SZÜLŐSÉG

Tényleg pszichés állapot a meddőség?

2014. március 19., szerda 09:58 |

Meddőnek lenni rossz, akármit is értünk ez alatt. Pedig van remény: míg régebben, a laikus nyelvben azt hívták meddőnek, akinek egyáltalán nem lehetett gyereke, addig a mai orvosi szakterminológiában olyan esetekre alkalmazzuk, amikor egy párnak egy évnyi rendszeres, védekezésmentes szexuális élet után nem jön össze a spontán fogamzás.

Ma az „ismeretlen eredetű meddőség” diagnózissal korántsem ér véget a dolog, hiszen ekkor kezdődnek csak az okot firtató kivizsgálások, utána vagy ezzel párhuzamosan pedig a különféle asszisztált reprodukciós kezelések. A gyermektelenség oka néha ismeretlen marad, Magyarországon ekkor szokták az embert pszichológushoz küldeni, ugyanakkor több nyugati országban az asszisztált reprodukciós kezelések alatt diagnózistól függetlenül is kötelező a pszichoterapeuta vagy meddőségi konzultáns látogatása. De mégis mi köze a pszichológusnak a fogantatáshoz?

shutterstock 145966259

Tudat alatt nem is akarom?

Az évek során a meddőség pszichológiai megközelítése változott: az ötvenes években a pszichogén meddőség szemlélete dominált, amely szerint fel nem ismert, tudattalan pszichés tényezők okozzák a meddőséget. Ekkoriban az orvosi diagnosztika még nem volt elég fejlett és ezért a meddő esetek 50 százalékában nem találtak kimutatható egészségügyi eltérést, így kézenfekvő volt ezeket pszichésnek, konkrétabban a nő pszichés zavarának tartani.

A legtipikusabb pszichés zavarok a teherbe esésssel kapcsolatos neurotikus félelmek, a nők saját anyjukkal megoldatlan konfliktusai vagy a felnőtté válástól való félelem voltak. Úgy gondolták, kétféle nőtípus van, aki nehezen esik teherbe: a gyenge, érzelmileg éretlen kislányok és az ambiciózus, maszkulin amazonok. A pszichés meddőségben szenvedő férfiak esetén a férfi anyja tehetett a dologról, aki dominált és kontrollálta a fiát és saját szexuális gátlásai miatt szorongást keltett benne; esetleg az apja, akivel az apa-fiú versengés feloldhatatlan konfliktussá fajult.

A fenti félelmek és egyéb, nem tudatos gátak valóban nehezíthetik a teherbeesést, az utóbbi években azonban némileg árnyalódott ez a szemlélet. Egyrészt, az ötvenes években ismeretlennek vagy pszichés eredetűnek gondolt esetek egy jó részét a mai modern módszerekkel már sikerül diagnosztizálni, ma már a meddő párok kb. 80 százalékánál kideríthető az ok.

Emellett kiderült, hogy a pszichés zavar nem csak oka, hanem következménye is lehet a meddőségnek: a diagnózis megélése és a kezeléseken való részvétel érzelmileg megterhelő, egy kérdőíves kutatásban a nők feleúgy nyilatkozott, hogy a meddőség élete legnehezebb problémája volt.

A gyermektelenség természetesen a férfiak számára is nehezen feldolgozható, a nők általában mégis több stresszről számolnak be, részben valószínűleg azért, mert bármilyen eredetű is a meddőség, a nőknek mindig több, invazívabb és kellemetlenebb orvosi beavatkozáson kell keresztülmenniük. A meddőség okozta stressz azután olyan fiziológiai változásokat okozhat, amely szintén ronthatja a teherbeesés esélyét.

shutterstock 168987227

Jogfosztott gyász

A meddőség megélése sokban hasonlít a gyászolás pszichés folyamatához. A különbség, hogy többnyire nem egyetlen dolgot vagy személyt veszítünk el egy konkrét időpontban, hanem sok mindent, fokozatosan.

Mit veszítünk el? A meddő személy vagy a meddő pár először a saját egészségébe vetett hitének mondhat búcsút, hiszen akár kiderül a meddőséghez vezető diagnózis, akár nem, magát a fogamzóképesség csökkenését is betegségnek érezhetjük. Még sokkolóbb a veszteség, ha olyan betegség vagy állapot derül ki a meddőség hátterében, amely egyébként is veszélyes (például tumoros betegség), vagy ami mai eszközeinkkel nem igazán gyógyítható (például korai menopauza).

További veszteségek közé tartozhatnak a gyermektelenség miatt megváltozott életcélok, státusz- vagy presztízsveszteség a családban vagy a társadalomban, önbizalomvesztés, a testünk feletti kontroll átadása; el kell gyászolni a meddőség miatt megváltozott kapcsolatokat, barátságokat. A meddő pár egyik vagy mindkét tagja általában a gyász „szokásos” fázisait éli meg, azaz a kezdeti sokkot hitetlenkedés, harag, bűnbakkeresés, szégyen, önvádlás, esetleg hosszú távon kontrollvesztés, depresszió, szorongás követi.

A normál gyásztól abban különbözik a dolog, hogy sok apró veszteség gyűlik fel az idők során, valamint hogy meddőség esetén olyasvalakit veszítünk el, aki nem is létezett, illetve akit mások nem ismertek rajtunk kívül: a vágyott gyermeket. A veszteség a pár ismerősei, barátai számára nem tűnik olyan jelentősnek, a gyászolót nem kezelik gyászolóként, nem kapja meg a gyász esetében szokásos támogatást, vigasztalást. Nem beszélve arról, hogy a meddőséget, sikertelen IVF-ciklusokat és lehangoló leleteket gyakran titokban tartja a pár, így még kevesebb együttérzésre számíthatnak.

Stressz és megváltozott önkép

A meddőség olyan tapasztalat, amely megváltoztatja az ember magáról alkotott képét: eddig sikeres, egészséges és/vagy nőies nőnek tartottam magam, ebbe a képbe most beköltözik a szégyen, reménytelenség és tökéletlenség érzése.

Férfiak és nők is gyakran számolnak be megváltozott önképről, de a két nem esetében ez valamennyire különbözik: míg a nők hajlamosak elégtelennek, tökéletlennek érezni magukat, mivel képtelenek betölteni egy fontos, a társadalom által is elvárt szerepet, a férfiak inkább kisebbrendűségi érzésről, haragról, szégyenről számolnak be.

Ráadásul a meddőség élményében az összes olyan elem jelen van, amivel a pszichológusok a stresszkeltő életeseményt definiálják: kiszámíthatatlan, negatív, csak részben kontrollálható és gyakran megfoghatatlan. Részben kontrollálható, mert eldönthetem, igénybe veszem-e ezt vagy azt az orvosi beavatkozást vagy alternatív gyógymódot, de ennek sikerét nem tudom befolyásolni.

A stressz krónikus, elhúzódó, hiszen a nehézségek a kivizsgálások, kezelések során fokozatosan halmozódnak fel, amihez az ember közben folyamatosan kényszerül adaptálódni, miközben megpróbálja megőrizni saját érzelmi egyensúlyát és a párkapcsolatának épségét. A krónikus stressz, így a meddőség okozta krónikus stressz is érzelmi kimerüléssel jár.

A többi ember

Az orvosi kezelések, egészségügyi problémák, sikertelenségek mellett a többi ember reakciója is gyakran stresszkeltő esemény a meddő pár életében. A meddőség társadalmi szempontból azt jelenti, hogy az ember nem tudja betölteni a neki szánt szerepet, nem tud megfelelni a kulturális normáknak.Ez természetesen társadalmanként különböző.

Afrika egyes országaiban például a nők eleve alacsonyabb társadalmi státuszban vannak, és csak akkor nyerhetnek némi megbecsülést, ha termékenyek és sok gyereket szülnek. Ráadásul a „férfi eredetű meddőség” gyakorlatilag nem elfogadott jelenség, ezért mindegy, miért nem születik a párnak gyermeke, biztosan a nőt tartják meddőnek, és ahol a vallás lehetővé teszi, több feleséget keresnek.

Egy felmérés szerint Nigériában a meddő nők házassága igen gyakran válással végződött, amit sokszor a nő kezdeményezett, mert meddősége miatt rosszul bánt vele a férfi tágabb családja, a férfi új feleségei, vagy éppen boszorkánysággal vádolták.

Bár a nyugati világban a férfi is lehet nemzőképtelen, és manapság nem tartjuk boszorkánynak a gyermektelen nőket, a meddőség megélése itt sem könnyű. A kulturális különbségek ellenére a kutatások eredményei szerint univerzális a meddő pároknak az az érzése, hogy mások, különbözőek a „normál” népességtől: szociális rituálékból záródnak ki, nem tarthatnak keresztelőt, közös szülinapokat, nehéz összejárni a kisgyermekes barátokkal, egyre kevesebb a közös téma.

A meddőség a pár tágabb családját is befolyásolja, hiszen a komplett család elakadhat a családi élet egy szintjén, és nem képes a következő szintre lépni: a szülőkből nem válnak nagyszülők, a testvérekből nagynénik-nagybácsik, az ő gyermekeiknek nem lesznek unokatestvéreik. A meddő pár szerepe a családban ezáltal elmosódottá, tisztázatlanná válhat: amíg nem vagyok anya, addig gyerek vagyok?

A vágyott gyermek a pár szemében gyakran furcsa szerepet tölt be, pszichésen jelen van, de fizikailag nincs jelen; úgy gondolnak magukra, mint akik már szülők, csak még nincs „itt” a gyerekük. Előfordul, hogy a vágyott gyermeket idealizálják, és úgy gondolják, eljövetele majd minden problémát megoldhat. A pár és a tágabb család közötti tisztázatlan határokra többféleképpen reagálunk: vannak párok, akik egészen merev határokat húznak, semmit sem osztanak meg a kívülállókkal, ennek az a veszélye, hogy elszigetelődnek és magukra maradnak a problémával egy értetlen közegben. Más párok egészen átjárhatóvá teszik a határaikat, azaz fűnek-fának elmesélik a legújabb laboreredményüket és túl sok információt osztanak meg másokkal, ekkor a párkapcsolat intimitása sodródhat veszélybe.

Ugyanaz a pár mindkét fenti reakciót is űzheti más-más színtéren: például anyósom azt sem tudja, hogy meddő vagyok és hat éve kezelésekre járok, míg a blogomba beleírom a hüvelyváladékom színét is. A családi rendszerhez még nehezebb viszonyulni, ha a pár valamilyen harmadik személy bevonását igénylő gyógymódot választ (béranyaság, spermadonor, petesejt-donor) vagy az örökbefogadás mellett dönt.

shutterstock 46364854

Mitől függ, ki mennyire borul ki?

Sok mindentől függ, hogy ki mennyire borul ki, hogyan reagál a problémára. A nemi és a kulturális különbségek, valamint az egyéni problémamegoldó készség mellett nem mindegy, milyen diagnózist kapunk, és azt hogyan tálalják.

A korai menopauzában szenvedő nők például egy kutatás szerint traumatikusnak élték meg a diagnózist, üresnek, öregnek és haszontalannak érezve magukat. Az endometriózis miatt gyermektelen nők esetében magasabb szorongásszintet találtak a többi diagnózishoz képest: a kutatók szerint az endometriózis eleve együtt jár a nemi szereppel kapcsolatos belső konfliktusokkal, mégpedig azért, mert ezek a nők gyakran már tinédzserkoruktól kezdve fájdalmasabbnak, kellemetlenebbnek élik meg a „nővé válást”: erősebb menstruációs görcsökkel kell megbirkózniuk, és a szex is gyakran fájdalmas lehet.

Nem meglepő módon a legkönnyebben a könnyen gyógyítható, kezelhető konkrét diagnózisok elviselhetőek. Emellett kevésbé volt szörnyű az élmény azokban az esetekben, amikor a páciensek alapos és részletes felvilágosítást kaptak az állapotról. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy minden meddő párnak azonnal pszichológushoz kell rohannia, ugyanakkor nem árt tisztában lenni vele, hogy ez egy nagyon nehéz életszakasz, és előfordulhat, hogy külső segítséggel könnyebbé tehető.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.03.19 10:39:28Boka1

    Aki fejben anya akar lenni, az tud szülni.aki meg csak gyereket akar, az nem mindig. A lombikbébi program jó biznisz.

  • 2014.03.19 11:45:24victor vacendak

    @boka1: baromság, amit írtál. Eleve nem a szülés a kérdéses, hanem a teherbe esés. A lombikbébi program jó biznisz, kérdezd csak meg azokat, akik 10 év próbálkozás után végre boldog szülők lettek a segítségével.

    A szorongás nyilván összefügg, de pont ellenkező irányban. A kudarcok - hónap hónap után, és mindig megjön - teszik szorongóvá a nőt.

  • 2014.03.19 12:13:43Sipirc

    Kedves Boka1, ez hülyeseg amit irtal. nyilvan van benne biznisz, es ezzel azok is tisztaban vannak, akik reszt vesznek a programban, de a fogorvosnak is biznisz a fogpotlas, stb. az egeszseges az, ha az ember az elejen tisztazza a lehetösegeket, es megprobalja objektivan kezelni a dolgot es egy hatart szab hogy meddig megy el, hanyszor vesz reszt a programban. a szerzö sjanos nem jol tudja, külföldön (a nemeteknel pl.) sem kötelezö a pszichologus latogatasa, ajanlott. viszont a nögyogyasznak egy felvilagosito beszelgetest kell folytatnia es erröl papirt adni a kezelöorvosnak. nyilvan lehet itt is sumakolni...mindenesetre csak olyan központban es olyan orvossal erdemes a programot vegigcsinalni, akiben megbizik az ember es elhiszi amit mond. ha ketsegek merülnek fel es a par egyik fele nem 100%osan van a dolog mögött, akkor inkabb hagyni kell a dolgot.

  • 2014.03.19 14:23:36standup

    Nem esett szó egy általam látott rétegről, a korai parázókról.

    Ők a legmélyebb stresszt (és mindazt, amit a cikk részletesen taglal) megélik az ELSŐ sikeretlen hónap után. Ez meg determinálja a későbbi sikertelenséget.

    Amikor szűkebb körben híre ment, hogy na most már lehet gyerek (nem védekezünk), az első hónap után kaptam néhány világvége hangvételű megjegyzést, hogy bakker, akkor már soha nem lesz. Néztem, mint boci az új kapura, hogy egy hónap után ugyan mi kóros lenne a sikertelenségben?
    Nekünk végül 4 hónap volt mindenféle külső beavatkozás nélkül - szerintem átlagos időtartam a teherbeeséshez. De van egy olyan sanda gyanúm, hogy ha átveszem a parát, a mai napig is befelé horpadó hasam lenne.

  • 2014.03.19 15:04:52steery

    A meddőséggel kapcsolatos lelki bajokat a társadalom okozza az embernek a helytelen hozzáállásával. Nem kéne ebből olyan nagy ügyet csinálni. Vannak bőven lelenc gyerekek, lehet örökbe fogadni őket.
    Nyilván sok embernek azért nem lesz gyereke, mert különféle mágia technikákkal óvják magukat az igazából egyáltalán nem kívánt szülővé válástól. Ha nem engeded be a testedbe a leendő gyermeked lelkét, nem tud rákapcsolódni az ivarsejtekre, hogy megkezdje a testnövesztést és spontán vetélés a vége a dolognak.
    Arra gondolt már valaki, hogy talán azért nem születnek bizonyos helyekre és időpontokra gyerekek, mert nincs a túlvilágon senki, aki oda és akkor akarna megszületni? Ha egyszer a lelkek megelégelik a földi világ gonoszságait és embertelenségét és azt mondják majd, hogy kösz, nem akarunk többé erre a bolygóra megszületni, oszt elmennek más világokba, az emberiség hirtelen itt marad rabszolga utánpótlás nélkül és 100 év alatt simán kihal. És hiába lesz mindenféle orvosi beavatkozás meg imádkozás, klónozás meg szexpózok, nem lesznek gyerekek és leshetitek a nyugdíjatokat!

  • 2014.03.19 19:48:37kunzoo

    Tényleg sokszor a társadalomnak is nagy szerepe van abban, hogy feleslegesen keltik a feszültséget. Az ismerőseink tudták, hogy a kisfiam születése után nem akarunk megállni egy gyereknél, szeretnénk majd testvért is a gyermekünknek. Nem védekeztünk a szülést követő 3. hónaptól, rábíztuk a természetre a dolgot - tudom a szoptatás nem véd 100%-ig, de azért bíztam benne, hogy a kisfiam 6 hónapos koráig csak véd, mert addig kizárólag anyatejet kapott és végülis pont 8. hónapos volt, mikor jelzett a szervezetem, hogy bizony megindult a peteérés. Mivel még mindig szoptattam éjjel is, kérdéses volt a peteérések időpontja, ingadozott a ciklus és hétköznap nemigen volt alkalmunk az intim együttlétre a férjemmel, de gondoltuk, hogy csak összejön a tesó. Aztán mikor a kisfiam elmúlt egy éves, jöttek a "suttogók": lehet, hogy marha nagy mázli, hogy összejött nekünk a gyerek és több már nem is lehet - erre nem gondoltunk? Mondtam, hogy még mindig szoptatok, és rendszertelen a ciklusom, meg a nemi életünk és eléggé minimál szinten van, úgyhogy nem aggódok, de elültették a bogarat a fülembe és esténként azon agyaltam, hogy lehet, igazuk van? Aztán ránéztem a kisfiamra és azt gondoltam, hogy lehet, csak ő adatott nekünk, de nem bánom, akkor rázúdítjuk az összes szeretetünket, de legalább ő van nekünk. És a következő hónapban pozitív lett a teszt, már a 23.-ik hetet tapossuk :)

  • 2014.03.19 21:27:12Boka1

    A meddőséget az agy csinálja. Az életvitel sem kedvez a teherbe esésnek ( régen gyermek áldásnak hívták). A lombik program pedig egy fantasztikus üzlet. Nem támadom, hiszen működteti a gazdaságot, támogatja az orvosokat, hatóságokat, de hála érte, ha ez által eggyel több gyerek tud megszületni, mert a szülők hisznek benne. Sőt az örökbe fogadás is csodás és tiszteletre méltó megoldás. Aki a sorsra bízza, azt nagyon tudom tisztelni, aki meg " a lakáshitel miatt csak egy gyereket vállalunk" meg " a gyerek előtt még utazgatni akarunk ", az úgyis szar család lesz.

  • 2014.03.19 21:56:13Deedee

    Boka1, igazad van. Lombik program, te jó ég...a természet megerőszakolása. Ha valaki nem tud teherbe esni, annak oka van, nem véletlen, úgyhogy nem túl jó mindenféle undorító műhormonnal meg egyebekkel tönkretennie magát az embernek és "létrehozni" egy gyereket...Nyilván az egészsége is megkérdőjelezhető lesz...

  • 2014.03.19 23:50:42pangea

    Boka 1, Deedee: barmok vagytok, oruljetek, hogy nem kerultetek ilyen helyzetbe. A meddoseg ugyanugy betegseg, mint barmi mas. Serto, amiket irtok.

  • 2014.03.20 08:06:27rudolfhrusinsky

    Deedee: a természet megeröszakolása? Használtál már hidat? Vagy aszfaltozott utat? Esetleg valamilyen gépjármüvet? Nem folytatom a sort, remélem neked is menne magadtól.

  • 2014.03.21 09:42:52Emmanuel Goldstein

    azok lesznek meddők akiket az űrgyíkok elraboltak, megcsippelték és végig kellett hallgatniuk egy patakiattila mulatós koncertet.
    ez holisztikus tény.meg a stressz, agyban dől el.méregteleníteni kell ás midne menni fog!
    kíváncsi vok, most, h már a tudomány is elindult az ostobaság lejtőjén, az egy év sikertelen próbálkozás után meddőnek nevezett párok második évre megfogant gyermekét hogy köll nominálni, negatív abortum, isteni csoda, a természet ajándéka, postási beavatkozás ?

  • 2014.03.25 07:18:16Leonce

    Na ilyen boka1-ek aztán jönnek a megfellebbezhetetlen igazságukkal. Mert ő aztán tudja ám. Honnan is??
    A tények persze nem őt igazolják, de ez számára nem fontos.
    A lényeg, hogy ne hallgassatok rá.
    A meddőségnek lehet szervi oka és esetleg pszichés problémákból eredő szervi oka. Amik nagy része szerencsére már kezelhető.

  • 2014.03.25 12:17:18szomszédmarinéni

    "A meddőséget az agy csinálja. Az életvitel sem kedvez a teherbe esésnek ( régen gyermek áldásnak hívták)."
    Ezt milyen tudományos címek birtokában jelented ki?
    Mert az kevés, ha pusztán arról van szó, hogy te rákészültél lelkiekben, és össze is jött, a meddőség pszichés alapú, Q.E.D.

  • 2014.03.25 12:19:36szomszédmarinéni

    Szóval ha valaki meddő, rúgjunk még bele egyet azzal, hogy közöljük vele: te tehetsz róla, mert a lelked mélyén nem is akarsz anya lenni, és nem mantrázod eleget, hogy gyermekáldás.

  • 2016.09.14 09:53:37Prednizon

    Az új kutatások szerint most már testi sejtet is meg lehet majd termékenyíteni, ez talán a meddőknek nagy esély lehet:
    [link]

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta