Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha nem ismerik fel - és általában nem ismerik fel - a figyelemzavaros gyereknek hamar sok gondja lesz. Nem csak gyógyszeres terápia létezik.
A hiperaktív figyelemzavarban (ADHD) szenvedő gyermekek iskolai teljesítménye érthető módon rosszabb lehet az egészségesekénél, hiszen épp az az egyik fő tünetük, hogy képtelenek huzamosabb ideig fókuszáltan figyelni – ez pedig még az általános iskolai tananyag elsajátításához is szükséges.
Egy új kutatás szerint a különbség nagyon hamar, már általános iskola második osztályban megfigyelhető: a másodikos ADHD-s gyerekek több területen is alulmaradnak kortársaikhoz képest és egyéb viselkedészavarok is megfigyelhetőek náluk.
Szekálódás, depresszió, iskolai lemaradás
Az ausztrál kutatócsoport 43 általános iskolában vizsgálta a gyerekeket. Eredményeik szerint a 6 és 8 éves kor közötti ADHD-s gyerekek körében az egészségesekhez képest 11-szer gyakoribb volt az externalizáló viselkedés: ez alatt a szakemberek azt a fajta viselkedészavart értik, amikor a gyerek az érzéseit nem képes szabályozni, ehelyett mindig tettekbe fordítja.
Az externalizáló gyerekek ezért gyakran agresszívek, verekednek, társaikat szekálják vagy káromkodnak. Az ADHD-s gyerekek körében ennek ellentéte, az internalizáló viselkedészavar is gyakoribb volt: háromszoros az egészségesekéhez képest. Az internalizáló viselkedészavar azt jelenti, hogy a gyermek elveszíti érdeklődését a társas tevékenységek iránt, magába fordul, különféle szorongásos tünetei lesznek és lehangolttá válik. Természetesen a gyermekek temperamentuma különböző: az egészséges spektrumon belül is vannak csendes, visszahúzódó és hangos, rohangálós, verekedésre hajlamos gyerekek – ezeket a viselkedésformákat csak akkor nevezzük viselkedészavarnak, ha olyan mértékűek, hogy jelentős szenvedést okoznak a gyereknek és környezetének. Az ADHD-s gyerekeknek sokkal többször voltak problémáik, konfliktusaik a szüleikkel, tanáraikkal és kortársaikkal is.
A másodikos ADHD-s gyerekek meglepően nagy mértékben különböztek az iskolai előrehaladás terén is: sokkal rosszabbak voltak matekból és olvasásból, mint a figyelemzavarban nem szenvedő kortársak.
Időben észre kell venni
A fenti kutatásban szereplő ADHD-s gyerekeknek csak 17 százalékát diagnosztizálták figyelemzavarral a kutatásba való bevonásuk előtt és 13 százalékuk szedett gyógyszert erre a zavarra. Vagyis a gyerekek többsége kezeletlen figyelemzavarban szenvedett: a szülők és a tanárok csak annyit tudtak róluk, hogy viselkedészavaros, nehezen kezelhető, rosszabbul tanuló kölykök, ugyanakkor tesztekkel kimutatható volt náluk az ADHD tünetcsoportja. Az időben elkezdett kezelés ezeknél a gyerekeknél valószínűleg segített volna abban, hogy ne, vagy csak kevésbé maradjanak le a többiektől.
Nem csak a rohangálós gyerekeket érintheti
A kutatásba bevont majdnem négyszáz gyermek közül 179 volt ADHD-s, közülük 93 a klasszikus, kombinált tüneteket mutatta, 64 gyerek a csak figyelemzavaros, és 22 gyerek a csak hiperaktív altípusba tartozott. Mit is jelent ez, és miért fontos? A hiperaktív figyelemzavar leggyakoribb tüneteiről a legtöbb szülő és tanár hallott már, és a betegség nevében is szerepelnek: ezek a gyerekek képtelenek egy helyben ülni, állandóan mozgásban vannak, és nem tudnak huzamosabb ideig (azaz kortársaikhoz hasonló ideig) egy dologra figyelni. Fontos azonban azt is tudni, hogy a két tünet külön-külön is megjelenhet és ilyenkor is okozhat gondot: az ADHD csak figyelemzavarral járó altípusa például azt jelenti, hogy a gyermek nem hiperkatív, azaz képes sokáig nyugton maradni, de mégis annyira figyelmetlen, ami már rontja az életvitelét és teljesítményét. Ez nem jelenti azt természetesen, hogy minden álmodozó kislányt figyelemzavarral kell diagnosztizálni, de ha az egyébként okos és tehetséges gyerek figyelmetlenség miatt sorra alulteljesít az iskolában, emiatt szorong, lehangolt, frusztrált, akkor érdemes szakemberhez fordulni, aki a megfelelő tesztek felvételével tudja igazolni vagy kizárni az ADHD diagnózisát.
Hogyan vizsgálják?
A gyermekkori ADHD kivizsgálása és diagnózisa nem könnyű, ideális esetben gyermekpszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus és logopédus alkotta csapat végzi el. A vizsgálatok során a gyermekkel játékos formában különféle,a figyelmi funkciókat és egyéb készségeket felmérő teszteket vesznek fel, valamint megfigyelik a gyermek viselkedését többféle szituációban. A figyelemzavaros gyermekek egy részénél a tünetek valamilyen más betegség következményei csupán, így például hallás- vagy látászavarok, anyagcserezavarok, esetleg neurológiai betegségek, ezért ilyen gyanú esetén érzékszervi vizsgálatokat is elrendelhet az orvos (vagyis elképzelhető, hogy fül-orr-gégészhez, szemészhez, neurológushoz is elküldi a gyereket).
Mit lehet tenni?
Az ADHD diagnózisát sok támadás éri, hiszen egészséges, csak éppen sokat szaladgáló gyermekeket miért kellene betegséggel diagnosztizálni? A hiperaktív figyelemzavar azonban több a „sima” mozgásigénynél és rosszalkodásnál. Ráadásul az ADHD-s gyerekek figyelemzavaruk következtében nehezebb gyermekkort érnek meg: sokkal gyakoribb az esetükben egy csomó egyéb pszichés zavar (az agresszív viselkedéstől kezdve a szorongásos, depressziós tünetekig), rosszabbul teljesítenek az iskolában, ami az önbizalmuk romlásához vezet, és nem tudnak igazán jó kapcsolatokat kialakítani a kortársaikkal sem.
A közhiedelemmel ellentétben az ADHD kezelése során egyáltalán nem muszáj gyógyszert szedni. A gyermekkori figyelemzavart kétféle módon lehet kezelni: pszichoterápiával és gyógyszerrel. A gyógyszeres kezelés olyankor lehet indokolt, amikor sürgős segítségre van szükség és/vagy az ADHD-s tünetek és az általuk okozott viselkedészavar és teljesítményzavar súlyos fokú. Magyarországon hat éves kor alatt nem adható gyógyszer az ADHD-s gyermekeknek.
A pszichoterápia leginkább készségfejlesztést jelent: a gyerekeknek lépésről lépésre megtanítják, hogyan kezeljék indulataikat, hogyan viselkedjenek konfliktushelyzetben, hogyan viszonyuljanak saját érzéseikhez és hogyan érthetik meg jobban a többiek viselkedését. A terápia révén fokozatosan javulnak ezek a készségeik, ami erősíti önbizalmukat is. Bár a szülők gyakran egyéni terápiát részesítenének előnyben, az ADHD-s gyerekeknek a legtöbb esetben hatékonyabban segít a csoportterápia, hiszen itt gyakorolni tudják a kapcsolatok kialakítását, a társaikkal és a felnőttel való kommunikációt éles helyzetben. A komplex kezelés ideális esetben „szülőtréning”-et is magába foglal, amelynek során megtanítják a szülőket, hogy hogyan kezeljék a gyerek viselkedését, problémáit.
