SZÜLŐSÉG

Kevés a teje? Valószínűleg téved, ez a tejpszichózis!

2014. június 10., kedd 16:08

Szoptatni jó, és örülök, hogy nekem sikerült, bár szülés után úgy nagyjából fél évig, a hozzátáplálás megkezdéséig napi rendszerességgel idegeskedtem, hogy elég lesz-e a tejem. Volt olyan időszak, amikor csak kicsit aggódtam, és volt, amikor kétnaponta kétségbeesetten emaileztem a szoptatási tanácsadónak, hogy tuti, hogy kevés a tejem, most már biztos, nem lesz elég, elfogyott, elapadt, kész, vége, tápszer.

Szerencsére ő mindig biztosított róla, hogy elég lesz az, hiszen nézzek csak rá a gyerekre, hízik, mint a kismalac. Azt hittem, egyedül én vagyok őrült, míg nem beszéltem a barátnőmmel, aki egyszerűen csak „tejpszichózisnak” nevezte az egészet: hozzám hasonlóan ő is menetrendszerűen minden este beszorongott – kezében egy jól táplált, erős, egészséges, vidám kisfiúval - hogy kevés a tej, éhezik a gyerek.

shutterstock 106214729

Mint kiderült, az orvostudomány is hallott már a dologról: Perceived Insufficient Milk a szindróma neve, amit magyarul „kevésnek észlelt tej”-jelenségnek fordíthatunk. Értelemszerűen azt jelenti, amikor egy anyuka azt hiszi, hogy csecsemő gyermeke számára nem termel elég anyatejet, pedig de.

A hozzáértők szerint ennek leggyakrabban az az oka, hogy a normál babaviselkedés egyes elemeit tévesen éhségként vagy a tápanyagellátással való elégedetlenségként értékelünk. Magyarul, a nem éhes babára azt hisszük, hogy éhes. Ez nem nehéz: első gyerekes anyukaként szinte akármikor sírt a baba, azt gondoltam, éhes, de ha véletlenül mégsem, akkor anyukám, anyósom vagy egy jószándékú járókelő vetette fel, hogy biztos azért sír, mert éhes.

Ezek azok a leggyakoribb tényezők, szabályok, jelek, amik alapján az anyák tévesen kevésnek gondolják a tejüket:

1. Evés után sír

Rendes baba étkezés után boldogan mosolyog, mint egy jóllakott csecsemő. Ugyanakkor van olyan is, amelyik a szoptatás befejeztével sír, vonaglik, még egy kis tejet kér, aztán elutasítja, aztán mégis kér, mérgelődik, nyafog. Ennek a viselkedésnek több oka is lehet. A szoptatás beindítja a bélműködést, vagyis a babának kakilnia kell, kutyorog a hasa, még nem szokta meg ezt az érzést és kellemetlennek éli meg. Vagy beszorult egy nagy büfi, ez zavarja az evésben, és alapos büfiztetés után még szívesen enne egy keveset.

A szoptatás utáni nyűgösködés enyhe reflux jele is lehet: a tele gyomorból visszajön egy kis gyomorsavas tej, ez irritálja a baba nyelőcsövét, ezért kér még pár korty tejet, mivel a tej átmenetileg csökkenti a savasságot, csakhogy ettől még inkább tele lesz a gyomra és megint visszajön pár korty, ami végeláthatatlan nyűgösködéshez vezethet. Refluxos babák szoptatásához itt találunk tippeket.

shutterstock 53792650

2. Délután, este lapos mell

Tipikus jelenség, hogy a szoptató anya mellei reggel feszülő görögdinnyékre emlékeztetnek, a vak is látja, hogy teli vannak tejjel, este viszont úgy néznek ki, mint amiben alig van valami. Ez teljesen normális jelenség, ugyanis a tej víztartalma változik a nap folyamán: az esti tej töményebb, zsírosabb, vagyis ugyanolyan tápláló adag kisebb helyen is elfér.

3. A baba méricskélése

A megevett tejmennyiséget gyakran úgy határozzák meg, hogy lemérik a babát szoptatás előtt és után is, erről azonban fontos tudni, hogy csak becslésekre alkalmas, ugyanis a tej összetétele változik. Így lehet, hogy 150 ml-t szopott a baba, de az épp vizesebb, hígabb reggeli tej volt, míg máskor 80 milivel is jóllakik. Ahogy fent említettük, reggel mindenkinek több tej van a mellében, ebben viszont nagyobb a hígabb, első tej aránya. Ahogy telik a nap, a tej mennyisége csökken, a zsíros, hátsó tej aránya viszont nő. Vagyis az este szopott tej lehet, hogy mennyiségét tekintve kevesebb, viszont sokkal laktatóbb és táplálóbb.

4. Délután, este sokat szopó baba

A szakirodalom „cluster feeding”-nek nevezi azt a jelenséget, amikor az este közeledtével a babák hirtelen megőrülnek, és egyfolytában szopni szeretnének. A cluster láncot, füzért jelent, magyarul zsinórban enni akarnak a gyerekek. Növekedési ugrások során is előfordul, de enélkül, normál esetben is jellemző lehet az élet első pár hetében, különösen a nap második felében: a babák jól fel akarnak tankolni az esti, zsírosabb tejből, hogy felkészüljenek az éjszakára.

5. Óra szerinti szoptatás

A régi iskola szerint három-, majd négyóránként etették az újszülötteket, ami pár hónapos csecsemő esetén működőképes lehet, a kétnapos újszülött táplálására azonban alkalmatlan: a szakértők szerint 6-8 hetes korig igény szerint illik szoptatni. Ebben az időszakban áll be a tejkínálat- és kereslet egyensúlya, vagyis ekkor nagyon fontos, hogy annyit szoptassunk, amennyi tej a babánknak kell. A pár napos babák gyomra nagyon picike, némelyik csecsemő kibír három órát evés nélkül, más meg másfél óránként enne. Ilyenkor téves lenne azt gondolni, hogy nem lehet éhes, hiszen most evett – az ilyen pici csecsemő nyugodtan lehet éhes bármikor.

shutterstock 51903262

Ha az anyának megfelelő, szoptathat igény szerint akár 2 éves korig, de ha ez megterhelő és szeretne kiszámítható rendszer szerinti szoptatásokra átállni, akkor két hónapos kor körül javasolt bevezetni a szigorúbb rendet. Eddigre már beállt a tejtermelésünk a baba napi szükségletére, és neki is elég nagy a gyomra, hogy kihúzzon 3 órát kaja nélkül.

6. Kis mell, hiányzó tejcseppek

A mell méretének a világon semmi köze a tejmirigyek méretéhez és „hozamához”. Az, hogy terhesség alatt mennyire duzzad meg a mellünk, három méretet nő vagy semennyit, már valamivel jobban előrejelezhet későbbi problémákat, de van, akinek nem nő meg, és mégis sok teje lesz. A terhesség alatti tejcsöpögés megléte vagy elmaradása sem utal a későbbi tejmennyiségre, sem a szoptatás időszaka alatti elhasznált melltartóbetétek száma. Vannak nők, akiknek a tejadó reflexe nehezen indul be, az ő mellükből sosem folyik magától a tej, csak akkor, ha a baba jó erősen rácuppan.

7. Nem kíséri érzés a tejleadást

Van, aki érzi, amikor a melléből elkezd kiáramlani a tej szoptatás közben, van, akinek ez fájdalmas, és van, akinek kifejezetten kellemes érzés. Van olyan is, aki a világon semmit sem érez ebből, maximum abból következtethet a tejadásra, hogy a rajta cuppogó baba rendszeresen nyel. Az, hogy a tejleadás milyen érzéssel jár vagy nem jár a mellben, egyáltalán nem utal a tejmennyiségre.

8. Sírós baba

A kutatások szerint a sokat síró babák anyukái hajlamosabbak azt gondolni, hogy kevés a tejük, mert a sírást éhségnek tulajdonítják. Erre az a megoldás, hogy tanuljuk meg a babánk jelzéseit: milyen az éhes sírása, milyen a fájdalmas, milyen, ha csak testközelben szeretne lenni, fáradt vagy unatkozik. Persze, vannak babák, akik igen könnyen tanulhatóak: ha éhesek, cuppognak, ha álmosak, ásítanak, ha fáradtak, lehunyják a szemüket vagy elfordítják a fejüket. Gyakori félreértés a nyelvét szopogató baba: ezt általában akkor csinálják, ha álmosak, és nem az éhség jele. És vannak olyanok, akik kevésbé egyértelmű jelzéseket adnak, minden sírásuk hasonló, és nehéz eltalálni, épp mi bajuk lehet. A nehezen kiismerhető babák anyukái természetesen szintén gyakran tévesen kevésnek gondolják a tejüket.

9. Növekedési ugrás

Ha jól csináltuk, pár hét alatt beáll a kereslet-kínálat egyensúlya, és naponta annyi tejet termelünk, amennyit a babánk megeszik. A növekedési ugrásokkor azonban hirtelen több tejre lesz szüksége, ezért a napirendet felborítva egy-két óránként enni kér, vagy beiktat egy akár 24-48 órás "cluster feeding", vagyis zsinórban evős szakaszt. Ez teljesen normális, nem azt jelenti, hogy elapadni készül a tej.

shutterstock 136597046

A gyakoribb evés miatt egy-két nap alatt megnő a tejmennyiség is, a baba pedig hirtelen többet hízik vagy új, addig nem gyakorolt készsége jelenik meg. A növekedési ugrások időpontja babánként változó, a nép megfigyelések szerint 3 hetes, 6 hetes, 3 hónapos és 6 hónapos kor körül jellemzőek. Szerencsére a 6 hónaposat már nem kell folyamatos szoptatással kibírni, hiszen ekkor már hozzátáplálunk.

És akkor honnan is tudom, hogy elég?

Akkor mi alapján lehet tudni, hogy elég-e a tejem? A szoptatott baba súlygyarapodása a legjobb jelzés. A súlygyarapodást az állandó idegeskedés elkerülése érdekében érdemes heti egyszeri méréssel ellenőrizni, ehhez hetente egyszer, mindig ugyanolyan körülmények között - pl. péntek este, fürdetés előtt, pucéran - megmérni a babát, és a kapott adatot felírni.

Ha megfelelően nő a súlya hétről hétre, akkor nincs gond – növekedési táblázatokat találunk például itt. A görbe értelmezésekor tartsák szem előtt, hogy a gyerekek nem egyformák, és nem is lehet elvárni, hogy mindenki a görbe tetejéhez tartozzon. Alacsony, vékony kolleganőnk mindkét szoptatott lánya (átlagos születési súllyal) például stabilan a görbe alsó felében-harmadában teljesített, négy hónapos kor után pedig soha nem mozdultak ki a legalsó, piros és narancssárga vonal közötti tartományból. Mindkét gyerek iskolás mostanra, egészségesek, töretlenül fejlődtek, viszont alacsonyak és vékonyak. A fiúk súlygörbéjét itt találják.

Ha a szoptatott baba súlya nem nő, azt több minden okozhatja: helytelen szoptatási gyakorlat, a baba szájának vagy nyelvének veleszületett elváltozásai, tejmirigy-elégtelenség.

Ilyenkor első körben képzett, akkreditált szoptatási tanácsadót, azaz IBCLC-t érdemes felkeresni, azaz erről a listáról válasszunk – ők többnyire magánrendelnek, házhoz is mennek. A Bethesda Gyermekkórházban TB-finanszírozott szoptatási ambulancia működik, itt érvényes TAJ-kártyával és háziorvosi beutalóval ingyen vehetjük igénybe IBCLC tanácsadók segítségét.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.06.11 09:41:24meggymárka

    "beszorongott"?? most ez komoly? És egy újabb szoptatós cikk? Ettől lesz az embernek tejpszichózisa.

  • 2014.06.11 09:49:53isolde

    meggymárka:
    nézz utána.
    [link]
    231. oldal.

  • 2014.06.11 12:32:04czege

    és van, amikor tényleg nincs tej... és az ilyen cikkek miatt az ezzel küzdő anyuka megint érezheti magát selejtnek

  • 2014.06.11 12:53:44kismorgó

    Huh, na, most nem fogtok szeretni, de épp elég szarság miatt kattogtam az elején, Mostmár nem is bánom, hogy nem szoptattam, még ebbe a dilibe is belecsúsztam volna...
    hát, inkább ne.
    ui.: a gyerek se nem szorongó, se nem szeretethiányos, sem pszichopata, sem Kevésbé intelligens, mint anyatejet kapó kortársai ;-) Mindezzel cáfolva tanult ismerőseim kedves megjegyzéseit, ami akkor nekem nagyon rossz volt...

  • 2014.06.11 14:34:29ROBERTO

    Tejpszihózis?
    Már megint egy idióta, aki a "mindenáronanyatejhaababaéhendöglikis" nagytudású professzortól...

    Az első csemete1 hétig (a 2. hónap elejétől) folyamatosan üvöltött, éjjel és nappal. Az asszony győzködte a védőnőt, hogy éhes a gyerek, a védőnő meg folyamatosan elhajtotta, hogy van tej elég. Meguntam, mondtam, hogy menjen oda a gyerekorvoshoz, ne a védőnőhöz, és Írasson fel tápszert. Megvizsgálta a gyerekorvos a babát, aztán szó nélkül felírta a tápszert. Csodák csodájára a gyerek kaja után elaludt minden üvöltés nélkül, vidáman ébredt....

    A védőnő természetesen fel volt háborodva, hogy a gyerek nem anyatejen vegetál...
    A 2. és 3. gyereknél már nem is foglalkoztunk vele mit mond. Sintérre nem bízza az ember a gyereket....

  • 2014.06.11 21:36:35osviki

    Végre egy korrekt információkat tartalmazó írás! Jó volt olvasni! Egyedül a 2 éves kor érthető félre benne, mintha csak addig lehetne szoptatni..

  • 2014.06.12 08:50:32nemmegmondtamhogyne

    Végre egy jo írás!

  • 2014.06.12 12:31:40dieter1

    Ez egy cikk azok megnyugtatására, akik szoptatni szeretnének, de tévesen azt hiszik, hogy nincs elég tejük. Akik nem tudnak olvasni, azok persze mindenfélét belemagyarázhatnak, kedvencem a "mindenáronanyatejhaababaéhendöglikis".

    "és van, amikor tényleg nincs tej... és az ilyen cikkek miatt az ezzel küzdő anyuka megint érezheti magát selejtnek"
    Igen, ilyen is van. A cikk vége pont arról szól, hogy ha a baba nem fejlődik, akkor ez is lehet ok. Ha valaki egy ilyen segítő szándékú cikktől selejtnek érzi magát, azzal más probléma van, nem a tejtermelése. (Ismétlem, a cikkről írtam, nem a rokonok/ismerősök hülye beszólásairól, azzal már jópár anyuka életét sikerült tönkrevágni.)

  • 2014.06.12 15:56:41bbrrr

    A cikk 2 mondatban összefoglalva:
    Ha a gyerek csak anyatejet kap ÉS fejlődik rendesen (hétről hétre nő a súlya), akkor van elég tej, nem kell parázni.
    Ha a gyerek nem fejlődik rendesen, akkor valami baj van (nem biztos hogy az, hogy nincs elég tej)

  • 2014.06.12 18:22:18Lona77

    Az első babámat 2 hónapig sem szoptattam, mert nem volt segítségem, aki elmondja, hogy mit kell tennem. A másodiknál ( 10 év után) elolvastam hihetetlen mennyiségű szakirodalmat. A szoptatási tanácsadók segítségével többször hoztam vissza az elapadni akaró tejemet. 10 hónapig sikerült szoptatni. Úgy vélem, nagyon elenyésző azon anyukák száma, akik anatómiailag képtelenek szoptatni. A többi nem szoptató anya lusta. Nyafognak és ráfogják, hogy nincsen tej. Persze nincs, ha semmit nem teszel érte! Ha arra az áldozatra sem képesek, hogy fejjenek, a babát sokszor cicire tegyék....akkor az alapvető szükségleteit nem elégítik ki. De érdekes látni, hogy magukat hogyan nyugtatják, hogy ők tökéletes anyák :)

  • 2014.06.13 06:28:34en.en.

    Kedves Lona77! Én mindenkinél jobban akartam szoptatni a kisfiamat, és ezért nagyon sokat tettem. Szerintem sokkal többet, mint amit el tudsz képzelni! Már a terhességem alatt elolvastam rengeteg szakirodalmat, szinte egyfolytában a mellemen volt a gyerek, beszéltem több szakemberrel, beszedtem minden létezőt (laktorherb tea, görögszéna kapszula, homeo bogyók, stb), minden létező szoptatási pozíciót kipróbáltam, amiktől beállt a derekam, és ízületi gyulladás lett a csuklómban, és még hosszan sorolhatnám. A gyerekem rengeteget fogyott, már a férjem és a védőnő is rámparancsolt, hogy elég, de én nem adtam fel, és próbáltam tovább, mégsem sikerült. De köszi, hogy szerinted lusta és szaranya vagyok! A Hozzád hasonlók miatt depressziósak a hozzám hasonlók...

  • 2014.06.13 08:02:03Ziamia

    Csatlakozom a szaranyákhoz, én sem tudtam szoptatni, de tudjátok, nem hagytam, hogy mások miatt rosszul érezzem magam. Attól nem vagyok rosszabb anya. És igen, megtettem mindent, amit tudtam, Lona77! Egészséges 23 hónapos babám van, megfázáson kívűl semmi baja nem volt. Nem kövér, nem sovány. És azért nem hagyom, hogy mások szorongásossá meg depresszióssá meg tudom is én milyenné tegyenek, mert a gyermeknek kiegyensúlyozott anyukára van szüksége, nem olyanra, aki folyton aggódik azon, hogy szaranya. :D

  • 2014.06.13 10:32:35dieter1

    Lona77 szó szerint ezt írta: "Úgy vélem, nagyon elenyésző azon anyukák száma, akik anatómiailag képtelenek szoptatni. A TÖBBI nem szoptató anya lusta." (Kiemelés tőlem.)

    Vajon miért van az, hogy a következő két hozzászóló rögtön a "szaranyákhoz" sorolta magát? Pedig a logikus következtetés az lett volna, hogy:
    1. Én valóban a nem tudtam szoptatni.
    2. Eszerint én ahhoz a kisebbséghez tartozom, akik erre anatómiailag képtelenek.

    De nem, rögtön vádaskodni kezdenek, hogy
    "A Hozzád hasonlók miatt depressziósak a hozzám hasonlók..."
    "...nem hagyom, hogy mások szorongásossá meg depresszióssá meg tudom is én milyenné tegyenek..."

    Vajon miért lesz a szoptatni nem tudó anyukák egy részének rögtön üldözési mániája és vagdalkozási kényszere? Ezzel pont a problémájukat megillető részvétet sikerül kapásból mindenkiből kiölni. Érthetetlen.

  • 2014.06.15 09:52:36Ziamia

    dieter1, bocsi, de sokszor megkapjuk, hogy aki nagyon akarja, tud szoptatni, és hogy minden fejben dől el. Nagyon könnyen ránk fogják, hogy lusták vagyunk. Nos igen, örököltem, először én is felkészültem, hogy állítólag nem öröklődik, és igenis lehet szoptatni. Hát tévedtem. És mégis, még a rokonaim is rámtámadtak, hogy biztos könnyen feladtam. Persze, 1000 km távolságból röntgenszemekkel látták, hogy mit csinálok az alatt az idő alatt, amikor fejés helyett szundizhattam volna... Ne csodálkozz, hogy támadásnak vesszük. :)

  • 2014.06.16 09:32:45en.en.

    Kedves dieter1! A hozzászólásodból úgy tűnik, Te azon szerencsések közé tartozol, akik tudnak / tudtak szoptatni (vagy ilyen édesanya férje vagy), amiért én nagyon irigyellek, de nem mondok Rád kígyót békát, csupán ezért. Mint ahogy például, egy elhanyagolt cukorbetegség miatt lábát elvesztett embernek se mondom meg, hogyan éljen, hiszen én nem vagyok az ő helyzetében. Ugyan át tudom valamilyen szinten érzeni a problémáját, de ez korántsem jogosít fel arra, hogy megmondjam neki, merre van arccal előre! Nekünk, szoptatni nem tudó édesanyáknak mindenki, de tényleg mindenki osztja az észt, kéretlenül is. Gyerekorvos, védőnő, patikus, rokonok, barátok, de még kvázi idegenek is rögtön megkérdezik, hogy "no és szoptatod, van elég tejed?", és aztán, ha őszintén felelsz, azonnal jönnek a felszisszenéek, pofavágások, és persze a nem kicsit elítélő mondatok. Természetesen anélkül, hogy akár egy fikarcnyit is érdekelné őket, hogy mi van a háttérben (és igen, képzeld, az én esetemben is biológiai problémáról van szó, többek között). Jönnek a "jó" tanácsaikkal, hogy ezt, vagy azt hogyan csináljak másként - mert eddig természetesen rosszul csináltam, és akkor majd olyan ügyesen fogok szoptatni, mint ő (de, persze, mindenki mást mond). Ezek után, előbb, vagy utóbb, és ugyan különböző mértékben, de mindegyikünkben kialakul egy rossz érzés ezzel az egésszel kapcsolatban (bár én ezt azért nem nevezném üldözési mániának, ezen a ponton Lona77-el vagy egy szinvonalon...). És az érzés teljesen jogosan merül fel, hiszen minket tényleg mindenki elítél (sőt, üldöznek is, nagyon sok helyen...), kérdés nélkül! Tehát, amíg nem vagy a mi csónakunkban, vagy nem leszel sokkal, sokkal empatikusabb, kérlek, mellőzd az ilyen jellegű hozzászólásokat!

  • 2014.06.16 09:33:55en.en.

    A lustaságról meg annyit: az aki azt gondolja, hpgy emiatt nem szoptatok: próbálja ki egyszer, hogy hajnali háromkor, leballag a konyhába, cumisüveget mosogat, majd sterilizál, vizet forral, aztán hűtöget, tápszert méricskél (félálomban szinte kivitelezhetetlen), miközben a gyereke éhesen üvölt, aztán egy csomószor büfiztet, és végül álomba ringat (nálunk alsó hangon másfél óra). Ehhez képest a szoptatás: félálomban magadra veszed a prüntyőt, 20 perc alatt megvagytok, a végén egy büfi, aztán mindenki alszik tovább. Arról nem beszélve, hogy ha egy kajaközi időnél hosszabb időre akarunk elmenni valahová, kb egy fél autónyi cuccot kell magunkkal vinni, hogy enni tudjak adni a gyerknek, mert persze az elkészített tápszer 2 óra után nem felhasználható. Szóval, akkor kinek könnyebb???

  • 2014.06.16 16:52:06dieter1

    Kedves en.en.!
    Igazad van abban, hogy a saját gyerekeink szoptatásával sosem volt problémánk, bár van a közvetlen családban olyan anyuka, aki egy hónap próbálkozás után áttért a tápszerre, és nem köveztük meg :-)
    Nem kétlem, hogy rengeteg frusztráció ér benneteket. Ha visszanézed, még én is írtam ilyesmit a 2014.06.12 12:31 hozzászólásom végén. Sajnálok mindenkit, akinek ilyen problémája van. Részben a problémáért önmagában, de még inkább azért, amit magad is érzékeltetsz: hogy páriának érezheted magad a tutimegmondók világában.
    Viszont még ez sem jogosíthat fel senkit arra, hogy belemagyarázzon olyasmit egy hozzászólásba, ami nincs benne, és ezen ürüggyel megvádoljon valakit: "A Hozzád hasonlók miatt depressziósak a hozzám hasonlók...". Ezért keltem fogadatlan prókátorként Lona77 védelmére (akit egyébként nem ismerek). Ezért írtam, amit írtam, és nagyrészt továbbra is fenntartom - az "üldözési mánia" kivételével, ami ugyan csak költői eszköznek volt szánva, de ezennel visszavonom, bocsánat.

    Kedves Ziamia, köszönöm, úgy látom, értetted, amit írtam. Nem, igazából nem csodalkozom :-)

  • 2014.06.25 17:05:41Exemplary

    Korrekt, igényes cikk!

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta