Kevés a tejem, most már biztos, nem elég, elfogyott, elapadt, kész, vége, tápszer! Ismerős? Mindenkinek az! Ez a "kevésnek észlelt tej" jelenség.
Szoptatni jó, és örülök, hogy nekem sikerült, bár szülés után úgy nagyjából fél évig, a hozzátáplálás megkezdéséig napi rendszerességgel idegeskedtem, hogy elég lesz-e a tejem. Volt olyan időszak, amikor csak kicsit aggódtam, és volt, amikor kétnaponta kétségbeesetten emaileztem a szoptatási tanácsadónak, hogy tuti, hogy kevés a tejem, most már biztos, nem lesz elég, elfogyott, elapadt, kész, vége, tápszer.
Szerencsére ő mindig biztosított róla, hogy elég lesz az, hiszen nézzek csak rá a gyerekre, hízik, mint a kismalac. Azt hittem, egyedül én vagyok őrült, míg nem beszéltem a barátnőmmel, aki egyszerűen csak „tejpszichózisnak” nevezte az egészet: hozzám hasonlóan ő is menetrendszerűen minden este beszorongott – kezében egy jól táplált, erős, egészséges, vidám kisfiúval - hogy kevés a tej, éhezik a gyerek.
Mint kiderült, az orvostudomány is hallott már a dologról: Perceived Insufficient Milk a szindróma neve, amit magyarul „kevésnek észlelt tej”-jelenségnek fordíthatunk. Értelemszerűen azt jelenti, amikor egy anyuka azt hiszi, hogy csecsemő gyermeke számára nem termel elég anyatejet, pedig de.
A hozzáértők szerint ennek leggyakrabban az az oka, hogy a normál babaviselkedés egyes elemeit tévesen éhségként vagy a tápanyagellátással való elégedetlenségként értékelünk. Magyarul, a nem éhes babára azt hisszük, hogy éhes. Ez nem nehéz: első gyerekes anyukaként szinte akármikor sírt a baba, azt gondoltam, éhes, de ha véletlenül mégsem, akkor anyukám, anyósom vagy egy jószándékú járókelő vetette fel, hogy biztos azért sír, mert éhes.
Ezek azok a leggyakoribb tényezők, szabályok, jelek, amik alapján az anyák tévesen kevésnek gondolják a tejüket:
1. Evés után sír
Rendes baba étkezés után boldogan mosolyog, mint egy jóllakott csecsemő. Ugyanakkor van olyan is, amelyik a szoptatás befejeztével sír, vonaglik, még egy kis tejet kér, aztán elutasítja, aztán mégis kér, mérgelődik, nyafog. Ennek a viselkedésnek több oka is lehet. A szoptatás beindítja a bélműködést, vagyis a babának kakilnia kell, kutyorog a hasa, még nem szokta meg ezt az érzést és kellemetlennek éli meg. Vagy beszorult egy nagy büfi, ez zavarja az evésben, és alapos büfiztetés után még szívesen enne egy keveset.
A szoptatás utáni nyűgösködés enyhe reflux jele is lehet: a tele gyomorból visszajön egy kis gyomorsavas tej, ez irritálja a baba nyelőcsövét, ezért kér még pár korty tejet, mivel a tej átmenetileg csökkenti a savasságot, csakhogy ettől még inkább tele lesz a gyomra és megint visszajön pár korty, ami végeláthatatlan nyűgösködéshez vezethet. Refluxos babák szoptatásához itt találunk tippeket.
2. Délután, este lapos mell
Tipikus jelenség, hogy a szoptató anya mellei reggel feszülő görögdinnyékre emlékeztetnek, a vak is látja, hogy teli vannak tejjel, este viszont úgy néznek ki, mint amiben alig van valami. Ez teljesen normális jelenség, ugyanis a tej víztartalma változik a nap folyamán: az esti tej töményebb, zsírosabb, vagyis ugyanolyan tápláló adag kisebb helyen is elfér.
3. A baba méricskélése
A megevett tejmennyiséget gyakran úgy határozzák meg, hogy lemérik a babát szoptatás előtt és után is, erről azonban fontos tudni, hogy csak becslésekre alkalmas, ugyanis a tej összetétele változik. Így lehet, hogy 150 ml-t szopott a baba, de az épp vizesebb, hígabb reggeli tej volt, míg máskor 80 milivel is jóllakik. Ahogy fent említettük, reggel mindenkinek több tej van a mellében, ebben viszont nagyobb a hígabb, első tej aránya. Ahogy telik a nap, a tej mennyisége csökken, a zsíros, hátsó tej aránya viszont nő. Vagyis az este szopott tej lehet, hogy mennyiségét tekintve kevesebb, viszont sokkal laktatóbb és táplálóbb.
4. Délután, este sokat szopó baba
A szakirodalom „cluster feeding”-nek nevezi azt a jelenséget, amikor az este közeledtével a babák hirtelen megőrülnek, és egyfolytában szopni szeretnének. A cluster láncot, füzért jelent, magyarul zsinórban enni akarnak a gyerekek. Növekedési ugrások során is előfordul, de enélkül, normál esetben is jellemző lehet az élet első pár hetében, különösen a nap második felében: a babák jól fel akarnak tankolni az esti, zsírosabb tejből, hogy felkészüljenek az éjszakára.
5. Óra szerinti szoptatás
A régi iskola szerint három-, majd négyóránként etették az újszülötteket, ami pár hónapos csecsemő esetén működőképes lehet, a kétnapos újszülött táplálására azonban alkalmatlan: a szakértők szerint 6-8 hetes korig igény szerint illik szoptatni. Ebben az időszakban áll be a tejkínálat- és kereslet egyensúlya, vagyis ekkor nagyon fontos, hogy annyit szoptassunk, amennyi tej a babánknak kell. A pár napos babák gyomra nagyon picike, némelyik csecsemő kibír három órát evés nélkül, más meg másfél óránként enne. Ilyenkor téves lenne azt gondolni, hogy nem lehet éhes, hiszen most evett – az ilyen pici csecsemő nyugodtan lehet éhes bármikor.
Ha az anyának megfelelő, szoptathat igény szerint akár 2 éves korig, de ha ez megterhelő és szeretne kiszámítható rendszer szerinti szoptatásokra átállni, akkor két hónapos kor körül javasolt bevezetni a szigorúbb rendet. Eddigre már beállt a tejtermelésünk a baba napi szükségletére, és neki is elég nagy a gyomra, hogy kihúzzon 3 órát kaja nélkül.
6. Kis mell, hiányzó tejcseppek
A mell méretének a világon semmi köze a tejmirigyek méretéhez és „hozamához”. Az, hogy terhesség alatt mennyire duzzad meg a mellünk, három méretet nő vagy semennyit, már valamivel jobban előrejelezhet későbbi problémákat, de van, akinek nem nő meg, és mégis sok teje lesz. A terhesség alatti tejcsöpögés megléte vagy elmaradása sem utal a későbbi tejmennyiségre, sem a szoptatás időszaka alatti elhasznált melltartóbetétek száma. Vannak nők, akiknek a tejadó reflexe nehezen indul be, az ő mellükből sosem folyik magától a tej, csak akkor, ha a baba jó erősen rácuppan.
7. Nem kíséri érzés a tejleadást
Van, aki érzi, amikor a melléből elkezd kiáramlani a tej szoptatás közben, van, akinek ez fájdalmas, és van, akinek kifejezetten kellemes érzés. Van olyan is, aki a világon semmit sem érez ebből, maximum abból következtethet a tejadásra, hogy a rajta cuppogó baba rendszeresen nyel. Az, hogy a tejleadás milyen érzéssel jár vagy nem jár a mellben, egyáltalán nem utal a tejmennyiségre.
8. Sírós baba
A kutatások szerint a sokat síró babák anyukái hajlamosabbak azt gondolni, hogy kevés a tejük, mert a sírást éhségnek tulajdonítják. Erre az a megoldás, hogy tanuljuk meg a babánk jelzéseit: milyen az éhes sírása, milyen a fájdalmas, milyen, ha csak testközelben szeretne lenni, fáradt vagy unatkozik. Persze, vannak babák, akik igen könnyen tanulhatóak: ha éhesek, cuppognak, ha álmosak, ásítanak, ha fáradtak, lehunyják a szemüket vagy elfordítják a fejüket. Gyakori félreértés a nyelvét szopogató baba: ezt általában akkor csinálják, ha álmosak, és nem az éhség jele. És vannak olyanok, akik kevésbé egyértelmű jelzéseket adnak, minden sírásuk hasonló, és nehéz eltalálni, épp mi bajuk lehet. A nehezen kiismerhető babák anyukái természetesen szintén gyakran tévesen kevésnek gondolják a tejüket.
9. Növekedési ugrás
Ha jól csináltuk, pár hét alatt beáll a kereslet-kínálat egyensúlya, és naponta annyi tejet termelünk, amennyit a babánk megeszik. A növekedési ugrásokkor azonban hirtelen több tejre lesz szüksége, ezért a napirendet felborítva egy-két óránként enni kér, vagy beiktat egy akár 24-48 órás "cluster feeding", vagyis zsinórban evős szakaszt. Ez teljesen normális, nem azt jelenti, hogy elapadni készül a tej.
A gyakoribb evés miatt egy-két nap alatt megnő a tejmennyiség is, a baba pedig hirtelen többet hízik vagy új, addig nem gyakorolt készsége jelenik meg. A növekedési ugrások időpontja babánként változó, a nép megfigyelések szerint 3 hetes, 6 hetes, 3 hónapos és 6 hónapos kor körül jellemzőek. Szerencsére a 6 hónaposat már nem kell folyamatos szoptatással kibírni, hiszen ekkor már hozzátáplálunk.
És akkor honnan is tudom, hogy elég?
Akkor mi alapján lehet tudni, hogy elég-e a tejem? A szoptatott baba súlygyarapodása a legjobb jelzés. A súlygyarapodást az állandó idegeskedés elkerülése érdekében érdemes heti egyszeri méréssel ellenőrizni, ehhez hetente egyszer, mindig ugyanolyan körülmények között - pl. péntek este, fürdetés előtt, pucéran - megmérni a babát, és a kapott adatot felírni.
Ha megfelelően nő a súlya hétről hétre, akkor nincs gond – növekedési táblázatokat találunk például itt. A görbe értelmezésekor tartsák szem előtt, hogy a gyerekek nem egyformák, és nem is lehet elvárni, hogy mindenki a görbe tetejéhez tartozzon. Alacsony, vékony kolleganőnk mindkét szoptatott lánya (átlagos születési súllyal) például stabilan a görbe alsó felében-harmadában teljesített, négy hónapos kor után pedig soha nem mozdultak ki a legalsó, piros és narancssárga vonal közötti tartományból. Mindkét gyerek iskolás mostanra, egészségesek, töretlenül fejlődtek, viszont alacsonyak és vékonyak. A fiúk súlygörbéjét itt találják.
Ha a szoptatott baba súlya nem nő, azt több minden okozhatja: helytelen szoptatási gyakorlat, a baba szájának vagy nyelvének veleszületett elváltozásai, tejmirigy-elégtelenség.
Ilyenkor első körben képzett, akkreditált szoptatási tanácsadót, azaz IBCLC-t érdemes felkeresni, azaz erről a listáról válasszunk – ők többnyire magánrendelnek, házhoz is mennek. A Bethesda Gyermekkórházban TB-finanszírozott szoptatási ambulancia működik, itt érvényes TAJ-kártyával és háziorvosi beutalóval ingyen vehetjük igénybe IBCLC tanácsadók segítségét.
