SZÜLŐSÉG

Lehet-e túldicsérni a gyereket?

2014. április 1., kedd 13:00

Úgy tűnik, az utóbbi évtizedekben igen sokat változott a felfogás azzal kapcsolatban, dicsérjük-e a gyereket, és vajon hogy hat rá a sok dicséret. Talán egyre kevésbé félünk attól, hogy „beképzelt” lesz, néha átesünk a ló túloldalára, és minden percben szajkózzuk: de ügyes vagy, de okos vagy. Újabban megjelennek bizonyos kutatások, amelyek felhívják a figyelmet a nem jól megfogalmazott dicséret káros hatásaira, és sok szó esik arról is, ha körbenézünk, hány embert látunk, aki valamifajta felduzzasztott önképpel él, ami olyan, mint a lufi: nagy, de nincs benne tartalom. De vajon köze van-e ennek a túl sok dicsérethez?

Aki ma középkorú, valószínűleg kevesebb dicséretben részesült, annak idején inkább arra helyezték a szülők a hangsúlyt, tanuljon alázatot, szerénységet a gyermek. Nem is esett olyan sok szó a biztatás fontosságáról.

Pedig Rosenthal és Jacobson már a hatvanas években felhívták a figyelmet az önbeteljesítő jóslat jelenségére. Kísérletükben IQ tesztet vettek fel egy osztállyal, és anélkül, hogy megnézték volna a valós eredményeket, véletlenszerűen kiválasztották a gyerekek egy részét, és azt mondták róluk a tanároknak, hogy az átlagnál jobb eredményt értek el, és a jövőben különösen nagy fejlődés várható tőlük. Később visszamentek, újra felvették a tesztet, ezúttal kiértékelték a régi és új eredményeket is, és azt tapasztaták, ezek a gyerekek valóban többet fejlődtek az átlaghoz képest. Noha teljesen véletlenszerűen választották ki a neveket! Sőt, tanáraik sem gyanakodtak, hogy nem volt valós alapja a kutatók által adott információnak: ők is úgy érezték, valóban kiemelkedőek ezek a diákok. Rosenthal és Jacobson szerint az történt, hogy a kiválasztott diákokra a tanárok pozitív várakozása, bizalma hatott stimulálóan. Serkentette őket a körülvevő kedvező légkör, és bizonyára több lehetőséget is kaptak a kibontakozásra.

Ha az otthoni nevelésre értelmezzük a vizsgálat tanulságait, azt mondhatjuk, akkor is jót tesz a bizalommal teli várakozás, kedvező előítélet a gyermek fejlődése szempontjából, ha az eleinte nem is teljesen megalapozott.

Ugyanakkor vannak olyan eredmények, amik óvatosságra intenek: ha nem is mondják, hogy csínján kellene bánni a biztatással, de felhívják a figyelmet arra, ártani is lehet a dicsérettel, ha nem jól használjuk.

dicser 1 shutterstock 154036769

Carol Dweck motivációkutató pszichológus vizsgálatai szerint bátorítólag hat a gyerekekre, ha nem állandó, stabil tulajdonságokat dicsérünk, nem azt mondjuk például, hogy milyen okos, szép, ügyes, hanem a feladatba fektetett erőfeszítést tesszük szóvá. Azaz megdicsérjük a gyermeket, mert kitartóan dolgozott. Kimutatta, hogy az így dicsért gyerekek szívesebben vállaltak akár nehezebb feladatot is, nem estek kétségbe, ha valami nem sikerült, és valóban javult a teljesítményük.

Ellenben akit stabil tulajdonságaiért dicsérnek, annál megjelenik egy ellentétes hatás: fél, ha kudarcot vall, kiderül, mégsem olyan okos, ügyes. Ők nem szívesen fognak bele olyan tevékenységbe, amibe várhatóan beletörik a bicskájuk, mert úgy veszik, az róluk állít ki kedvezőtlen bizonyítványt. Logikus: ha jó eredményt érek el, az azt jelenti, okos vagyok, akkor a rossz eredmény azt jelenti, buta vagyok.

Bizonyára sok szülő van, aki ezzel nehezen tudna mit kezdeni. Természetesen jön az ember szájára, hogy „jaj, de ügyes vagy”, mikor először épít csodaszép várat az építőkockákból a gyerek, vagy hogy „milyen okos vagy”, mikor felnőtteket is megszégyenítő éleslátó megjegyzést tesz. Ez belülről fakad, és nehéz lenne annak a szülőnek a dolga, aki le akarná nevelni magát ezekről a mondatokról. Nem is kell! Nem kell, mert a gyereknevelésben, a vele való kapcsolatban nemcsak a szavak számítanak, hanem a mögöttes szándék és lelkiállapot.

Mondhatom úgy is a gyereknek, hogy „okos vagy”, hogy abban az van benne: „jól teljesítettél, remélem, ezentúl sem okozol csalódást, és elbüszkélkedhetek veled mindenkinek”. Ha ezt gondolja a szülő, a gyermekben szorongás ébredhet, mert érzi a dicséretben rejlő feszültséget, azt, hogy tulajdonképpen egy elvárást fogalmaztak meg vele szemben. Ez lehet a magyarázat Dweck eredményeire.

Azonban más a helyzet, ha a megjegyzés mögött az áll: „örülök neked, rácsodálkozom arra, amilyen vagy”. Ez nem elvehető, a szülővel jó kapcsolatban lévő gyermek pontosan érzi, nem fog csalódást okozni a szülőnek, ha másnap kevésbé szép várat épít, vagy semmi frappánsat nem mond. Tetszik a szülőnek úgy, ahogy van, de azért, amilyen, nem azért, mert valamilyen előre megszabott elvárásnak megfelel, azaz nem a szülő érdekeinek kielégítése miatt.

Hogy akkor miért így fogalmazunk: „okos vagy, ügyes vagy”? Valóban nem ez lenne a legpontosabb, hiszen a szülő nem azt szeretné kifejezni, hogy a gyermek valamiben jobb az átlagnál. Talán csak így a legegyszerűbb, lehet ez annak eredménye, hogy már mindenki megtanulta, sokat kell dicsérni a gyereket. Egy biztos: beképzelt nem ettől lesz.

Beképzeltnek azt szoktuk érezni, mikor a másik erőltetetten elvár valamilyen értékítéletet önmagával kapcsolatban, amit mi nem érzünk helytállónak. Emögött mindig ingatag önbecsülés áll. Az illető (legyen gyermek vagy felnőtt) kívülről szeretné megtámogatni, ami belül bizonytalan. Ennek oka, ha például ellentmondásos visszajelzéseket kapott, így nem alakulhatott ki megnyugtató válasz arra a kérdésre: „rendben vagyok-e”. Ennek veszélye éppen azoknál a gyereknél áll fenn, akiket valamilyen teljesítmény kisajtolása érdekében dicsérnek, és persze vonják meg a dicséretet, nem ha produkálnak.

Ne féljünk tehát a dicsérettől, ha őszintén jön és érdek nélkül!

Cziglán Karolina pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.04.01 14:34:22takaba

    Gondolom, ez egy április elsejei tréfa. A cikk egy része nagyon jó, de a következtetései részben hibásak. Sajnos igenis lehet ártani a túldicséréssel. Nem egy olyan esettel találkoztam, amelyben a mostani felnőttet súlyosan eltorzította, hogy szinte folyamatosan dicsérték, miközben már ő maga is tudta, hogy a teljesítménye, igyekezete, stb. ezt nem indokolja. Az eredmény: bizalomvesztés a szülőben, aki nem tükrözte őt megfelelően, később torz önkép, állandó önbizalomproblémák, narcisztikus, felfújt ego váltakozása a depresszióval, amelyben saját magát is megkérdőjelezte.
    A dicséret is többféle: igenis kell olyan, amely elváráshoz kötődik, fejlődés elismeréséhez, olyan is, amely jó tulajdonságok örömteli tudatosításához, olyan is, amely értékeli magát a személy létezését és örül ennek. Sok szülő a megfelelő visszatükrözésre képtelen, nem vállalja fel a gyermekével kapcsolatos fejlesztési feladatokat, vagy egyszerűen elvakult. A növekvő számú narcisztikus személyiségzavaros esetek megjelenése nagyban nekik köszönhető.

  • 2014.04.01 20:03:18Fusi

    Takaba, ugyanazt fogalmaztad meg kb mint a cikk. Nem értem miért szapulják ilyen sokan a szerzőt és cikkeit. Bármikor megjelenik egy cikk tőle, özönlenek a bántó kritikák. Igen, gyakran közhelyekről van szó, de én örülök neki, hogy a cikkeiben leírtak kezdenek közhelyek lenni.

  • 2014.04.01 20:55:22Littlewood

    Kicsit ellentmondásos a cikk. Az elején szereplő tanári elvárás, ami ráadásul állandó tulajdonságon alapult, fokozta a teljesítményt. A szülő viszont csak akkor nevezze pongyola módon okosnak gyermekét, ahelyett, hogy kifejtené, hogy ez csak a pillanatnyi produkciójának szólt, és nincs elvárása az ismétlődésre, ha felkészült a legrosszabbra.

  • 2014.04.01 23:46:15takaba

    Fusi, nem, hanem éppen azt emeltem ki, hogy ugyan sok mindent jól leír a cikkben, de egy alapkövetkeztetés hibás. De legalábbis nincs kellően kiemelve, hogy a túldicsérés is baj. Következetlen az írás, érdemes lett volna jobban kidolgozni.
    Én személy szerint amúgy nem szoktam sem ezt a szerzőt, sem mást bántani, ezek nem személyes ügyek, hanem elvi kérdések.

  • 2014.04.02 08:43:49Granca

    Takaba, szerintem elkerülte a figyelmedet, hogy a cikk végén az van: "nem féljünk a dicsérettől, ha az őszintén jön", szóval ŐSZINTÉN, ez lényege az egésznek.
    Az ismerősöd példájában éppen ez nem volt, ő is érezte, hogy a dicséret nem is indokolt, tehát érezte mögötte az őszinteség hiányát. Na, ettől torzul el valaki, épp amit a cikkben írnak, hogy egy bizonytalan önkép alakul ki, mert már ő maga sem biztos, ki is ő ...
    Az egésznek tényleg az őszinteség a lényege. Akkor dicsérjek, amikor tényleg úgy látom, a gyerek nem hülye, úgyis érzi ... de ekkor visoznt dicsárjek, ne tartsam vissza valami "poroszos" elv miatt ...

    Szerintem a tanárnál meg szintén inkább bizalom jöhetett, mert ő is elhitték, hogy a gyerekek kiemelkődek. Ez így nem annyira elvárás, inkább bizalom. Szerintem.

  • 2014.04.02 09:30:58takaba

    Granca, ezzel egyetértek, hogy ne tartsuk vissza a dicséretet. Valóban ott van az "őszinteség" kitétel, de ezt azért nem éreztem elégnek, mert sok szülő hiszi, hogy ő tényleg őszintén dicsér, de attól még az elsülhet rosszul. A szülők is el vannak állítódva olykor, és én ezzel találkozom főleg, valószínűleg ezért is "ugrok" erre a témára. :) Alapvetően jobb dicsérni, mint nem dicsérni, de nem jobb túldicsérni, mint nem dicsérni.

  • 2014.04.02 09:59:47bohuš

    takaba:
    te itt végig magadról beszélsz, a te élményeidről meg reakcióidról, hogy te mit olvasol ki ebből a blogbejegyzésből. Hidd el, másoknak érthető a cikk.
    littlewood: ha valamiben hibázott a szerző, az talán az, hogy esetleg feltételezte, hogy egy ennyire alapvető kutatás ismert, ezért csak nagy vonalakban vázolta fel azt, és nem vette végig, hogy miben mutatkozott meg konkrétan a tanárok pozitív hozzáállása. De nem olyan nehéz interneten utánanézni, persze, ha érdekel.

  • 2014.04.02 12:08:51Granca

    Takaba: no, akkor lényegében egyetértünk. :-)

    (Az előzőben meg bocs a rettentő elütésekért ...)

    Egyébként meg én is annak örülök, hogy végre beszélnek ezekről, nagyon hiányoltam ezt a hozzáállást, sajna én még a poroszos elvek "áldozata" vagyok, és érzem is, hogy ez mit jelent. Szóval jó, hogy ez változik. :-)

  • 2014.04.02 12:14:03dieter1

    Én nemigen szoktam magukat a cikkeket kritizálni. Szinte mindegyikből lehet tanulni valamit, a hibáit meg úgyis megviatják itt a kommentelők - úgyhogy abból is lehet tanulni :-)
    Nekem ebből az egészből az volt tanulságos, hogy még jobban kell vigyáznom, mit és hogyan mondok. Negatív visszajelzésnél már kezdem lassacskán megtanulni, hogy ne csak úgy általában mondjam, hogy "rossz vagy!", hanem konkrétan fogalmazzam meg, mit tett helytelenül a gyerek, stb. Most lassan az ellenkezőjét is meg kell tanulnom, hogy a dícséretet is helyesebb konkretizálni.

    Amúgy számomra meglehetősen érdekes pillanatban érkezett ez a cikk. Pont tegnap szembesültem az egyik gyerekemnek (a második legokosabbnak és az alapvetően kiegyensúlyozottnak) a problémájával. Tudtuk róla, hogy könnyen izgul, néha hebegni is kezd közben, és most nyílt órán kiderült, hogy a suliban ez még rosszabb. "Begörcsölt", amikor rájött, hogy egy matekfeladat egyik részét nem vette észre. Akkor történt, amikor egy másik gyerek simán jelentkezett, szólt emiatt, és látszott, többen is elkövették ugyanezt a hibát. Egyelőre fogalmam sincs, hogyan lehetne megszabadítani ettől a problémától :-(

  • 2014.04.03 12:11:33rozsomák

    "Aki ma középkorú, valószínűleg kevesebb dicséretben részesült, "

    Eddig olvastam a cikket..

    Ezt meg honnan veszi a szerző ?

    (Majd elolvasom az egészet, ha ráérek, de ez a Cziglán nő a maga félelmetes zagyvaságaival már többször is bebizonyította, hogy nem ért a pszichológiához.

  • 2014.04.03 12:18:29Exemplary

    Ismét egy érdekes cikk!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta