SZÜLŐSÉG

A kövér gyerek szinte mindig a család bűne

2015. január 22., csütörtök 13:59

Az étkezések sok családban valóságos vesszőfutást jelentenek a „fényevő” gyerek miatt, máshol pont fordított a probléma: a gyerek már néhány éves korában túlsúlyos, és a fölös kilók csak szaporodnak rajta az évek múltával. Nem biztos, hogy okos legyinteni a kövér kisgyerekre, mondván, ez csak babaháj, majd kinövi, mert a csecsemőkre jellemző dundiság és a négyéves dereka körüli vastag hájréteg nem ugyanaz. Utóbbit az esetek túlnyomó részében a hibás életmódbeli és étkezési szokások okozzák, márpedig ezeket kinőni nem lehet, csak változtatni rajtuk.

Sokszor a szülők, a családtagok talán észre sem veszik, milyen káros étkezési szokásokat alakítanak ki a gyerekben, akár puszta jószándékból. Talán kissé szigorú ítéletnek tűnik, de a gyerekek rossz étkezési szokásaiért – és a következményes elhízásukért – szinte kizárólag a környezeti minták és a családtagok étkezéssel kapcsolatos gondolkodása és viselkedése tehető felelőssé.

Túlevésre kondicionálás

A felnőtt lakossághoz hasonlóan a gyerekek körében is az elhízás jelenti a legsúlyosabb és leggyakoribb gondot az étkezési szokásokhoz kapcsolható problémák terén, és a helyzet – főleg a jólléti társadalmakban – egyre rosszabb.

Születésekor pedig még mindenki – leszámítva egyes speciális, a jóllakottsági központ működését is érintő betegségeket, mint például a Prader–Willi-szindrómát – arra van kódolva, hogy addig egyen, amíg jól nem lakik, és ne tovább.

Ezt kísérletekkel is alátámasztották. Néhány éve futott az egyik ismeretterjesztő csatornán egy műsor, amiben a gyerekek étkezési szokásainak alakulást vizsgálták többek között. Ha a különböző korú gyerekek elé a számukra elegendőnél bőségesebben megrakott tányért tettek, azt találták, hogy néhány éves korig a gyerekek abbahagyták az evést, ha úgy érezték, jól laktak, nem hatott rájuk szupernormális ingerként a még a tányéron lévő étel. 4-5 éves kor fölött ez a viselkedés sokaknál megváltozott, és a gyerekek addig ettek, amíg minden el nem fogyott a tányérról, vagy amíg pukkadásig nem tömték magukat. Mi lehet ennek az oka?

shutterstock 111834521

Addig fel nem kelsz az asztaltól, amíg mindent meg nem ettél!

Még ma is dogmaszerűen tartja magát sok családban a mindent meg kell enni, amit eléd raknak elv. Sokan anélkül viszik tovább ezt a szokást, hogy egy pillanatig is elgondolkodnának rajta: miért kellene mindent megenni csak azért, mert előttünk van? Miért ne lehetne a maradékot eltenni vacsorára?

Gondoljunk bele: egyetlen ember, még a szülő sem képes pontosan érezni azt, hogy a gyerek mikor mennyire éhes, mennyi lenne az az ételmennyiség, amit éppen akkor a tányérjára kellene szedni ahhoz, hogy jóllakjon, de ne egyen túl sokat. Egy pici, néhány éves gyerektől azt követelni, hogy egyen meg mindent, amit én, a szülő, elé raktam, teljes tévedés.

A nagyobb gyerektől, aki már magának szed, elvárhatjuk, hogy képes legyen felmérni, nagyjából mennyi lesz az elég, csakhogy eddigre sok gyereknél már teljesen félrecsúszott a jóllakottság felismerésének képessége, és megszokásból maga elé púpoz egy akkora halom ételt, ami egy felnőttnek is elég lenne, aztán meg is eszi, mert ha nem, jön a bezzeg Afrikában éheznek és társai.

A problémának azzal lehet elejét venni, ha már kicsi korában rábízzuk a gyerekre annak eldöntését, mikor lakott jól. Persze előfordul, hogy téved, és hamarabb megéhezik, mint hogy elérkezne a következő étkezés ideje. De milyen tragédia származhatna abból, ha ilyenkor kap egy almát vagy egy joghurtot? Semmilyen. Ahogy egyre idősebb lesz, mind ügyesebben képes majd felmérni, mennyit kell ennie ebédre, hogy kibírja vacsoráig vagy uzsonnáig. Sokkal jobb megoldás ez, mint éveken át eldönteni helyette, mikor mennyit kell ennie, aztán csodálkozni rajta, mitől ilyen kövér ez a gyerek.

A fentiekkel nem azt sugalljuk, hogy semmiféle rendszer ne legyen az étkezésekben, vagy hogy a gyerek jöttében-mentében eszegessen, amikor eszébe jut, sőt. Az egészséges táplálkozási szokások egyik fontos feltétele a viszonylag rendszeres étkezés (ami nem jelenti azt, hogy minden nap pontban 12:00-kor az asztalnál kell ülni, különben borul a világ), de annak eldöntése nem, hogy kinek mennyi az elegendő táplálék.

shutterstock 233383963

Nem fog éhen halni

Az evés erőltetésének hátterében sokszor az áll, hogy a szülő úgy érzi, a gyereke irreálisan keveset eszik, és egyszerűen nem hajlandó elhinni neki, hogy nem éhes. Ilyenkor jön az asztal körül kergetőzés egy-egy kanál étel miatt, a jutalmak beígérése, ha hajlandó az ebadta enni csak még egy falat rántott húst.

Könnyebb mondani, mint megtenni, de ha a gyerek fejlődik, nem fogy, nem bágyadt, nem mutatja betegség jeleit, higgyük el neki, hogy tényleg nem éhes, és hagyjuk békén. Még jó étvágyú gyereknél is előfordul, hogy néhány napig alig eszik önmagához képest, és attól még senki nem halt éhen, mert kihagyott egy-egy ebédet. Ha viszont belemegyünk abba, hogy játszmázást csinálunk az evésből, az nem marad büntetlenül, mert a gyerek hamar rá fog jönni, hogy ez a mi Achilles-sarkunk, és ki is fogja használni, rosszabb esetben az idősebb korban jelentkező étkezési zavaroknak ágyazunk meg azzal, ha ekkora jelentőséggel ruházzuk fel az evést.

Gyakorta nem a szülők, hanem inkább a nagyszülők azok, akik folyton azon keseregnek, hogy a gyerek „nem eszik rendesen”, de sokszor kiderül, hogy amit ők normális evésnek tekintetnének, azt inkább non-stop zabálásnak lehetne hívni, ezért egyáltalán nem tekinthető kívánatos célnak. Jelen cikk szerzője egyszer számolta magában, hányszor kínálja az édesanyja étellel az unokákat egyetlen délután alatt: 13-szor! És nem értette, miért nem akarnak a gyerekek egy órával ebéd után már ismét enni.

Ez a viselkedés annyiban érthető, hogy aki élelemhiányosabb időkben szocializálódott – a mai nagyszülők jó része jellemzően az 50-es években volt gyerek, akkoriban nem volt nagy a dúskálás, ha az éhínség már nem is volt a mindennapok része –, és egyáltalán, olyan környezetben nőtt fel, ahol az akit szeretsz, annak enni adsz elve érvényesült, az nehezen tud elszakadni az etetés „szeretetnyelvétől”.

Magyarországon egyébként is jellemző egymás mániákus etetése, a vendég kajával tukmálása egy teljes torta elfogyasztása után is, evés nélkül nem képzelhető el egyetlen összejövetel sem. Egy olyan világban azonban, ahol az étel szinte korlátlanul elérhető – a minőségétől most tekintsünk el –, ez sajnos menthetetlenül a gyerek felhízlalásához fog vezetni, hacsak nem avatkozunk közbe.

shutterstock 204839287

Háromszor több a kövér gyerek, mint húsz éve

Egy 2009-es felmérés adatai alapján két évtized alatt minden korosztályban megháromszorozódott az elhízott gyerekek száma, és a körükben is egyre gyakoribbak az eddig főleg a felnőttekre jellemző cukorbetegség és magas vérnyomás.

És nem, a kövérséget nem fogják kinőni a gyerekek. Amíg nem esznek kevesebb, de jobb minőségű élelmiszert, nem isznak vizet üdítő helyett, és nem hajlandók akár 300 métert is gyalogolni hazáig, addig nem fognak lefogyni. Ezekhez a változásokhoz azonban az egész családnak kell változtatnia.

Nem kellene ugyanis az újdonság erejével hatnia annak, hogy a gyerek azt utánozza, amit lát, tehát ha a család körülötte csupa elhízott emberből áll, akik a kanapéról legfeljebb azért tápászkodnak fel, hogy elmenjenek a hűtőig, és minden étkezés az ájulásig evésről szól, akkor valószínűleg jó eséllyel sikerült kitermelni egy újabb túlsúlyos generációt.

Az én gyerekem nem kövér!

Sok szülő nem akar szembenézni azzal, hogy a gyereke egyszerűen kövér. Csak erős a csontozata (ja, mint Cartmannek), ez csak bébiháj, elmúlik (az esetek többségében nem múlik el), az apja is ilyen volt (és most milyen? Még mindig kövér, ugye?), vagy a legtutibb önfelmentés: lassú az anyagcseréje/biztos hormonzavara van. Ismerős mentségek?

A szikár tények – melyek, mint tudjuk, makacs dolgok – azonban azt mutatják, hogy az elhízottak között elenyésző a hormonzavar vagy más betegség miatt túlsúlyosak aránya. Vitathatatlan, hogy vannak a hízásra hajlamosabb és kevésbé hízékony típusok, ezek ráadásul öröklődhetnek. Ez azonban csak pech, nem mentség és nem felmentés, bár valóban megnehezíti a normális testtömeg elérését és megőrzését.

Ha azonban végigvesszük, mennyi egészségügyi probléma vezethető vissza az elhízásra – magas vérnyomás, cukorbetegség, szív- és keringési zavarok, ízületi problémák, hogy csak a leggyakoribbakat említsük –, egészen egyszerűen nem tehetjük meg, hogy hagyjuk a gyerekeinket elhízni. Mert aki hagyja, az jó eséllyel a gyereke életét rövidíti meg.

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.01.22 15:25:48zizi77

    Szerintem nem attól híznak meg a gyerekek, hogy anya véletlenül két kanállal több rizst rakott a tányérra. Nem mindegy mit esznek, és mennyit mozognak. Mi szülők is lustábbak vagyunk azaz igazság. Persze nekem "szerencsém" van a két giliszta gyerekemmel. Ők mondjuk tényleg fényevők lennének, ha hagynám. A nagynál/9éves/már nem is érdekel, de a kicsinél/15 hónapos/ még nem hagyhatom, hogy 2 kanál után elrohanjon.

  • 2015.01.22 15:34:25Ben77

    Kiss zsír királyok, általában itt a szülők is csúnyán elhízottak, és költeni kell rájuk közpénzből a gyógyitatásukra, általában a kövér emberek a munkában is lusták, ez senkinek sem jó.

  • 2015.01.22 15:55:11Cérnahuszár

    Ez hülyeség, nem azért híznak a gyerekek mert erőltetik beléjük a kaját. Azért mert szeretnek enni, és többet esznek önszántukból. Van hogy kapnak cukros üdítőket, meg édességet ez dob a dolgon, ebből semennyi sem elég, tudja akinek gyereke van.
    Van hogy otthon ez a szokás valóban hogy jól bekajál mindenki és ezt látják, szokják meg.
    De olyanért egy gyerek sem hízik mert erőszakoskodnak vele, ha tele van úgy sem fog enni, fejen is állhatsz neki.

  • 2015.01.22 16:34:48Lemiwinks

    Egyszer, amikor a fiam kb 1.5 éves volt, a játszótéren trécselt 3 nő (nem tudom mit kerestek ott gyerek nélkül, talán tanárnők vagy valami ilyesmik lehettek) egyiknél ott volt egy ilyen müanyag vödrös tescos legalja nápolyi, abból akarta megkinálni a gyereket. mondom köszönöm nem kérünk. - Első gyerek ugye? Majd amikor a többiek esznek, ugyse tudom megállitani. - mondom akkor majd kap, de amig nem szükséges, nem tömjük a gyereket. - A kavicsot szabad ennie, a csokit nem?
    Még én voltam a hülye.

  • 2015.01.22 16:54:44Momina

    "megszokásból maga elé púpoz egy akkora halom ételt, ami egy felnőttnek is elég lenne, aztán meg is eszi, mert ha nem, jön a bezzeg Afrikában éheznek és társai" - hát én ilyen gyereket még életemben nem láttam. Amelyik gyereket erőltetni kell az evéssel, az afrikai éhező gyerek mondókával vagy jutalommal vagy szigorral avgy bármivel, az soha nem fog "megszokásból maga elé púpozni" egy halom kaját. Ráadásul ellentmondás. Mert az a gyerek épp nem púpoz, akit erőltetnek. Mivelhogy nem eszik. Mivelhogy épp ezért erőltetik. Mert ha megszokásból enne, akkor nem jönnének neki az éhező gyerekekkel, hiszen akkor enne.

  • 2015.01.22 17:21:31@

    Momina: Ez így igaz lehet, gyerekként nekem is púpoztak/edd meg mind. Amikor magamnak szedtem, akkor meg szedjél még, miért csak ennyit, nemnőszmeg stb. Rühelltem. A különbség inkább abban lehet, hogy engem az udvarról/utcáról becibálni volt nehéz, nem kiküldeni.

  • 2015.01.22 17:33:53R2D2 & C3PO

    Hát, igen. A mi gyerekünk gyakran keveset típus, szerintem szerencséje van, sosem lesz súlyproblémája, de...
    ... mi lesz az oviban?

    Mert itthon, ha soron kívül megéhezik, akkor ott van az a kaja, amit meghagyott az előző étkezésnél, meg kimehet a konyhába megnézni, mire fájna a foga. Na, de amint intézménybe viszem, megszűnik ez az opció... Nem lesz kirakva kosárban 4-5 féle gyümölcs, nem lesz a hűtőben ugyanennyi joghurt, nem lesz péksütemény. Max kekszet adhatnék (gondolom a házi kaja tiltott, legalábbis ez a rémhír terjed a neten), de nyilván nem fogok, mert nem akarom, hogy dagi legyen 2 hét alatt...
    Az iskolában pedig még cifrább. Szerintem nem ehetnek órán, vagy nem?

    Hiába csináljuk itthon jól, ha utána az intézményrendszer nem képes jól és személyre szabottan megoldani az étkeztetést...

  • 2015.01.22 18:16:33orsi33

    Gyerekkoromban erősen túlsúlyos voltam, a húgom kifejezetten gebe. Fiatal felnőtt koromra sikerült lefogynom erős önkontrollal. Nem hiszem, hogy a szüleim voltak a túlsúlyom oka, inkább alkati. Később pajzsmirigy alulműködésem alakult ki, most ismét küzdök a kilókkal. Semmi nem fehér vagy fekete.

  • 2015.01.22 18:25:53efi

    A legnagyobb ellenség valóban ez a tányérról mindent megenni féle hülyeség.
    A felnőttekre is igaz, betolnak mindent, aztán csodálkoznak, hogy 100 kilósak. Ha valaki hagyni merészel, arra meg úgy néznek, mint a leprásra.

  • 2015.01.22 22:07:33háténimmár

    R2D2 & C3PO:
    Jól értelmezem, hogy az oviban el fogják rontani azt, hogy a gyerek nem bármikor ehet, hanem felháborító módon csak 3-4 óránként (reggeli 8-tól, ebéd 12-kor, uzsi kb 15:30kor) kap ételt. Normálisabb helyeken ezen kívül még van gyümi is.
    Ehez akarsz kekszet csomagolni hogy ne éhezzen?
    Sőt, az iskolában is olyan borzalmas szigorúság lesz, hogy tényleg nem ehet órán, ha pont akkor éhezik meg, ki kell bírnia hogy csak 45 percenként kap időt enni.

    Szerintem valamit félreérthettél a cikkből, ha igazolni látod általa az evési szokásaitokat.
    persze csak szerintem.

  • 2015.01.22 22:33:36subidubidu

    Biztos, hogy alkati kérdés is. Mi ki is vizsgáltattuk a hízékony csemetét - egyébként normál súlytartományban van, de ez éve óta kialakított fegyelem eredménye, először nem is értették, miért visszük, utána mutattuk a 3-4 éves kori fotókat -, és azt mondták, ő a népesség abba a 20%-ba tartozik, akinek erre mindig oda kell figyelnie. Többször kevesebbet enni, mint szeretne, és többször és többet mozogni, mint szeretne.

  • 2015.01.22 22:34:50subidubidu

    Ja igen, egy hízékony a négyből. Ugyanazok a szülők, család, minta, és mégis hatalmas különbségek.

  • 2015.01.23 01:03:34Mr. Közbiztonság Szilárd

    jól laktak? Rózsadombi villa, vagy mi? Ha eleget ettek, az úgy írják: jóllaktak.
    szupernormális? Nem, te vagy szuperidióta, aki még lopni sem tud rendesen (elég nyilvánvaló, hogy ezt a cikket angol eredetiből loptad, csak nincs annyi eszed, hogy rendesen tudj fordítani). Normálist meghaladó, ezt jelenti, te barom.
    A 12:00 azt jelenti: 12 perc 00 másodperc. A magyarban a 12 óra 00 percet így írják: 12.00.
    A MINDENNAP szót meg egybe, ökörke. Hány év kell, hogy megjegyezd?

    Miért akar írni, aki ennyire nem tud?

    "nem azt sugalljuk, hogy ... a gyerek jöttében-mentében eszegessen, amikor eszébe jut"
    És mi a lófaszért ne, ha neki úgy esik jól?

    A gyerekek meg azért kövérek, mert nem mozognak, ülnek a számítógép előtt.
    Ezelőtt 40 évvel is volt már kaja bőven, mégsem volt ennyi kövér gyerek. Ja, számítógép, az még nem nagyon volt.

  • 2015.01.23 01:14:55Mr. Közbiztonság Szilárd

    R2D2 & C3PO:
    Ja, jó esetben 20-25 éves koráig biztos nem lesz.
    Aztán majd ha olyan lesz a munkája, akkor meg már majd lesz.

    "intézményrendszer nem képes jól és személyre szabottan megoldani az étkeztetést"
    Konkrétan szerintem ti nem csináljátok jól.
    Ha a gyereked enni akar órán, akkor a tanár hagyja már, mi? Nem bír ki 45 percet?
    Esetleg nem kéne némi fegyelmet tanítani annak a kölyöknek a mindent ráhagyás és szarrá kényeztetés helyett?

    efi:
    A 100 kiló 185-190 centis testmagassághoz (ma ez már nem ritka) simán átlagos testalkat, sőt, estenként kifejezetten sportos alkat (bár nem hosszútávfutói, az tény).

    subidubidu:
    "Ugyanazok a szülők"

    Háát... hogy is hívják, DNS-teszt?

  • 2015.01.23 09:03:54zizi77

    Szilárd, a 100 kg már 190 centinél is bőven túlsúly. Persze nyilván nem az izomépítőkről van szó, de az átlag nem is az. 190 centis 30-as pasi normál súlya max. 90 kg, hacsak nem testépítő, mint írtam. BMI kalkulátorral simán ellenőrizhető, még úgy is, hogy ott én pl. kórosan sovány vagyok a normál testalkatommal. Szóval még jóval megengedőbb is, mint kéne.

  • 2015.01.23 09:06:51zizi77

    Bocs, javítok, már csak sovány vagyok, ezek szerint híztam. :) jó lesz vigyázni!

  • 2015.01.23 10:17:26Makronauta

    A hízékonyságot és az étkezési szokásokat szüleinktől örököljük, de az életmód mintáit is a családban kapjuk. Ezen sokat alakíthat a tudatos szülő.

  • 2015.01.23 14:12:24mindent látó szem

    Na jóvan már, az én családomban 2-en nagyon vékonyak voltunk gyerekként, a legkisebb tesóm meg kövérke.
    Ugyanazt ettük, ugyanoda jártunk suliba, ugyanaz a 2 vékony dongájú szülő nemzett minket (igen, tényleg ugyanaz, nem a postás), még edzésre is ugyanoda jártunk (kosárlabda). Szóval erről ennyit. Miért olyan nehéz megérteni, hogy minden gyereknek más a szervezete?
    Felnőtt korunkra a hugom és én kicsit meghíztunk (van rajtunk felesleg, szülés után bla-bla) az öcsénk meg nagyon lefogyott. Na ja, mivel személyi edzőként dolgozik.
    Hát ez van. Innentől lép életbe az életmód. Akit zavar a külseje, az tegyen ellene; picsogni nem ér.

    Már megint egy felesleges poszt ami csak lelkiismeretfurdalást gerjeszt azokban a szülőkben ahol van duci gyerek.

  • 2015.01.24 01:11:23tzi

    Nálunk sose volt "edd meg ami előtted van, mer'külömbe', meg mer' Afrikába'".
    Volt viszont orraesésre kiflicsücsök-vígasz, kudarcélményre sütivígasz, sikerélményre fagyijutalom, évzáróra étterem, és bármilyen örömre vagy bánatra kaja, vagy nasi.
    Bőven elég volt hozzá, hogy egész életemben súlyproblémáim legyenek. Jópár év kellett míg felfogtam, hogy sikerült egy nem teljesen normális érzelmi viszonynak kialakulnia az evéssel. Ami ugye megszűnt táplálék, szükséglet lenni, helyette ilyen-olyan érzelmi élményeket volt hivatott pótolni, segíteni, stb.
    Ha a gyerek sokszor kap jó szó helyett csokit, akkor felnőttként is ott lesz benne a "lendület". És baromi nehéz leszokni az ilyen berögződésekről, vagy egyáltalán felismerni őket.

    (az a tisztelt kommentelő pedig aki szerint a kövér emberek lusták a munkában is, szeretném vele közölni, hogy a 8 órás munkaidőm helyett átlagban 10-et dolgozom, meg többet, és nem, nem gályarab vagyok sőt, a főnök se várja el, cska mindig van még mit csinálni. Hadd ne kelljen kretén baromnak hívjam az illetőt, mert bár az, hát...)

  • 2015.01.24 09:19:40vagyok, aki vagyok

    Amit személyesen tapasztaltam:
    1. "alkati kérdés" veszélyei - a "picit húsosabb",, valamint a "kövér" gyerek között nagyon nagy különbség van, szóval, az alkati kérdéssel takarózni veszélyes, a védőnők, pedagógusok igenis szóljanak, ha a szülő nem lát a szemétől!
    2. "az etetés szeretetnyelve" - ez bizony nem csak a régi korok generációira jellemző, az én drága anyukám is csak ezt az egy szeretetnyelvet ismerte, nem ölelt, nem dicsért, valójában egy jégcsap volt, egyedül a terülj-terülj asztalkámmal jelezte (és a tiszta otthonnal), hogy úgy egyébként egészen bír bennünket. Így én a mai napig eszem, ha vigaszt keresek, ha a napom nem kerek, minek következtében permanensen küzdök 5-7 kiló felesleggel :(
    3. a férjemet is rendesen túletette az anyukája, ő igazi kis kövér gyerek volt, mint a mama, a mai napig vért izzad, hogy tartsa a formáját, rengeteget sportol, odafigyel rá, hogy mit eszik, így nálunk alap, hogy NEM ERŐLTETJÜK A GYEREKNEK A KAJÁT, ha elég, akkor elég, igaz, nasi sincs étkezések között (helyett) ...
    4. nyaralás, all inclusive ellátás, -2 kilóval jöttünk haza, úgy, hogy vacsira sem diétáztunk, mint itthon, igaz, nem is zabáltunk, de ami tetszett, megkóstoltuk ... jelentős különbség az étkezési szokásokban a MINŐSÉGI SZÉNHIDRÁT, nincs tele adalékkal, emellett a halak és sovány húsok is egészen emberbarát dolgok :)

  • 2015.01.24 12:26:02Kovácsné

    Ott romlanak el a dolgok, mikor a gyerek kezében EGYFOLYTÁBAN keksz, csoki, kenyér, stb van, de az is enyhe túlzás, mikor a kisbaba szájára van celluxozva a cumisüveg a jó cukros teával ((addig se ordít, addig se beszél, addig is jó a kedve, addig se kell vele foglalkozni). Vagy amikor nem lehet elmenni pl. az állatkertbe egy max. 2 órás sétára anélkül, hogy ne vinnénk magunkkal két köbméter ennivalót. A nagyszülők nálunk is 7/24 tömnék az unokákat (zizivel, nyárifagyival, CBA nápolyival, stb.), ezért megtanítottuk a gyerekeknek az udvarias visszautasítás művészetét, és nem haboztunk elmagyarázni azt a bizonyos világháborús hátteret, amiben a mamák szocializálódtak.

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta