabban alakul, beleérik az ember, nagyobb hasonlóság van két lépés között.

Érzelmileg nehéz rá készülni, hogy ez milyen lesz, inkább a gyakorlati dolgokban lehet, például, hogy mikor milyen segítséget kap az anya, hogy tarthatja a kapcsolatot korábbi életével és annak szereplőivel, hogyan végezhet olyan teendőket is, amik kívül esnek az anyaszerepen. Az érzelmi részre inkább azzal lehet készülni, ha az ember nyitottá válik a saját érzelmi reakciói elfogadására. Nem várja magától, hogy így vagy úgy élje meg az otthon töltött időszakot. Hanem elfogadja az örömet is, de a lehangoltságot, az idegességet, unalmat, és minden egyéb érzést is. És legfőképp: ha helyes önértékeléssel áll magához, és nem azt mondja, neki most habkönnyen kellene éreznie magát, hiszen semmi fontosat nem csinál, csak otthon van a gyerekkel, hanem büszke arra, hogy ép ésszel veszi a változásokat, amiket a gyerekvállalás hoz az életébe.

Cziglán Karolina
pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.10.18 16:18:26Kuoni pásztor

    A mai business vilag nem gyerekes anyaknak valo. Mondom ezt dolgozo gyerekes anyakent.

  • 2015.10.18 16:30:51TrójaiVasParipa

    Változik a világ, de nem igazán jó irányba. Sok hülye gyerek még kevesebb nevelést kap az anyjától emiatt, de én megértem, egy fizetésből képtelenség megélni az átlagnak. De akkor nem kellene csodálkozni hogy kevesen akarnak gyereket vállalni az átlag megélhetési őrület közepén pörögve.

  • 2015.10.18 16:50:48vészmadár (pica pica)

    "Csoda, hogy ép ésszel kibírjuk az anyává válást!" Ahogy észrevettem, nemigen bírjátok ki.

  • 2015.10.18 17:55:31Alexease

    Vicc ez a mai vilag.

    A karrier, penz, sznobizmus, ruhak, szorakozas, kutyuk, bizonyitasi vagy, mindenfele jol hangoz celok es elkepzelesek..., mind fontosabbak mint egy stabil, normalis csalad, gyerekkel (gyerekeket nem irok, mert az mar nagyobb csoda).

    Amelyiknek veletlenul valami osszejon, es esetleg megoldja, mar hoskent tekint magara, sir es panaszkodik milyen nehez, es blogokat ir vagy posztol, es kozben design lakas es cuccok, draga kutyuk, kulfoldi utazasok stb. Vicc...

    Ha 50 eve is igy sajnaltak volna magukat az emberek, mar regen lefogytunk volna. Persze, majd most elfogyunk (legalabbis a magyarok), mert ha 10 emberre 2 gyerek esik, az mar jonak szamit...

  • 2015.10.18 18:25:14alien

    Csoda hogy épp ésszel kibirtad azt amiért létezel? Lehet mégsem jott ossze.

  • 2015.10.18 19:43:27Shoyu

    Nem hinném, hogy ez lenne a fő oka az anyák labilis idegállapotának. Szerintem a hormonok miatt lehet leginkább, illetve a csecsemő gondozása miatt kialakult alváshiány is nagyon nehezítheti a helyzetet. Szerintem nem nehéz megszokni azt, amikor kiszállsz a taposómalomból. Igaz én nem gyermekvállalás miatt voltam kénytelen kiszállni belőle, de nem mondhatnám, hogy ez hiányozna. Egy gyerek pedig egész napos elfoglaltság és (tulajdonképpen) munka, akkor is ha addig nem ugyanilyen elfoglaltsága volt valakinek.

  • 2015.10.18 23:16:58vandazsomi

    Én teljesen azonosulni tudok a leírtakkal.Örülök, hogy ezt így valaki leírta \megfogalmazta. Nap mint nap ezek a gondolatok cikáznak az agyamban.

  • 2015.10.19 11:05:43anyujobbantudja

    Alig várom hogy megszülessen, legyen egy jól bevált napi rutin/ rendzser, és részmunkaidőben megint dolgozhatok. Mekkora mázli ha vannak csatasorba állítható nagymamák! :)

  • 2015.10.19 13:18:03vöröspanda

    Minden tiszteletem azoké, akik ezt vállalják, én valószínűleg beleőrülnék

  • 2015.10.19 13:27:02azerika

    Nem mondom hogy egyszerű, de azért megoldható. Szervezés és elszántság kérdése..

  • 2015.10.19 14:43:12Gabócz

    A kislányom már 8 éves, de emlékszem, az első 2 év nagyon nehéz volt, igazi embert próbáló feladat. Én egyetértek a cikkel.

  • 2015.10.19 15:39:16Lord_M_

    "...a családi kasszához, kérnie kell a pénzt – hasonlóan, mint gyerekként a szüleitől...." ???
    hogy mi?

    Aki otthon neveli a gyereket, ezzel egyidoben mos / foz / takarit - az miert nem jarul hozza a csaladi kasszahoz? Tan nevelni, oktatni - egyaltalan eletbentartani egy gyereket az nulla erteku?
    es mi ez a "kernie kell a penzt" ?
    A mindensegit, hat egyutt csinaltak azt a gyereket - hogy, hogy kerni kell?


    ...

    Masfelol ez a helyes cikk... tuntessuk fel ugy a gyerekvallalast, mintha csak kicsit lenne jobb, mint mondjuk egy autobalesetben elvesziteni mindket labunkat.
    Batoritsuk a leendo anyukakat, es ontsunk rajuk egy talicskaval meg, hogy "jaj, milyen elveszett is az ember"...

    persze, hogy vannak nehezsegek, de a "jaj a munkahely mennyivel jobb" dologbol kiesik ugye a
    "az idiota ugyfelek", "az ostoba kollega", "a kovetelozo fonok", "a lehetetlen hatarido"... "ertelmetlen meetingek"... "a veget nem ero papirhalom"...

    De tenyleg... persze, hogy a munkahely sem csak ez... de gondolom a cikk iroja egy a "dolgozom" jellegu bejegyzest is igy irna meg...

    "dolgozni jarni egy remalom. az ember ossze van zarva idegenekkel - pont mint egy napkoziben. a tanar (fonok) meg csak kovetel - a feladatok sosem fogynak el.. enni is csak meghatarozott idoben lehet..."

    en elhiszem, hogy vannak nehezsegek, es hogy a felelosseg _mas_ de, ne ma' hogy a munkaba jaras robotja legyen a "normalis alternativa" ?!

    felelmetes.

  • 2015.10.19 22:44:43Haloperidol

    kb a mi anyáink kezdtek el először megjelenni a munkaerőpiacon, ami azt jelentette, hogy mant a gyerek a bölcsibe, oviba, mert maminak nem volt rá ideje. Ott aztán a lányok felnőttek valahogy, aztán m a már nekik vannak gyerekeik.
    A probléma az, hogy a mai anyukák leginkább unatkoznak otthon, nem nagyon tudják elfoglalni magukat azzal, mint a régi nők, és megőrülnek emiatt.
    Régen divatosak voltak a (általában) nők körében az otthon űzhető kreatív foglalkozások, amivel egy nő lefoglalhatta magát. pl varrás, kötés, más kreatív munka.
    Ma egy átlag nő jó ha egy tucat ételt meg tud főzni, de amikor otthon van, mást sem tud elképzelni, minthogy tvt nézzen vagy netezzen.
    A másik, még nagyobb probléma, hogy a legtöbb nő nem tud mit kezdeni a gyerekével sem, nem tudja, hogyan kellene vele foglalkozni, játszani, mesélni, stb, mert ővele sem foglalkozott már az anyja, nem tanulta, látta senkitől.
    Na, ilyenkor van az, hogy beültetik a TV elé a gyereket, odaadják neki a tabletet, aztán majd szórakoztatja magát a gyerek. Persze a fogyasztónak nevelés az megy nagyon jól, sok kismamának a legjobb szórakozás, hogy már kiskorában magával hurcolja a szerencsétlen gyereket a fogyaztás templomába, a plázába. Legjobban sajnálom a következő generáció gyerekeit...
    ki fog halni a modern civilizáció...

  • 2015.10.20 11:17:55Dr. Bélus___

    Haloperidol: Azért mielőtt hanyatt esnél attól, hogy régen milyen jó is volt, milyen jókat szórakozott mind a baba mind a mama, vedd észre, hogy a mostani szinthez képest a gyerek ballisztikus pályán vastagon le volt szarva. Feleségem otthon van a gyerekkel, ha a kiscsaj ébren van folyamatosan ott pörög körülötte. Ha hétvége van, akkor annyit változik a helyzet, hogy én is ott pörgök. Ugyan eljátszik egy cirka 20-30 percet magában (ami 4 hónapostól szerintem szép teljesítmény), de utána folyamatosan foglalkozni kell vele. Ugye nem gondolod, hogy ennek a törődéshegynek a töredékét megkapta egy gyerek pár száz évvel ezelőtt, mikor az anyának mosni (mosógép nélkül)/főzni/sütni (pl. kenyeret!)/állatot etetni/kapálni/varrni kellett + még rohangált még mellett 5-6 másik poronty is? Öcsém, akkor nem hogy beültették a TV elé a gyereket és lesz@rták, hanem csak simán lesz@rták. Üvölt, üvölt, majd abbahagyja.

  • 2015.10.20 13:39:11Kuoni pásztor

    Haloperidol: TE magadból indulsz ki, ugye?

  • 2015.10.20 14:09:49BlackVoid

    Nem bírjuk ki épp ésszel. Csak később racionalizáljuk.

  • 2015.10.20 14:12:37BlackVoid

    Régen ahol volt 5-6 gyerek, felnevelték egymást. Plusz régen a nagyszülők is benne voltak, mert ott voltak a közelben.

  • 2015.10.20 17:28:27az abádszalóki hős

    "sok kismamának a legjobb szórakozás, hogy már kiskorában magával hurcolja a szerencsétlen gyereket a fogyaztás templomába, a plázába. " - hát, biztos megrázó lesz, amit írok, de ha nincs kire hagyni a gyereket, mert mondjuk nincsenek bevethető nagyszülők (vidéken élnek/betegek/megbízhatatlanok/meghaltak stb) akkor a kismamának egyedül kell intéznie a dolgokat.

  • 2015.10.20 20:26:26ubu1

    @Lord_M_: Ha neked a munkád rémálom, ha a kollégáidra idegenként tekintesz, ha a főnököd kéréseivel nem tudsz azonosulni, ha csengőszóra mész ebédelni, akkor ott valami nagyon nagy baj van: Vagy veled, vagy a munkahelyeddel, vagy mindkettővel. De változtatni csak te tudsz: vagy munkahelyet váltasz, vagy átgondolod a dolgokhoz való hozzáállásodat, vagy mindkettő. Gyerekvállalásba menekülni egy ilyen helyzetből meglehetősen abszurd.
    Vannak olyan munkahelyek, ahová jó bemenni dolgozni, ahol érdekesek a feladatok és örömet okoz megoldani azokat, ahol barátként lehet tekinteni a kollégákra, ahol értelmesen és egyenrangú partnerként lehet beszélni a főnökkel, ahol saját ritmusban lehet dolgozni. Az embernek sokszor hazamenni sem jut eszébe este, nemhogy gyerekvállalással mindezt felborítani. De ha ez utóbbi esetleg túlzás lenne, akkor is lehet olyan munkahelyet találni, ahol egészséges az egyensúly a munka és a család között.

  • 2015.10.21 17:52:59romaniarulez!

    Nekem a nagyanyám azt mondta, hogy annak idején a gyerekszületés annyit jelentett, hogy még egy éhes szájat kellett etetni az asztalnál, meg nehezebben lehetett aludni, de mivel a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy gyerekek születnek, ezért senki nem esett hasra a család életében beállott "hatalmas" változástól, mint manapság. Pedig ő már munkásasszony volt, és pár hónap GYES után ismét dolgozott (igaz, nem is hajszolta a karriert), de sosem mondta, hogy nehéz lett volna a cikkben említett váltás. A cikk szerintem olyan nőkre vonatkozik, akik egy nagyváros belvárosában építgetik a karrierjüket valami multinál. De azért ha egy nő pl. bolti eladó vagy tanítónő egy vidéki kisvárosban, akkor nem hinném, hogy ekkora "törést" jelentene számára az anyaság (ami esetenként talán még embert próbálóbb meló, mint a pénzkeresés...)

Blogok, amiket olvasunk

JÓ FÉNYEKET Szelfi tippek kezdőknek és függőknek

Fejlődni mindig lehet, és garantálom, hogy az itt felsorolt tippek közül még a Kardashian lányok sem ismerik mindegyiket! Sosem értetted, másnak hogy lesznek mindig tökéletesek a képei? Hát így

ÚTIKALAUZ ANATÓMIÁBA Miért olyan makacs az ekcéma?

A világ egyik legelterjedtebb bőrbetegsége, gyakran hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat, ameddig javulni kezd az állapot. Sőt, gyakran a terápia ellenére hullámzó ritmusban, újra és újra visszatérnek a tünetek. Min múlik a tartós gyógyulás?

LELKI ZÓNA A szépség mellékhatásai

Ami szép, az jó is! Ez az összefüggés automatikus működésbe lép, ha más emberekről mondunk ítéltet – akkor is, ha racionális énünk nem ért egyet vele. A kedvező fizikai megjelenés átterjed az egyén megítélésének más dimenzióira is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta